Az elmúlt évtized öt legjobb draft classa

Elmúlt egy évtized, ami egyben a visszaemlékezéseket is magával hozza. Mi most a draft classokkal voltunk így, és egy ötös listába szedtük a legjobbakat.

Szögezzük le, nem volt egyszerű kiválasztani az öt legjobbat, és fájó szívvel hagytam ki végül két osztályt is. Nyilván az idő az évtized második felében lévő classoknak nem kedvezett, ’19 és ’20 például esélytelenként szállt harcba a top 5-ért. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a lista abszolút szubjektív, nem raktam sem All-Pro szavazatok, sem más algoritmus szerint sorrendbe. Igyekeztem azt nézni, hogy a játékosok milyen szerepet töltöttek be a futballban, és pont ezért is volt nehéz szűkíteni a mezőnyt, de végül elkészült a lista. Lássuk!

5. Az elkapók éve – 2014

A felvezetőben említettem, hogy az idő nem feltétlen a későbbi korosztálynak kedvez, de pont 2014 lehet a kivétel. Ha két évvel ezelőtt kellett volna az ittlévő játékosokról beszélni, valószínűleg sokkal magasztosabb hangnemben tehettem volna meg, de bekövetkezett egy kisebb formahanyatlás jópár tenyészbikának gondolt játékosnál, ami miatt “csak” az ötödik legjobb nálam az évtizedből. Az ős-FK-s olvasóink talán emlékeznek, hogy ez volt az első olyan draft, amit nálunk végig lehetett követni egy chat formájában, így sokan – köztük én is – ezzel a drafttal találkoztak először komolyabban.

Kanyarodjunk rá az alcímre, mert nagyon régóta nem volt olyan potens WR-class mint 2014-ben, nagyon sok csapat talált magának ezen a drafton kimagasló elkapót. Ironikus módon egy ilyen mély classban az elsőként kiválasztott játékos lett a legnagyobb bukó, bár a Chiefs rájátszás-menetelésében remekül játszott Sammy Watkins, aminek gyűrű lett a jutalma. Ellenben akik utána jöttek: Mike Evans, Odell Beckham Jr., Davante Adams, Allen Robinson, Jarvis Landry egyaránt 1000 yardos wide receiverek, és ha hunyorítunk, akkor nyugodtan odatehetjük még Brandin Cookst vagy John Brownt is. Brutális választék, és ezen játékosok közül rengetegen még 7 évvel később is tartják a magas szintet.

Hogy nem került ennél magasabbra a rangsorban a 2014-es év, az az időzítés miatt van. Tavaly vagy tavalyelőtt olyan nevek is említést érdemeltek volna, mint Brandon Linder, Matt Paradis, CJ Mosley, Jadeveon Clowney, Trai Turner, Telvin Smith, és még lehetne sorolni, manapság viszont már csak a múlt és az sajtójuk tartja őket a víz felett. Lehet azon vitatkozni, hogy így is helyük van-e ezen a listán, de a nosztalgia faktor és az emlékek miatt jobban kötődöm ehhez az évhez, mint a két másik, szorosan kimaradóhoz. Na meg az sem mellékes, hogy ebben az évben lett profi a liga legjobb (védő)játékosa, Aaron Donald, a szintén Év Védője nyertes Khalil Mack, vagy a ligába lépése óta a legjobb guardnak gondolt Zack Martin is.

Honorable mentions: Derek Carr, Jimmy Garoppolo, Joel Bitonio, Kyle Fuller, Dee Ford.

4. A futók éve – 2017

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Voltak ebben az évezredben kimagasló futók, amit leginkább a passzjátékban nyújtott szerepükkel értek el. Arian Foster, Jamaal Charles, Le’Veon Bell, David Johnson és Todd Gurley is megmutatta sokoldalúságát, ám mindannyian különböző évben hozták karrierjük legjobb évét. Képzeljük el, hogy ezen játékosok ugyanabban az évben játszanak, micsoda orgazmus lett volna a szemünknek – na, ez történik most a ’17-es running backekkel.

Christian McCaffrey, Dalvin Cook, Alvin Kamara, Joe Mixon, Aaron Jones és Kareem Hunt nem csak kiváló futók, de kiváló elkapók is, és még akkor idevehetjük Austin Ekelert is, aki draftolatlanként hivatalosan nem része a classnak, de mindenképp említést érdemel. Szerencséjükre mindannyiuk olyan edzőt kapott maga fölé előbb-utóbb, aki rájuk tudta szabni a playbookot, ezzel pedig egy olyan extra elemet tudott adni a támadójátéknak, aminek mi nézők nagyon, az ellenfelek kevésbé örülnek.

Noha a futók az egyértelmű zászlóshajói 2017-nek, egyáltalán nem lenne rossz azt az alcímet adni, hogy “A következő generáció”. Sajnos vagy sem, de a szemünk előtt zajlott és zajlik le a generációváltás. Ha megnézünk 2016 környéki pozíciós rangsorokat, top 100-as listákat, egyre több, az élmezőnybe tartozó játékos kopik ki vagy vonul vissza, és folyamatosan jönnek az utódok – leginkább ebből a classból.

QB fronton Patrick Mahomes már most mindenki fölé emelkedett, és ilyen karrierívben Tom Brady Super Bowl részvételeit (és gyűrűit?) ostromolhatja, amiben az egyik fő riválisa Deshaun Watson lehet majd. Rob Gronkowskihoz sem ért fel sokáig senki a tight endek közül, de ehhez George Kittle volt először a legközelebb, hiszen legalább olyan jól blokkol mint Gronk, amit meg passzjátékoknál művel, az nem evilági. A bútordarabnak gondolt OT-k helyét lassan átveheti majd Ryan Ramczyk, Taylor Moton és Garett Bolles. Elkapó fronton sincs ok panaszra, ott inkább pechükre túl nagy a merítési lehetőség ahhoz, hogy az élmezőnybe keveredjenek, de az idő nekik dolgozik. JuJu Smith-Schuster és Chris Godwin még mindig borzasztóan fiatalok, Kenny Golladay és Cooper Kupp jóval idősebben jelentkeztek a draftra, de így is hamar letették a névjegyüket, a surranópályán meg Curtis Samuel tűnt fel 2020-ban.

Természetesen a kor a védőket sem kíméli, de ott is megvan az utánpótlás a megszokott kedvenceink helyére. Myles Garrett és TJ Watt alighanem a következő évtized meghatározó passzsiettetői lesznek, ahogy a cornerbackek közül Marlon Humphrey és Tre’Davious White is. Safety poszton az egyik reformert, Jamal Adamset is itt kapta meg a Jets, a sokoldalúsága azóta etalon lett a kívánságlistákon, ha valaki safetyt akar, de Budda Baker, Marcus Williams, John Johnson vagy Eddie Jackson is letette a maga névjegyét. 10 év múlva, amikor publikálják a ’20-as évek álomcsapatát, alighanem sok névvel fogunk majd találkozni ebből a classból.

Honorable mentions: Marshon Lattimore, Dion Dawkins, Jonathan Allen, Dalvin Tomlinson.

3. Az elmúlt szezon legjeinek éve – 2016

Nem click bait az alcím, ugyanis itt található az elmúlt két év legjobb támadója, a tavalyi év interception királya, és tíz játékos a 2021-es All-Pro keretből. Nem mellesleg ez volt az első játékosbörze, amit a magyar nézők is követhettek, akár a Sport TV közvetítésével, akár az azóta hagyománnyá vált élő FK-s draftpodcastek során.

Menjünk is végig a fenti tízesen, és ki mással lehetne kezdeni, mint magával a királlyal, Derrick Henryvel. Az utóbbi két évben egyaránt a legtöbb yardot futotta, Arthur Smith rendszerében kivirágzott a futójáték Tennesseeben, Henry pedig Adrian Peterson óta elsőként lépte át a 2000 yardos határt. Szintén nagy éven van túl Tyreek Hill is, aki Mahomes alatt tudta kiaknázni leginkább a képességeit, ami feltette őt a legjobb wide receiverek közé az elmúlt 2-3 évben. OL fronton sincs oka szégyenkezni a classnak, hiszen Ronnie Stanley és Jack Conklin is remek szezonokon vannak túl, de Ryan Kelly is second team All-Pro lett a 2020-as teljesítménye alapján.

A védőknél is impozáns a névsor, bár az AP által megszabott posztok nyilván eltorzítják a részvételt. Ugyanakkor abban megegyezhetünk, hogy Joey Bosa sosem ok nélkül szerepel bármilyen ranglista elején, ami a teljesítményét illeti – csak maradjon egészséges. Mellette a fal közepét Chris Jones és DeForest Buckner uralja, míg a secondaryben Jalen Ramsey és Xavien Howard található. Ezen kvartettből talán Howard lóg ki, aki inkább a 10 pickje, sem mint az egész évben nyújtott játéka miatt lehetett kerettag, de a másik három kollégája kétségtelenül posztja krémjébe tartozik.

Noha a tavalyi év nem róla szólt, nem lehet elmenni Michael Thomas mellett sem, akinek csonkára sikerült 2020, de 2019 meg abszolút róla szólt – és sok Saints szurkoló reméli, hogy az a formája fog visszatérni. Hasonlót remélnek Green Bayben Kenny Clark kapcsán, aki kisebb hullámvölgybe került a szezon elején, meg is sérült, de egyre jobban kezdte felvenni a ritmust. Az utolsó kiemelkedő játékos pedig Justin Simmons, az n+1. safety, akinek a karrierjét Vic Fangio bebikázta, és a Broncos secondaryjének kulcsfigurája lett.

Honorable mentions: Zeke Elliott, Dak Prescott, Joe Thuney, Laremy Tunsil, Taylor Decker, Myles Jack.

2. A linebackerek éve – 2012

A sors furcsa fintora, hogy az évtizedet, illetve az elmúlt éveket meghatározó belső linebackerei mind 2012-ben váltak profivá. Luke Kuechly nyitotta meg a sort, amit az első körben Dont’a Hightower követett. A második nap is erős volt a felhozatal, hiszen Bobby Wagner, Lavonte David és Demario Davis is itt talált magának csapatot – utóbbira inkább igaz az utóbbi évek tündöklése, hiszen a Jets-Browns korszakában azért nem emlegettük ilyen magasságokban. A draftolatlanok közül pedig Vontaze Burfict került ki, akit az eszéért nem, a játéktudásáért viszont lehetett szeretni. Wagner és Kuechly HoF-kaliberű játékosok, de David is közel kerülhet hozzá, ha a Brady-hatás kitart Tampában.

Ám nem csak az LB poszt kapta meg az All-Pro kalibereket, többek között Stephon Gilmore, Chandler Jones, Mitchell Schwartz, Fletcher Cox, David DeCastro, Harrison Smith vagy Brandin Brooks is erre a draftra jelentkezett, és nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész évtizedet nézve tier 1 játékosokról beszélünk még 9 évvel később is. Az öregedés nem mindenkinek áll jól, ennek az áldozata lett TY Hilton, Casey Hayward vagy Josh Norman is, de alighanem egy szurkolónak sem kell őket bemutatni.

Ha ne adj isten, nem értetek egyet azzal, hogy ez a linebackerek éve volt, akkor B tervként a special teamerek évet javasolnám alcímnek. Mert az pláne hihetetlen, hogy ennyi különleges játékos került ki ebből az osztályból. Rúgók közül Justin Tucker és Greg Zuerlein, punterek közül pedig Marquette King és Johnny Hekker talált magának csapatot. Közülük King már nincs a ligában, de amíg volt, addig a liga egyik legjobb puntereként tartották számon, a Rams különítmény szintén kimagaslik a többiek közül, Tuckerről meg nyugodtan mondhatjuk, hogy minden idők legjobb placekickere.

Hogy lehet, hogy mégsem ez az év került az első helyre? Egyrészt nemsokára látjátok abban az évben kik voltak, másrészt meg az irányítók döntötték el. Ha ugyanis Andrew Luck karrierje nem ér tragikus véget (lehet túlzó, de a szívem szakad meg érte), akkor ő és Russell Wilson simán behozta volna a különbséget. Luck helyett Ryan Tannehill kezd életjeleket produkálni, miután Miamiban éveken át nem tűnt ki az átlagból, de arra sem fogadtunk volna, hogy 9 évvel később Kirk Cousins lesz az, akinek lesz csapata és a top 10-ért kopogtat, és nem Robert Griffin. Na meg ott van Nick Foles is…

Honorable mentions: Melvin Ingram, Kelechi Osemele, Akiem Hicks, Olivier Vernon.

