Connect with us

Összefoglaló

Ismét összeomlott a Falcons, Bradyék hozták a kötelezőt, nagyot játszott Josh Allen

Az Atlanta Falcons a 28-3 után ismét óriási összeomlást produkált, Bradyék ha nem is lehengerlően, de hozták a kötelezőt, csereirányítóval szorosan tartotta a Steelers elleni meccset a Broncos, a Bears nyerte a két gyengén játszó csapat meccsét, Josh Allen kiváló teljesítményével nyert a Bills.

Atlanta Falcons @ Dallas Cowboys 39-40

Itt az újabb érthetetlen összeomlás a Falcons részéről. A 28-3 után most 29-10-ről sikerült kikapni (de volt 20-0 is és 15 pontos előny 4 perccel a vége előtt), ráadásul hihetetlen körülmények közt.

Pedig a Cowboys mindent megtett a meccs elején, hogy semmi esélye se legyen nyerni. 10 perc alatt így alakultak a drive-jaik: punt, fumble, fumble, elrontott fake punt, fumble. A Falcons így 20-0-ra elhúzott az első negyedben, és talán ez még hízelgő is volt a Cowboys számára. Ezután azért rendeződtek az erőviszonyok, a ‘Boys szinte minden támadásából pontot ért el, vissza is jött 5 pontra, de aztán újra elhúzott a Falcons: négy perccel a vége előtt 15 pont előnye volt Ryanéknek.

A Cowboys elméletben megoldhatta volna két labdabirtoklásból, és a két TD össze is jött, azonban a kétpontos nem, így csak egy reménytelen onside kickben lehetett bízni. Zuerlein rúgása alapvetően nem volt jó, nagyon lassan pörgött előre a labda, a kötelező 10 yardot is alig tette meg. Teljességgel érhetetlen, hogy a Falcons játékosai miért nem vetődtek rá a labdára és miért várták meg, hogy elérje a 10 yardot, így viszont összeszedte a Cowboys, gyorsan megcsinált két jó játékot és bevágott egy mezőnygólt, ezzel pedig nyert. Hihetetlen végjáték.

A Falcons ezzel a történelem első csapata lett, amelyik legalább 39 pontot szerzett, nem adta el a labdát, mégis kikapott. A történelemben eddig 444-0 volt az ilyen csapatok mérlege…

A secondaryk kvázi nem léteztek ezen a meccsen, simán haladt a levegőben mind a két offense. Dak Prescott egészen hihetetlen 450 yardot passzolt, emellett futott 3 TD-t is, kiváló teljesítményt rakott le az asztalra. CeeDee Lamb 108, Amari Cooper 100, Dalton Schultz pedig 88 elkapott yarddal zárt, illetve Elliott is kivette a részét a győzelemből: 122 scrimmage yardot és egy TD-t pakolt fel. A Falconsnak a meccs eleji turnoverek miatt kevesebb yardot kellett megtennie, Ryan 273 yarddal és 4 TD-vel zárt, legjobb fegyvere Calvin Ridley volt (109 yard, 2 TD). Julio Jones kisebb sérüléssel bajlódott a meccsen, így limitálni tudták, de volt egy csúnya elejtett labdája, amikor az elkapó Russell Gage hajította felé a labdát a célterület irányába, amivel tényleg eldönthette volna a mérkőzést.

Egy ilyen vereség után szinte azonnal el kellene küldeni Dan Quinnt a főedzői posztról, főleg hogy egyébként is forró alatta a talaj. Várhatóan ez most a második forduló után nem történik meg, de jelenleg úgy néz ki, ez csak idő kérdése.

(katonadani) 

Carolina Panthers @ Tampa Bay Buccaneers 17-31

A Tom Brady vezette Bucs a múlt heti vereség után a Panthers ellen tudott javítani, így megvan a várva várt első győzelem. Összességében azonban így is csalódás a Tampa, legalábbis a szezon előtti hype-hoz képest.

