Connect with us

Összefoglaló

Just win, baby!

Őrületesen drámai mérkőzéssel zárult az első hét, minden volt a Ravens-Raiders meccsen, amire az egyszeri szurkoló csak vágyhatott: tökös, mindent vagy semmit mentalitás, látványos támadójáték, óriási játékok a védelemtől, utolsó másodperces dráma, majd egy káoszba torkolló hosszabbítás. Kitalálni sem lehetett volna izgalmasabbat.

A mérkőzés előtt a legnagyobb hír az volt, hogy Mike Mayock első saját draftoltja, a korábbi 1/4-es Clelin Ferrell teljesen egészségesen sem fért be a keretbe. Előzetesen furcsa volt, ugyanis legalább futás ellen jól játszik, és az kellett volna a csapatnak, azonban meccs képét elnézve nem hiányzott, ugyanis a Raiders védőfala, és úgy overall a védelme meglepően jó volt. Lamar Jacksont ugyan nem igazán sikerült limitálni a földön (86 yard), de ez a kvázi lehetetlen kategória, illetve Ty’Son Williams 7,2 yardos átlaga sem néz ki jól, de ez nem adja át igazán a védelem teljesítményét.

A Raiders nagyon jól fogta meg a futást, leszámítva egy nagy hibát. Williams pazar átlaga egy 35 yardos TD-futás eredménye, amit a futó ráadásul 4&1-re ért el. Ha ezt a váratlan nagy játékot kivesszük a képletből, akkor egyetlen Ravens futó sem érte el a 4 yardos átlagot, ami bármelyik védelem dicséretére vált volna. Emellett tegyük hozzá, hogy a következő 4&rövid kísérletet kivédekezte a csapat (KJ Wright ért oda a futóra) és többször is kulcsszituációban villant az egység.

A védőfal többször is képes volt nyomást generálni Jacksonra: Maxx Crosby két sacket, Carl Nassib pedig egyet jegyzett, emellett háromszor is sikerült kiütni Lamar kezéből a labdát, amiből kettőt össze is szedett a Raiders (ebből az egyik ráadásul a hosszabbításban jött össze). Önmagához képest a back7 is jól játszott, és külön dicséretes, hogy az elmúlt években a tight endek ellen rendre szenvedő defense-nek sikerült három elkapáson és 20 yardon limitálni Mark Andrewst. Gus Bradley védőkoordinátor érkezése úgy tűnik jó hatással volt a srácokra.

Ezzel szemben a támadósor némileg csalódást keltő volt. Carr nem játszott rosszul, a hosszabbításban dobott INT nem az ő sara volt, a 435 yard és két TD pedig kifejezetten jól néz ki. De volt pár eléggé érthetetlen döntése és pár turnovert élő passza is. Mentségére legyen mondva, hogy közel sem volt előtte olyan jó támadófal, amilyenhez eddig hozzászokott: nemcsak, hogy sokat volt nyomás alatt, de a futójáték sem működött. Ebben természetesen nagy szerepe volt annak, hogy az Incognito-Hudson-Jackson trió helyett John Simpson, Andre James és Denzelle Good alkotta a fal belsejét (sőt, Good még meg is sérült), illetve a szélen az újonc Alex Leatherwood, akinek hosszabbításban volt egy kritikus hibája (false start 2&goalnál, egy yardra a célterületnél), ami később közvetve egy INT-hez vezetett.

Emellett az elkapósor továbbra sem néz ki jól. Bryan Edwardsnak és Hunter Renfrownak ugyan volt közösen 10 elkapása és 151 yardja, illetve a hosszabbításban Zay Jonesnak egy meglepetés 31 yardos TD-je, a passzjáték csak és kizárólag Darren Wallerről szól. A vitán felül ligaelit tight end felé 19 labda szállt (senki más nem érte el még a 10 targetet se, Renfrow-n kívül az öt volt a maximum), amiből 10 elkapás lett 105 yardért és egy TD-ért. Ha őt kiveszik a játékból és a futójáték is 2,1 yardos átlaggal fog működni, akkor nem igazán van senki, aki képes lenne extrát nyújtani és a hátán vinni a csapatot. A támadófal újjáépítése egyelőre tehát nem jött be, az offense nagyon egyszemélyes, és bár a rendszer és Carr is jó, azért vannak gyenge pontok bőven.

A Ravens oldaláról kezdjük azzal, hogy ez egy pechesebb találkozó volt. Lamar Jackson jól játszott, volt pár briliáns passza, a földön pedig nincs nála veszélyesebb fegyver, de két fumble-t is elveszített, egyiket ráadásul a hosszabbításban. Emellett eléggé meg volt lőve az offense azzal, hogy Mark Andrewst sikerült limitálnia a Raidersnek, illetve természetesen az sem segített, hogy az eredeti depth chart első három futója megsérült.

Talán utóbbi volt a nagyobb probléma, ugyanis a baltimore-i futójáték nem egyszerű, a futóknak nagyon sok dologra kell odafigyelni (hisz kvázi soha nem tudják, mikor futnak ők, és mikor Jackson). Emellett Ty’Son Williams és Latavius Murray egyértelműen nincsenek JK Dobbins vagy Gus Edwards szintjén, és bár a Raiders védelme jól teljesített, az egy nagy játékot leszámítva hozott 3,2 yardos átlag minden, csak nem biztató. Lesz ez jó eséllyel jobb is, de most meglett a böjtje a sok balszerencsének is.

A védelemben is voltak komolyabb hiányzók, mint például Marcus Peters, akivel a pályán nehezebb lett volna 400+ yardot passzolni. Persze ez nem lehet kifogás, minden csapatnál voltak és vannak sérültek, de most nagyon hiányoztak a tőle megszokott nagy játékok a pályán. Öröm az ürömben, hogy az újonc pass rusher Odafe Oweh megszerezte az első profi sackjét, illetve volt egy negatív yardos szerelése – kell is tőle ez, ugyanis a Matt Judon nélküli front7 nem olyan félelmetes, legalábbis pass rush-ban még bőven van hová fejlődni.

Illetve említsük még meg Sammy Watkinst és Marquise Brownt, akik kifejezetten jól játszottak. Utóbbi minden felé szálló labdát elkapott, illetve ő jegyezte a csapat egyetlen elkapott TD-jét is, míg Watkins 96 yardot szállított és volt egy nagyon szép hosszú elkapása. Ez így nem néz ki rosszul, és bár a toptól ez távol áll, ha sikerülne ezt a szintet konzisztensen hozni és egészségesnek maradni, akkor azért olyan óriási probléma nem lenne.

Végezetül szenteljünk pár sort a meccs végi drámának, mert ilyet kitalálni sem lehetett volna. A negyedik negyedben a Ravens vezetett 17-10-re úgy, hogy a Raidersnek nem sikerült egy 4&1 a Baltimore 13 yardosánál. Egy Lamar Jackson fumble után azonban Josh Jacobs villant és szerzett egy 15 yardos TD-t. Ezután jött egy gyors TD-váltás, majd 3:44-gyel a a negyedik negyed vége előtt a Ravensé lett a labda.

Lamar Jacksonék ügyesen pörgették az órát, az ő 28 yardos futásának is köszönhetően mezőnygól-távolságba került a csapat, egy 3&4-et viszont nem tudott megfutni, így jöhetett Justin Tucker egy 47 yardos mezőnygóllal. A klasszis rúgó be is vágta, viszont maradt még 37 másodperce a Raidersnek, de időkérés nélkül. Carr viszont egy 20 és egy 18 yardos passzal FG-távolságba juttatta a csapatot, Carlson pedig egy 55 yardos rúgással mentette döntetlenre a találkozót.

Az overtime-ot a Raiders kezdte, és úgy tűnt, el is dönti a találkozót. Egy hosszú passzal úgy tűnt, meg is nyerik a meccset, azonban az ünneplés korai volt, a bírók visszafújták az egy yardosra a labdát. Egy sikertelen QB sneak után jött a már említett false start, majd Carr hihetetlenül szerencsétlen felpattanó passzából egy INT. A Baltimore ugyanakkor nem tudott élni az eséllyel, Carl Nassib strip-sacket szerzett Lamar Jacksonon, és ezzel a Ravens 27 yardosáról jöhetett a Raiders.

Gruden egy középső futás után második és kilencre felküldte a rúgócsapatot, hogy 44 yardról vágják be, de jött egy delay of game. Itt pedig a világon mindenki tudta, hogy a Ravens cover0-t fog hívni és megpróbálják sackelni Carrt, hogy kikerüljenek FG-távból, azonban Gruden behívott erre egy tökéletes választ, egy hosszú passzt Zay Jonesnak, így egy 31 yardos TD-vel dőlt el ez a rendkívül drámai és izgalmas hétfő esti rangadó.

Baltimore Ravens @ Las Vegas Raiders 27-33 (OT)

7 Comments

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!