Alig ocsúdtunk fel Ronniey Stanley rekordszerződése után, David Bakhtiari és a Packers teljesen átírta a szabályokat. A liga egyik, ha nem a legjobb LT-je olyan szerződést kapott, ami tényleg minden téren rekordot jelent, ráadásul ennél ideálisabb kontraktusról nem is álmodhat egy játékos. A Packers ritkán tart meg egy 30 közeli falembert, de ha igen, akkor bankot robbant érte.
Bakhtiari 2013-ban negyedik körös pick volt, nyolc OT-t választottak ki előtte. Csak Bryan Bulaga ACL-sérülése miatt került a kezdőbe, de azonnal ki is szorította a csapattársát. Azóta 111 meccsen játszott, mindegyiken kezdőként, kétszeres Pro Bowler és 2016 óta minden évben legalább második csapatos All-Pro.
A képességei párját ritkítják, de ez az elmúlt években nem volt elég a szintén remekül teljesítő TJ Langnek, Josh Sittonnak vagy épp a már említett Bulagának, ők 30-hoz közel/kicsivel azon túl már feláldozhatók voltak. Emiatt a 29 éves Bakhtiarival kapcsolatban is szkeptikus voltam, pláne azok után, hogy idén kisebb sérülések is hátráltatták, de a Packers nemcsak, hogy megtartotta, de még brutálisan meg is fizette.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A kiváló LT egy 4 éves, 92 millió dolláros hosszabbítást kapott, ami az idei 11,5 milliós – 10,5 millió dollár alapfizetés, 500 ezer dollár workout és 500 ezer meccsenkénti bónusz – fizetésével együtt 103,5 millió dollárt ér (mivel 2020-ban hosszabbított, így ezt praktikusan úgy kezeljük, mintha már szezon előtt meg lett volna az új szerződés). Az új pénzt tekintve Bakhtiari évi 23 millió dollárt kereshet, sőt ehhez jön még 2021 és 2024 között további évi 500 ezer dollárnyi ösztönző a Pro Bowl szereplésekért – bár ez az ő esetében annyira nem ideális, a szurkolóknál annyira nem népszerű, nem véletlenül van feleannyi Pro Bowlja, mint All-Pro címe. Minden más viszont hibátlan.
Az idei alapfizetése 6,125 millió dollár körül mozoghat. Pontos számok egyelőre nincsenek az alapfizetéseket illetően (a táblázatban szereplőket Packers-közeli forrásokból válogattam össze), de ez reális feltételezés: az idei 10,5 milliós alapfizetéséből már megkapott ~5 millió dollárt, ehhez jön még további ~1,125 millió a szezon hátralévő részére. Azért csak ennyi, mert rekordot jelentő 30 millió dolláros aláírási bónuszt kapott, ilyenkor pedig az alapfizetést minimálisra szokás csökkenteni. (Update: a cikk publikálása után kiderült részletek alapján csak a 30 millió dollár teljesen garantált a szerődésből)
Ronnie Stanley kapta meg azt a fizetést, amit Laremy Tunsil akart
Az egyéb mezőben van még további 4,2 millió dollár. Ebből 3,2 millió a korábbi aláírási bónuszából származik, ez csak a cap hitnél jelenik meg, a szerződésbe nem számítódik bele. Illetve a már említett 500 ezer dollár workout és 500 ezer meccsenkénti bónusz – ebből a két tételből egyébként minden évben van összesen 1,3-1,5 milliónyi a szerződése végéig.
Az idei alapfizetésén és az aláírási bónuszon kívül a 2021-es és a 2022-es alapfizetése, illetve a 2021-es és a 2022-es roster bónusza effektíve teljesen garantált (a 22-es róster bónusz jó eséllyel már 2021-ben garantálttá válik). Ez az én kalkulációim szerint 60,7 millió dollárt jelent, de Ian Rapoport szerint 2022 végéig 62,8 millió dollárnyi garantáltat utalnak el a számlájára, így elképzelhető, hogy például a 2024-es alapfizetése csak 17,9 millió, a 2021-es pedig 3,175 millió dollár. Így vagy úgy, ennek effektíve nincs jelentősége.
Ahogy az utolsó oszlopban látható, Bakhtiarit legkorábban a 2022-es szezon végén lehet elküldeni, akkor már 11,5 millió dollárt felszabadítva. Akkor 31 éves lesz, szóval a Packers végeredményben akár tarthatja magát a “nem kell öreg támadófalember” elvéhez.
Mi a helyzet a többiekkel?
A lavinát Laremy Tunsil indította el, aki egy papíron évi 22 millió dolláros, valójában inkább csak 19 milliós szerződést kapott a Texanstól. Ezután jött Ronnie Stanley, aki egy papíron 19,75 milliós szerződést kapott, viszont praktikusan évi 21 millióval lesz gazdagabb a legrelevánsabb szezonjaiban. Hozzájuk érkezett most Bakhtiari, akinek a szerződése papíron és a valóságban is mindenkiénél jobb.
A 30 milliós aláírási bónusz brutális, kis túlzással majdnem annyi, mint Stanley-é és Tunsilé együtt. A teljesen garantált tartalma egy kicsit elmarad Stanley-étől, de ez a kora miatt érthető. Az első három évben is többet keres, mint a ravenses kollégája (igaz, nem sokkal, de ez a különbség valószínűleg nőni fog némileg a pontos számok birtokában), illetve a szerződése teljes időtartalma alatt is többet vihet haza. Tulajdonképpen ő az első támadófalember, aki tényleg egy évi 20+ milliós szerződést kapott.
[/ppp_patron_only]
