Connect with us

NCAA

Ez történt az első heti NCAA meccseken

Idén szeretnénk kicsit nagyobb gyakorisággal beszámolni nektek az egyetemi fociőrület történéseiről, így heti szinten rövidebb összefoglalókat kaptok az NCAA nagyobb meccseiről, eseményeiről. Mivel rengeteg a mérkőzés, ezért természetesen minden találkozóval és csapattal nem tudunk foglalkozni, de a fontosabb összecsapások és nagyobb sztárok mindig meg lesznek említve. Az első hét, ahogy azt várni lehetett, rögtön őrült kavarodást okozott, nézzük hogy kezdték a csapatok a tanévet. (A csapatok nevei mögött a forduló előtti rangsorolásokat tüntettem fel.)

A hétvége mérkőzése: Clemson Tigers (3.) @ Georgia Bulldogs (5.) 3-10

Messze nem a hétvége legizgalmasabb vagy leglátványosabb mérkőzése volt a Tigers és a Bulldogs összecsapása, de a rájátszás szempontjából mindenképpen a legfontosabb, és a kevés pont ellenére kifejezetten jó mérkőzést élvezhettünk. Mármint azok, akik a védőfocit szeretik, mert a mérkőzésen összesen hat pontot tudtak összehozni a támadók, az egyetlen, végül a mérkőzést is eldöntő touchdownt a Georgia védői szerezték, akik egy pick-sixet vállaltak nagyszerű teljesítményük mellett.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Már az első drive-oknál látszott, hogy ez a meccs nem a támadókról fog szólni, a Bulldogs védői az első, majd a második drive-ot is egy sackkel zárták rövidre, hogy végül az egész meccsen hétszer zsákolják be a Trevor Lawrence helyét megöröklő D.J. Uiagaleleit. A fiatal irányító nem csak hogy egész meccsen siettetve volt, de ütötték-verték szegényt, és annak ellenére, hogy nem játszott jól, igazából az esélyt sem kapta meg a saját támadófalától. A pick-six egyébként nem az ő hibája volt, edzője Dabo Swinney elmondása szerint a sérülésből visszatérő Justyn Ross futott rossz útvonalat, de ez aligha vigasztalja a szurkolóikat.

Nem lenne igazságos egyébként arról beszélni, hogy a Clemson támadói voltak rosszak, sokkal inkább onnan kell megközelíteni az egészet, hogy a Bulldogs védői mennyire szenzációsan játszottak. Az említett hét sack és a pick-six mellett a futójátékot is megsemmisítették, összesen két yardon maradt a Tigers (igaz ez a sackek következtében összegyűjtött mínusz yardokkal jön ki) és egész mérkőzésen egyszerűen nem lehetett áthatolni a front7-ön. Nem igazságos bárkit is kiemelni ebből az egységből, de Adam Anderson valósággal megette az ellenfele támadóit és Nakobe Dean volt még különösen megállíthatatlan. Ketten együtt három sacket és három negatív yardos szerelést tettek a közösbe. Érdemes az edzői munkát is dicsérni, mert nagyon jól kavarták a kártyákat.

 

A Georgia győzelme elhomályosítja a tényt, hogy a J.T. Daniels vezette offense ezen az oldalon sem mutatott sokat, a Clemson védelem megtette a magáét és ők tulajdonképpen nem engedtek TD-t és egy field goalon tartották az ellent. Az irányító maga is gyengén játszott, egyelőre nem a tavaly év végi formájában kezdte meg az évet. Az év első komoly párharca tehát upsettel ért véget, már amennyiben a Bulldogs győzelme ebbe a kategóriába tartozik. A Clemson a vereségével kapaszkodhat, de a gyenge sorsolásuk miatt még így is minden esélyük megvan a playoffra. A Georgia pedig alighanem bejön a top3-ba a heti rangsorokban.

A hétvége meglepetése: North Carolina Tar Heels (10.) @ Virginia Tech Hokies 10-17

Elég sok meglepő eredmény volt a héten, de számomra talán eredményben és játékban is a Tar Heels veresége volt a legsokkolóbb. A sokak által eddig a jövő évi draft akár első választásának is tartott Sam Howell ugyanis borzalmasan vezette a csapatát, három interceptiont is dobott, köztük egy egészen vállalhatatlan dobással zárta a mérkőzést. A Hokies egyébként abszolút megérdemelte a győzelmet, a védelmük nagyszerűen helytállt, az említett interceptionök mellett folyamatosan nyomás alatt tartották Howellt. Ezzel a teljesítménnyel a Tar Heels elfelejthet mindennemű playoff álmot (már ha egyáltalán volt), Howell pedig messze került a Heismantól és a jövő évi magas draft pozíciótól is.

 

A nagyok mérkőzései:

Ohio State Buckeyes (3.) @ Minnesota Golden Gophers 45-31

A nagyok közül elsőnek az Ohio State lépett fel Minnesotában, ahol egy félidőn keresztül döcögött a teljesítményük, de aztán végül bedarálták a hazaiakat. A Justin Fields helyébe lépő C.J. Stroud nem zseniálisan, de stabilan és jól játszott, többször megtalálta nagy játékkal a draftra készülő két legjobb célpontját Chris Olave-t és Garrett Wilsont, akik ketten együtt közel kétszáz yardot és három TD-t tettek a közösbe.

