A Browns múlt héten épp a Steelers ellen érte el, hogy 2002 után ismét bejusson a rájátszásba, megszakítva ezzel a leghosszabb aktív playoff-mentes sorozatot. A “nagy tesó” viszont nem adott bele mindent múlt héten, inkább rápihent erre a meccsre, és tudja, hogy saját otthonában már egymás után 14-szer agyabugyálta el az “öcsikét”. Ezt tervezi most is, de vigyáznia kell, ugyanis ámbár az öcsi kissé lebetegedett, a szíve extra erőbedobással viszi majd előre.
Főedző nélkül mit érek én?
A Browns legnagyobb hiányzója az Év Főedzője díjra is esélyes Kevin Stefanski lesz, aki elkapta a koronavírust, így nem hogy nem lehet ott az oldalvonalnál, a szabályok értelmében még csak nem is kommunikálhat a csapattal a mérkőzés közben. És persze mondhatnánk, hogy nem olyan nagy dolog, más edzők is tudják menedzselni az órát, tudnak döntést hozni, hogy nekimenjenek-e negyedikre, tudnak a játékosokra hatni és összefogni az edzőket.
A nagyobb probléma viszont az, hogy Stefanski hívta a játékokat a Brownsnál, ezt pedig most nem fogja tudni megtenni. És erre is lehetne legyinteni, hiszen mindenki be tud hívni bizonyos számokat egy papírról… A play calling viszont inkább művészet, tudni kell egymásra építeni a játékokat, figyelni a védelem reakcióját és kihasználni azokat más játékokkal, satöbbi. Lehet, hogy az első két drive jól fog menni a Brownsnak, hiszen azt Stefanski előre felrajzolja, utána viszont nagy kérdés, hogy a támadókoordinátor Alex Van Pelt mennyire tud alkalmazkodni, így a második félidőben problémák lehetnek ebből.
Stefanski mellett a másik nagy hiányzó az elit guard Joel Bitonio, aki szintén koronavírusos. A Browns támadófala a legjobb volt idén a ligában, azonban Bitonio kiesése (illetve a fal jobb oldalának kisebb sérülései) nem jönnek valami jókor, hiszen a Steelers brutálisan jó védőfala ellen kell meccselniük. A Bitonio vs Heyward csata kifejezetten jónak ígérkezett, így viszont ezt nem láthatjuk majd. Ha a támadófal nem tud kitartani elég ideig passzjátékoknál és nem tudja elmozdítani a védőfalat futójátékoknál, akkor fixen meg van lőve a Browns. Ha kibírják a terhelést, akkor viszont lehet esélye a clevelandieknek.
A Browns támadósora egyrészt a futójátékra épül Nick Chubbal, a liga egyik legjobb futójával, és ez a hiányos Steelers LB sor miatt valamilyen szinten működnie is fog. Másrészt az ebből induló play action játékok is nagy részét képezik az offense-nek, amik az előre eltervezett rolloutokkal együtt Mayfield erősségei. Az irányító 121,9-es passer ratinget, illetve 12-1-es TD-INT mutatót ért el play actionök esetén, a támadósor pedig a negyedik leghatékonyabb volt ilyen téren. Ezen kívül a screen passzok is nagyon jól mennek a futóknak és a tight endeknek, a legtöbb várható pontot a Browns szerezte idén ilyen játékokból.
Mayfield nagyon jól játszott a szezon második felében, és ugyan sokszor gyenge védelmek ellen tette ezt, például a Ravens elleni teljesítménye kifejezetten biztató volt arra vonatkozólag, hogy a rájátszásban is képes lehet ilyen játékra. Kelleni is fog, hogy fel legyen tüzelve és veszélyesen ébredjen, tele önbizalommal, mert csak így lehet esélye a Steelers félelmetes védelme ellen, amely nyolc alkalommal sackelte két meccs alatt.
