Connect with us

Összefoglaló

Kiütések, kiütések mindenhol

Több olyan találkozó is volt ezen a héten, ahol kétség sem férhetett a győztes kilétéhez és néhol egyértelmű, néhol határeset kiütést könyvelhettünk el. A Vikings@Coltsról már írtunk, most a többi ötöt vettük egy csokorba.

Baltimore Ravens @ Houston Texans 33-16

Két fiatal tehetséges irányító összecsapása volt Houstonban vasárnap este, de míg az egyik oldalon a regnáló MVP-nek minden segítséget megadnak, hogy sikeres legyen, addig Watson úgy tűnik megint segítség nélkül marad.

A Ravens tavaly látott alapszakasz játéka semmit nem változott erre az évre. A futásra alapozva haladnak előre és még Jackson is mellé teszi azt a teljesítményt, hogy izgalom mentesen nyerjenek. A mérkőzés előtt gondolhattuk esetleg, hogy akkor talán van egy kis esélye a Texansnak, ha a futást megállítják, de ez nem sikerült, hiszen négy futó összesen 230 yardot termelt 6,2 yardos átlaggal. Ezek mellé még Lamar Jackson is 75%-os pontossággal passzolt 204 yardot egy TD-vel eladott labda nélkül.

Az első félidő végéig hihették azt akár a Texans szurkolói, hogy még akár egy szoros mérkőzés is lehet ebből, de az utolsó öt percben megmutatta a Ravens védelem, hogy miért tartanak sokan tőlük. Először L.J. Fort vitt vissza egy labdát touchdownért, amit Keke Coutee kezéből szedtek ki, majd a következő drive-ban Marcus Peters bevetődve szedte le Watson passzát, ami Brandin Cooks felé tartott. Ezzel a két játékkal már magabiztos előnnyel mehetett a Ravens félidőre.

Deshaun Watsonnéknak nincs könnyű sorsolásuk, hiszen az első héten az aktuális bajnokot, majd rögtön utána egy másik AFC favoritot kapták a nyakukba. Watsonnak azért sem volt könnyű dolga, mert a liga egyik legjobb secondary egysége állt fel vele szemben, és ezt bizonyították is. Mindössze 275 yardot és egy TD-t engedtek a fiatal irányítónak, és a hosszú passzokat szinte teljesen kiölték a hazaiak játékából. Ahol esetleg egy kis keresnivalója lett volna a Texansnak az a futás, hiszen a Ravens front 7 már korántsem annyira erős. Ennek ellenére David Johnsonnék mindössze 51 yardot tudtak összeszedni. Ha már front 7, akkor az mindkét oldalon dicsérhető, hogy 4-4 sacket elértek a két irányítón, J.J Watt ebből kettőt magára is vállalt.

Egy kicsit ejtsünk szót a rugókról is. Justin Tucker folytatja remek sorozatát, hogy 40 yardon belülről már zsinórban több mint 60 alkalommal sikeresen értékesített field goalt. Ezen a meccsen négy alkalommal állt a labda mögé mezőnygólt rúgni, és természetesen mind sikerült is neki, a legtávolabbi 47 yardos volt. A másik oldalon Ka’imi Fairbarn is büszke lehet teljesítményére, hiszen ő sem hibázott, neki 45 yardról is sikerült betalálni a póznák közé.

(kronikk)

Los Angeles Rams @ Philadelphia Eagles 37-19

A Rams nagyon simán elintézte az Eaglest, így a Kosok egy nagyon biztató 2-0-val kezdik a szezont, míg a Sasok nagyon aggasztó 0-2-vel.

Sean McVay teljes mértékben leiskolázta Jim Schwartzot és az Eagles defense-t, tökéletes meccset rakott össze a támadósorának. A támadófal jól dolgozott, a futójáték működött, az elkapók folyton üresen voltak, Goff dolgát megkönnyítették bootlegekkel, kimozgásokkal, könnyű olvasásokkal. Az irányító kiválóan játszott (20/27, 267 yard, 3 TD, 0 INT), első 13 passza sikeres volt, folyamatosan darabjaira szedte a philadelphiai védelmet. Mintha a két évvel ezelőtti Rams offense-t láttuk volna. Darrell Handerson kapott nagyobb szerepet Cam Akers sérülésével, és 121 scrimmage yardig jutott, illetve a tight end Tyler Higbeet lehet kiemelni, aki három TD-t is lehúzott.

