Connect with us

NCAA

NCAA programismertető: a Notre Dame Fighting Irish

Két egymást követő hétvégén is az Arena4 képernyőjére kerül a Notre Dame, így érdemes jobban megismerni ezt az igazán különleges egyetemi futballcsapatot!

A University of Notre Dame az Egyesült Államok egyik legnevesebb felsőoktatási intézménye, az indianai South Bend városában alapították 1842-ben. A “mi asszonyunk” nevéből is sejthető, hogy erősen kötődik a keresztény egyházhoz, a Keresztes Kongregáció szerzetesrend központi temploma, a UND kampuszán található Szent Szív Bazilika és az egyetem mindenkori igazgatója is ennek a rendnek a felszentelt papja. A 77,622 férőhelyes Notre Dame Stadium északi lelátója mögött, a Hesburgh Könyvtáron látható egy Jézust ábrázoló óriásmozaik, a drukkerek körében szimplán “Touchdown Jesus”, mert a Megváltó épp úgy emeli égnek karjait, ahogy a játékvezető a TD-t jelzi. Az atlétikai szakosztályai a “harcoló írek”, mely elnevezés a költő Joyce Kilmer “When the Sixty-ninth Comes Back” [Mikor a Hatvankilencedik visszatér] verséből ered, és a Polgárháborúban az Unió kötelékében küzdő Ír Brigádra utal. A szurkolók a Domers nevet is gyakran használják (a Golden Dome a fő adminisztrációs épület), a 20. század hajnalán “Rovers”-ként, “Ramblers”-ként [kóborlók, világjárók], majd “Terriers”-ként emlegették őket, mivel 1924-től egy ír terrier is megfordult az oldalvonalaknál; az állatot 1965-ben váltotta le az ír mitológia hímnemű tündére, a kobold.

A Fighting Irish körülbelül az az amerikaifociban, ami a Fradi itthon a gurulósban: országosan a legnépszerűbb klub, kiemelkedő eredményekkel, megannyi legendával és megkülönböztetett státusszal. A college football elitjében egyedül ők függetlenek (bár a 2020-as pandémia ezt felülírta és átmenetileg csatlakoztak a Power 5-os ACC-hez), a hazai találkozóikra vonatkozó saját tv-szerződéssel, győzelmek száma és aránya alapján a top3-ban foglalva helyet. 11-szeres bajnokok, 7 korábbi játékosukat jutalmazták Heisman-trófeával, 52-t az egyetemi, 13-at a profi Hírességek Csarnokába is beválasztottak. Harci dalukat, a Notre Dame Victory March-ot még talán azok is hallották, akik egyetlen más indulót sem, ugyanis dallamát számos alkalommal felhasználták (például az Airplane! filmben). Hazai – és néha az idegenbeli – meccseken az egyetemi futball legrégebbi zenekara, a Band of the Fighting Irish fújja, a harmadik negyed utáni szünetben meg egy másik klasszikust, Csajkovszkij 1812 (nyitány)-át. Az ex-főedző Lou Holtz ötletére festették a “Play Like a Champion Today” [Játssz ma mint egy bajnok] feliratot az öltöző és a pályára kivezető alagút közötti szűk folyosó falára, ez a legfelkapottabb mottók egyike az USA-ban. A csapat hivatalos színei az arany és a kék, az uniformisokat az Under Armour biztosítja, a mezek hátoldalán csak kivételes esetekben vannak nevek. A sisakokat minden mérkőzésre új, aranyozott réteggel látják el. Az alábbiakban bemutatjuk illusztris históriájukat, a jelenükről pedig külön cikkekben, a meccsbeharangozókban lesz szó.

TÖRTÉNELEM

1887. november 23-án, a Michigan elleni 8-0-s vereséggel indult el útján a futballprogram, míg az első tréner, James L. Morrison csupán 1894-ben lépett a színre. 1913-ig hiába születtek szép szezonok (1901-ben például a “Kangaroo Kicker” Pat O’Dea-vel 8-1-1, James Farragherrel 8-0-1, 1912-ben John L. Marks-szal 7-0) a Notre Dame rossz reputációja nem változott a keleti parti nagyágyúk (Harvard, Yale, Princeton, stb.) szemében. A frissen kinevezett Jesse Harper is tudta ezt, megoldásként a népszerű Texasszal, a Penn State-tel és az Armyval szervezett le meccseket. Kezdésként az Ohio Northern, a South Dakota és az Alma College nem jelentett problémát, a negyedik fordulóban az Army legyőzése West Pointban ellenben óriási bravúr volt. A 35-13 arányú diadal önmagában emlékezetes fegyvertény, de főképp azért kapták fel, mert az Irish Gus Dorais QB vezette támadógépezete szinte soha nem látott módon az előrepaszokkal hengerelt, Dorais azon a napon 243 yardot és 3 TD-t jegyzett (Harperéket a játék reformereként dicsőítették, holott a St. Louis University 7 évvel megelőzte az ND-t). Az “újítást” alkalmazva a Texast és a Penn State-t is verték, 7-0-val zártak.

