Connect with us

NCAA

Kikre figyeljünk az idei NCAA szezonban? – Defense

A támadók után most a legjobb egyetemi védőkkel foglalkozunk, minden szintről és posztról hozunk olyan tehetségeket, akik egészen korán hallhatják nevüket a 2022-es NFL Drafton. A koncepció nem változott, olyan sztárokkal foglalkoztunk, akik már eligible játékosok, tehát fontos, hogy már most bekarikázzuk a nevüket, tudjuk, kikre kell kitüntetett figyelmet szentelnünk az ősszel!

Edge rusherek

Kayvon Thibodeaux, Oregon

Az első és legegyértelműbb név a sorban egyértelműen az Oregon sztárjáé, aki hasonlóan több társához, már úgy érkezett az egyetemre, hogy az első napon top10-es draft picknek kiáltották ki. A 2019-es recruiting class második legjobb játékosának tartott Thibodeaux rögtön az első évében bizonyította, hogy miért tartották ötcsillagos tehetségnek, hiszen sikerült elnyernie a Pac-12 legértékesebb újonc védője címet. A 2020-as szezon a konferencia szempontjából nem alakult kedvezően, ami meglátszott valamennyi csapat és játékos teljesítményén, így a sztár pass rusher sem hozott kiemelkedő évet. Ugyanakkor sikerült elhódítani a Morris Trófeát, amit a játékosok szavaznak meg az ellenfelek legjobb falemberei közül.

A 2021-es szezonnak pedig úgy vág neki Thibodeaux, hogy jó esélye van arra, hogy az első kiválasztott védő legyen a jövő évi játékosbörzén, de ehhez mindenképpen egy teljes és domináns szezon kell. Mindenesetre az eddig produkált statisztikái magukért beszélnek, hiszen a 1,5 év alatt jegyzett 77 szerelés, 23,5 TFL, 12 sack, 6 passzleütés és 1 kierőszakolt fumble egészen kiemelkedő teljesítmény. Ha a jegyzett statisztikákon és mutatott játékon pedig tovább tud csavarni, akkor jó eséllyel beszélhetünk egy Myles Garrett féle, a mezőnyből határozottan kiemelkedő edge rusherről.

Nik Bonitto, Oklahoma

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Thibodeaux hype-ja sokakról elvonja a kiérdemelt rivaldafényt, így gondolhatunk az Oklahoma védőjéről is. Bonitto nem olyan komplett védő, mint oregoni társa, de nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg az ország legjobb pass rush specialistája. A PFF statisztikái alapján vezeti az eligible játékosok listáját a megnyert pass rush szituációk arányában, kiválóan tud dolgozni akkor, ha szélen egy az egyben dolgozhat. Produktivitását kiemelkedő atletikusságának és ruganyosságának köszönheti, egyetemi szinten rendre sikerült sebességből, hajlékonyságból nyernie a széleken. De akkor sincs bajban, ha vissza kell vágnia középre, mert annyival fineszesebb játékos, mint az ellenfelek támadófalemberei, hogy a B-lyukon is képes a nyomásgyakorlásra.

Játéka ugyanakkor nem teljesen kiforrott, futás ellen több hibát lehet felfedezni, a játék ezen elemében kell a legtöbbet fejlődnie. Ahhoz pedig, hogy ezt hatásosabban oldja meg, szüksége lesz némi izomtömeg-gyarapodásra, hiszen a mezőnyben ő az egyik leginkább vékonydongájú edge rusher. Mindezen hiányosságai ellenére, olyan értéket tud ajánlani passzsiettetésben, hogy nehéz róla nem úgy gondolkodni, mint egy igazi top tehetség, akit a 2022-es NFL Draft első körébe várnak.

Aidan Hutchinson,  Michigan 

Hutchinson az egyik legnagyobb reménysége volt a 2019-es szezonnak, ám akkor még csak epizódszerep jutott neki, hiszen Rashaan Gary és Kwity Paye számítottak a csapat kezdő edge rushereinek. A két ex-Wolverine mára már az NFL-ben játszik, amire Hutchinsonnak is meg lehetett volna a lehetősége, ha a tavalyi szezonban nem sérül meg. Az élet más utat szánt neki, így tért vissza 2021-re, hogy bebizonyítsa, nem véletlenül tette fel őt Bruce Feldman a 2021-es College Football Freaks listájának második helyére.

A Wolverines üdvöskéje valóban az egyetemi foci egyik legnagyobb szörnyetege, hiszen amilyen méretei vannak (6’6, 265), olyan abszurd teljesítményre képes a fizikai felmérők során. Posztját és adottságait meghazudtolva tud mozogni, mellyel egyből fel tudja hívni a figyelmet magára a pályán. 2019-ben nagyon ígéretesen mutatkozott be, majd 2020-ban a lábát törte, így fordul élete legfontosabb szezonjára. Amit pedig hallani lehet a Michigan háza tájáról, hogy nincs nála az országban motiváltabb ember, hogy megmutassa, mindenkinél jobb a posztján.

Myjai Sanders, Cincinnati

Sanders körül egyelőre nincs olyan hype, mint fentebb említett kollégái körül, de ha visszamegyünk és jobban megnézzük a Bearcats tavalyi szezonját, akkor egyértelmű, hogy a védelemben nem csak a hátsó fertályon vannak elsőkörös tehetségek. Innen tűnt ki Sanders is, aki fizikalitásban olyan színvonalat képvisel, amit még a Georgia fala sem tudott jól kezelni, nemhogy az AAC tackle-jei. Kiváló adottságainak köszönhetően mind erőből, mint pedig sebességből, fineszességből képes volt nyerni, nagy számban gyűjtögette az értékesebbnél értékesebb játékokat. Veszélyessége pedig nem csak a passz, hanem a futás ellen is megjelenik, stabilan tudott dolgozni a játék ezen elemében is. És hogy mennyire tehetséges játékos ő, mi sem bizonyítja jobban, mint Mike Renner véleménye, aki szerint fizikai adottságai alapján egyértelmű top20-as tehetség.

Belső védőfal

DeMarvin Leal, Texas A&M

A Texas A&M a radarok alatt repült az elmúlt szezonokban, de jól mutatja a program erősségét, hogy olyan ötcsillagos tehetségeket sikerül a csapathoz csábítani, mint Leal, aki nem az egyedüli elsőkörös reménysége az Aggiesnek. Eredetileg belső falemberként rekrutálták, de tehetségéből fakadóan ki lehet őt mozgatni a fal szélére egyes szituációkban, tehát egy egészen unikális játékosról beszélhetünk. Ezt használta ki a TAMU is, ahol 2020-ban rengeteget használták őt edge pozícióban, hiába nyom 290 fontot a fiatal szupersztár.

Jövőbeni szerepe az NFL-ben viszont egészen biztosan nem széleken lesz elsősorban, pass rushban mutatott tudását és tehetségét ilyen paraméterek (6’4, 290) mellett sokkal inkább a fal belsejében érdemes kamatoztatni. Első lépése nagyon gyors, a tömegéhez mérten sokkal fürgébb, mint várnánk és pass rush repertoárja is jól fejlett. Emellett a futásokat is jól tudja fogni, jól ismeri fel, melyik lyukra van hívva a futójáték, igyekszik folyamatosan hatással lenni a sávokra. Ami kérdés lehet bennünk vele kapcsolatban, hogy mit fognak majd vele kezdeni a következő szinten, lehet-e ő egyfajta pozíciófüggetlen játékos a védőfalban.

Haskell Garrett, Ohio State

Futószalagon termeli az Ohio State a jobbnál jobb védőket a falban, a soron következő üdvöske pedig Garrett lesz, akit nagyon magasra taksálnak az eddig mutatottak alapján. Érdekes helyzetben van a Buckeyes tehetsége, hiszen mindössze egy szezont kezdett a csapatban, hiába beszélhetünk egy super senior (ötödéves, már lediplomázott) játékosról. Az igazi áttörés 2020-ban következett be nála, amikor nyolc mérkőzésen 20 szerelést, 4 TFL-t és két sacket jegyzett, a csapat egyik legdominánsabb játékosa volt. Tette mindezt úgy, hogy a szezon előtt egy verekedés megakadályozása közben arcon lőtték, amitől nem csak a 2020-as játéka került veszélybe. A szituációból szerencsésen jött ki, sikerült robbantania és 2021-ben azt várják tőle, hogy még egy szinttel magasabbra emelje játékát. Ehhez mindenképpen erősödnie kell a lábainak, a csípőjének, hogy a támadási ponton az erősebb guardok ellen is domináns lehessen. A technikája jól fejlett, tehát menekülőútvonalként támaszkodhat a tudására, de hogy készebb prospect lehessen, vannak még nüanszok, amikben mindenképp javulnia kell.

Linebackerek

Mike Jones Jr., LSU

Egy évvel ezelőtt Jones neve mellett még a Clemsont kellett volna feltüntetni, de az offseasonben úgy döntött, hogy az egyik Tigerstől a másikba transzferel, ezzel hagyván maga mögött azt az egy kezdő évet, ahol olyat robbantott, hogy mindenki felkapta rá a fejét. 2019-ről 2020-ra sokat csavart Brent Venables a Clemson védelmi rendszerén, fontos tehetségek váltak ki, legfőképp Isaiah Simmons, aki után új dolgokkal kellett jelentkezni. Ebbe a védelembe került be kezdőként Jones, aki egyfajta hibrid linebacker/nickelback volt, rendszerint az erős oldalon felállva védte a box széli területeket. Amiért igazán felkaptuk rá a fejünket, hogy coverage-ban elit munkát végzett, az egyik legdominánsabb linebackere volt az országnak a játék ezen elemében.

Az NFL pedig pont olyan játékosokat keres erre a posztra, akik a passzjáték ellen azonnali megoldást jelentenek, könnyen tudnak megoldást nyújtani a modernkor mismatch-ei ellen. Jones feladata az LSU-ban a szintén transzferelt Jabril Cox megüresedett helyének betöltése lesz, ő lesz a csapat legnagyobb playmakere a védőfal mögötti sorban. A feladat nem lesz egyszerű, hiszen új rendszert kell megtanulnia, de ha stabil marad coverage-ben és tud fejlődni a szerelések terén, akkor egészen magasan fogják kiválasztani a 2022-es drafton.

Edefuan Ulofoshio, Washington

Egészen északnyugatra kell utaznunk Louisina államból, hogy a listánk második linebackerével találkozzunk, akinek nem csak a neve, de története és a játékstílusa is nagyon különleges. Ulofoshio a fent említett Garrett csapattársa volt a középiskolai szinten elit Bishop Gorman High Schoolban, de csapattársával ellentétben őt nem jegyezték olyan magasan, olyannyira, hogy a 247 Sports csillag nélküli tehetségként tartotta számon. Nem is kapott ösztöndíjat, de tanulmányait végül a Washington Egyetemen kezdte meg, ahol egészen az előző szezonig nem számított kezdőnek. Ez természetesen nem furcsa egy walk on játékostól, főleg nem a Huskies tehetségektől duzzadó védelmében, de 2020-ban ő is olyat mutatott, amire az egész ország felkapta a fejét.

Adottságait tekintve némileg alulméretezett és alsóteste sem túl erős, de játéka olyan fejlett és kifinomult, hogy hiányosságait könnyen el tudja takarni. Nagyon jól lát a pályán, könnyen észleli, mit szeretnének a támadók, ennek köszönhetően hamar a labdás játékoshoz tud kerülni. Magas minőségben tud coverage-ben, futás ellen és passzsiettetésben dolgozni, egy igazán unikális játékosként kell őt számon tartani a posztján. Ha pedig 2021-ben, egy teljes szezonon keresztül fenn tudja tartani a korábban mutatott, magas színvonalú játékot, nagyon sokan bele fognak szeretni a profiljába.

Safetyk

Kyle Hamilton, Notre Dame

Az ország legnagyobb sztárja safety poszton jelenleg egyértelműen Kyle Hamilton, aki több korábban felsorolt játékoshoz hasonlóan, egy igazi természeti csoda. 6’4-es magasságú és 220 fontos tömegű játékosokkal ritkán találkozunk safety poszton, de Hamilton annyira agilis és atletikus, hogy brutális méretei ellenére is könnyedén játszik be nagy területeket. Sebessége a fizikai felmérőkön évről évre javult, ami a tavalyi szezonban is már szembeötlő volt, hihetetlen gyorsan tud odaérni játékosokhoz, könnyedén veszi el a passzsávokat az ellenféltől.

Szerepkör a Notre Dame-en is sokrétű, ő az a játékos, akivel az ellenfél legjobb támadóit ki lehet venni a pálya közepén, nagyon jól tud olvasni és reagálni, ezt bizonyítja a két éve alatt szerzett öt interception és 17 leütött passz. A college football jelenleg keresi azokat a védelmi mismatch játékosokat, aki a támadósorok innovációira választ tudnak adni, Hamilton pedig tökéletesen illik ebbe a kategóriába.

Bubba Bolden, Miami

Egy újabb magasan jegyzett játékos érkezik a Bishop Gormanről, ezúttal a safety pozícióba Bolden személyében. A nevadai származású játékos nagy utat járt be, mire megtalálta a valódi helyét az egyetemi foci világában, ugyanis eredetileg a USC-n kezdte meg a karrierjét, majd 2017 után transzferelt, ami miatt egy évet ki kellett hagynia, hogy aztán csatlakozhasson a Miamihoz. 2019-ben igyekezett korán letenni a névjegyét az asztalra, de a Florida State elleni találkozójukon egy interception utáni ünneplésbe belesérült és kénytelen volt kihagyni az év hátralévő részét. A breakout szezon tehát nem jött össze, egészen 2020-ig, amikor végre felnőtt az elvárásokhoz és a csapata egyik legjobb játékosává nőtte ki magát. Hasonlóan Hamiltonhoz, ő is a nagyobb testű safetyk közé tartozik, sebessége neki is brutális, az ütközésekbe pedig hihetetlen erővel veti bele magát. Számos nagy játékot mutatott be tavaly, folyton ott lebzselt a játékszer körül, igyekezett kivívni az ellenfelek tiszteletét. 2021-es fejlődéséhez pedig annyit kell hozzátenni, hogy idén Ed Reed kezei alatt dolgozhat, ami külön motivációt jelent neki, hogy ne másról beszéljünk úgy, mint az ország legjobb safetyje.

Jaquan Brisker, Penn State

A Penn State stábtagjainak különös érzéke van a nagyobbnál nagyobb atletikus szörnyetegek toborzásában, elég csak az elmúlt draftra gondolni (Oweh, Parsons), a sor pedig nem fog megszakadni, hiszen Briskert is érdemes ezekkel a jelzőkkel illetni. Nála leginkább a funkcionális erejét kell kiemelni, amivel nagyon jól tudja dominálni az ellenfeleket, a játékot. Legfőbb vadászterülete a box környékén van, ő is jól tud beavatkozni a passzsávokba, kellően agresszívan és pontosan lép fel a futás ellen, valamint szerelésben is a mezőny fölé emelkedik. Sebessége és atletikussága nem tartozik a legmagasabb kategóriába, de a neki szánt szerepkört tökéletesen szokta megoldani a Nittany Lionsnál, végzős évében pedig olyan áttörésre készül, amivel magasra fog repülni a draft boardokon.

Cornerbackek

Derek Stingley Jr., LSU

Ha van pozíció, ahol egyértelmű, ki a legjobb játékos az országban, akkor az a cornerback, ugyanis Stingley olyan színvonalon játszik az első egyetemi snapje óta, ami egészen kivételes az egész college foci történetében. Úgy szállt be a legelső pillanattól fogva, mint egy senior játékos, akinek három éve van kezdőként, a legrutinosabb ellenfelek ellen is csak egy-egy snapet vesztett el meccsenként.

Ő az a játékos, aki kimeríti a tökéletes atléta fogalmát, nem véletlenül volt középiskolás szinten is az egyik legjobb elkapó, cornerback és visszahordó. Sebessége már az egyetem előtt 4.3-as volt 40 yardon, 107 cm-es súlypontemelkedésével pedig ráerősített arra, hogy ő sokkal különlegesebb, mint bárki más. Arról pedig még szót se ejtettünk, hogy 6’1-es magassága 195 fontos testtömege pedig tökéletes a poszthoz. Ilyen hype közepette pedig nem könnyű megfelelni az elvárásoknak, de ő zsinórban a második éve szinte makulátlanul játszik, olyan teljesítmény mellett, hogy nem túlzás azt mondani, hogy ő az ország legjobb játékosa, hiába van Rattler, Howell, Thibodeuax vagy éppen Hamilton ebben a mezőnyben. Idén pedig a 24-es mezszámot a legendás 7-esre váltotta, amit tényleg csak a legjobbak kaphatnak meg a Tigersnél.

Ahmad Gardner, Cincinnati

A Bearcatsből már érkezett egy nagynevű prospect, de az igazi sztárja a csapatnak az ország egyik legjobb cover cornere, Sauce Gardner, aki nem véletlenül kapta meg ezt a becenevet. Háromcsillagos tehetségként érkezett meg az AAC egyik legstabilabb csapatához, ahol 2019-ben kapta meg a kezdő szerepkört és onnantól fogva egy pillanatig sem vette le a lábát a gázpedálról. A PFF statisztikái szerint 642 coverage snapből egyetlen egy touchdownt sem engedélyezett, tette mindezt úgy, hogy az esetek 71%-ában szoros emberfogást alkalmazott. Tehát nem nagyon tudta senki megégetni, ami még akkor is nagy szó, hogy ha nem a Power5 legerősebb elkapói ellen játszott, de azzal, hogy 35,3-as passer ratinget engedélyezett (39,6 ez a szám, ha minden snapnél az irányító a földhöz vágja a labdát), sokak tiszteletét kivívta.

Játékstílusra egy igazi alpha dog a széleken, folyamatosan ott lohol az elkapója nyakán, nem nagyon enged szeparációt, nehéz az elszakadás a bonyolultabb útvonalak esetében is. Méretre pedig ő is tökéletes, 6’2-es magassága átlagon felüli, 188 fontja pedig kevésnek tűnhet, hiszen valamennyire vékonydongájú, de sokkal erősebb és agresszívabb, mint azt a kinézete előrevetíti. Persze az agresszivitás olykor rosszul sül el, sokat dolgozik szabálytalanul a kezével, amire jönnek a sárga zászlók, ezen mindenképpen javítania kell, ha valóban elsőkörösként akar majd távozni a jövő évi játékosbörzéről.

Andrew Booth Jr, Clemson

Hiába érkezett ötcsillagos tehetségként a Clemsonhoz, Booth mégis inkább a radarok alatt szállt, a többi szupersztár elvonta előle a rivaldafényt, ami némileg nem is meglepő. Az egyetemen eltöltött eddigi két éve során alig volt bevethető állapotban, rengeteg sérüléssel bajlódott, ami meg is látszik a pályán töltött snapjein. A Tigersben eddig mindösszesen 401 snapet töltött a pályán, ami nagyon kevésnek számít ezen a szinten is. Viszont ebben a limitált játékidőben olyan dolgokat mutatott, amire nem sokan képesek az országban. Amellett, hogy rendkívül jó testi adottságai vannak, kellően gyors játékos, lábmunkája magasan fejlett, csípője laza, nagyon jó skill settel rendelkezik egy az egyes emberfogásos szituációkban. Ez a legnagyobb erőssége, úgy tudja levenni az elkapókat a pályáról, hogy az irányítónak esélye se legyen megpróbálni az 50/50-es labdákat, mert azok a senki földjére mennek. Ezzel párhuzamosan zónázásban van még mit fejlődnie, sokszor leragad a szeme, ütemet vét és könnyű elkapásokat ad fel. Tehát van még miben fejlődnie, nagyon rutintalan játékos, de ha 2021-ben egészséges tud maradni és megtartja ezt a fejlődési ívet, könnyen a top10-be játszhatja magát az összes prospectet tekintve.

Kaiir Elam, Florida

Nincs könnyű dolga Elamnek, hiszen az egész ország Stingley-re figyel, de ő az LSU üdvöskéjének árnyékában is nagy számban halmozta a nagyszerű teljesítményeket az elmúlt két évben. Első szezonjában CJ Henderson túloldalán volt kezdő és nagyon korrekt játékkal rukkolt elő, tavaly ilyenkor pedig az egyik legjobb másodévesként vágott neki a 2020-as szezonnak. Csalódást nem keltett ekkor sem, olyannyira, hogy egész karrierje során nem engedett egy meccsen 76-nál több elkapott yardot, ami az SEC-ben felér egyfajta csodával. Játéka részben hasonlít a fent említett társaiéhoz, fizikális, agilis, gyors, aki elkapókat megszégyenítő labdaérzékkel bír. Ugyanakkor problémaként a 2020-ban top10-esként draftolt ex-csapattársa hibái hozhatók fel, ugyanis Elamnél is nagy gyengeség, hogy nem szerel stabilan, ami egyes rendszerekben nagy red flag lehet. Ha viszont arra gondolunk, hogy mit kínál emberfogásban, milyen magabiztosan és pontosan játszik, akkor nehéz nem beleszeretni abba, amit ő kínál ebben a rendkívül telített cornerback classban.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!