Igazán különleges jelenségnek lehettünk szemtanúi: a bajnokot nem kapták szét. Ez természetesen csak és kizárólag Tom Bradynek köszönhető, akinek egyetlen szabadügynök sem tudott/mert ellent mondani, így a Super Bowl győztes gárdából nemhogy az összes kezdő, de a 16 legtöbb snapen lévő támadó és a 21 legtöbb snapen lévő védő is maradt. Erősíteni nem lehet, hiányposzt nem is volt, így lehetett készülni 2023-ra.
A Tampa Bay Buccaneers rostere a legjobb az egész ligában. Effektíve nincs egyetlen hiányposzt sincs a csapatban, a gárda tele van elit játékosokkal, teljesen esélytelen volt, hogy olyan játékost találjon a csapat, pláne minden kör végén, aki normál körülmények között jelentős szerepet kaphatott volna. Ez a csapat még egy-két évig alighanem együtt marad, így a Bucs megtehette azt, hogy olyan játékosokba invesztáljon, akik a Brady utáni éra alappillérei lehetnek.
A jövő hiányposztjai közül természetesen az irányító volt a legfontosabb, emellett a lassan 33 éves Jason Pierre-Paul helyére kellett hozni egy fejleszthető pass rushert, a 34 éves Ndamukong Suh helyét is át kell vennie valakinek jövőre, emellett centerposzton lehetett még fiatalítani és az elkapóposztot sem ártott kicsit mélyíteni, ha esetleg nem sikerül Chris Godwinnal hosszú távon megegyezni. Minden más csak arra volt jó, hogy a gazdag még gazdagabb legyen.
Brady utódja
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Az idei QB class kifejezetten jól nézett ki, öt irányítót is az első körbe jósoltak, de egyikük sem csúszott ki még csak a top 15-ből sem. Az 1/32-es pickkel mindegyik meglévő irányító akkora reach lett volna, hogy az még a Buccaneersnek sem fért bele, így a jövő franchise irányítójának megtalálása csúszott egy kicsit.
1/32: Joe Tryon, Edge, Washington
Tryon egy érdekes prospect: a méretei inkább csak jók, mintsem elitek, a 117 kilója elég vékony, illetve a fizikai ereje sincs a legjobbak között. Tapasztalata sincs sok (23 meccs), a produktivitása sem elit (kilenc sack az egyetemin), a tavalyi szezont opt outolta, míg a 2019-es kiugró szezonjában jegyzett 41 nyomás gyakorlásának felénél blokkolatlanul támadhatta az irányítót a PFF adatai alapján.
A karjai viszont hosszúak, sebessége pedig elit, az atletikusságot mérő RAS mutatója 9,3-as lett, ami a 97. legjobb az 1987 és 2021 között vizsgált 1362 pass rusher között. A plafonja tehát nagyon magasan van, és ha a csapat, amelyik elit pass rushert csinált Shaq Barrettből, az alighanem ért a potenciál kiaknázásához. Rengeteget kell vele dolgozni, újoncként legjobb esetben is csak szituációs pass rusher lehet, de 1-2 év alatt átlag feletti kezdőt belőle nevelni.
2/64: Kyle Trask, QB, Florida
3/95: Robert Hainsey, iOL, Notre Dame
A második körben érkezett a várva várt irányító, mégpedig Kyle Trask személyében. Önmagában ez reachnek számít, a második körben nem szokás olyan irányítót kiválasztani, aki 14 éves kora óta csak két kezdőként lejátszott szezont tud felmutatni. 2019-ben 12 meccsen 2941 yardot passzolt az egyetemen 25 TD és hét INT mellett, míg tavaly 4283 yarddal, 43 TD-vel és nyolc INT-vel fejezte be a szezont.
Egyelőre nem több, mint egy összességében borzalmasan rutintalan egyszezonos csoda, de nagyon okos, türelmes és jól tudja olvasni a védelmeket. Megfelelő edzőkkel és legalább két év Tom Brady mögötti padozás után lehet belőle egy korrekt franchise QB – pláne ha a hétszeres bajnok személyes ügynek tekinti az utódlást. Nem sok dologgal lehetne öregbíteni a GOAT legendáját, de alighanem hízelegne a lelkének, ha minden egyes értékelhető Trask megmozdulás után azt firtassák a szakértők, mennyire sokat tanulhatott tőle. Talán nem véletlen, hogy azonnal felhívta az újoncot, hogy menjenek el dobálni, amint a városba ér.
A harmadik körben egy nagyon tapasztalt OT érkezett Robert Hainsey személyében, akinek nincs meg sem a kellő atletikussága, sem a kellő ereje ahhoz, hogy a fal szélén játsszon. Ugyanakkor némi képzés után korrekt guard vagy akár center lehet, a technikája ugyanis rendben van, futáshoz és passzhoz is jól tud blokkolni. A plafonja nincs túl magasan a limitált fizikai adottságai miatt (emiatt talán kicsit korai a kiválasztása), de cserébe a padlója elég magas: jó eséllyel nem lesz elit játékos, de egy korrekt szintet megüthet kezdőként.
Csak legyen nekik hely
Ahogy fentebb írtam, a címvédő gyakorlatilag megtartotta a 37 legtöbb snapen pályára lépő játékosát, így effektíve 16 hely kiadó maximum. A top három pick helye minden bizonnyal garantált, de a többieknek a szokásosnál is jobban kell iparkodniuk, ha meg akarnak maradni ezen a hihetetlenül jó rosteren.
4/129: Jaelon Darden, WR, North Texas
5/176: K.J. Britt, LB, Auburn
7/251: Chris Wilcox, CB, BYU
7/259: Grant Stuard, LB, Houston
A Bucs az egész drafton passzív volt, mindössze egyszer cserélt, amikor a saját negyedik- és hatodik körös pickjét beáldozva megszerezte Jaelon Dardent. Talán ez volt a csapat egyetlen ár/érték arányban jó pickje: nem lesz belőle soha első vagy második számú elkapó (78 kg és 170 centiméter), de a slotban hasznos lehet. A sebessége rendben van, screeneknél és direkt rá szabott játékoknál nagyon hasznos lehet, plusz a speciális egységben is használható, remek returner lehet belőle.
Britt egyike az idén indokolatlanul magasan kiválasztott linebackereknek. Az ötödik kör végén nyilván nehéz reachről beszélni, bár ő pont az a kategória, akit csak draftolatlanul lenne szabad elhozni: semmihez nem ért, cserébe nem is atletikus, csak a speciális egységben lehet használni. Hasonló a helyzet Wilcox-szal, aki a TheAthletic konszenzus top 300-as boardjára sem fért fel, illetve a 282. helyet megszerző Stuarddal. Talán az ST az egyetlen egység, amin lehetett nagyobb mértékben javítani, ha így nézzük, Britt és Darden is jó pick, míg Stuard és Wilcox emiatt csíphet el egy roster helyet – a Bucs ezt is megteheti.
Összegzés
A szokásosnál is nehezebb értékelni egy olyan draftot, ami egyértelműen a jövőnek szól. A Tryonban lévő potenciál alapján a class egyik legjobb pass rushere is lehet, de mivel neki egy év kell ahhoz, hogy pályára lehessen engedni, így az első körös kiválasztás kissé túlzás. Ugyanezen alapon Trask is korai, de mivel mindkettőjükkel hosszú távon tervez a Bucs, így a plafon számít, ami mindkettőjük esetében elég magas lehet a kis minta alapján, amit eddig láttunk.
A harmadik nap a speciális egységről szólt, egyedül Dardenben van annyi tehetség, hogy az ST-n kívül is szerepet kapjon, bár Scotty Miller és Tyler Johnson mellett nem lesz egyszerű. A többieknél már az is eredmény, ha megérik a végső keretszűkítést.
A Buccaneers draftjában semmi extra, szexi vagy különleges nincs. Draftoltak három játékost, akikből idén nem sokat fogunk látni, de 1-2 év múlva átvehetik a kiöregedő veteránok pozícióit. A legérdekesebb természetesen Trask lesz, aki már ha csak egy Jimmy Garoppolo szintet tud hozni, akkor egy remek draftról beszélhetünk. Térjünk erre a classra vissza Brady visszavonulása után, addig is nincs okunk arra, hogy ne legyünk pozitívak. Értékelés: B.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások