Connect with us

Játékos Portré

Randy Moss – A legzseniálisabb díva

Gimis korában annyira megvert egy rasszista srácot, hogy börtönbe került és majdnem derékba tört a karrierje. Elévülhetetlen szerepe volt a 2007-ben veretlen Patriots menetelésében, de a gyűrű minden idők talán legjobb csapatával sem jött össze neki. Egy leírhatatlan tehetség, aki minden idők legjobbja lehetett volna, ha nem “a futball lett volna számára az első”. Bemutatjuk a legendás Randy Mosst.

Moss 1977-ben született és gyerekkorát West Virginiában töltötte. Korán érdekelni kezdték a sportok, gimnáziumban belépett a foci-, a kosár-, a baseball-, sőt még a futócsapatba is. Egyszerűen remekelt: kétszer lett az év kosárlabdázója, iskolai rekordot állított fel szerzett pontokban, valamint állami bajnok lett 100 és 200 méter sprintben is.

Természetesen a futballpályán sem volt adós a jó teljesítménnyel. A DuPont középiskolába járt, a Panthers csapatát erősítette mint elkapó, visszahordó, rúgó és safety. 1992-ben és 1993-ban sikerült csapatát a döntőig vezetnie, a Kennedy- díj büszke tulajdonosa (melyet a legjobb West Virninia középiskolai játékosa kap), valamint 2009-ben minden idők 50 legjobb gimnazista focistájának elismerését is bezsebelte.

Karnyújtásnyira volt tőle az egyetemi ösztöndíj, kapott is egy remek ajánlatot a Notre Dame-től, azonban az iskola visszavonta a lehetőséget, miután Moss az utolsó gimnáziumi évében börtönbe került. Iskolai verekedésbe keveredett, ami alapvetően nem lenne nagy gond, azonban annyira keményen sikerült, hogy egy srác lépe szó szerint leszakadt (mint kiderült, az áldozat rasszista jelzőkkel illette Moss egyik barátját). Az eset súlyossága miatt a fiatal tehetség egy hónapot ült rácsok mögött.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Florida Egyetem adott neki lehetőséget, azonban nem a pályán, hanem mint edzéseken részt vevő játékos. Nem pont ideális egy ennyire tehetséges fiatalnak, azonban legalább nem kellett lemondania az edzésekről, így formában maradhatott. Nem tartott azonban sokáig a jólét: marihuána birtoklásért ismét lecsukták, melynek következtében az egyetem azonnal megszabadult tőle.

Ezek után a nem túl erős huntingtoni Marshall egyetemen folytatta a focit, ahol rettentő nagy sikere volt. Első idényében freshmanként 15 meccs alatt 1709 yardot és 28 TD-t kapott el, egymás után 13 mérkőzésen volt hatpontosa, összesen 14 meccsen szerzett TD-t – valamennyi rekord volt. A következő idényében 13 meccsen 1820 yardot és 26 TD-t gyűjtött és negyedik helyen végzett a Heisman-szavazáson, ami elég sokat mond a kvalitásairól.

Kiemelkedő teljesítményét azonban továbbra is beárnyékolta a gimis balhé és a drogozás, így később kelt el a drafton, mint eredetileg várták. Így sem mondható szégyennek, hiszen az 1998-as NFL Draft első körének 21. helyén vitte el a Minnesota Vikings.

A dívák dívája

Moss úgy robbant be a ligába, mintha mi sem változott volna egyetem óta: 1 313 yardot és újoncrekordot jelentő 17 TD-t szerzett – utóbbival vezette is a ligát, ráadásul első csapatos All Pro és Pro Bowler is lett. Az erős kezdés után pedig még erősebb folytatás következett: 1999 és 2003 között nem hagyott ki mérkőzést, öt év alatt 7 062 yardot és 60 TD-t szerzett, emellett volt még két passzolt TD-je is. Egy szörnyeteg volt a pályán, szinte annyit ért, mint egy irányító, már karrierje elején a legendás Jerry Rice-szal emlegették egy lapon.

193 centiméter és 95 kiló volt, ami önmagában még nem jelent sokat, de mindemellett olyan atletikus képességei voltak, ami ellen szinte lehetetlen volt bármit kezdeni. 4,3 másodperc alatt futotta a 40 yardot, teljes sebességgel rohanva volt képes hibátlanul irányt váltani és átlagosan fél méterrel ugrott magasabbra, mint bárki. Ha a labda legalább elvi szinten arra ment, amerre Moss volt, abból garantáltan elkapás lett.

Az első gyengébb szezonjára 2004-ig kellett várni, amikor 13 meccs alatt csak 767 yarddal fejezte be az alapszakaszt – bár így is volt 13 TD-je, a Vikings pedig bejutott a rájátszásba, ahol ráadásul sikerült legyőzni a Packerst. Moss remekül teljesített, két TD-t is szerzett, az egyik után pedig úgy gondolta, jó ötlet a Green Bay-i szurkolók előtt pucsítani és úgy tenni, mint aki letolja a nadrágját (a Packers szurkolóknak volt egy ilyen “hagyománya”, amivel a busszal távozó vendégcsapatokat illették). $10,000 büntetést kapott a ligától, de alighanem ez lehetett az utolsó csepp a pohárban.

Egyszerűen megunták őt Minnesotában és a 2005-ös holtszezonban elcseréltek a Raidershöz a linebacker Napoleon Harrisért, valamint az Oakland 1/7-es és 7. körös pickjéért. Moss ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a Vikings azért szabadult meg tőle, mert túlságosan is a futballra koncentrált: ő így jellemezte azt, hogy általában olyan volt, mint Odell Beckham és Dez Bryant szerelemgyereke a leghisztisebb napján. A dívák dívája.

Mindössze két szezont töltött Moss a klubnál. Nem igazán tudott beilleszkedni, 19 meccsen 1558 yardot és 11 TD-t szerzett – ennyit Minnesotában egy szezon alatt termelt. Már-már pocsékul játszott, ráadásul azon egyszerű oknál fogva, mert morcos volt.

“Talán azért ejtek el a szokásosnál több labdát, mert nem vagyok boldog. Nem izgat különösebben, mi történik a csapattal és a koncentrációmat másra fordítom. Nem tudok rendesen fókuszálni, ha rossz a kedvem. Annyit mondhatok, hogy ha jó helyre tesznek és boldog leszek, akkor annak meg is lesz az eredménye”

nyilatkozta Moss egy vele készült interjúban.

Sokakat kiakasztott a megnyilvánulása, mivel ha milliókat kapsz azért, hogy játssz, hogy elvégezd a munkád, akkor csináld is úgy, ahogyan elvárják tőled. Egyértelmű volt, hogy a raidersös karrierje véget ért, már csak az volt a kérdés, merre tovább. Az ekkor még a Packersnél játszó Bratt Favre szinte könyörgött, hogy hozzák el neki Mosst, de végül nem tudtak megegyezni a felek, a nevető harmadik pedig a Patriots lett, amely mindössze egy negyedik körös pickért szerezte meg a klasszis elkapót 2007-ben.

Majdnem tökéletes

Mossnak jót tett a szigorú légkör, azonnal felvette a bostoni ritmust: kapásból lemondott a 9,75 millió dolláros fizetéséről és aláírt egy új egyéves, 3 millió dolláros szerződést. Ezek után nem volt más hátra, mint történelmet írni.

Első évében Tom Bradyvel 1493 yardot és 23 hatpontost szerzett, ezzel megdöntve Jerry Rice, a San Francisco 49ers elkapó 1987-es 22 touchdownos rekordját. Olyan volt, mintha csak kicserélték volna. Sem a csapattársai, sem edzői nem tudtak róla egy rossz szót sem szólni sem a munkáját, sem a viselkedését illetően. Dominálta a csapat támadóegységét és sokak szerint az egész ligát is 2007-ben, valamit elnyerte a Comeback Player of the Year elismerést is a kiemelkedő teljesítményéért.

Nem csak Moss, de a New England szekere is meglódult, 16-0-val zárták az alapszakaszt, jöhetett egyenesen a rájátszás. A Jaguarst és a Chargerst eltaposták, minden összejött ahhoz, hogy Super Bowlt játsszon a csapat: hat év alatt immáron a negyediket.

Elérkezett a nap, Moss karrierje során először lépett pályára a Super Bowlon. Nem is játszott rosszul, TD-t is szerzett, percekkel a mérkőzés előtt úgy tűnt, ha nehezen is, de meglesz a győzelem – azonban Eli Manningnek más tervei voltak. Előhúzta a playt, mely során a történelem egyik leghihetetlenebb passzát valósította meg David Tyree-val. Manning a Patriots falának elképesztő szorításából kibújva tökéletes labdát küldött Tyree felé, akinek sisakjához szorítva sikerült elkapnia azt. A mai napig egyedülállónak mondható az elkapás, ami megmentette a Giantset a bukástól.