Rajtuk kívül TreVeyon Hendersont lehet megemlíteni, aki 85 scrimmage yardot termelt és megvillantotta robbanási képességét. A Golden Gopherst egyébként dicséret illeti, mert mindent megtettek, hogy megnehezítsék a Buckeyes dolgát, a tavaly berobbanó Mohamed Ibrahimot ezúttal is tömték labdával és 30 érintésből 160 yard felett zárt.

Alabama Crimson Tide (1.) @ Miami Hurricanes (14.) 44-13

A hétvége egyik nagyon várt mérkőzése a bajnok és a 14. helyen kiemelt Miami mérkőzése volt, ami aztán nem tartogatott sok izgalmat, mert a Crimson Tide ismét bebizonyította, hogy hiába veszítenek el komoly tehetségeket évről-évre a drafton, mindig nagyon erős recruitjuk van, ami miatt nem érezhető gyengülés. A tavalyi szenzációs támadósort talán idén nem fogják felülmúlni, de az már egy meccs után látszik, hogy Bryce Young teljesítményétől nem kell félni.

 

Az új QB nagyon otthonosan mozgott az offense-ben, folyamatosan meg tudta hosszabbítani a játékokat és hét különböző elkapóját találta meg. A védelem pedig valósággal széttörte a sérülésből visszatérő D’Eriq King vezette Miami támadósort. Különösen kiemelkedett az egyik legnagyobb tehetségnek tartott Will Anderson. Az egyedüli dolog, ami búslakodásra ad okot, hogy Christophen Allen sérülést szenvedett és valószínűleg idén nem lép pályára.

Oklahoma Sooners (2.) @ Tulane Green Wave 40-35

A legnagyobb Heisman favorit, Spencer Rattler vezette Sooners az első félidőben abszolút dominálta a kisebb nevű Tulane-t, hogy aztán a második félidőben érthetetlen módon leblokkoljon és kis híján bajba kerüljön. Rattler nem játszott jól, de rosszul sem, az kiderült, hogy egy-két drive-ban megállíthatatlan ez a Sooners, de nem tűnik egy konzisztens csapatnak.

Heisman and Draft Watch

A legértékesebb játékosnak járó trófeáért egyelőre nem igazán jelentkezett be senki, inkább alulteljesítő irányítók voltak (Howell, King, Emory Jones), viszont Young és Stroud a csapataik erőssége és stabil teljesítménye révén továbbra is az élbolyban maradtak.

 

Jelenleg talán Young a contender, de egy forduló után kár jobban belemenni az esélyekbe. Malik Willis a Liberty irányítója, akit sokan szintén jövő évi első körösnek tartanak, ugyanúgy stabilan hozta, amit tud, egyelőre ő is megőrizte contender helyét. A legjobb Group of Five csapat, a Cincinnati Bearcats nagyon simán győzedelmeskedett, a szintén a draftra várt irányítójuk, Desmond Ridder összesen öt TD-t szerzett, amivel top3-ban lehet jelenleg a szavazáson.

Ha nem az irányítókat nézzük, akkor a két Buckeyes elkapó megemlíthető, bár alapvetően pár nagy játékából hozták a jó statisztikákat. A tavalyi egyik nagy esélyes, az első körbe várt futó Breece Hall hasonlóan visszafogottan kezdett, mint a csapata, az Iowa State éppen hogy legyőzte az esélytelenebb ellenfelét és Hall is csak 70 yardig jutott.

 

Nem úgy Bijan Robinson, a Texas futója, aki több mint 170 scrimmage yardot és 2 TD-t szerzett. Védők közül a két említett Anderson, Adam Georgiából és Will Alabamából említhető meg.

+ Pár említésre méltó történés

Két fiatal bemutatkozó QB is jól kezdte az évet. A hatodik kiemelt Texas A&M irányítója, Haynes King közel 300 yardig és három TD-ig jutott, a Texasban pedig Hudson Card mutatta meg hogy végül miért ő lett a befutó.

Chip Kelly reneszánsza egyre inkább kibontakozóban van az UCLA Bruins a nulladik heti sima győzelem után, most a kiemelt LSU-t fektette két vállra.

 

A PAC-12 továbbra is gyengének tűnik, a legerősebbnek titulált, 11. kiemelt Oregon éppen, hogy verte Fresno State csapatát.

A magas kiemeltek közül bukott a Wisconsin egy valódi védőpárbajban a Penn State ellen és az Indiana is, de ők gyalázatos teljesítménnyel az Iowa ellen.

Bár az elején a Georgia-Clemson találkozót említettem, mint a hét mérkőzése, de aki abszolút látványosságra vágyik, annak a Boise State-UCF és a Notre Dame-FSU meccseket tudom ajánlani, elképesztő pontháború és izgalmak voltak mindkét meccsen. A két győztes csapat irányítója Dillion Gabriel és Jack Coan is remek volt, kisebb hibáik ellenére.

 

 

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!