Kikre figyeljünk az idei NCAA szezonban? – Offense

Két részes sorozatban mutatjuk be, hogy kik azok a játékosok, akikre érdemes figyelnünk az idei egyetemi szezonban, ha már a jövő évi draftra gondolunk. Természetesen még korán van megmondani a tutit, illetve nem is biztos, hogy minden említett név jelentkezik majd a börzére, de jó eséllyel a most bemutatott játékosokkal majd a draft első két napján találkozhatunk. Rengeteg az izgalmas prospect, így első körben nézzük a támadókat.

Irányítók

Rengeteg izgalmasnak ígérkező irányító van a jövő évi classban, de azt meg kell jegyezni, hogy nagyon korai még jósolni, kik lehetnek igazán jó célpontok majd a jövő évi drafton, mert tavaly ilyenkor Zach Wilson vagy Mac Jones például sehol nem volt jegyezve kis túlzással. Annyit elöljáróban lehet mondani, hogy Lawrence szintű játékos a kanyarban sincs, sőt összeségében is elég kiforratlan classzal van dolgunk, tehát a legtöbb potenciális jelölt még nem feltétlenül tűnik NFL késznek. Ellenben nagyon sok olyan QB van, akiben elég nagy potenciál lakozik.

Spencer Rattler, Oklahoma Sooners

Talán a legfelkapottabb név a szakmában az Oklahoma irányítójáé, aki a modern foci dual threat csodáinak egy újabb megtestesítője. Az a szép a játékban, hogy elég sok dinamikus, lábon jó QB-t nevelt ki az egyetem mostanában, de Rattler mozgáskultúrája egyikéhez sem hasonlítható. Ha mindenképpen meg akarjuk erőszakolni a dolgot, akkor egy Lamar Jackson lightba oltott Manziellel van dolgunk (néhány helyen Mahomes összehasonlítást is látni).

Amellett, hogy lábon is veszélyes, Rattler közel hibátlan dobóerővel is bír. Könnyedén, akár futtából osztogat 50 yardos bombákat, miközben a labda sebessége alig veszít az erejéből. A hype hatalmas körülötte, amit csak tovább erősít, hogy a kiváló főedző, Lincoln Riley kezei alatt nevelkedik, ahonnan az elmúlt években Mayfield, Murray vagy Hurts került ki.

Kicsit árnyalva a képet, Rattler még koránt sem kész játékos. Ami leginkább fejlesztésre szorul az esetében az a pontossága és a döntéshozatala. Több ízben észrevehető a játékán, hogy feleslegesen ragaszkodik az első olvasásaihoz vagy próbálja olyan helyre betenni a labdát, ahol nem fér el. Ezen kívül néha sokáig is szorongatja a disznóbőrt, aminek csak azért nem sack a vége, mert lábaival elkerüli azt. Meg kell jegyezni, hogy a profik között ebben jóval nehezebb dolga lesz, mert eddigi karrierje során általában viszonylag gyengébb védelmekkel találkozott.

Rattlert olyan szemmel kövessük, hogy ő az idei Hesiman trófea fő esélyese, főleg mivel csapata is rájátszás, sőt talán döntő esélyes gárda.

Sam Howell, North Carolina Tar Heels

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Szintén elég nagy visszhangot kapott az elmúlt időszakban Sam Howell is, aki leginkább mélységi játékával hívta fel magára a figyelmet. Hihetetlen 50, de akár 60 yardos bombái vannak a Tar Heels irányítójának, aki egy mérkőzésen nem rest kiosztani többet is ilyenekből.

Erős karja mellett azzal vívja ki magának az elismerést, hogy magabiztos a zsebben, érzi hogy meddig feszítheti a húrt. Kivárja, amíg az elkapója elszakad és akár egy-egy ütést is benyel annak érdekében, hogy kedvezőbb legyen a kialakult játék számukra. Csapatának gyenge védelme miatt elég sok pisztolypárbajba szaladt bele az elmúlt években, de jól vezeti csapatát, nem bizonytalanodik el, ha menni kell az eredmény után.

Legnagyobb hiányossága, hogy nem olvassa jól a védelmeket és a sokszor elég kiismerhető a játéka, mert képes leragadni az első olvasásainál, amit a kelleténél jóval tovább figyel. Az biztos, hogy van még tér előtte a fejlődésre, érezhető, hogy ő sem egy kész játékos jelenleg. Neki is van sansza a Heisman megnyerésére, de mivel várhatóan a védelmük idén is nyeli a yardokat, mint kacsa a nokedlit, ezért várhatóan egy mindenben kimagasló év kell neki.

Carson Strong. Nevada Wolf Pack

Jóval kisebb név a Nevada irányítója, Carson Strong, aki egyelőre két figyelemre méltó évvel hívta fel magára a figyelmet. Az előző két névvel ellentétben ő kevésbé egzotikus játékos, ellenben neki a legbiztosabbak a readjei, ő megy végig leginkább az olvasási folyamaton. Esetében meg kell jegyezni, hogy kevés igazán erős védelemmel találkozott és a legutóbbi találkozásig is közel két évet kell visszamenni, így igazán csak idén kapunk arról képet, hogy hol is tart a fejlődési görbén. Mivel kisebb egyetemről érkezik, ezért aligha lesz csapata versenyben a rájátszásért vagy akár a top10-es helyezésért, de statisztikákban és érett játékban sokat mutathat Strong.

Kedon Slovis, USC

Felemás érzéseink lehetnek Slovis kapcsán, aki egy breakout 2019-es év után tavaly kisebb hullámvölgybe került. Mentségére szóljon, hogy a tavalyi év igencsak kusza volt, főleg a PAC-12-ben, illetve az egész csapata kisebb csalódást okozott, de többet vártunk Slovistól. Ő tűnik a leginkább pro ready irányítónak, már ami a rendszerjátékot illeti, ellenben az ő döntéshozatalával is vannak problémák, illetve kisebb meglepetésre nem igazán tudta kihasználni, hogy csapata sok könnyű dobást kínált neki. Egy sokkal higgadtabb játékra van szükség tőle, hogy biztos elsőkörös játékosként beszélhessünk róla.

Elkapók

Összességében az elkapókról is elmondhatjuk, hogy a tavalyi classhoz képest nincs akkora tehetség a top játékosok között, mint a tavalyi top3, illetve egy sokkal homogénebb classzal van dolgunk idén, ami nem azt jelenti, hogy 2-3 elsőkörös elkapót nem tudnánk megnevezni.

Chris Olave, Ohio State Buckeyes

Véleményem szerint kimagaslik a classból Olave, aki annak ellenére, hogy nem a legjobb fizikai paraméterekkel bír, mégis uralni tudja a környezetét. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az egyik, ha nem a legjobb útvonalfutó a classban, illetve nagyon gyors a lábmunkája, így kis területen is szeparálódik. Impresszív az önéletrajzában, hogy rendre a nagy meccseken is jól játszik és akár outside, akár slotban tud szerepelni.

A testalkatán nyilván nem tud változtatni, ellenben amin tud javítani, az a labdabiztossága. A tavalyi csonka szezonban is négy fumble-t vétett, ami elsősorban kisebb tenyérméretének köszönhető. Nem hinném, hogy Smith tavalyi teljesítményét bárki akár csak meg tudná közelíteni, főleg egy teljes idényben, de Olave ott lehet a legtöbb yardos elkapók között. Meg kell még jegyezni az esetében, hogy már a 2020-as börzére is érkezhetett volna és előreláthatólag top50 pickben csapatot talált volna, de ő visszatért még egy évre az egyetemre. Ez abból a szempontból biztos jó döntés, hogy tavaly nem lett volna a legjobb három elkapó között, meglátjuk idén rászolgál-e erre a kitüntetésre.

Garrett Wilson, Ohio State Buckeyes

Olave számai mellé még meg lehetne jegyezni, hogy nagyban segítette a csapata és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most csapattársáról, a tavaly év végén igazán berobbanó Garrett Wilsonról lesz szó. Érdekes az Ohio State elkapósora, mert Wilson sem egy fizikális játékos, főleg a slotban tevékenykedik, mégpedig azért, mert ha lehet, még Olave-nél is jobb és gyorsabb a lábmunkája és a testkoordinációja. Nem kimagaslóan gyors, mint a tavalyi classból Waddle, ellenben jól érzi, hol és mikor váltson irányt vagy ritmust, aminek köszönhetően jól szakad el az őrzőjétől.

Amellett, hogy elég kicsi a minta, amit belőle láttunk, javítania kell még az elejtett labdái számán is, így egyelőre nehéz megmondani, hogy pontosan mennyire lesz kelendő a drafton.

Treylon Burks, Arkanas Razorbacks

Az első két elkapóval ellentétben Burks már valóban fizikális játékos, aki nagyon jó 50-50 labdáknál, de nem csak ebből áll a karrierje. Egy kimondottan atletikus játékos, akit többször is használt a csapata slotban is. Ellenben sokkal kiforratlanabb játékos, mint az Ohio State duója és mivel kisebb egyetemről jön, ebben nehéz lesz a javulás egy éve alatt. Nem kimondottan jó route runner, nem is túlságosan precíz. Kérdés ez a harcosság mire lesz elég neki a jövő évben.

Justyn Ross, Clemson Tigers

Ross a teljes 2020-as évet kihagyta sérülés miatt, de az azt megelőző időszakban a fiatal kora ellenére is az egyik legveszélyesebb mélységi célpont volt a ligában. Amennyiben idén Lawrence nélkül is tudja bizonyítani, hogy valóban olyan potens elkapó, mint azt feltételeztünk a 2019-es év végén, akkor stabil elsőkörös játékos lehet, aki egy vertikális offense-nek aranyat érhet.

Futók

A futó class sem tűnik elsőre különlegesnek, a szezon előtt nem lenne botorság azt mondani, hogy egyetlen elsőkörös játékos sincs az osztályban. Vannak jó futók, de valami mindegyikükből hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy tehetségként tartsuk számon.

Breece Hall, Iowa State Cyclones

Hall például egyetemi szinten igazi workhorse, az elmúlt években messze ő kapta átlagban a legtöbb labdacipelést a Power 5 futói között. Megvan benne a jó egyensúlyérzék, a türelem, hogy kivárja a lyukak kialakulását és kellően robosztus is, hogy elrontott szereléseket harcoljon ki. Ellenben nem különlegesen gyors, dinamikus játékos, a profik között kevés nagy playt látok a játékában.

Egy nagyon kiegyensúlyozott, de nem ligaelit offense-ben fog szerepelni, ahol egyértelműen ő a kezdő RB és magasan a legtöbb snap, így lesz még alkalma javítani az értékén.

Isaiah Spiller, Texas A&M

Spiller, hasonlóan Hallhoz, nagyon jó egyensúlyérzékkel bír és jól lát a pályán, csak a tavalyi szezonban volt kilenc 100+ yardos mérkőzése. Nagy hiányossága, hogy harmadik downoknál eléggé kiforratlan, sem passzblokkolássban, sem passzjátékban nem elég jó. Ellenben ha idén rámegy a draftértékére, akkor ezeken igyekszik majd gőzerővel változtatni.

Tight Endek

Kyle Pitts elég magasra rakta a lécet tavaly, idén megközelítőleg sem fogunk ilyen kaliberű játékost látni. Sőt kicsit visszatérünk a földre és hagyományosabb tight endek jöhetnek ki jövőre a profik közé.

Jalen Wydermyer, Texas A&M

Wydermyer tavaly villantott igazán nagyot, amikor is csapata legtöbb elkapást és legtöbb touchdownt szerző játékosa is lett. Kimondottan jó volt a Red Zone-ban, az egyik legnagyobb erőssége, hogy 50-50 labdáknál, szoros helyzetekben jól kaparintja meg a labdát. Jó ütemben ugrik és biztos kezei vannak.

Ellenben nem egy dinamikus játékos, nem fogjuk látni, hogy kezében a labdával rohan üres térben. Igazi tight endként fogjuk látni, ellentétben a sok receiver típusú tight enddel, akik mostanában jöttek ki a ligába.

Charlie Kolar, Iowa State Cyclones

Egy igazi robosztus, fizikális TE, aki blokkolásban is megbízható. Technikáján még neki is van mit javítani, de mint komplex tight end, ő tűnik a legkészebb játékosnak. Blokkolás mellett a Red Zone-ban is használható, az elmúlt szezonban hét touchdownt húzott le csapatában.

Támadófalemberek

A támadófal felhozatal az, ami a leginkább hasonlít a tavalyi classhoz a támadókat tekintve. Van jó pár elit szintű tehetség és több biztató játékos is. Sokan hivatottak idén is arra, hogy a profiknál esetleg más poszton játsszanak majd, de jöjjön előbb a befejező év.

Evan Neal, Alabama Crimson Tide, OT

Egyelőre kimagaslik Neal, aki az ország legjobb egyetemének oszlopos tagja már évek óta. Nála van meg a tapasztalat, technika, erő kombó egyedül, ami valószínűsíti, hogy nem mond majd csődöt a profik között se. Érdekes lesz idén követni, hogy mennyire megy neki problémamentesen az átállás a baloldalra, mert eddig a jobb oldalon kapott szerepet, de idén várhatóan szerepcserére kényszerül.

Kenyon Green, Texas A&M, OT

Az egyik, ha nem a legfizikálisabb falember az idei drafton, aki abszolút az erejével nyeri a párharcait. Az eddigi években guardot játszott, ahol megfordult mindkét helyen, de idén belekóstolhat a tackle létbe is, ami abszolút tornázhat az értékén.

Jaxson Kirkland, Washington Huskies, OT

Kirkland már a tavalyi drafton is előkelő helyen kelhetett volna el, ha a PAC-12 késői indulása miatt nagyon keveset játszott. 2019-ben az egyik legkevesebb nyomást engedte az egyetemen, mindössze két darab siettetés fűződik a nevéhez. Előtte guardként is megbízható volt. Idén van plusz egy éve, hogy bizonyítsa, valóban elit tackle lehet belőle a jövőben.

Tyeler Linderbaum, Iowa Hawkeyes, iOL

A legjobb belső támadófalember az év előtt egyértelműen Linderbaum, aki rég nem látott mozgékonyságával hívja fel magára a figyelmet. Már fiatalabb korában is az egyik legtehetségesebb jelölt volt a poszton és azóta sem lassít, pedig magára pakolt közel 8 kilogrammot, hogy erőben is felvegye a versenyt a védőkkel.

[/ppp_patron_only]