Az Eagles tankolt – és az baj?

A 17. forduló utolsó mérkőzésén a Washington és az Eagles játszott egymással főműsoridőben. A tét nagy volt: ha nyer a Washington Football Team, akkor megnyeri a csoportját, ha viszont kikap, akkor a Giants jut a rájátszásba. A meccs szoros volt, sőt a foghíjas és rengeteg játékosát pihentető Eagles tűnt a jobb csapatnak, de Doug Pederson az utolsó negyedben lecserélte Jalen Hurtsöt, ezzel látványosan feladva a mérkőzést. Utóbbi sokaknál, különösen a Giants tagjainál verte ki a biztosítékot, de nem biztos, hogy nekik van igazuk.

A tankolás egy létező jelenség az NFL-ben: azt jelenti, hogy valaki szándékosan próbál minél jobb draftpozícióba kerülni – és ebben semmi rossz nincs. Ez az újjáépítés/fejlődés alapja egy gyenge csapatnál. Nem lehet egy franchise-t úgy új alapokra helyezni, hogy megtartanak minden túlfizetett vagy feláldozható veteránt, csak azért, mert velük kicsivel több esély van a győzelemre – ez nem rebuild, hanem a fekália konstans maguk előtt görgetése.

Általában nincs is ezzel semmilyen etikai vagy morális probléma: a rebuildelő csapatok többnyire annyira gyengék, hogy akkor is kikapnak, ha mindent beleadnak a győzelemért és így szimpatikus vesztesnek tűnnek. Felhördülés akkor szokott lenni, amikor egy csapat szembe megy a liga – romantikusan megfogalmazva – kompetitív szellemével, magyarán nem ad a látszatra.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az Eagles most ezt tette és ez valóban nem szokványos, de ezzel együtt a csapat önmagában semmi rosszat vagy szabálytalant nem csinált. Van lehetőség tankolni, bárki elengedheti bármikor az adott szezont, ha úgy ítéli meg, hogy hosszú távon az a csapat érdekeit szolgálja. A probléma sokkal inkább azzal van, hogy mindezt lehet elegánsabban is csinálni: például sérülésre hivatkozva pihentetni a legnagyobb sztárokat, ultra agresszívnek lenni és minden negyedik kísérletre nekimenni stb. A negyedik negyedben lecserélni a legjobb irányítódat, majd lenyilatkozni, hogy győzelemre játszottál már érthetően nem túl szimpatikus.

Ezzel együtt túlzás lenne boszorkányüldözésbe kezdeni, büntetésekről és szabálymódosításokról beszélni, hisz ez nem vezet sehová – az utolsó fordulós pihentetések sem kompetitívek, a Dolphins is bejuthatott volna a rájátszásba, ha a Steelers teljes csapattal áll ki és legyőzi a Brownst.

“Soha nem tennék ilyet”

Természetesen ettől függetlenül a károsult fél gyakran nem ért egyet a dologgal. A Giants főedzője, Joe Judge elég keményen bele is szállt emiatt a csoportriválisba.

“Rengeteg játékos és edző vállalta az idei szezont. Ez természetesen a családtagokat is érintette. Itt van körülöttem rengeteg felnőtt ember, aki a szívét-lelkét kiteszi a franchise-ért, én pedig mindent megteszek, hogy kompetitív előnybe hozzam őket. Ha nem így tennék, azzal nem tisztelném a játékosokat és nem tisztelném a játékot. Minden nap áldozatot hoznak, viselik a maszkot, egymástól elkülönölve ülnek a megbeszéléseken, nem szokványos módokon utaznak, az állandó bizonytalanság és veszély miatt arra kell kérnem őket, hogy szűk családi körben ünnepeljék a hálaadást vagy a karácsonyt, hagyják ki a feleségük születésnapját. Mindezek fényében tiszteletlen az a hozzáállás, hogy nem teszel meg mindent a győzelemért, hogy nem küzdesz 60 percen keresztül. Amíg én leszek az edző, addig a Giantsnél hasonló soha nem fog előfordulni.”

Valamilyen szinten érthető Judge és a Twitteren kiakadó Giants-játékosok álláspontja és frusztrációja, de most effektíve azt nehezményezi, hogy a Washingon-Eagles meccsen olyan végeredmény született, amely mindkét fél számára előnyös. A Billstől sem lett volna ördögtől való, ha nyom egy full pihenőhetet és hagyja nyerni a Dolphinst, ezzel kiejtve a Coltsot és növelve némileg az esélyeket a Super Bowlra (persze rá is lehet erre fázni, 2010-ben a Bears pihentetett az utolsó fordulóban, az ennek köszönhetően bejutó Packers pedig ki is ejtette a rájátszásban a csapatot).

De visszatérve a Giantsre: bár érthető a tagok dühe,  egyáltalán nem jogos. Amennyiben az utolsó fordulóban nem a saját kezedben van a sorsod, akkor te rontottál el valamit az előző 15 meccsen. Ha valakire haragudni akarnak New Yorkban, akkor az saját maguk – ebben a csapat safetyjének, Logan Ryannek abszolút igaza van.

“Azért lépsz pályára, hogy győzz, de én se nem játszok, se nem edzősködök Philadelphiában. Akárhogy is történt, ha csak hat meccset nyersz a szezonban, nincs jogod bárkire is kiakadni. Nem játszottunk elég konzisztensen idén, hogy kiérdemeljük a csoportgyőzelmet.”

“Nem kérek bocsánatot a győzelemért”

Az esetnek természetesen volt egy kedvezményezettje, mégpedig a Washington. A csapatnál senki sem akart igazán beszélni az Eaglesről és az ellenfél hozzáállásáról, de erről nehéz is lenne mit mondani.

“Nem te döntöd el, ki ellen játszol. Sok ember örül a lépésnek, sok nem, de ez már csak ilyen. Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert győztünk és bejutottunk a rájátszásba”

– nyilatkozta Ron Rivera az ESPN-nek.

A Washingtonnak semmi köze nem volt Doug Pederson döntéséhez, nincs miért rosszul érezni magukat. Vagyis de: az Eagles eleinte megpróbált szimpatikus vesztes lenni, de kvázi B csapattal, néha értelmetlenül agresszíven játszva is jobb volt, mint az életéért küzdő Washington, ami a fővárosi csapatról is sok mindent elmond. Ennek egy nagyon sima meccsnek kellett volna lennie mindkét fél érdekében, ehelyett az Alex Smith-szel és minden sztárjával a kezdőben felálló Washington csak szenvedett.  Van min dolgozni.

Megérte ez az Eaglesnek?

Ha a pillanatnyi népharagtól eltekintünk, akkor racionálisan nézve: igen. Egy győzelemmel a csapat az 1/9-es cetlivel rendelkezett volna a 2021-es drafton, a vereségnek köszönhetően viszont három hellyel feljebb lépett a csapat. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy különbségnek, pláne a gárda utóbbi időben mutatott draftteljesítményének fényében, de az 1/6-ról könnyebb felcserélni a top 5-be, illetve egy lecsúszó irányító esetén jól le lehet húzni valakit, sőt akár az Eagles is választhat irányítót a drafton – háromból egy csak bejön. Az 1/9 és az 1/6 közt a legtöbb helyen elfogadott draft értéktáblázat alapján egy harmadik kör eleji (3/4, 68. overall) pick a különbség.

Ha morálisan vagy etikailag nézzük a dolgot, akkor nem történt semmi extra. Ettől nem lett rosszabb az NFL, nem sérült a játék integritása vagy bármi mása: ha maximalizálni akarod a kompetitivitást, akkor a top csapatok pihentetése sem fér bele. Lehetett volna ezt elegánsabban is csinálni, de az Eagles hozzáállásával csak akkor lett volna gond, ha nem jár nekik előnnyel a vereség. Amennyibne mindenképp az 1/9-es helyen végeznek, akkor komoly aggályokat vet fel a meccs leadása, de három draftpozíció már bőven rendelkezik akkora értékkel, hogy a Giants helyett a Washingtonnak és leginkább saját maguknak tegyenek szívességet.

Ami pedig a szurkolókat illeti: embere válogatja. Vannak olyanok, akiket egyáltalán nem vigasztal 2-3 extra győzelem, ha nincs reális esély a rájátszásra vagy a Super Bowlra, és akár már a szezon fele után aláírnák a tankolást. Mások (mint például én) minden egyes győzelemnek tudnak örülni, még ha tét nélküli is a találkozó, és nem különösebben érdekli őket, hol draftol majd a csapat. Nem voltam odáig az Eagles lépésétől, nem is lett szimpatikusabb tőle a csapat, nagyon 2020-as lezárása volt a szezonnak – de ha ez a pick teremti meg az alapot egy új top csapathoz, akkor alighanem Pedersonéknak volt igazuk.

[/ppp_patron_only]