1. A Hall of Famerek éve – 2011

Egy MVP cím, két Super Bowl MVP cím, három Év Védője cím, tucatnyi All-Pro jelölés, nyolc All-Decade kerettag, potenciális Hall of Famerek sora. Ez az év nem csak ezt az évtizedet húzná be, de nálam az All-Time draft classokban is a legjobb ötben végezne, az NFL Filmsnél csak a nyolcadik lett. Nagyon fura belegondolni, hogy sokatok idősebb volt ezeknél a srácoknál mikor profik lettek, most pedig már sokan a visszavonulás küszöbén vannak, úgy repül az idő.

Nézzük meg csak az első öt kiválasztott játékost, mert az sem gyenge:

1/1 Cam Newton: MVP

1/2 Von Miller: Super Bowl MVP, 100+ sack az évtizedben

1/3 Marcell Dareus: éveken át a legdominánsabb DT futás ellen

1/4 AJ Green: Zsinórban öt 1000+ yardos szezon (és ha nem sérül meg, ez hét lenne)

1/5 Patrick Peterson: az évtized egyik meghatározó lock down cornerbackje

Fiatalon megállíthatatlanok voltak, de 10 évvel később már csak Miller az, aki tartani tudja ezt a szintet. Lássuk kik voltak még az első körben:

1/6 Julio Jones: az évtized legjobb elkapója

1/9 Tyron Smith: All-Decade offensive tackle

1/11 JJ Watt: Háromszoros Év Védője nyertes, wannabe MVP védőként

1/24 Cameron Jordan: az évtized második felére kivirágzott, amivel szintén All-Decade kerettag lett

1/31 Cameron Heyward: méltatlanul alulértékelt védő, aki évekig volt a Steelers brutális passzsiettetésének az alapja

Ez volt az első kör, a 10 játékos közül vélhetően legalább 5 ott lesz Cantonban belátható időn belül, de talán megéljük, hogy ez a szám még nagyobb legyen. És mint írtam, ez még csak az első kör volt.

Láthattunk sok korszakos csapatot vagy egységet az elmúlt évtizedben, ám állítom, ha leszólítalak az utcán hogy mondj egyet, az a Legion of Boom lenne. A seattle-i secondary volt a zászlóshajó a franchise Super Bowl győzelme során, de ez a szupercsapat is itt nyerte el a legtöbb meghatározó elemét. Ha már future Hall of Famerekről volt szó, nem mehetünk el Richard Sherman mellett, akit az ötödik körben édesgetett magához John Schneider és Pete Carroll. Túloldalára Byron Maxwell került, amivel elnyerte végső formáját az említett egység. Előttük KJ Wright takarított, aki szintén ebben az évben került Seattle-be, ahogy bár draftolatlanul, de Doug Baldwin is, aki éveken át volt Wilson első számú célpontja. A hab a tortán pedig az áhított Lombardi trófea hőse, a Super Bowl MVP-nek választott Malcolm Smith is ekkor került a csapatba.

Szintén az évtized meghatározó játékosai közé sorolhatjuk az idén visszavonult Anthony Castonzót, aki sose tudott a nagy posztriválisai közelébe kerülni, viszont végig kimagasló szinten teljesített. Center fronton Rodney Hudson és Jason Kelce is ebből a classból jött, előbbi a passzblokkolást, utóbbi az agilitást emelte egy teljesen más szintre a posztján. Noha a sackeket csak 1986 óta számítják bele a statisztikákba, ez volt az egyetlen év, amely két olyan játékost is adott a ligának, akik egy szezonban eljutottak legalább 20 sackig. Watt mellett Justin Houston volt a másik ilyen játékos.

Honorable mentions: Robert Quinn, Ryan Kerrigan, Prince Amukamara, Nate Solder, Mark Ingram, Jurrell Casey.

Lehet ha két év múlva csinálnám ezt a listát, nem ez az év lenne az első, mert mondjuk a 2016-os vagy a 2018-as felhozatal fiataljai átveszik az uralmat az idősödő játékosok felett. Egyelőre azonban nálam ez az év letaszíthatatlan, ha az évtized draft classait vizsgáljuk.

[/ppp_patron_only]