Az NFL legtúlértékeltebb támadói

Általános fluktuáció zajlik a ligában a játékosok megítélését illetően. Egyeseket a közvélemény jobban, másokat kevésbé ismer el. Ezúttal egy rövid listába szedve olvashattok olyan támadójátékosokról, akik teljesítményükkel talán nem érdemelnek akkora figyelmet és elismerést, mint amit kapnak. Azt azonban el kell mondani, hogy a lista relatív, tehát az, hogy valaki szerepel rajta nem azt jelenti, hogy rossz játékos lenne, sőt! A listán találni nagyon jó játékost is, csak a megítélésük magasabban van talán, mint azt érdemelnék.

Josh Allen, QB, Buffalo

Él az emberek egy részében egyfajta fals kép a Bills irányítójáról. Josh úgy került be az NFL világába, hogy egy mozgékony, lábbal is veszélyes, magas, igazi prototípus irányító alkatú srác, akinek bomba karja van. És valóban ezek a tényezők mind elsüthetőek Allenre. Azonban a pontosság, a gyors döntéshozatal, a konzisztencia vagy a fejlettebb olvasási képesség nem tartoztak az erényei közé. Ez pedig egyelőre a profik között sem sokat változott.

Allen egy szegény ember Cam Newtonja. Felépítésében legalábbis lehet némi hasonlóságot észrevenni az egykori MVP-vel. Mindketten magas, a posztjukon kifejezetten nagydarab játékosnak számítanak (bár Cam azért picit izmosabb). Továbbá mindkettejüknél ki szeretik emelni, hogy veszélyesek futásokból is. Azonban már itt nem stimmel teljesen az összehasonlítás. Allen se nem olyan robbanékony, se nem olyan gyors, se nem olyan megállíthatatlan, mint a fénykorában lévő Newton, Lamar Jackson futási képességeiről pedig ne is beszéljünk, az végképp más dimenzió. Persze ez nem azt jelenti, hogy használhatatlan Josh Allen játékának a futási oldala. Rövid yardos szituációknál hatékony fegyver lehet, de egy egész offense-t nem lehet úgy rá építeni, mint a fent említett másik két irányítóra.

A valódi disszonanciát azonban az okozza, hogy míg Newton egy viszonylag pontosan dobó irányító volt (bár sosem volt ebben a legjobbak közt), addig Allenről ez korántsem mondható el. Miközben egyre jobb és jobb személyzetet kap maga mellé, Josh Allen volt 2019-ben a liga 5. legpontatlanabb irányítója, ha a várható és a tényleges pontossági mutatókat vetjük össze. Csak olyan nevek voltak nála lejjebb ezen a listán, mint az elsőéves Haskins és Minshew, a Stafford után beálló David Blough vagy a Coltsnál idénre már lecserélt Jacoby Brissett. És hiába van ágyú Allen karja helyén, a mély labdákat se tudja jó helyre tenni. Hogy ez pontosan mit is jelent a számok nyelvén? A tavalyi évben a legalább 20 yardos dobásokat tekintve Josh Allen a liga 32. legjobb irányítója volt a PFF szerint. 24.1%-os pontosság, 8.7 yard kísérletenként és 64.4-es irányítómutató.

Josh Allen továbbra is egy harmadéves játékos, aki még mindig csak 24 éves. A játéka papíron még fejlődhet, azonban a legritkább esetekben szoktak az irányítók akár az egyetemről kikerülve, akár 1-2 évnyi profi pályafutás után a pontosságukban javulni. Ez szignifikánsan az a statisztika, amiben nem szokás nagyokat fejlődni. A Buffalo kerete igen kiváló. A liga egyik legjobb védelme, egy jó támadófal és idén Diggsszel kiegészülve elmondható, hogy kiemelkedő skill állomány áll a csapat rendelkezésére. Azonban ez a gárda nem Allen vezetésével, hanem inkább Allen ellenére tud jó csapat lenni, és a tavalyi évhez hasonlóan idén is így pályázhat joggal egy rájátszás helyre.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Le’Veon Bell, RB, New York Jets

Kissé igazságtalanság egyedül Bellt megemlíteni ezen a listán, mert gyakorlatilag minden futó esetében észrevehető a túlértékelés, akik egy jó támadófalnak vagy egy remek stratégának köszönhetően kiemelkedő számokat tudnak produkálni.