Moss tehát gyűrű nélkül maradt, hiába az elképesztő szezonja. Mivel a szerződése lejárt, Tom Brady hosszabbítása pedig nagyobb prioritást élvezett, így Bill Belichick kész volt elengedni. Ám az elkapó mindenáron maradni akart és ismét belement egy kedvezményes szerződésbe: 2008-ban egy három évre szóló, 27 millió dollárt tartalmazó szerződést írt alá.

Vissza a gyökerekhez

Brady sérülése miatt 2008-ban nem hozott elit számokat, bár az 1008 yardon és 11 TD-n így sincs mit szégyellni. 2009-ben viszont ismét szárnyalt, hozta a tőle elvárt teljesítményt, de az idilli állapot nem tartott sokáig.

A 2010-es szezonban, szerződése utolsó évében megváltozott a hozzáállása. A Patriots szokásához híven nem siette el a hosszabbítást, nem adta meg azt a pénzt Mossnak, amit talán valahol jogosan várt volna, így nem sokkal a szezon kezdete után nyilvánosan kifakadt a sajtóban és kérte az elcserélését.

Kívánsága a szezon ötödik hetében teljesült: egy harmadik és egy hetedik körös pickért cserébe Moss visszakerült a csapathoz, ahol kezdte pályafutását. A Vikingsban ekkor ráadásul már ott volt Brett Favre, így igazi álompárosításnak tűnt a dolog.

Nem volt azonban hosszú a második minnesotai kalandja, mindössze négy hetet töltött ott. Ennek okát nem a teljesítménye, hanem a viselkedése okozta. Miután a Vikings kikapott a Patriotstól, a mérkőzést követő konferenciákon Moss az égig dicsérte előző csapatát és gratulált Bill Belichicknek, majd leszólt mindenkit Vikingsban.

Sőt, egy nappal a rendhagyó nyilatkozat előtt elment a csapat tulajdonosához, alkalmatlannak nevezte Brad Childresst, a Vikings aktuális főedzőjét és kérte, hogy rúgják ki. A tulajdonos Zygi Wilf egyébként fontolgatta is a dolgot, de a helyzet nem így alakult: előbb az elkapó került el a klubtól, majd november végén a pocsék munkát végző vezetőedző is állás nélkül találta magát. Az ügyön az ég világon senki sem nyert, ráadásul a játékos veteránként kereshetett magának új klubot, ami nem feltétlenül könnyű feladat.

Rövid visszavonulás és egy utolsó próbálkozás

Nyolc hetet töltött az elkapó a Tennessee Titansnél, de a szezon végén szabadügynökké vált. Kora meglátszott teljesítményén, ráadásul év közben került egy teljesen új csapathoz, érezhető volt a probléma. A legrosszabbul sikerült évét tudhatta maga mögött, 2011 augusztusában pedig bejelentette a visszavonulását.

Nem kerített nagy feneket a bejelentésének, ugyanis Moss az ügynökével üzente körbe az egész világnak, hogy szögre akasztja a sisakot. Szó szerint ennyit mondott: “Randy mérlegelte a lehetőségeit és alapos átgondolás után úgy határozott, visszavonul.” Valószínűleg senkit nem lepett volna meg az sem, ha egész egyszerűen felszívódik nagy duzzogásában.

2012 januárjában viszont már attól volt hangos a média, hogy Moss visszatérne és nagyon is játszani akar. Kis keresgélés és több ajánlat átnyálazása után az elkapó a San Francisco 49ers mellett döntött, és tényleg úgy tűnt, komolyan gondolja a visszatérést.

A csapatnak remekül ment a szezon, bejutottak a rájátszásba és egészen a Super Bowlig meneteltek. Mossról már nem mondható el ugyanez, önmaga árnyéka volt: nem érte el az 500 yardot sem és mindössze három TD-t szerzett 16 meccs alatt. Soknak nem sok, látszott a játékoson 35 éves kora és kissé lankadtnak tűnt a lelkesedése ahhoz képest, mennyire vissza akart térni.

Ezzel együtt Mossnak lehetősége adatott megszerezni karrierje első gyűrűjét. Volt is két elkapása az elképesztően izgalmas és szoros Ravens elleni döntőn, azonban egyiket sem tudta pontra váltani, végül pedig a Ravens megnyerte a találkozót.

Egy legendás meccsen ért véget egy legendás karrier. Moss ezek után végleg visszavonult, 156 TD-vel és 15,292 yarddal zárta karrierjét és a mai napig folynak a viták arról, hogy ő, vagy Jerry Rice a legjobb elkapó, aki valaha az NFL-ben játszott. A tehetsége adott volt, csak sajnos “túlságosan is a futballra koncentrált”.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group