Connect with us

Összefoglaló

A Titans hosszabbításban, a Bills és a Patriots simán, a Browns és a Bucs kicsit nehezebben nyert

A Seahawksnak sikerült egy megnyert meccset elbuknia hosszabbításban, az AFC Eastben két kiütést láthattunk, a Browns és a Buccaneers pedig talán a vártnál kicsit nehezebben verte meg jóval alacsonyabban rangsorolt ellenfelét. 

Tennessee Titans @ Seattle Seahawks 33-30 (OT)

A Titans egyszer 15, majd 14 pontos hátrányból felállva a hosszabbításban megszerezte első győzelmét a Seahawks otthonában. A végeredmény kiváló, de ezen és a mentalitáson kívül nem sok ok van az örömre, egyelőre Ryan Tannehillék elég csalódáskeltők.

A Tennessee ismét rettentő frusztrálóan játszott. Az első félidőben egyáltalán nem működött a futás, a játékhívások konzervatívok és ötlettelenek voltak, Tannehill a dolphinsos formáját idézte, a támadófalnak a pass protection sem jött össze, ami ismét egy saját red zone-os fumble-t eredményezett, de amikor még sikerülhetett is volna valami, akkor a liga egyik legjobbjának tartott AJ Brown – Julio Jones duó vétett rettentő kínos hibát. Eközben a védelem hozta a szokásos formáját és sikerült benyelni két 65+ yardos drive-ot mindössze 2 perc és 32 másodperc alatt.

A harmadik negyedben nem tűnt úgy, hogy ebből lehet valami a Titansnek, ugyanis egy TD-re szinte azonnal TD-vel válaszolt a Seahawks, ráadásul megint sikerült Russell Wilsonéknek 76 yardot megtenniük két perc alatt, így a negyedik negyedben 14 pontos hátrányban volt a Tennessee, aztán valahogy mégis sikerült.

Tannehill végül 347 yarddal és egy fumble-lel fejezte be a meccset. A yardmennyisége egyébként nem rossz, és a második félidőben már korrekten játszott, ha nem sikerül a fordítás, azt nem az ő, hanem az elkapói nyakába (és a playhívásokéba) kellett volna varrni. Julio Jones ugyan hat elkapásból 128 yardot szerzett, de volt egy csúnya dropja, AJ Brownnak pedig konkrétan több elejtett labdája volt, mint elkapása: kilenc targetből három elkapást és 43 yardot jegyzett, az NFL szerinti hat dropból négy biztosan az övé volt (bár szerintem nagyon jóindulatúan számoltak a liga illetékesei, én a 10 elejtett labdán sem lepődtem volna meg).

Hogy mégis nyerni tudott a csapat, az két dolognak volt köszönhető. Egyrészt bejött az “addig futtatjuk Henryt, míg elfárad az ellen” nevű taktika: a kiváló futó a második félidőben és a hosszabbításban 150 körüli yardot és három TD-t termelt, emellett elkapásokból is szerzett pár egységet, összesen 40 labdaérintéssel, 237 total yarddal és három TD-vel fejezte be a meccset. Másrészt a védelem a rettentő csúnyán benézett coverage-ek mellett néha képes volt megvillanni: a második félidőben mindössze egy TD-t engedett Mike Vrabel egysége, miközben sikerült megfogni a futást és meglepően nagy nyomást helyezni Russell Wilsonra, különösen a hosszabbításban. (Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Vrabelé volt a forduló egyik leghülyébb döntése, amikor 1st&goalnál, az ellenfél 1 yardosánál, 32 másodperccel a vége előtt úgy döntött, hogy neki nem kell a 10 másodperces időbüntetés, hanem inkább kikéri az időt. Emiatt végül 19 helyett 29 másodperce és két időkérőse maradt Seahawksnak egy mezőnygólra, ami ugyan nem sikerült, de az óra menedzseléséből így is egyes.)

A Seahawksnál eközben jó eséllyel még mindig azon agyalnak, hogyan sikerült kikapni. 47 percen keresztül ez egy nagyon sima hazai győzelemnek tűnt, aztán jött egy 60 yardos Henry futás és minden megváltozott (bár én az utolsó pillanatig nem hittem, hogy a rengeteg hibával játszó Titans ezt megfordítja).

Kezdjük ott, hogy a Tennessee meglepően jól megfogta Chris Carsont, akinek ugyan volt két futott TD-je, de csak 2,4 yardos átlaggal termelt. Ez általában nem szokott ízleni Pete Carrollnak, mert ő minden körülmények között szereti futtatni a labdát, de most még valamilyen szinten igaza is volt, mivel a negyedik negyedben égetni kellett az órát. A nagyobb probléma ott volt, hogy a Seahawks támadófala nem tudta megvédeni Wilsont a nem igazán létező Titans pass rushtól, illetve hogy a csapat a hosszú passzokon kívül nem érkezett használható gameplannel.

Tyler Lockett parádés volt, 178 yarddal és egy TD-vel fejezte be a meccset, a TD ráadásul 63 yardos volt. Mellette viszont nem DK Metcalf – aki szinte teljesen láthatatlan volt – hanem Freddie Swain villogott, bár ő is leginkább csak egy 68 yardos TD-vel. Persze ez sem rossz, de ha kivesszük a nagy játékokat, akkor a Seahawks meglepően tehetetlen volt, ami különösen rosszul jött akkor, amikor égetni kellett volna az órát, vagy ne adj isten haladni a hosszabbításban.

Nem lehet azt mondani, hogy Wilson rossz lett volna, de kis túlzással vagy átment 2 perc alatt a pályán, vagy 3&outtal befejeződött a drive. Pedig a védelem is odatette magát, a negyedik negyedben például egy turnover on downsszal úgy tűnt, eldőlt a találkozó, illetve a hosszabbításban is sikerült a Titans első támadását kivédekezni, de Wilsonék Swain 68 yardos elkapása után három drive-ból összesen öt yardot tudtak előre menni (volt a negyedik negyedben még egy hamvában holt kísérlet, amiből ugyan összejött 42 yard, de ez kvázi direkt engedte a Titans, hogy lepörögjön az óra), ami végzetesnek bizonyult.

(renningan)

Atlanta Falcons @ Tampa Bay Buccaneers 25-48

Ha valaki rápillant a végeredményre, és hozzáveszi, hogy mit várt ettől a találkozótól (durva kiütést), akkor könnyen legyinthet, hogy pontosan jött a papírforma, a Bucs végig uralva a meccset kiütötte a Falconst. Azonban ez nem volt így, és ugyan végig érezhető volt a hazaiak fölénye, ez pontkülönbségben nem nyilvánult meg, hiszen a harmadik negyed végén 28-25 volt csak az állás és a Falcons a negyedik elején támadhatott a vezetésért (a saját end zone-ja torkából).

Ez azonban nem jött össze és utána gyorsan összeomlott minden. A Buccaneers élt a jó mezőnypozícióval, TD-t ért el, majd Mike Edwards szerzett két pick-6-et is (a második felpattanó labdából), így alakult ki a nagy különbség.

Ez volt a Buccaneers 10. győzelme zsinórban (rájátszást is számítva), a franchise történetében ez most először fordult elő. Az is érdekes, hogy mióta Brady itt van, most ötödször sikerült 44+ pontot szerezni, és ez ugyanennyiszer sikerült a franchise 44 éves történelmében előtte.

A Buccaneersről sok újdonságot nem lehet elmondani. A támadósor nagyrészt hasított (egy kis hullámvölgy azért volt), most épp Gronk és Evans kapott el 2-2 TD-t, illetve Godwin egyet, így pedig Antonio Brownnak volt csendesebb napja egyetlen elkapással. Abba azért durva belegondolni, hogy mennyire megállíthatatlan ez a skill player sor, hiszen matchuptól függően lehet váltogatni, hogy ki lesz épp azon a napon a fókuszban. A futójátékot nem erőltették Ariansék, így Brady 5 TD-t osztott ki – zsinórban ez a negyedik meccse, ahol 4+ hatpontost ér el, ez eddig csak Peyton Manningnek és Dan Marinónak jött össze az NFL történetében. A védőfal közepe ahogy várni lehetett nagy pusztítást végzett, Vea és Suh is dominált, a futójátékot csírájában fojtották el és Ryanre is sok nyomást helyeztek.

A Falcons jobban mutatott, mint múlt héten, de azért végig alárendelt szerepben volt. Az újonc Kyle Pittset érdemes kiemelni, aki a csapat legtöbb yardját szerezte, Calvin Ridley sem volt rossz, illetve Cordarrelle Pattersonnak volt még több jó megoldása, a levegőben és a földön is szerzett 1-1 TD-t. Matt Ryannek elég inkonzisztens napja volt, mutatott pozitív és negatív dolgokat is – az látszik, hogy már nem egy high end kezdő. A védőknél a tavalyi első körös cornerback, AJ Terrell nyújtotta a legjobb teljesítményt, és akár kiemelhetnénk Dante Fowler strip-sackjét is, de a pass rusher ezen kívül kvázi semmit sem csinált.

(katonadani)

Buffalo Bills @ Miami Dolphins 35-0

A Buffalo sorozatban a hatodik meccsét nyerte meg a Dolphins ellen a második hét legunalmasabb és legegyoldalúbb mérkőzésén. Ugyanakkor ez a 35-0-s kivégzés is hagyott némi keserű szájízt a Bills szurkolókban, mert ez a csapat egyelőre nem PO kaliber.

A Billsszel kapcsolatos legnagyobb kérdés a holtszezonban az volt, hogy Josh Allen játéka mennyire esik vissza a tavalyi MVP közeli szezonja után. Két meccs alapján úgy tűnik, hogy a tavalyi év egy anomália volt, a fiatal irányító ugyanis egyelőre sokkal közelebb van a két évvel ezelőtti bust játékához, mint egy All-Próéhoz: közel 50 százalékos pontosság, 179 yard, két TD, egy INT volt a mérlege a meccsen. Persze a Dolphins védelme nem a legkönnyebb ellenfél, a játékhívások sem voltak ideálisak, az elkapók és a támadófal is hibázott néha, de ez összességében abszolút Allené volt. Egyelőre sehol nincs a tavalyi magabiztosság, csak elvétve látunk átlagon felüli passzt, egyszerűen rossz nézni ezt a Bills támadósort (pláne, hogy a futójátékot sem sikerült megszerelni).

A védelem természetesen jobban muzsikált. A Bills védői a backfielden éltek, hat sacket és kilenc negatív yardos szerelést jegyeztek, folyamatos volt a nyomás és rendre jöttek a fontos szerelések a harmadik és negyedik downokon. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a Dolphins támadófala az egyik, ha nem a legrosszabb az egész ligában, illetve Tua Tagovailoa megsérült, bár nagy különbséget a másodéves QB sem jelentett volna.

A Dolphins részéről természetesen semmit és senkit nem lehet pozitívan kiemelni egy ilyen pofon után, bár a védelem azért nem volt annyira rossz, de nem egyszerű úgy, hogy az offense vagy a speciális egység mindig elszúrja. Tua négy passzig bírta, ez idő alatt kétszer sackelték, ő meg csak egyszer talált embert, vagyis ez már eleve halálra volt ítélve. Aztán jött Jacoby Brissett, aki a korábbi első köröshöz hasonlóan 1-2 yardos passzokkal próbált haladni, miközben rendre egy komplett védelem volt a nyakán. Esélye sem volt bármire, mert ha még véletlenül sikerült is haladni egy kicsit, akkor azonnal jött pár drop, egy sack, egy fumble vagy egy eladott labda. Ez egy nettó katasztrófa volt, amit minél előbb el kell felejteni, bár nem igazán látni, mitől lenne ez jobb a későbbiekben.

(renningan)

New England Patriots @ New York Jets 25 – 6

Két újonc irányító csapott össze a Metlife stadionban, és míg egyikük kellemesen érezte magát, addig a másikuk a poklok poklát járta meg. Nem túl nagy meglepetésre Zach Wilson volt az, aki szeretné elfelejteni ezt a meccset. Belichick védelme ellen az újonc irányítók híresen gyengén játszanak, de Wilson tegnapi teljesítménye alulmúlt minden várakozást. Az irányítónak a legelső passza INT lett, majd a második is. És az ötödik is. Öt passzból 3 INT a lehető legrosszabb kezdés volt, és még hátra volt egy félidő. A Jets védelem amíg még lehetett, próbálta meccsben tartani a csapatot, de a második félidő elején Wilson megdobta a 4. INT-et is, aminek hatására a defense is végleg feladta a mérkőzést. Közvetlenül az INT után a Patriots futója Damien Harris átgázolt a teljes Jets védelmen, és TD-t szerzett.

Ezzel a játékkal gyakorlatilag véget ért a mérkőzés, már csak annyi volt a kérdés, képes lesz-e Wilson egy kicsit javítani a teljesítményén a maradék időben, vagy sem. Nem igazán sikerült neki. Az utolsó két INT teljes mértékben az ő hibája volt (nagyon csúnyán elhibázta az elkapókat), és ez annyira tönkretette az önbizalmát, hogy később már a teljesen üresen álló társát sem tudta eltalálni. Számára ez a meccs egy valóságos rémálom volt.

A túloldalon Mac Jones nem hibázott, de nem is csinált semmi különlegeset. A Patriots passzjáték lényegében screen és rövid 2-3 yardos passzokból állt. Egyszer-kétszer Jones elindított egy kicsit hosszabb labdát, de nem ez volt a jellemző. Ezért bár 22 passza is pontos volt, de csak 186 yardot szerzett TD nélkül. A Patriots látványosan próbálta kerülni a kockázatot, és csak a biztos játékra ment. Ez ezen a meccsen elég volt, de a jövőben ennél agresszívabb játékra lesz szüksége a csapatnak, ha playoffba akar jutni.

Mindent összevetve egy percig nem volt kérdéses, hogy ki fog itt nyerni, de még messze van a Patriots attól a szinttől, amit a Brady érában megszoktak a szurkolók.

(jarred)

Houston Texans @ Cleveland Browns 21-31

Szenvedős mérkőzésen szerezte meg első győzelmét a Cleveland Browns, rengeteg sérüléssel megszakított, brusztolós találkozón győzték le a liga (papíron) leggyengébb csapatát.

Szokás szerint a futásra építette a támadójátékát Kevin Stefanski, főleg azután álltak át még jobban erre, miután az első drive-ban elvesztették Jarvis Landryt az egész meccsre. Landry és OBJ hiányában Austin Hooper volt az első számú célpontja Mayfieldnek, valamint az újonc Demetric Feltonnak voltak fontos elkapásai és egy gyönyörű TD-je. A Chubb – Hunt duó 146 futott yarddal és egy TD-vel zárt, de volt 1-1 futott hatpontosa Andy Janovichnak és Mayfieldnek is.

A Texans védelem egész jól limitálta Bakert, az első félidőben szinte végig nyomás alatt játszott, Justin Reid lehúzta egy labdáját, de az inkább Anthony Schwartz hibája volt, aki megállt a route-ja közben. Donovan Peoples-Jonesnak sem volt jó napja, egy elkapás után kiütötték a kezéből a labdát, amit felszedtek a Texans védők, utána nem is dobtak felé. Mayfield (19/21, 211 yard, 1 TD, 1 INT) sallangmentesen, kockázatkerülően hozta le a meccset, de nem is itt kellett hősködnie, főleg a két kezdő elkapója nélkül.

Tyrod Taylor is jól játszott az első játékrészben, jó játékokat hívtak neki, a TD passza Lindsay-nek teljesen összezavarta a Brownst, valamint a futott TD-jénél is remekül mozgott ki a nyomás elől, azonban a félidő végén összeszedett egy hamstring sérülést, ezért a harmadik negyedtől már Davis Mills irányított. Az újonc nem kezdett valami jól, az első drive-ját egy borzalmas interceptiönnel fejezte be a saját red zone-jában, bár abból csak egy mezőnygólig jutott a Browns. Mills első sikeres NFL passzát Jordan Akinsnek dobta, aki utána kapott egy 15 yardos taunting büntetést, mert a védő felé dobta a labdát a play vége után… Végül a Texansnak sikerült összeraknia egy értelmes drive-ot, sok futással és Mills egész jól passzolt play action játékokból, Brandin Cooksnak dobott egy TD passzt, amivel feljöttek 3 pontra, de egy hatékony drive-val, ahol jól váltogatták a play actiont és a futásokat, valamint a fal is remekül blokkolt, ismét 10 pont lett a Browns előnye, amivel lényegében eldöntötték a találkozót.

A Browns nem játszott jól, de ennyit jelent a tehetségbeli különbség, a védelemnek még sokat kell fejlődnie, hogy ne engedjenek ennyi pontot, a Texansnál pedig reménykedhetnek, hogy Tyrod sérülése ne legyen túl komoly, mert Mills még nem áll készen az NFL-re (legalábbis a mai meccs alapján), vele tényleg 1/1 esélyesek lesznek, ha Taylor több hétig nem lesz bevethető.

(löfli)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!