Le’Veon Bell a 2018-as szezon kiülése után friss és kipihent állapotban reálizálhatta, hogy milyen is, amikor a liga egyik legjobb támadófala után átkerülsz a liga egyik legrosszabbja mögé. Jobb éveihez képest kis túlzással megfeleződött a futott- és az elkapott yardjainak száma is a Jetsben. A futott és elkapott first downt érő játékai is konkrétan megfeleződtek. Mi változott? Bell tavaly 47 játékosból a 46. volt a kontakt előtti megtett yardokat nézve. Írd és mondd 1.2 yardot tudott megtenni átlagosan futásonként, míg egy védő hozzá nem ért volna. Korántsem volt nagy segítségére a támadófal, ami rendkívüli mód meg is látszott a teljesítményén. A korábbi évek magas TD száma után itt is erős visszaesés volt megfigyelhető. Bell egy kiemelkedően jó támadófal, kiemelkedően jó irányító és kiemelkedően jó elkapósor mögött Pittsburghben képes volt ligaelit teljesítményt nyujtani. Azonban ő is elhitte, hogy a rendszer miatta jó, nem pedig ő jó a rendszer miatt. 2018-ban James Conner gyakorlatilag feledtetni tudta Bellt és remek futónak nézett ki. A 2019-es év kissé zárójelbe tehető az ő esetében is, hiszen sem Big Ben, sem Brown, sőt még Smith-Schuster sem volt sokszor bevethető.

Bell korántsem egy rossz képességű futó. Azonban a megváltót nem az ő személyében kell keresni. Amint kikerült az ideális környezetből, már nem tűnt másnak, csupán egy jó NFL-játékosnak.

Jimmy Graham, TE, Chicago Bears

Még az angol tudósoknak sem sikerült rájönniük, hogy tud minden egyes csapatváltása során kiemelkedő fizetést kicsikarni magának Jimmy Graham. Vélhetően ügynöke nagyobb varázsló, mint Voldemort. Grahamre pedig még a mai napig sokan úgy emlékeznek, hogy egy remek elkapó TE, aki Drew Brees oldalán karrierje elején elit számokat produkált.

Graham azonban ahhoz képest, hogy Drew Brees után is olyan irányítókkal játszhatott együtt, mint Russell Wilson és Aaron Rodgers, meg se tudta közelíteni már az a formáját, amit utoljára 2013-ban láthattunk. Az elmúlt 6 szezon egyikében sem ment 1000 elkapott yard fölé és főleg az utolsó két Green Bay-i éve alakult egészen csalódástkeltően.

2019-re Graham sebessége és elkapási képessége egyre jobban visszaesett, miközben blokkolni továbbra sem tanult meg. Egyre kevesebbszer tudja magát tisztára játszani és visszaesett a játéka egy átlagos vagy inkább átlag alatti elkapó tight end produkciójává. Ez azonban nem tántorította el a chicagói vezetőket, hogy még mindig közel elit fizetést adajanak Jimmynek.

Andrew Norwell, G, Jacksonville Jaguars

A 2017-es kiemelkedőbb teljesítménye után nagy névként érkezett meg Jacksonville-be Norwell, ahol azonban már közel sem tudja ugyan azt a teljesítményt hozni. Az elmúlt két év karrierje legrosszabb két éve lett, amit a PFF osztályzatai is alátámasztanak. Mind futás-, mind passzblokkolás szempontjából két közepes teljesítményű év után 2017-ben Norwellnek összejött egy igazán elitnek mondható szezon. Karrierévében 0 sacket és 0 QB hitet engedett, és siettetésből is csak 15-öt. A ’18-as szezonja passzblokkolásból még hasonlított kissé erre a szezonra, de tavaly az összességében 28 engedett nyomás már erősen a középmezőny szintje. Mindezt úgy, hogy Norwell a futásblokkolásában sem kiemelkedő. Sőt, kifejezetten átlagos.

Sokan talán még továbbra is az ő neve hallatán kapják fel a fejüket, ha a Jaguars kezdő támadófalát mutatja be egy közvetítés, de a Norwell jobb oldalán álló Linder (center) mindenképp, de még a fal jobb szélén lévő, még csak másodéves Taylor (RT) is tehetségesebb játékos.

A képességei túlbecsülését valószínűleg Floridában bánják legjobban, hiszen szerződtetése után 3 évvel még mindig top5 fizetésű játékos a posztján Norwell.

Jimmy Garoppolo, QB, San Francisco 49ers

Sokmindentől volt 2019-ben a liga egyik legjobb csapata a 49ers. Elit védelmétől, kiemelkedő edzői stábjától, a liga egyik legjobb támadógéniuszától, de nem az irányítójától. A Kaliforniába cserélését követő hosszú várakozások végre véget értek a tavalyi szezonban. Jimmy végig tudott játszani egy teljes szezont és a nagyközönség is megnézhette, mit is kell várni majd tőle, mint egy csapat elsőszámú irányítójától. Nos ha kicsit gonosz akarok lenni, akkor azt, mint Jared Gofftól. Amikor McVay rendszere újszerű volt és nem volt válasza a ligának az újjításaira, ötleteire, Goff is átlag feletti, kiemelkedő irányítónak tűnt a számai alapján.

Kyle Shanahan a jelenlegi NFL egyik legjobb támadógéniusza. Ez megmutatkozik mind a playbookján, a játékdesignokon és azon, ahogy használja Garappolót is. Jimmy számai tavaly azért első ránézésre is kissé ferdék. A közel 4000 yard és 27 TD nagyon szép számok, de már az alapszakaszban is kissé magas 13 interception és 10 fumble párosult mellé. A rájátszásban, ahol a Green Bay elleni meccs 8 passzkísérletét gyakorlatilag kivehetjük a számításból, 2 meccsen 2 TD és 3 INT az arány.

Garoppolo dobásai átlagosan a 7. legsűrűbben végződnek interceptiont érően. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy tavaly összesen 17 labdát kellett volna elveszítenie a levegőben, ami a passzainak 3,6 százaléka. Ennél rosszabb mutatója csak a Jones, Dalton, Mayfield, Rivers, Kyle Allen, Winston névsornak volt.

Shanahan próbálja is kicsit elrejteni a felfogásával a játékát. A 49ers az egyik legjobban futó csapat a ligában a hagyományos mércével nézve. Emellé sok rövid yardos passzjátékra épül a támadósor. Annyira, hogy Garoppoló volt az egész ligában a legkevesebbszer mély labdával próbálkozó irányító. Passzainak mindössze 6,5 százaléka ment 20 yardra vagy annál mélyebbre.

A kép, miszerint Garoppolo a 49ers támadójátékának kulcsa, hamis. Ez a figura az edző, Shanahan, aki kiválóan használja az egyébként nem rossz, de semmiképpen sem kiemelkedő irányítóját.

Nate Solder, T, New York Giants

Ha van egyértelműen ide illő játékosa ennek a listának, az Solder. Miközben még New Englandben sem volt sokszor mégcsak közepes játékos sem, a piacon elit pénzt kapott, és a megítélése is általánosan olyan, mint egy kiemelkedő játékosnak. 8 teljesnek mondható NFL idényéből nem volt egy sem, ahol 33 alatti nyomásszámott engedett volna. De az elmúlt 3 évben kétszer is 55 fölötti volt ez a szám. Az elmúlt 4 szezonban összehozott 6 – 4 – 7  – 11 sack számok sem túl hízelgőek. Csak, hogy konteksztusba tegyük ezeket a számokat, a liga elit vak oldali tackeljei 0-2 körüli sack számokat szoktak produkálni, továbbá az összesen engedett sietettés is 20 körüli, de sokszor akár ez alatti is (tavaly a liga legjobb LT-je Ronnie Stanley 0 sacket és mindösszesen 6 nyomást engedett).

Persze noha egy LT elsőszámú feladata a stabil passz blokkolás, nem szabad elfelejteni a futás segítését sem. Ebben Solder sosem volt rossz, bár a 2018-as, de főleg a ’19-es idénye is erős visszaesést mutat. Míg passzblokkolási képességeit Dante Scarnecchia (ex Patriots OL edző) sémákkal még el tudta rejteni és kihozni a legjobbat a futójátékban belőle, a Giantshez szerződése óta, ahol a mai napig a liga 4. legjobban fizetett vak oldali tackle-je, már erősen látszik rajta a visszaesés.

[/ppp_patron_only]