Generációváltás – Irányítók

Az egész sorozatot egy 5-6 évvel ezelőtti jajveszékelés ihlette, amikor az akkori, már ott is idősnek számító tenyészbika irányítók utáni korszakra gondoltak, hogy mekkora kráter fog tátongani köztük és egy Big Ben, Manning, Brady stb között. Most akkor utánajárunk nem csak az irányítón, hanem az összes poszton, kik lehetnek azok, akik betölthetik a kiöregedett szupersztárok által hagyott űrt.

Kivételes szerencséje volt a magyarországi NFL-társadalomnak, hiszen a döntő többség Peyton Manningen, Drew Breesen, Tom Bradyn, Ben Roethlisbergeren nőtt fel, akik még karrierjük elején jártak, de még láthatták Brett Favre-ot is varázsolni, mielőtt Aaron Rodgers átvette a helyét. Nem semmi generáció, és valahol joggal gondolhatják azt, hogy ez felülmúlhatatlan – de pontosan ezt gondolták a ’83-as osztályra is, és mégis sikerült, így sose mondjuk, hogy soha!

Akik uralták a posztot, de már kikopóban vannak

Ebbe a kategóriába azok a játékosok kerülnek, akik korábban megkerülhetetlenül a legjobbak között voltak emlegetve, de eljárt felettük az idő, és már vagy visszavonultak az elmúlt években, vagy teljesen középszerűvé váltak.

Drew Brees

Érett már számára a visszavonulás, ami az idei nyáron hivatalosan is megtörtént. Olyan rekordokat döntött meg, amikről korábban nem igazán tudták elképzelni, hogy azok valaha elévülnek, de Bradyvel karöltve sorra nyomták le mindet. Azzal, hogy a tampai kollégája még aktív, egyeduralkodó lehet minden statisztikában, de Breesnek sem kell szégyenkeznie. Nem kérdés, hogy öt év múlva mellszobra lesz Cantonban, az egyetlen keserűség számára talán az lehet, hogy nem tudta megduplázni gyűrűi számát, holott az utóbbi 3-4 évben mindent megtettek azért, hogy a lehető legerősebb keret legyen New Orleansban.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ben Roethlisberger

A Steelers ikonja sosem járt olyan magasságokban statisztikai szempontokból, mint Brady, Brees vagy Manning, többek között MVP-nek sem szavazták meg soha, mégis kétségtelenül ott volt posztja öt legjobbja között éveken át. Big Ben egy dologban volt a legjobb, amiből a beceneve is adódott, hogy olyan szilárdan állt a lábán, mint a londoni óratorony, így elég nehéz volt földre cibálni. A titka abban volt, hogy bár más mutatóban nem ő volt a legjobb, viszont mindenből hozott egy konstans jó szintet, aminek köszönhetően sosem zárt negatív mérlegű szezonnal a Steelers. Mára viszont mindene megkopott a kor előrehaladtával, és már csak egy régi emlék az a domináns játék, amit éveken át láthattunk tőle.

Tom Brady

Ha valamit nem lehet ráaggatni, az a kikopóban van szókapcsolat. Egészen elképesztő, már-már genetikai csoda amit művel, és még mindig olyan teljesítményt képes lerakni az asztalra, ami az élmezőnyben tartja. Viszont 43 évével egyértelműen kijelenthető, hogy nem ő jelenti a jövőt, és előbb-utóbb ő is vissza fog vonulni. Ha mégse, bocsánatkérő levelet fogok neki írni, esküszöm. Minden idők legjobb és legsikeresebb játékosaként fogja szögre akasztani a sisakot, a bajnoki címei száma meg talán megdönthetetlen rekordként fog fennállni az emberiség kipusztulásáig.

Akikről azt hittük, ők lehetnek a kiválasztottak

Akadt néhány játékos, aki meg tudta rángatni az oroszlán bajszát, és akikről joggal hihettük, hogy majd letaszítja a nagyokat a trónról, de ez végül nem jött össze.

Andrew Luck

Úgy gondolom az évtized legnagyobbat szóló híre volt, amikor Luck elcsukló hangon bejelentette visszavonulását. Kivételes tehetségként érkezett a ligába, aki előtt olyan jövő állt, amivel joggal lehetett volna ott a legjobbak között, de ezt sérülések miatt már sosem éri el. Újoncként felállította akkor minden idők legjobb rookie szezonját statisztikai szempontból, és bár a 23 TD-t már megdöntötték, a 4374 passzolt yardja még mindig áll. Nem mellesleg 7 game winning drive-ja volt szintén újoncként. Nagy kár, hogy nem láthatunk tőle egy olyan hosszú pályafutást, amit megérdemelne.

Russell Wilson

Kicsit kakukktojás ő itt, hiszen egy sikeres, és egyértelműen jó irányítóról beszélünk. Ha viszont a legnagyobbakat emlegetjük az NFL történelmében, lehet az ő neve már nem merülne fel, pedig nem így indult az ő karrierje sem. Esetében sokat számít, hogy milyen edző keze alá került, Carroll alatt ugyanis nehéz volt tündökölni egyéni statisztikákban – cserébe bajnok lett, amit nem cserélne el semmilyen MVP címért sem. A legjobb szó talán az ő karrierjére a hiányérzet, mert a képességei alapján olyan dominanciát várnánk, mint amit a tavalyi szezon első felébe lenyomott, és ami nagyon hamar ki is fújt.

Cam Newton

Sokan kétkedve fogadták az ő draftolását, hiszen nem egy zsebirányítóról beszélünk, amiről akkoriban úgy gondolták, hogy az a legjobb dolog egy irányítóban. Newton ezt gyorsan megcáfolta, a 2015-ös MVP címével pedig minden kétkedő száját befogta. Ekkor mi is azt hittük, hogy akkor innentől Cantonig nincs megállás, ám az ő karrierjét is derékba törték az agyrázkódások és sérülések, amik a játékstílusából adódóan nagyobb százalékban fordultak elő nála mint társainál – és azt se felejtsük el, hogy a heccelő stílusa miatt szándékosan nem is mentek a fejénél lejjebb azok az ütések… 32 évesen nem hiszem, hogy van számára visszaút az elitbe, így összességében egyértelmű csalódás az ő karrierje.

Deshaun Watson

Csillagozzuk meg az ő nevét, mert a bizonytalan helyzete miatt szerepelhet csak itt a neve. Nem áll jól a szénája a vele szemben álló vádak miatt, amivel könnyen zátonyra futhat a pályafutása, így egyértelmű helye van ebben a blokkban. Ha azonban felmentik, és folytathatja a futballt, akkor abban a pillanatban kivehetjük innen, és tekinthetjük az új generáció egyik legjobbjának.

A jövő reménységei

Papíron ide fiatalokat gondolnék, de az irányítók karrierjének hossza más követelményt kíván, elvégre Tom Brady még mindig focizik.

Patrick Mahomes

Bizonyára eldobtátok a laptopot vagy a mobiltelefont a neve láttán. Kétségtelenül az első számú favorit arra, hogy NFL passzrekordokat döntsön karrierje végén, amit jelenleg egy másik kollégájából sem nézek ki. Már most a legjobb a posztján, de ez még kevés ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön.

Josh Allen

Történelmi pálfordulás az, ami Allennel történt az elmúlt szezonban, de sikerült az MVP-esélyesek közé beverekednie magát. A karereje nem evilági, de sokkal inkább a mentalitásával, mintsem a fantasztikus technikájával tud kiemelkedni a mezőnyből, és Buffalóba pont ilyen karakterű irányító hiányzott évtizedeken át. Kíváncsian várjuk, hogy ez egy kiugrás volt az amúgy lapos görbe karrierjében, vagy innentől ez a szint lesz számára a minimum.

Justin Herbert

Tavaly ilyenkor nem sokan mondták volna, hogy ő az egyik legjobb fiatal irányító, de minden kritikusára rácáfolt újonc idényében. Most azonban jön a kritikus sophomore szezon, ami megannyi játékosnál drasztikus visszaesést okozott, és Joe Lombardi sem feltétlen az a szakember, akinek a kezei közé bíznám az irányítómat, de hátha ő lesz a kevés kivétel egyike, és tovább folytatja szárnyalását.

Joe Burrow

Őszintén remélem, hogy nem egy Andrew Luck 2.0-t látunk abból a szempontból, hogy egy elképesztően tehetséges irányítónak sérülések miatt nem adatik meg a lehetőség a csillogásra. Első szezonja nem tartott túl sokáig, szerencsére a quarterbackek esetében nem karriert kockáztató sérülés a keresztszalag-szakadás, de nyilván megspórolta volna magának a több hónapos rehabilitációt. A Bengals igyekezett mindent a feneke alá tolni az offseasonben, reményeik szerint ezt a pályán majd viszont látják.

Trevor Lawrence

Bár még egy snapet sem láttunk tőle profi szinten, Burrow-hoz és Luckhoz hasonlóan óriási potenciállal rendelkező játékosként tartják számon, aki már első évében nagyot domboríthat. Meglátjuk ez mennyire fog sikerülni, papíron nem nagyon találunk gyenge pontot a játékában, kérdés hogy ez a gyengécske Jaguars mit hoz majd ki belőle – vagy inkább ő mit hoz ki ebből a gyengécske Jaguarsból.

Lamar Jackson

A végére hagytam, mert szintén egy kakukktojásról beszélünk. Jackson ugyanis egy teljesen más stílust képvisel, nem csak mint a fenti kollégái, de az NFL 100 éves történelme során szinte bárki. Egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány hozzá hasonló játékost láttunk abból az ezer irányítóból, aki valaha pályára lépett, így mindenképp egy unikumnak számít a mezőnyben. Mert hát nem kötelező a passz rekordokat megdönteni ahhoz, hogy bekerülj a törikönyvekbe… És bár nem mutat olyan fényesen, így is elérheti, hogy saját kategóriájában egyeduralkodó legyen, és megdönthetetlen rekordokat állítson fel.

[/ppp_patron_only]