Connect with us

Összefoglaló

Dráma Baltimore-ban, Arizonában, Los Angelesben és Indianapolisban

Elképesztő meccset hozott a vasárnap esti rangadó, ahol a Ravens felül tudott kerekedni a kriptonitján. De nem csak Baltimore-ban volt dráma, hiszen hihetetlen végjáték után diadalmaskodott a Cardinals is, emellett az utolsó pillanatokban bukott el a Chargers és a Colts is. 

Kansas City Chiefs @ Baltimore Ravens 35-36

A Ravens sérültjei és a két csapat utóbbi években hozott egymás elleni meccsei miatt talán kisebb várakozás előzte meg a vasárnap esti rangadót, mint tavaly-tavalyelőtt, ellenben a forduló egyik, ha nem a legjobb meccsét szolgáltatták a felek. Hihetetlen játékok offense és defense oldalon is, őrület, dráma, minden ami kell.

Pedig nem úgy indult a találkozó, hogy ebből nagybetűs MECCS lesz: Lamar Jackson rögtön a Ravens harmadik játékából eladta a labdát, Tyrann Mathieu pedig vissza is hordta azonnal TD-re – ha valaki a mérkőzés előtt nem bízott a Hollókban, akkor itt aztán aggódhatott egy kiütéstől. Sőt, az első negyedben a Ravens irányítója még egy interceptiont dobott (ezt is Mathieu-nak). A pick-sixet követően Lamarék folyamatosan futhattak az eredmény után, 56 percen keresztül nem is volt náluk az előny.

A Chiefs végig egy lépéssel a Ravens előtt volt a meccsen, és ha a hazaiak ki is egyenlítettek, Mahomesék egyből touchdownt tudtak csinálni és nem hagyták, hogy hátrányba kerüljenek. A lépést sikerült tartania a Ravensnek, a félidőben 21-17 volt az állás, utána viszont először nőtt két labdabirtoklásnyira Andy Reidék előnye és a harmadik negyed vége felé is 11 pont volt a Chiefs fórja. Itt viszont valami megtört. Mahomes dobott egy interceptiont, a Ravens TD-t ért el, majd puntra kényszerítette az ellenfelét és a negyedik negyedben egy 8 perces drive-ot vezetve, 3:18-cal a vége előtt a meccs során először át is vette a vezetést!

Persze a Chiefsről van szó, szóval megnyugodni nem lehetett. Ekkor azonban jött Odafe Oweh (akit a Ravens épp a Chiefstől kapott első körös pickkel választott ki), kiütötte Edwards-Helaire kezéből a labdát és ő maga össze is szedte azt! Ott volt a Ravens kezében a lehetőség, hogy lezárja a meccset, ehhez pedig egy first down kellett csupán. Ezt mondjuk nem volt egyszerű összeszedni, negyedik és 1-re kényszerült a csapat még a saját térfelén.

Azt gondolom, hogy legalább 25 csapat puntolt volna ebben a helyzetben (lehet keveset mondok ezzel), és akkor még jöhetett volna Mahomes közel 1 perccel a tarsolyában. Harbaugh viszont megkérdezte Lamart, hogy neki akar-e menni, az irányító bólintott, majd megfutotta a first downt és megnyerte a meccset! Katarzis.

Nehéz tanulságokat levonni és jól értékelni egy ennyire friss élmény után (talán a ma esti podcastben majd jobban fog menni), de a Ravens szurkolók megnyugodhatnak kicsit a múlt heti blama és a sok sérülés után, mert sikerült felülkerekedni a “kriptonitjukon”, ráadásul végig hátrányból játszva, ami szerintem növeli is a siker értékét. Lamar a borzasztó első negyede után hátára vette a csapatot és kiválóan játszott földön (107 yard, 2 TD) és levegőben (18/26, 239 yard, TD, 2 INT) egyaránt. A támadófal sokkal jobban nézett ki, mint múlt héten, a futók szokás szerint jól kapcsolódtak be a játékba (Ty’Son Williams 77 yard, Latavius Murray 36 yard és egy TD, és Devonta Freemannek is volt két megiramodása 29 yardért). Marquise Brown is remekelt 113 elkapott yardjával és a TD-jével és a védelem is tudott változtatni, Martindale felhagyott a millió blitzes stratégiával és inkább hátraálltak zónázni.

A Chiefsnél Mahomes (24/31, 343 yard, 3 TD, INT) összességében hozta a kiváló játékát az egy csúnya interceptiontől eltekintve, Travis Kelce (109 yard, TD) megint állat volt, ellenben Tyreek Hillt folyamatosan duplázták a Ravensnél, így ő nem tudott kiteljesedni (29 scrimmage yard). A védelemre Tyrann Mathieu-n kívül lehet panasz bőven, főleg a front7-re, de Sorensen is csak az elhibázott szereléseivel hívta fel magára a figyelmet.

A Ravens így 1-1-gyel áll, mint mindenki más az AFC Northban, a Chiefs viszont 2016 óta először nem vezeti csoportját.

(katonadani)

Minnesota Vikings @ Arizona Cardinals 33-34

Az év eddigi egyik legőrültebb meccsét játszotta a Vikings és a Cardinals, ami végül egy kihagyott mezőnygóllal dőlt el.

Az első félidő tényleg az év legfordulatosabbja volt, négy 3&out mellé 6 TD párosult, 1-1 mezőnygóllal. A Vikings offense a második playből touchdownt szerzett, Byron Murphy elrontott védekezését használta ki KJ Osborn, aki egy 64 yardos TD-vel nyitotta meg a pontzuhatagot. Később inkább Dalvin Cookra helyeződött a hangsúly, aki az első félidőben 7,4 yardos átlaggal futott, a múlt héten gyengének kinéző Vikings támadófal könnyedén nyitotta neki a folyosókat Corey Petersék ellen. A második játékrészben azonban többször le kellett jönnie Cooknak kisebb sérülések miatt, nem is ment neki olyan jól (10 futás, 38 yard). Kirk Cousins (22/32, 244 yard, 3 TD) hozta a szokásos game manager játékát, a play actionökből jól tudtak haladni, valamint az end zone-ban is olyan helyre tudta dobni, ahol csak az elkapója tudta lehúzni a labdát.

A Vikings védelme annak ellenére, hogy nyelte a yardokat és kapott 34 pontot, meccsben tartotta a csapatot, hiszen kétszer is lehalászták Murray passzait, amiből egyet vissza is vittek TD-re, valamint Danielle Hunter három sackkel folyamatosan nyomás alatt tartotta Kylert, akinek sokszor kellett menekülnie. Jól játszott még Nick Vigil is, aki Anthony Barr helyett volt kezdő, a pick six mellett 8 total tackle-lel és egy leütött labdával zárt, mindenhol ott volt.

Kyler Murray hiába szerzett 431 scrimmage yardot és 4 total TD-t, a végén mintha érződött volna rajta a tét, és pár túlságosan konzervatív döntés miatt végül majdnem kikapott az Arizona. Fantasztikusat menekült a Moore touchdownnál, óriásit passzolt 4th&5-re Kirknek, amikor a Vikings behívta a zero blitzet, de a red zone-ban nem sikerült TD-t szerezni 5 perccel a vége előtt, az utolsó labdabirtoklásuknál pedig először kifutott az oldalvonalon kívülre, majd Hunter sackjébe nézett bele túl könnyen (igaz Justin Murray-nek se volt valami jó napja). Plusz a két interceptionje is egyértelműen az ő hibája volt, az első egy ritka rossz passz volt, a másodiknál megütötték, de az is nagyon könnyen olvasható play volt Woodsnak.

AJ Green megszerezte első hatpontosát Arizonában, Rondale Moore megint bebizonyította, hogy hatalmas playmaker lehet belőle nagyon hamar (bár volt egy fumble-je a mérkőzés elején), Maxx Williams majdnem 100 elkapott yardig jutott, a Conner és Edmonds futópárosból most az utóbbi volt hatékonyabb. Rengeteg minőségi célpontja van Murray-nek, és habár a támadófal ma jóval gyengébb volt mint egy hete, ha sikerül az apróbb hibákat eltüntetni, a liga egyik legizgalmasabb támadósora lehet itt.

A védelemben Chandler Jones most nem szerzett sacket, csak háromszor megütötte Kirköt, de nagy nyomás nem is volt Cousinson, egyedül Markus Golden ért oda egyszer. A secondary emiatt sokkal sebezhetőbb volt, ráadásul Marco Wilson viszonylag hamar megsérült, ezért a practice squadból felhozott Antonio Hamiltonnak kellett sokat játszania, a végén majdnem meg is bosszulta ez magát.

A speciális egységek is alkottak egyébként (a végeredményt látva nem csoda), Greg Joseph két 52 yardos mezőnygólt is értékesített a mérkőzés közben, viszont kihagyott egy extra pontot is az utolsó másodperces hibáján kívül. A másik oldalon pedig Matt Praternek volt egy 62 (!) yardos FG-je az első félidő legvégén, ami franchise rekord, emellett a puntereknek is volt egy-egy 60 yardos rúgásuk.

Valószínűleg nem érdemelte meg győzelmet az Arizona, de valakinek muszáj volt nyernie, a Vikings rúgók átka pedig ismét lecsapott, így ők maradtak veretlenek, a Vikings pedig nyeretlen – a két meccsükön összesen 4 ponttal kaptak ki.

(löfli)

Dallas Cowboys @ Los Angeles Chargers 20 – 17

A meccs első negyedében lényegében minden benne volt, amit egy NFL szurkoló látni szeretne. 3 TD 2 INT és 1 FG. Ha egy drive elindult, akkor abból lett valami. Elsősorban a Cowboysnak sikerült jobban ez az első 15 perc, ugyanis előbb Elliott majd később Pollard révén is bejutott a célterületre, de a Chargers is tudott erre válaszolni egy Mike Williams TD révén.

Amilyen mozgalmas volt az első negyed, olyan szenvedősre sikerült a második. Ez pedig elsősorban a rengeteg zászlónak volt köszönhető. Csak ebben a negyedben 12 zászlót dobtak be a bírók (8 Chargers, 4 Cowboys), és számos nagy játék lett visszafújva a szabálytalanságok miatt. Ezek a szabálytalanságok a második félidőben is folyamatosan érkeztek (a meccs végén bőven 20 fölött volt a zászlók száma), és ez elsősorban a Chargersnek okozott gondot, hiszen 2 TD-t is bukott a csapat egy-egy szabálytalanság miatt. A legfájóbb egyértelműen 4 perccel a vége előtt érkezett, mikor egy könnyű TD-vel át tudta volna venni a vezetést, de egy illegal shift miatt ezt visszafújták, és csak egy egyenlítő mezőnygól jött össze. Ez a 4 perc végül pont elégnek bizonyult a Cowboysnak ahhoz, hogy még eljusson egy mezőnygól távolságba, és a lefújás pillanatában Greg Zuerlein magabiztosan be is rúgta az 56 yardos FG-t, amivel megnyerte a meccset.

A két csapat nagyot küzdött egymással, de sokkal inkább saját magukkal. Az első negyed után mindkét gárda támadójátéka megrekedt, és bár rengeteg yardot szereztek (mindkét csapat bőven 400 yard fölé jutott), de ez pontokban nem mutatkozott meg. Ez elsősorban a rengeteg szabálytalanság miatt történt, de az is közrejátszott ebben, hogy főleg a Chargersnél a vörös zónába érve megállt a támadósor, és vagy eladott labda, vagy csak mezőnygól jött össze. Ha csak az egyik ilyen vörös zónás támadásból TD sikeredik, akkor sokkal jobb helyzetben lettek volna a végjátéknál.

A Chargers kapcsán még érdemes megemlíteni az edzői döntést a Cowboys utolsó drive-jánál. A hazai csapatnak megvolt mindhárom időkérése, de egyet sem használt el, csak a végén a fagyasztásnál. Pedig lett volna értelme kikérni őket, ha csak 20 másodpercet is, de kapott volna még Herbert, ami a semminél több. És ha Chargers, akkor még szót kell ejteni arról, hogy bár hazai pályán játszottak, de többször is tisztán kivehető DE-FENSE rigmusokat lehetett hallani, mikor Herbert volt a pályán. Úgy tűnik továbbra sincs igazi hazai pályája a csapatnak.

(jarred)

Los Angeles Rams @ Indianapolis Colts 27-24

Idei második hazai meccsét is elvesztette a Colts, de a vereség mellett még jobban fájhat nekik, hogy Wentz sérülése miatt lehet, hogy több hetet is kénytelen lesz kihagyni. Egy sokáig simának tűnő mérkőzést hoztak vissza a kék mezesek, de a végjáték a Ramsről szólt.

Az első félidőben két ellentétes negyedet láthattunk a csapatoktól. Míg az első 15 percben a játék a két irányítóról szólt, addig a második etapban már a védelmek domináltak. Wentz és Stafford is jól kezdte a mérkőzést, az első negyedben nem volt rontott passza a két irányítónak, de ebből pontot mégis csak a Rams tudott szerezni, hiszen a hazaiak tudománya megállt az egy yardoson és hiába volt négy próbálkozásuk, ez a rövid táv mégis hosszúnak tűnt. A két irányítónak egész meccsen egy-egy kedvenc célpontja volt. A Ramsnél nem meglepő, hogy Stafford az első héten jól szereplő Cooper Kuppot kereste a legtöbb labdával, aki meg is hálálta a bizalmat, hiszen 163 elkapott yardja mellett csapata két passzolt touchdownját is ő szerezte. A másik oldalon erre a hétre már kiemelkedett egy elkapó Michael Pittman Jr. személyében. Wentz nyolc alkalommal is szabadon találta másodéves elkapóját, aki ebből 123 yardot összehozott, közte egy szép hosszú elkapást is bemutatott 42 yardért.

A második játékrészre már megérkeztek a védelmek is. Először Khari Willis révén szerezték meg a labdát egy rossz Stafford passz során, de ebből a labdaszerzésből nem tudtak pontokat csinálni a hazaiak: habár megint eljutottak a 10 yardon belülre, de ott megint megállt a tudomány, és egy rossz Wentz  shovel passzt Troy Reeder szedett össze az end zone előtt. A két remek bemutatott gólvonal közeli védekezésnek köszönhetően így a vendégeknél volt az előny 30 perc után.

A második játékrészre egy jól összerakott drive-val érkezett a Rams, amivel 11 pontos előnyt harcoltak ki, már-már úgy tűnt, hogy akár a mérkőzést is eldönthetik, de lehet túl korán ittak a medve bőrére, hiszen ezek után először Zach Pascal idei harmadik touchdownjával zárkózott a Colts, majd a saját end zone-nál egy punt során bemutatott őrületes hibának köszönhetően a negyedik negyed elején már a hazaiak vezettek 4 ponttal Dulin TD-jénak köszönhetően. Ezek után várható lett volna akár a Rams összeomlása, de Stafford kétszer is megtalálta kedvenc célpontját, Cooper Kuppot, amivel a végjátékhoz közeledve újra a Ramsnél volt az előny.

Ekkor jöhetett a dráma a mérkőzésen, hiszen az addig az egy eladott labdát leszámítva jól játszó Wentzet az utolsó öt percben maga alá gyűrte Aaron Donald, aminek következtében az irányító lába nem nézett ki jól, és hiába egyenlített csapata, ő már nem térhetett vissza. A Rams field góljára pedig már az érkező Jacob Eason vezérletével nem jött válasz, sőt a másodéves irányító második passzát Jalen Ramsey le is szedte a levegőből.

A kis különbségű győzelmet egyértelműen annak köszönheti a Rams, hogy az end zone közelében kétszer is úgy állítottak meg a hazaiakat, hogy pont nélkül maradtak. Az utolsó negyedben elkövetett hiba így nem került sokba. A mérkőzés egyik legjobban várt párharca Quenton Nelson és Aaron Donald között volt várható. Donald végül három QB hittel és egy sackkel zárta a mérkőzést, de sajnos az egyik odaérésbe úgy tűnik komolyabban is belesérülhetett Carson Wentz. Összességében ezt a párharcot nézve kiegyenlített csatát láthattunk, többször is meggyűlt a baja mindkét játékosnak a másikkal.

(kronikk)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!