1918-ban a norvég származású Knute Rockne-t, az 1913-as gárda endjét jelölték ki főedzőnek. A 30 esztendős Rockne 4 évig dolgozott, hogy pénzt spóroljon az ösztöndíjára, majd 4 évig dolgozott szakmájában, gyógyszerészként, azonban a Notre Dame hívó szavára azonnal feladta választott hivatását. A rendkívül éles eszű mesterről gyorsan kiderült, hogy edzőnek termett, a passzjáték továbbgondolásán túl számos fejlesztést eszközölt, melyek hatása az amerikaifutballra felbecsülhetetlen. Nemcsak a pályán (pl. a “shift”, a váltás), hanem azon kívül is, ráérzett a sportban rejlő jókora marketinglehetőségekre, anatómiában jártasként meg különböző felszereléseket tervezett, különleges frissítőket kísérletezett ki.

Bemutatkozó szezonja volt a felvezetés, hat mérkőzéssel (3-1-2), hogy aztán ’19-ben és ’20-ban dobbantsanak nagyot az írek, két hibátlan, 9-0-s idénnyel. Curly Lambeau-ról betegség miatt 1919-ben le kellett mondania, viszont Rockne érkezésekor felfedezte az eredetileg baseballt favorizáló, kicsapongó életet élő George Gippet, aki azelőtt sose focizott. Atletikussága a “halszálkák” között is kamatozott, 8,1 yardos futóátlaga máig fennálló iskolarekord, ráadásul sokat passzolt, puntolt, puntokat és kickoffokat hordott vissza, a védelemben meg egyszerűen nem mertek felé dobni. 1920 decemberében tüdőgyulladás végzett vele, az 1940-es Knute Rockne, All American filmben a jövőbeli elnök, Ronald Reagan alakította (Rockne 1928-as Army elleni beszéde, a “Win one for the Gipper” tette örökre felejthetetlenné).

1924-ben harmadszorra lettek nemzeti bajnokok, köszönhetően a The Four Horsemannek, az “apokaliptikus” négy lovasnak. A Rose Bowlon a Harry Stuhldreher irányító, Jim Crowley és Don Miller halfbackek, illetve Elmer Layden fullback fémjelezte kvartett vágtatott át a Stanfordon. Az Irish Knute Rockne regnálása alatt csak 1925-ben és ’28-ban kapott ki egynél többször, hogy 1929-ben és ’30-ban megint veretlenül találják magukat a trónon. A menetelés biztosan folytatódott volna, ha Rockne 1931. március 31-én nem hal meg repülőgép-balesetben. Tragikus módon befejeződött, 13 évet felölelő edzői karrierje során 105-12-5-ös mérleget ért el, a gigászok közé emelve a Notre Dame-et, temetését már nemzeti gyásznapként kezelték.

Rockne-t a következő évtizedben két tanítványa, Hunk Anderson, majd 1934-től Elmer Layden próbálta pótolni, relatíve jól. 1935-ben Laydenék a “Game of the Century”-n [a század mérkőzésén] (nem ez volt az egyetlen ilyen) az Ohio State-et győzték le, noha az örömbe üröm is vegyült az egy héttel később Northwesterntől elszenvedett zakó miatt. A súlyos örökséget a harmadik Rockne-növendék, Frank Leahy tudta továbbvinni, akit a Sugar Bowlt nyerő Boston College nem is akart elengedni. Leahy a bostoniak előtt a Fordham falembereit edzette, a Vince Lombardi-féle Seven Blocks of Granite [Hét gránit tömb] az ő munkáját dicséri. 1943-ban egy vereséggel és a Heisman-díjas QB, Angelo Bertellivel a soraiban vezette bajnoki címhez a Notre Dame-et.