A túloldalon Carson Wentz ismét nagyon gyengén játszott, dobott buta interceptiont, méterekkel túldobta Ertzöt, stb. És ha jönnek az extra játékok, akkor a hibákkal együtt lehet élni, de most egyáltalán nem jöttek. Nagy a baj a philadelphiai irányítóval, az egyszer biztos, pedig a támadófala most elég jól megvédte. Jalen Ramsey mellett nem lehetett ma elkapni semmit, bárkit levett a pályáról, aki felé jött, még Zach Ertz ellen is kiválóan védekezett több esetben. Doug Pederson is vesztett a tökösségéből, 8 pontos hátrányban nem vállalta be a negyedik és három szituációt (helyette mezőnygólt rúgott), utána pedig egyből bosszút állt a Rams és elhúzott.

(katonadani) 

San Francisco 49ers @ New York Jets 31-13

A 49ers simán kiütötte a Jetset, de ez a győzelem bizony vezéráldozatokat követelt, így nem lehetnek boldogok a csapat szurkolói.

A 49ers úgy kezdte a találkozót, hogy már alapból nem volt bevethető a legjobb elkapója (Samuel), a legjobb támadójátékosa (Kittle), a sztár cornerbackje (Sherman) és a kezdő pass rushere (Ford), de még rosszabb lett a helyzet. Az első félidőben kidőlt a kezdő irányító (Garoppolo), a kezdő futó (Mostert) és a sztár pass rusher (Bosa) is. Többen panaszkodtak a MetLife Stadium műfüvére, és rossz hír, hogy jövő héten is itt kell játszania a 49ersnek.

Amikor viszont mindenki megsérült, jött a hosszú kórlappal rendelkező Jordan Reed és 2 TD-vel segítette csapatát. Garoppolo egyébként jól játszott az első félidőben (14/16, 131 yard, 2 TD), Mostert is parádésen nyitott egy 80 yardos futott TD-vel, de az ő helyét is jól vette át Jerrick McKinnon, aki nagyon hosszú idő után szerzett ismét TD-t az NFL-ben.

A Jets továbbra is pocsék, a liga legrosszabb csapata, a játék minden elemében gyengék. A végső garbage time drive-ig Darnold 142 yardig jutott 4,9 yardos átlaggal, a futások pedig 3,6 yardos átlaggal haladtak csak. A csereelkapók nem tudták üresre játszani magukat, és a séma sem oldotta meg ezt a problémát Gase részéről. A védők sem tudtak semmit sem kezdeni a 49ers sérülésekkel tizedelt offense-ével. Elég kilátástalan jelenleg ez a gárda.

(katonadani)

Detroit Lions @ Green Bay Packers 21-42

Folytatódik a két éve tartó mélyrepülés Detroitban, már csak az a kérdés, hogy mikor küldik el Matt Patriciát és az egész patses bagázst. Bár a főedző javára legyen mondva, a remek munkájának köszönhetően most nem volt negyedik negyedes leolvadás, ezt a csapat bölcsen megcsinálta az első félidő végén.

Nemcsak rajongóként, de semleges szurkolóként is nehéz a Lions meccseit nézni. Adva van egy alapvetően tehetséges csapat, egy jó irányító, amivel ha nem is kellene mindenkit agyon ütni, de azért legalább meg lehetne nehezíteni az ellenfelek dolgát. Ehhez képest évek óta azt látjuk, hogy az offense el-eldöcög valahogy, ami néha elég 1-1 győzelemhez, de konzisztenciáról nehéz beszélni, mert a gameplan itt is pocsék, de még ha elit lenne a tarsáság, ilyen védelemmel egyszerűen esélytelen lenne bármire.

Matt Patricia egy rakétakutató mastermindként jött ide, hogy majd ő oktatja a liga legjobb offense-it, erre a védelmei bottom 3-asak. Persze a sérülésekkel nincs szerencséje, de hogy pont a Packers legveszélyesebb fegyveréből, Aaron Jonesból ne sikerüljön felkészülni, amikor a vak is látta, hogy ő lesz erőltetve, na az mindennek a legalja. A Green Bay különösebb erőfeszítés nélkül szerzett 259 yardot a földön, Jones egymaga 168-at pakolt fel a táblára két TD kíséretében.

Ha már a secondary kuka, akkor legalább a futás megfogására rá lehetett volna állni, aztán bízni abban, hogy Davante Adams egyedül kevés lesz. Ehelyett aranyközépútként minden téren sikerült lábon lőnie magát a csapatnak, igazából hálásnak kell lenni a Packersnek, mert lehetett volna ennél nagyobb verés is ebből.

A támadókat is lehetne szidni, mert nem játszottak jól, de igazából ez csak szarnak egy pofon, ilyen védelem mellett ez ezer fokon pörgő Stafford is tehetetlen lett volna. Mert nem elég, hogy pocsék a gameplan, de még ostobák is a játékosok. A DB Will Harris például a második negyed végén két játékból összehozott 30 yardot büntetésből a Packersnek, aminek TD lett a vége és a hazaiak átvették a vezetést.

És ez csak a legszembetűnő egyéni ostobaság volt, a dekoncentrált, kedvetlen, figyelmetlen védők sorra halmozták a fölösleges büntetéseket, amivel csak még jobban sikerül a mélybe taszítani az egységet. A játékosok mentális felkészítése is edzői feladat, Patriciáék ebben is elbuktak. A csapat egyszerűen romokban van, a büntetőkörös mentalitása kontraproduktív, igazából már csak az a kérdés, hogy mikor küldik el.

Ami a Packerst illeti: igazából semmi különös, az első hét után most is simán megvert egy pocsék csapatot. Kenny Clark nagyon hiányzott a védőfalból, a linebacker sor továbbra is gyenge, bár ez végül is várható volt, de a pass rush és a secondary azért működik, illetve a támadófal is jól szuperál. Emellett Rodgers is remekül játszik, Aaron Jones fantasztikus, bár az optimizmussal azért óvatosan kell bánni, jó csapat és jó védelem ellen még nem lépett pályára a Green Bay.

Az egyedüli tényleges és igazán szembetűnő negatívum az az, amiért egész offseasonben szidva volt a vezetőség. Én nem gondolom SB-contendernek a Packerst, de ezzel a Rodgersszel akár lehetett is volna rá esélye. És azért csak lehetett volna, mert az egy szerencsétlen Adamsen kívül nincs egy félig korrekt célpontja sem, ami nonszensz. A sokadrangú elkapók legalább hat labdát elejtettek, de ha szigorúan nézzük, volt az több is, köztük TD-t érő droppal.

Rodgersnek nem igazán volt rossz passza, nem rajta múlott, hogy csak 240 yarddal és két TD-vel fejezte be a meccset (ami így sem egy rossz statisztika). Természetesen az idei első körös csereirányító és a második körös RB3 semmit nem tett hozzá a mérkőzéshez, ami most belefért, de lehet majd vakarni a fejet és jönni a big boarddal, ha a rájátszásban ez majd visszaüt.

(renningan)

Washington Football Team @ Arizona Cardinals 15-30

2015 után ismét 2-0-s mérleggel áll az Arizona Cardinals, az első félidős remek játékának és Kyler Murray-nek köszönhetően. A Washington Football Team nem sokat mutatott az előző heti második félidős produkciójából, Haskins szinte végig gyenge volt, nem volt egy hullámhosszon az elkapóival, csak amikor már eldőlt a meccs, és a futójáték is csak akkor indult be. A múlt heti 8 sack után most csak hármat sikerült szerezniük, bár Chase Young most is állat volt, a második félidőre őt is jól limitálta a Cardinals fala. A védelemben még Landon Collinsnak volt egy sackje és egy interceptiönje, viszont Hopkins TD elkapásánál ő hibázott. A futójátékot az első félidőben Murray megindulásain kívül jól fogták, de a végére mikor már Kingsbury is változatosabban hívta a playeket, Drake-nek is több sikere lett.

A hazai produkcióról inkább lehet mesélni, Kyler Murray az első két hét alapján fenomenálisan játszik, sokkal érettebb, mint tavaly, nem tartogatja annyit a labdát, amiből besackelnék, inkább kidobja incomplete-ra, és amikor megiramodik, akkor is ezerszer hatékonyabb, mint tavaly, lásd a két futott TD-je. Passzolásban még van hova fejlődnie, bár érződik rajta, hogy Hopkins személyében igazi játszótársat találtak neki, akiben már most megbízik, de miután volt két hosszú passza (egy 49 és egy 54 yardos), túlságosan elbízta magát és előfordult a mérkőzésen, hogy harmadikra is inkább egy távolabbi célpontot keresett, akit túldobott, mint az üresen álló és biztos first downt jelentő Hopkinst.

A Cardinals védelme (és special teamje) az első félidőben tökéletesen működött, sorra hozták a 3&outokat, De’Vondre Campbell és Jordan Hicks mindenhova odaért, előbbi még coverage-ben is remekelt, Jordan Phillipsnek strip sackje is volt, amit Chandler Jones szedett össze. Aztán a második félidőben 24 pontos előnynél érthető módon lankadt a figyelem, Patrick Petersont olyan simán verte meg McLaurin az egyik szépítő TD-nél, hogy rossz volt nézni.

Összességében sima győzelmet aratott a Cardinals, de még mindig tud hova fejlődni ez a csapat, főleg mentálisan, hiszen 11 büntetést is összeszedtek, valamint a második félidős produktum nem volt az igazi. Jövő héten a Lions ellen otthon lehet tovább menetelni, a Washingtoni Futballcsapat pedig Clevelandbe utazik, ami egy elég ki-ki meccsnek ígérkezik.

(löfli)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások