Connect with us

Beharangozó

Búfelejtő – Lions @ Packers MNF Beharangozó

Nem úgy sikerült az első hét egyik csapatnak sem, ahogy azt remélték, a Packers simán kikapott, míg a Lions szurkolók egy érzelmi hullámvasúton mentek keresztül a 49ers elleni vereség alkalmával, csak hogy jobban csússzon. Győzelmet csak egy szerezhet ezen a hétfő esti rangadón, és mindkét csapat bele fog adni apait-anyait, hogy elérje.

Véleményem szerint egy jó bevezető/felvezető arról szól, hogy kedvet csinál a fogyasztónak egy találkozó megtekintésére, még akkor is, ha az egyik csapat 11 pontos favorit Las Vegas szerint a másik ellen – ennyivel esélyesebbnek gondolják a Packerst a múlt heti botrányos vereségük ellenére. Ha mindenki a szívére teszi a kezét, akkor nem tiltakozik ennek jogossága ellen, főleg hogy a Lambeau Fielden rendezik a csoportrangadót, ugyanis az Aaron Rodgers érában 25 meccsükből mindössze négyet vesztettek el hazai pályán szeptemberi alapszakasz-találkozón. Micsoda felvezetés, máris elveszem a kedveteket, de egyáltalán nem reménytelen a Lions helyzete, sőt!

A bosszú édes

A sok perverzióm egyike az úgynevezett “revenge game”, ahol egy játékos korábbi csapata ellen léphet pályára, mert ez általában plusz motivációt ad számára, aminek a nézők szeme csak örülni tud. Ha valaki biztosan várja ezt a találkozót, az Jamaal Williams, aki amúgy is ezer fokon szokott égni a mentalitása és személyisége miatt, most ráadásul korábbi kenyéradója ellen biztosan meg akarja mutatni, hogy rossz lóra tettek Aaron Jonesszal és AJ Dillonnal. És lesz is lehetősége ennek bizonyítására, Goff az első fordulóban jóval többször vette célba a non-WR csapattársait, mint az elkapókat (33 vs 22), ebből hősünknek 9 target jutott. Ráadásul úgy volt még 9 futókísérlete is, hogy jobbára az eredmény után futott a Lions a meccs nagy részében (eskü nem direkt volt).

Bosszúból Aaron Rodgersnek sem lesz hiánya, miután sikeresen kinevettette magát az egész világgal a múlt heti blamát követően. Ezúttal nem voltak “R-E-L-A-X”, “Run the table” és hasonló lózungok, viszont alaposan magába nézhetett az egész csapat, hogy mi ment félre. A javításra kevés jobb lehetőség van papíron, mint egy Lions elleni hazai meccs, főleg hogy a detroiti védelem azért nem kellene nagy fegyvertényt jelentsen. Jeff Okudah kiesett ebből a gépezetből, bár ez lehet inkább előny a defense-nek mint hátrány, sajnos.

Under pressure

Hogy elkerüljük a mihamarabbi dallamtapadást, kezdjünk is bele ebbe a szekcióba, ugyanis a nyomás alatti játék ha nem is garantált, de indokolt lenne. Rodgers legutóbbi két meccséből ugyanis az derült ki, hogy nem teljesen komfortos a felforgatott támadófal előtt, és ez most sem fog változni. Számomra óriási meglepetés volt, hogy két újoncot is be mertek tenni első héten a falba, az meg pláne, hogy velük volt a kisebb gond. Mindenesetre ez egy komoly lehetőség a Lions számára, hogy összezavarja nagy riválisát, csak nincs meg hozzá a muníció. A detroiti pass rush ugyanis blitzek nélkül nem igazán létezett, mindössze 6 nyomást generált a védőfal, ebből Romeo Okwara négyet, vagyis komoly szintlépés kéne a társaktól. És ne feledjük, hogy Aaron Glenn, az egység koordinátora épp a Saintstől érkezett, így a tape-ek visszanézése neki sokkal többet elmondhatnak Dennis Allen fortélyairól, mint bárki másnak a ligában.

A 49ers ellen vicces volt látni, hogy Anthony Lynn néha azt hitte még mindig Justin Herbert az irányítója, mert olyan rakétákat akart megdobatni Goffal, amit szerintem maga az irányító sem hitt el – és nem is volt bennük sok köszönet, bár két találata így is akadt. Ahogy abban sem, hogy másodéves kollégájához képest továbbra sem tud nyomás alatt teljesíteni, ráadásul ehhez pocsékul asszisztált a támadófala is. Összesen 28 nyomás érkezett az előtte álló ötösről, ami már csak azért is arcpirító, mert ha valamire büszke lehetett az egyszeri szurkoló vendég oldalról, az a támadófal, ehhez képest óriási arcon pörgés volt ez a teljesítmény. És bár a 49ers passzsiettetése ha mindenki egészséges, akkor ligaelit szintet képvisel, azért a Green Bay-i srácok sem kutyaütők ebben a kategóriában, cserébe meg a back seven vörös szőnyegen kínált hektárnyi üres területeket a draftolatlan elkapóknak múlt vasárnap. Kíváncsi vagyok ezt most ki tudja-e használni az offense.

A futójáték szerelmesei is örülhetnek

Három napig kómába kerültem, miután Matt LaFleur annyit bírt kinyögni a Saints elleni erőszakos szexuális élmény után, hogy többet kéne futni, de a Lions ellen erre tényleg lehetne építeni. A 49ers ugyanis földbe döngölte a futásaival az ellenfelét, tehetetlenek voltak a blokkokkal szemben. Átlagban 5 yardot (!) adtak hozzá minden futáshoz a falemberek, ráadásul még a szerelési kísérletek sem sikerültek a védőknek, mert a három running back átlagban 4,44 yardot tett meg kontakt után – ha ezeket nézzük, kis túlzással majdnem egy first downt kapunk. Persze Kyle Shanahan rendszere egy teljesen más szinten van a többiekhez képest, viszont LaFleur is ugyanarról az edzői ágról jött, és Nathaniel Hackett támadókoordinátorral képesek hatékony futójátékot kialakítani.

A Packers védelme meg legendásan gyengén teljesít az utóbbi időszakban a futások megállítása terén, és ezen egyelőre a koordinátori csere sem segített. Williamsról már volt szó, de Swiftnek is van oka a bizonyításra, hiszen második körös futóként az irányába is vannak elvárások, főleg hogy valami rettenet, ami a detroiti futókkal történik az elmúlt évtized óta.

Tippek

Bármennyire is van most rés a Green Bay-i pajzson, nem gondoljuk elég jónak a vendégeket, hogy a Golden Bears rangadón felülkerekedjenek a sebzett vad felett, ami most mészárlásra készül. De a múlt heti MNF-ről sem gondolta senki azt, hogy egy izgalmas találkozó lehet, így a bohóchal először, a reményhal meg utoljára. Bár a színvonal miatt kicsit viszketek.

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!