A második világháború tetőzésekor belépett a hadseregbe, 1946-os visszatértekor rögtön 8-0-1-gyel (a döntetlen a második Game of the Century, az Army elleni 0-0) ismételtek. Illik megjegyezni, hogy ebben az időszakban a szakírók (az AP) és egyéb rangsorok nevezték meg a bajnokot, általában a pár Bowlt megelőzően (a Georgia 11-0-s idénye és Sugar Bowl-sikere mondjuk semmit nem nyomott a latba). 1947-ben jött az ND-nek a következő bajnokság és Heisman egyaránt, az irányító Johnny Lujack jóvoltából. A helyzet hasonló volt 1949-ben is, a Heisman az end Leon Harthoz vándorolt, az NCAA koronája pedig a Fighting Irish-hoz. A dinasztia 1953-ig tartott és a halfback Johnny Lattnernek adott Heisman foglalta keretbe. Leahy szentül hitt benne, hogy a meccsek az edzéseken dőlnek el, az eredmények igazolták is, 86.4%-os mutatója csak egy valakit nem múl felül az első osztályban; Knute Rockne-t.

Távozása után sötétebb korszak köszöntött South Bendre, de az írek népszerűségét mutatja, hogy 1956-ban Paul Hornung, a zseniális mindenes (halfback, safety, placekicker) a 2-8-as szezon dacára érdemelte ki a legjobb játékosnak járó elismerést, rajta kívül negatív mérleggel soha senki más nem. Apró fellángolás volt 1957-ben az Oklahoma Sooners 47-es győzelmi és 123 mérkőzéses pontszerzési sorozatának megszakítása (7-0), de életerőt Ara Parseghian lehelt a csapatba, 1964-től. John Huarte – decemberben Heismant kapott – QB-ra épített stratégiája azonnal bevált, a ligaelsőségről az utolsó találkozó utolsó másfél percében csúsztak le (az iskola 1926-tól 1969-ig tanulmányi okokra hivatkozva elutasította a Bowl-részvételt). Az 1966-os harmadik Game of the Centuryn való húzásáért sokan gyávának bélyegezték Parseghiant, mert a Michigan State ellen 10-10-nél megelégedett a döntetlennel. Egy hétre rá 51-0-ra ütötték a USC-t, és 9-0-1-gyel szerezték meg a szintén 9-0-1-es Michigan State és a 11-0-s – ám rasszizmussal vádolt – Alabama előtt a nyolcadik bajnoki címüket.

A Bowl-embargó az 1970-es Cotton Bowl Classic-kal (és vereséggel) fejeződött be, a ’71-es Cotton Bowlra találta ki a főedző a “wishbone defense”-t, a texasiak hatástalanítására, bár a USC elleni kudarc a címvédésükbe került. Nem úgy 1973-ban, az impresszív alapszakaszt követő Sugar Bowl-diadal az Alabama felett már elegendőnek bizonyult a kilencedik skalpra. 1974-ben Parseghian visszavonult, utóda Dan Devine lett. 1975-ben jutott epizódszerephez az a Rudy Ruettiger, akinek életéről Rudy címen filmet is forgattak. Devine a Packersnél nem volt képes Lombardit helyettesíteni, az 1977-es elsőség és az 1980-ig elért 53-16-1-es mérleg ellenére a Notre Dame-nél sem fogadták el teljesen, a sikereket az irányító Joe Montanának tulajdonítva (az 1979-es Cotton Bowl “Chicken soup game“-ként ismert, az influenzával küszködő QB elmondása alapján egy csirkehúslevestől kapott erőre, és mutatott be parádés fordítást). Annál többen sírták vissza Devine-t a középiskolából, az Archbishop Moellertől szerződtetett Gerry Faust felsülésekor. Faust elődje ténykedése idején négyszer nyerte meg a Moellerrel a HS-ek országos kiírását, de az ND-be beletört a bicskája, 1986-ban váltotta Lou Holtz.

Holtz 16 szezonnyi egyetemi (és 1 év profi) tapasztalattal felvértezve vállalta el a kihívást, hogy csúcsra járassa a Notre Dame-et, és ezt maradéktalanul teljesítette. 1987-ben még csak az egyéni díj, a Heisman lett meg, a wide receiver Tim Brown kapta meg, elkapóként először. 1988-ban viszont már a csapat örülhetett, a 12-0 kérdés nélkül eredményezte a sorrendben 11. (és eleddig utolsó) nemzeti címet. A végső AP listán második Miami elleni októberi mérkőzés “Catholics vs convicts” [katolikusok vs fegyencek] néven vonult be a történelemkönyvekbe. 1993-ban egy hajszálon múlt a fieszta, noha az Irish negyedik Game of the Centuryján, második kiemeltként kétvállra fektették az első helyen kiemelt Florida State-et, a Boston College elleni botlást a Cotton Bowllal sem korrigálhatták, és bánatukra pont az FSU-t avatták bajnokká. Holtz a 100. győzelmét Irish edzőként 1996-ban érte el, majd egy héttel később, a 8-3-as idény végeztével lemondott. Védelmi koordinátora, Bob Davie követte, de a korábban a Texas A&M domináns D#-ével, a “Wrecking Crew”-val arató Davie első HC-állása ND-szinten nem alakult emlékezetesen. A program fénye elhalványulni látszott, és ezen Tyron Willingham sem tudott segíteni. 2005-től Charlie Weis, a New England Patriots OC-ja reménytelibbnek tűnt, azonban a nagy rangadókon (a “Bush Push Game” 2005-ben, a Sugar Bowl 2007 januárjában) ő is rendre elbukott. A 2007-es katasztrófát (3-9) valamelyest feledtette a 2008-as Hawaii Bowllal, mely az írek 11 éves és 9 mérkőzéses Bowl-átkát szüntette meg, sorsa 2009-ben megpecsételődött.

Posztját a Cincinnati sikeredzője, Brian Kelly vette át, 2010-ben 8-5-tel és Sun Bowllal nyitott, 2011-ben vereség a Champs Sports Bowlon a Florida State-től. A 8-5-ös szezonok sora 2012-ben a szurkolók nagy örömére nem folytatódott, hanem új szintre emelkedett: a Notre Dame veretlen alapszakaszt produkálva 25 év után jutott el újra a nagydöntőbe. Ami Miamiban történt, azt persze biztos szívesen törölnék a memóriájukból (az Alabama 42-14-gyel gázolt át az ND-n), de az addig tartó út emlékezetes marad, négy top20-as kiemelt sem okozott gondot a QB Everett Golson vezette támadóknak és az LB Manti Te’o fémjelezte védelemnek. A végzős Te’o nem sokkal később óriási botrányba keveredett nem létező halott barátnője okán, a másodéves Golson pedig tanulmányi csalás miatt a következő évben egyetlen meccsen sem léphetett pályára, szóval a holtidény sem alakult eseménytelenül az Irish háza táján. 2013-ban jött is a várható visszaesés, ám a “kárelhárítás” relatíve jól ment: 9-4 és Pinstripe Bowl-győzelem a Rutgers ellen. Ezután csupán a 2016-os 4-8-cal ingott meg a Kelly iránt táplált bizalom, aki erre három 10+ győzelmes szezonnal válaszolt, 2018-ban a négyes rájátszásba is eljutva (ott sima zakó a Clemsontól). A cél kimondva-kimondatlanul 2020-ban sem más, mint a nagydöntő.

15 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
15 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Kopi3.14
Kopi3.14
3 years ago

Köszi, remek írás.
Hogyhogy nem patronos?

katonadani
Reply to  Kopi3.14
3 years ago

college népszerűsítés céllal :)

acsdav2
acsdav2
Reply to  katonadani
3 years ago

Én magam nagyon örülök, ha foglalkoztok egyetemi focival, de az ilyen terjedelmes cikkek inkább azokat érdekel szerintem akik már régebb óta követik. Nem hiszem, hogy így lehetne népszerűsíteni. De én persze örülök, ha ingyenes. :)

R. Baggio
Reply to  acsdav2
3 years ago

ez a cikk javarészt a bowl.hu-s csapatismertetőn alapul (továbbiak erre: https://bowl.hu/ncaa-csapatok – csak sajnos már frissítésre szorulnak), direkt úgy szerkesztve, hogy az eleje az érdeklődőknek szól, a történelmi rész pedig a haladóknak :)

acsdav2
acsdav2
Reply to  R. Baggio
3 years ago

1. Igen ezt észrevettem, hogy így van elosztva. Viszont azt gondolom, hogy olvasói ösztön, hogy ha valamiben nem vagyunk jártassak, akkor egy hosszú cikket látva nem biztos, hogy belevág az olvasásba. :)
2. Jót mosolyogtam azon, hogy az ND lenne ott a Fradi. :) Én nem hiszem, hogy Amerikában lehetne valamelyik csapatra ráhúzni ilyen jelzőt, de ha tippelnem kellene a legnagyobb szurkolói bázisra én inkább Alabamat vagy Texast mondanám. :)

R. Baggio
Reply to  acsdav2
3 years ago

A Bama és a Texas is regionális csapatok, Seattle-ben vagy Miamiban nagyobb eséllyel találkozol ND-s végzőssel. Sőt a wannabe Notre Dame hallgatóknak még külön elnevezése is van, annyi akad belőlük:
https://en.wikipedia.org/wiki/Subway_Alumni

Maetthy
Maetthy
3 years ago

Baromi jó cikk, köszönet érte!

Nincs (nem lesz) valami olyan összefoglaló az oldalon, amiben olyan régebbi college cikkek jelennek meg, amikből egy College amatőr is elkezdhetne beletanulni az egyetemi foci alapjaiba, rendszerébe, szépségeibe?

(beütöttem a keresőbe a college szót, de mivel a legtöbb régi cikket képek nélkül, tördelési hibákkal, random html kódokkal hozta elő (van ennek valami oka?) így inkább megkérdezem itt :) )

R. Baggio
Reply to  Maetthy
3 years ago

FK-s cikkek összegyűjtve: https://fuzovelkifele.com/category/goingdeep/ncaa/ /// itt az alapozó: https://fuzovelkifele.com/2019/08/az-ncaa-rol/ (a benne levő információk 2020-ra némileg elavultak) /// egyéb cikkeket találsz még a bowl.hu archívumában is: https://bowl.hu/category/14

Maetthy
Maetthy
Reply to  R. Baggio
3 years ago

Hűha, hálásan köszönöm!

Maetthy
Maetthy
Reply to  R. Baggio
3 years ago

Ha szabad megkérdezni, hogy jön valakinek az ilyen mély érdeklődés és tankönyv szintű ismeret az NCAA iránt? Személyes kötődés, mert kint tanult az ember és belecsöppent, vagy ilyesmi? :)

R. Baggio
Reply to  Maetthy
3 years ago

Csak annyi, hogy jobb mint az NFL, ezzel pedig magasan überel mindent :) az NCAA-n keresztül meg nagyjából a teljes USA kívülről-belülről megismerhető

bjeela
bjeela
Reply to  R. Baggio
3 years ago

Imádom az elfogultságodat! Az tény, hogy elképesztő hangulat, egyes csapatoknál komplett őrület övezi a meccseket, hatalmas a tradíciós háttér, amire legendákat lehet alapozni és meg is teszik. Ezen felül leírhatatlan mennyiségű fiatal csaj van a lelátókon, amit egyetlen NFL csapat sem képes felmutatni. ;) A zenekarok, a cheerleaderek, a szurkolói csoportok, az egész szervezettsége és működtetése olyan zseniális, ami ezerszer többet ad a játékhoz, mint amit egy NFL csapat valaha is képes lesz létrehozni. Ebben a tekintetben az NFL valóban fasorban sincs az egyetemi focihoz képest. Ami viszont magát a focit illeti, az NCAA kicsit gyengécskébb, bár aki véletlen manapság Jets drukker, annak ezt képtelenség beadni. És szegény Józsi is inkább lenne ND drukker, mint Lions fun, még akkor is, ha a ND manapság tényleg csak a legendájából él. Pont, mint a Bears…

R. Baggio
Reply to  bjeela
3 years ago

Manti Te’o tehát jó helyre szerződött a minap :) (sőt ugye játszottak is pár éve a Soldier Fielden és idén is lett volna egy meccsük a Wisconsin ellen a Lambeau-n)

bjeela
bjeela
Reply to  R. Baggio
3 years ago

A Bears-en már az Isten sem segít, meg vagyunk átkozva, mint Bagaméri Elemér a fagyijával.
https://coub.com/view/29vrqp

katonadani
Reply to  Maetthy
3 years ago

(amikor támadás érte az oldalt és újra kellett rakni a dolgokat, akkor a képek eltűntek, az új sablon pedig 1-2 dolgot máshogy kezel, mint a régi, ezért nem jók a régi cikkek :( pár időtálló playbook cikket frissítettünk már, de még közel se mindet, amit kellene)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

15
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x