Bradyék jól kezdték a találkozót: bár az első drive punttal ért véget, illetve volt egy fumble is az első félibőben, végeredményben így is 21-0-s előnnyel mehetett a szünetre a csapat. Ez így jól is néz ki papíron, de nem volt meggyőző a Brady vezette offense. A veterán QB-nak voltak parádés dobásai, de többször cserben hagyták az elkapói és bele-bele hibázott ő is, pedig nyomás alig volt rajta, az ellenfél secondaryje, és úgy overall a védelme pedig az egyik legrosszabb az egész mezőnyben.

Igazából csak a potenciál látszik, mert hiába volt Mike Evansnek 100+ yardos meccse, a passzjáték döcögős volt, és hiába futott például Leonard Fournett 12 futásból 103 yardot, Ronald Jones 3,3 yardos átlaga jobban tükrözi a csapat futójátékát. Emellett a TE-játék teljesen kuka, Gronkowski fényévekre a korábbi formájától, alig tűnik hasznosabbnak, mint egy biodísz a pályán. Ezt persze rá lehet fogni az előszezon hiányára, kell 3-4 meccs, mire összerázódik a banda. Temetni tehát nem kell az offense-t, de az biztos, hogy jelenleg nincs azon a szinten, amire számított szinte mindenki.

A védelem viszont jól nyomja. Shaq Barrett egyelőre nem sokat mutat, még mindig nincs sackje, de Ndamukong Suh és Jason Pierre-Paul jól játszik a védőfalban, a linebacker sor is korrekt Devin White-tal és Lavonte Daviddel, a secondaryből pedig az újonc Antoine Winfield és Jordan Whitehead is jól játszott. Az egység közel lehet a top 10-hez, most öt sack, illetve 2-2 INT és fumble volt a mérleg.

A Panthers szempontjából sok pozitívumot nem lehet elmondani. Teddy Bridgewater továbbra sem egy jó irányító, most pedig a legértékesebb tulajdonságát, a labdabiztonságot sem csillogtatta, a négyből három turnovert ő hozott össze. Viszont legalább dobott 367 yardot, DJ Moore és Robby Anderson is 100 yard fölé jutott, van fantázia ebben az elkapósorban, a földön pedig Christian McCaffrey két TD-t szerzett, tehát a skill playerek rendben vannak. Nagyjából ennyi, a támadófal teljesítményét fentebb ecseteltem, a védelem pedig legjobb esetben is csak kellemetlenséget tudott okozni, komoly ellenállást nem. Ez nem 1/1 matéria, de meglepő lenne, ha a top 5-ön kívül pickelne majd a Panthers.

(renningan)

Denver Broncos @ Pittsburgh Steelers 21-26

A végéig izgalmas, szoros meccset játszott a két a csapat, pedig az elején úgy tűnt, hogy ez sima Steelers-győzelem lesz. Mindössze öt passz után ugyanis megsérült Drew Lock, de kifejezetten jól jött ki belőle a csapat – legalábbis rövid távon.

Lock nem játszott jól, öt passzából csak egy volt jó, nem tudta kezelni a nyomást, ötlettelen és diszfunkcionális volt az offense – az utolsó játéka egy fumble volt, ami után megszerezte a vezetést a Steelers. Jeff Driskellel sem indult jól a támadósor, egy INT-et is dobott, de aztán 17-3-as hátrányból sikerült felállni és végül 256 yarddal és két TD-vel fejezte be a meccset. A mutatott játéka alapján nem lesz nagy gondban a csapat, ha Locknak esetleg ki kell hagynia 1-2 meccset (ha hosszabb időre dőlt ki, akkor viszont lehet kezdeni aggódni).

A támadók közül a futó Melvin Gordon volt a legjobb, kifejezetten jó befektetésnek tűnik eddig. Volt egy szép elkapott TD-je, futott 70 yardot a beton Steelers védelem ellen – abszolút rendben van. Mellette a TE Noah Fantet lehet még kiemelni, aki öt felé szálló labdából négyet behúzott 57 yardért és egy TD-ért. Összességében kifejezetten jó volt a denveri offense.