Múlt héten a Steelers védőoldalon is visszafogta magát, egyrészt Watt és Heyward sem játszott, másrészt például a blitzekből is jelentősen visszavettek, nem tettek ki mindent az asztalra. Az első egymás elleni meccsükön pedig ez a sok blitzelés nagy problémákat okozott Mayfieldnek, akit extra passzsiettető esetén háromszor sackeltek és akinek ilyen helyzetben hat passzából csak kettő volt sikeres. Érdekes egyébként, hogy a Steelers a harmadik legtöbben blitzeli a ligában, ugyanis nem lenne rá szükségük, a védőfal önmagában is brutálisan erős, a 33,3%-os nyomásgyakorlási ráta a legjobb a ligában és legfeljebb négy pass rusher esetén is a 3. legjobb védelmet produkálták EPA/snap alapon.
Lehet érdemes lenne több erőforrást biztosítani a hátsó részbe, habár ezen kár filozofálgatni, mert nem fog megtörténni, a Steelersnek ez az ideológiája védőoldalon. Tegyük hozzá, hogy legalább a secondaryben is változatosak, jól variálják az emberezést, a zónázást, a single-high és a two-high safety lookokat, tehát nagyon nehéz kiismerni őket. Épp ezért az övék a két legjobb védelemből az egyik az NFL-ben.
Nyilvánvalóan nagyon nehéz dolga lesz a Browns támadósorának, hogy feltörje a Steelers védelmét, de azért nem is áthidalhatatlan feladat feltenni mondjuk 20 pontot a táblára. Múlt héten is sikerült, még ha nem is egy teljes erejében lévő Steelers ellen – tegyük viszont hozzá, hogy a Brownsnál is voltak hiányzók. Ha jól keverik a kártyákat, megy a futójáték és a play action, akkor nem lesz elveszve a Cleveland még egy ilyen jó védelem ellen sem. Nyilván pontzuhatagot nem kell várni, de elképzelhető, hogy nem is lesz rá szükség.
Hosszú passzok nélkül mit érek én?
A Steelers offense ugyanis nagyon gyenge volt idén, és ami még rosszabb, kifejezetten kiszámítható. A futójáték egyáltalán nem megy, a fal nagyon rossz munkát végez és Conner sem képes a semmiből valamit csinálni. Ez a Browns ellen sem fog menni, így felesleges is több karaktert fecsérelni rá. A passzjáték viszont már sokkal érdekesebb téma.
A Steelers DVOA alapján a 22. helyen végzett idén, a támadófal pedig 28. volt pass block win rate-et tekintve. Ez utóbbi csúnyán néz ki, mégsem viszik sokszor földre Big Bent, ugyanis nagyon gyorsan szabadul a labdától. Ezt támasztja alá az az adat is, hogy passzai 59%-a nem ment el a first downt jelző vonalig (legtöbb az NFL-ben) és az egyik legkisebb arányban dobott 10-19 yard közé, a mély labdák pedig katasztrofálisak voltak: az első 15 fordulóban 70 kísérletéből mindössze 20 volt sikeres 20+ yardos átadásoknál, ezekből 610 yardot, 9 TD-t és 5 interceptiont jegyzett egy nem valami jó 73,2-es passer ratinggel.
Az offense tehát borzasztóan limitált és kiszámítható volt Randy Fichtner támadókoordinátor irányítása alatt. Pedig a fegyverek megvannak, a Steelersé a liga egyik legjobb elkapótriója Diontae Johnsonnal, Chase Claypoollal és JuJu Smith-Schusterrel, akikkel igazán diverz, hatékony passzjátékot lehetne futtatni.
Aztán mindenki meglepetésére jött a Colts elleni mérkőzés második félideje, ahol állítólag Big Ben hívta be a játékokat. Az eredmény? 23/29 sikeres passz 244 yardért, ebből három sikeres hosszú passz és még két mély labda, ahol DPI-t fújtak a bírók. Hihetetlen különbség. Ha ez nem lett volna, akkor most teljes mértékben temethetnénk a Steelers támadósorát, így viszont ott pislákol a remény, hogy ezt meg tudják ismételni. Sokat jelenthet, hogy Big Ben tudott pihenni egy hetet, ezzel regenerálódhatott a teste és a karja is.
A kérdés már csak az, hogy a rájátszásban is rábízzák Big Benre a játékhívásokat, vagy marad Fichtnernél a gyeplő?
A Steelers szerencséje, hogy ez a Browns defense is elég gyenge. A DVOA mutató alapján 24. volt idén és 25. passz ellen. Ez azonban két összetevőjű és épp ezért óriási probléma, hogy a cornerback Denzel Ward nem tud játszani. Ugyanis első számú elkapók ellen a 2. legjobb volt a Browns, ami nem kis teljesítmény. Ward játéka az egész védelemre kihatott, hiszen azokon a meccseken, amikor játszott, a 11. legjobb védelem volt a Brownsé, amikor viszont sérült volt, akkor csak 31., tehát utolsó előtti EPA/play alapon.
Wardra nem számíthat a Browns, és minden más ellen nagyon gyenge ez a passzvédelem: második számú elkapók ellen 17., harmadik és későbbi elkapók ellen 29., tight endek ellen 28. – nem valami szép mutatók. Emberezésben 27. az egység, mély passzok ellen pedig mindössze 29., hiszen az egyik legnagyobb probléma, hogy a safety sor borzalmas: 14 TD-t engedtek 3 interception mellett.
Ezt kompenzálva a Browns igyekszik minél több embert hátratenni coverage-be, a harmadik legkisebb arányban blitzeltek ugyanis a ligában. Így tehát a négy védőfalemberre marad a nyomás generálása, és ebben nem is rosszak, ami nem csoda, ha van egy Myles Garrettjük. Olivier Vernon is jó formában volt a szezon végén, azonban megsérült, így ki kell hagynia a rájátszást, ez fájó lehet.
A Browns védelmének egy általános ellenfél ellen a legjobb esélye az, ha Garrett rombolni tud. Ezt kiveheti a játékból a Steelers, amennyiben folytatja a rövid passzokra épülő játékát, ebben az esetben viszont kihasználatlanul hagyják a Browns rossz védekezését mély labdák ellen. Ellenben ha több hosszú passzal próbálkoznak, akkor Garrettnek is több esélye van odaérni Roethlisbergerre és adott esetben strip sacket szerezni.
Nagy kérdés, hogy milyen stratégiával érkezik a Steelers. Garrett ellenére az lenne az ideális a hazaiak számára, ha próbálkoznának a hosszabb játékokkal, még mindig így van jobb esélyük haladni, mint kis rövid passzokkal, ahol minimális a hibázási lehetőség. Ugyanis ha egyszer elejted a labdát vagy egyszer rossz passzt osztasz ki, már nagyon nehéz lesz a maradék két kísérletből megoldani a feladatot.
Ki jut tovább?
Erősség vs erősség és gyengeség vs gyengeség párharcokat láthatunk majd attól függően, hogy épp kinél van a labda, ezért is lesz olyan érdekes ez az összecsapás. Más-más okok miatt, de a hatodik fordulós és a múlt heti egymás elleni találkozóból sem szabad sok következtetést levonni, a nagy kérdés viszont szerintem az lesz, hogy hogyan érinti a Brownst a főedzőjük és legjobb guardjuk hiánya. Ha ebből tudnak extra erőt és motivációt meríteni, akkor van esélyük a győzelemre, hiszen egyáltalán nem verhetetlen ez a Steelers, viszont ha nem jön ebből az extra plusz, akkor egyértelmű, hogy a Pittsburgh a mérkőzés esélyese, ahogy a 6 pontos spread és a tippjeink is mutatják.