A vendég védelem már nem játszott jól, nagyon hiányzott Von Miller, még a megtizedelt pittsburgh-i támadófal ellen sem sikerült komoly nyomást generálni. Big Bennek gyakran 4-5 másodperce volt eldobni a labdát, volt 311 yardja és két TD-je, bár az egy INT-je pont egy ilyen elit falteljesítmény után született. Kicsit ő is olyan volt, mint Brady, érződött rajta, hogy nincs még tökéletes formában, neki is kell 2-3 meccs még, hogy konstansan tudjon pörögni ez az offense.

A skillplayerek közül Diontae Johnsoné volt a főszerep, aki 13 labdából nyolcat lehúzott 92 yardért és egy TD-ért. JuJu Smith-Schuster most inkább csak a rövid játékoknál volt használva, előle el is lopta a show-t az újonc Chase Claypool. Utóbbi 88 yardot és egy TD-t szerzett, mind a három felé szálló labdát elkapta – egy újabb ígéretes elkapó. Amennyiben Johnson és Claypool így folytatja, akkor a Steelersnek alaposan meg kell majd fontolni, hogy érdemes-e megtartani JuJu-t súlyos milliókért.

Az offense-zel ellentétben a védelem ismét remekelt, még ha néha kicsit úgy tűnt, mintha félvállról venné a Driskel vezette denveri támadósort (ami azért valahol érhető). Persze amikor kellett (4&2-re sack 1:55-tel a meccs vége előtt a 26 yardosnál), akkor odatette magát az egység, ami végül egy fumble-t, egy INT-et és hat sacket gyűjtött. Különösen TJ Watt játszott nagyot, ő 2,5 sackel járult hozzá a sikerhez, de Bud Dupree is jó volt (1 sack, 1 fumbe), egyelőre megszolgálja franchise tegét.

A Steelers ezzel a győzelemmel egyértelműen bejelentkezett az egyik PO-helyre, míg a Denver Lock sérülése miatt könnyen kiszálhat már most a versenyfutásból.

(renningan)

New York Giants @ Chicago Bears 13-17

Két gyenge csapat és két gyengén játszó irányító párharca: ha érdekes vagy magas színvonalú nem is volt a találkozó, de legalább szoros lett a vége. A két fél szépen leosztotta egymás között a meccset, az elsőben a Giants offense volt teljesen vakon, a másodikban a Bears, de mivel utóbbi négy ponttal többet szerzett a saját félidejében, így végül sikerült kiizzadni a győzelmet – azt meg ugye nem kell magyarázni.

A mérkőzést a Bears egy 77 yardos TD-drive-val kezdte, aminek a végén Mitch Trubisky kiosztott egy TD-passzt, a következő akció egy mezőnygóllal ért véget, majd két punt után ismét vezetett egy TD-drive-ot a korábbi 1/2-es. Azt túlzás lenne állítani, hogy jól játszott, de megdobta a kötelezőket, David Montgomery pedig termelte a yardokat a földön – nagyjából ez lenne a tökéletes gameplan egy ilyen képességű irányítóval.

A második félidőben aztán előjött az igazi Trubisky. Az offense rükvercbe kapcsolt, a fiatal irányító kétszer is eladta a labdát, bár a javára legyen mondva, hogy ezúttal inkább a belszerencsének volt köszönhető. Ezzel együtt is nulla pontot tett fel a táblára az offense, ami a Giants védelem ellen mindenképp beszédes.

A Giants pocsékul kezdte a meccset, az első félidőben Daniel Jones egy fumble-lel és egy INT-tel segítette a Bearst, a szünetben aztán felcserélődtek a szerepek. A New York-i támadósor egy fokkal magasabb szintre tudott kapcsolni, volt három pontszerző drive-ja is a csapatnak, de néhány szerencsétlen játék miatt ebből csak 13 pontot sikerült szerezni. A végén aztán így volt lehetőség a győzelemért támadni, de a pocsék time menedzsment és játékhívások miatt végül nem sikerült a fordítás (például nyolc másodperccel a vége előtt, 14 yardra a célterülettől mi értelve van egy 3 yardos passznak oldalra? Az utolsó két percben, időkérés nélkül nem az a cél, hogy minél lasabban és minél több rövid játékot megcsinálva jusson el a csapat az end zone-ig).

A két gárda közül egyik sem tűnik playoff esélyesnek, bár elnézve az NFC Leastet, bárkinek lehet esélye a csoportgyőzelemre. A Bears ugyan 2-0-val áll, mint a Packers, de a csapat egyelőre két bottom 10-es gárdát tudott csak legyőzni kínkeservesen, és kisebb meglepetésre a védelem sem olyan jó, mint ahogy sokan várták. Persze amíg jönnek a győzelmek, kit érdekel, hogy nem szép és magabiztos játékkal jött össze – a W az W.

(renningan)

Buffalo Bills @ Miami Dolphins 31-28

Úgy néz ki, idén érdemes lesz nézni a Bills meccsiet, fordulatokban ugyanis nincs hiány. Ismét megnehezítette a saját dolgát a vendég csapat, de ahogy az első héten, úgy most is sikerült a végén hozni a kötelezőt.

A Buffalo hullámvasutazott egyet az első félidőben: punt-TD-fumble-TD-FG-punt. Ennek egy részét nem láttuk egy helyi technikai hiba miatt, de a lényeg így is megvan: a Bills támadósorával bármi megtörténhet. Ez elsősorban Josh Allennek köszönhető, aki olyan, mint egy orosz rulett, néha a gép Russell Wilsont megszégyenítő játékokat dob, néha érhtetetlenül amatőr fumble-öket. Most előbbiből volt több, mert bár volt egy rosszabb periódusa az offense-nek, mégiscsak sikerült 31 pontot feltenni.

Allen 417 yardot passzolt négy TD és nulla INT mellett, nagyon ültek most a hosszú labdái (ellenben a földön annyira nem volt hatékony). Szinte hibátlan volt az összhang közte és a friss szerzemény Stefon Diggs között, aki 153 yardot és egy TD-t gyűjtött, de John Brown és Cole Beasley is 50+ yardot termelt – ez különösen annak fényében nagy szó, hogy a Miami secondaryje azért elég jó. Emellett a futójáték is működött, bár az ihletett formában játszó Allen miatt nem kapott most akkora szerepet.

A védelem már nem volt ennyire jó. Volt 1-2 nagyobb játék, pár sack és negatív yardos szerelés, de ennyi. Ryan Fitzpatrick jól mozgatta a szálakat, ma a varázslatosabb énjét vette elő, aminek elsősorban Mike Gesicki volt a haszonélvezője. A tight end karriernapot tartott, nyolc elkapásból 130 yardot és egy TD-t szerzett, amiből az egyik elkapás egy parádés egykezes volt. A futójáték is ment, ami némileg meglepő a Dolphins támadófalát és a Bills védőfalát ismerve, de a játék ezen aspektusa nem igazán volt tényező.

Mindent összevetve tehát tudott haladni a Dolphins, a Bills eltunyulását pedig a harmadik negyed végén ki is használta és átvette a vezetést (20-17). A Buffalo viszont fel tudott pörögni: a támadósor egymás után két TD-t szerzett, a védelem pedig kiharcolt egy 3&outot, ezzel kvázi eldöntve a mérkőzést (bár a végén a Dolphins még szerzett egy TD-t). Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy némileg szerencséje volt a Billsnek, a mindezt megelőző drive-ban Preston Williams elejtett egy TD-t 4&2-re, benne volt a meglepetés is a pakliban.

A Bills ezzel 2-0-val áll és jó esélye van nemcsak a rájátszásra, de a csoportgyőzelemre – pláne ha Josh Allen így játszik. A Dolphins továbbra is nyeretlen, de overall elég ügyes a csapat, úgy néz ki, hogy jól halad az építkezés.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások