Újra támad a mumus? – Hétfő Esti Rangadó

Ki ne tudná, hogy a Giants Brady mumus csapata? A 44 éves irányító három elvesztett Super Bowljából kettőt is a New York ellen bukott el. Azonban a történelmi távlatokon kívül is tartalmaz izgalmat a találkozó. A Giants bye weekről és azt megelőzően egy győztes meccsről látogat el ahhoz a Buccaneershez, amely két idegenbeli vereség után térhet haza kijavítani az elmúlt hetek negatív eredményeit. 

Már csak azért is érdekes felhozni a két meccses vereségi szériát, mert Tom Brady 2002-ben kapott ki utoljára háromszor egymás után az alapszakaszban. Azonban nem abban a formájában van most a címvédő, mint amiben kezdte a szezont. Az elmúlt két vesztes meccsen 1-5-ös turnover mutatót tudnak felmutatni Bradyék, és sikerült rendszeresen lábon lőniük magukat.

Teszik mindezt annak ellenére, hogy a Bucs offense a 3. legtöbb pontot gyártja meccsenként, EPA/playben vezetik a ligát, a legtöbb passzolt yardot átlagolják és az EPA/dropback értékük is a 6. legjobb. Az elmúlt három találkozójukon ráadásul neutrális szituációban is a második legtöbb passzjátékot hívták a ligában. A támadósor azonban nagyon egyoldalú lett. Bár szeretnék időnként előtérbe helyezni a futójátékot, nem hatékonyak benne. Csupán a 27.-ek meccsenkénti yardokban és nincs még idén 100 futott yardos játékosuk egy meccsen. A sikerességük azonban összefügg a futójátékkal. Az elmúlt két meccs egyikén sem lépték át a 80 futott yardot, míg az azt megelőző négy meccses győzelmi szériájuk során mindegyiken 100 total futott yard fölött zártak. A sikeres futójáték mögött könnyebben nyúlnak a play actionhöz is, amiben kevés jobb irányító van Bradynél. Nyolc touchdown passzt osztott ki és bár egyszer eladta a labdát, turnover worth play játéka nem volt még idén play action mögött. Az Evans, Godwin duó az egyik legjobb a ligában, azonban talán jobban megérzik az Antonio Brown, Gronkowski kettős hiányát, mint az talán kellene.

A first downos felfogásban javult tavalyhoz képest a Bucs, ami mellett a hétfői meccsen is ki kell tartaniuk. A Giants védelme engedte ugyanis a második legtöbb négy vagy több yardos passzt idén első kísérletekre a ligában. Összességében is elmondható, hogy a 2021-es Giants defense nincs azon a szinten, mint tavaly. Csupán 25.-ek engedett yardokban és 21.-ek EPA/playben. A korábban elit futás elleni védelmük megérezte Martinez és Peppers kiválását és 122 yardot engednek a földön meccsenként. A statisztikák ellenére azonban a védőfal továbbra is az a csapatrész, ahol a legerősebb ez az egység. Dexter Lawrence a vendégek Vita Veája. Kevés regisztrált statisztika, de elvonja a támadók figyelmét, így kreál helyet a társai számára. Ezeket a lehetőségeket elsősorban Leonard Williams ragadja meg idén. A Next Gen Stats szerint neki van idén a legtöbb negatív értékű tackle-je a ligában 33-mal a védőfalemberek közül. Emellett 32 siettetést és 7 sacket is jegyzett már, amikkel jó úton halad, hogy hasonló vagy még jobb szezont zárjon, mint 2020-ban. Az idei évben (is) előszeretettel rakják különböző pozíciókba Williamst. Amikor nem a guardokkal szemben áll fel, akkor elsősorban a védelem szerinti jobb oldalra küldik ki edge pozícióba. A sikeressége pedig remek: míg belülről csak 5,7%-ban nyeri meg a párharcait, addig kívül 13,8%-os ez az arány. Kifejezetten izgalmas csata lehet ilyenkor, hiszen a profi karrierje talán legjobb idényét hozó Donovan Smithszel nézhet farkasszemet. A veterán LT idén mindössze egy sacket és 15 sietettést engedett. A Lawrence, Williams duó jó játékából az újonc Azeez Ojulari is profitálni tudott, akinek kifejezetten jó rookie éve van. Ez a hármas már 77 siettetésnél és 15 sacknél jár.

Az erős védőfal pedig meg is villan, amikor nagyon kell. A red zone-ban ugyanis csupán 51%-os touchdown arányt enged a New York, ami a 6. legjobb a ligában. Izgalmas csata lesz, hiszen a Buccaneers támadósora a 9. ebben a tekintetben 65%-kal. A Giants red zone védelem sikeressége elsősorban a labdaszerzéseknek köszönhető. Már öt labdát szereztek itt, ami a legtöbb a ligában. A Tampa Bayt pont a labdavesztések kergették nehéz helyzetbe az elmúlt két hét során, így egy-egy jól haladó, de végül sikertelenségbe torkolló drive most is egy szenvedős meccset eredményezhet.

Külön matchup érdekesség lehet a Mike Evans vs. James Bradberry összecsapás. Van már múltja ennek a duónak, hiszen amikor Bradberry még Panthers játékos volt, sok nagy csatát vívtak egymás ellen. Volt, amikor a jelenlegi Giants corner 5 elkapáson tudta tartani Evanst két meccsen át, de regisztrált a kiváló elkapó 100+ yardos meccset is elsősorban Bradberry őrizetében. Kevés olyan fizikális corner van a ligában, aki jó eséllyel indul Evans ellen, de Bradberry mindenképp közülük való. A Saints ellen látható volt mennyire megérzi a Tampa passzjáték, ha a több hiányzó mellett még Evanst is kvázi elvesztik a mérkőzésre, így komoly teher lehet Bradberryn.

Összességében azért természetesen a labda ezen oldalán a hazai csapatnak kéne dominálnia és ráerőszakolnia az akaratát a Giants védelemre. És ellentétes felállásnál is hasonló dolgokra számíthatunk. A Giants szeretné a földön tartani a labdát, segítség lehet, hogy a legjobb játékosuk, Saquon Barkley visszatérhet hétfő este. Valószínűleg még vigyázni fognak rá, így a hiányában megfelelően teljesítő Booker a snapek 30-50%-át a pályán töltheti. Azonban egyik futó sem kap megfelelő segítséget. A Giants támadófala mind futásblokkolásban, mind pass protectionben a liga 6-7 legrosszabbja közt van mind a PFF, mind az ESPN értékelései alapján. Bár a támadásaik ennek ellenére egész hatékonyak, amikor van elég terület, ellenben a red zone hatékonyságuk a egyik legrosszabb a ligában. Amikor összeszűkül a terület, a Giants csupán a drive-ok 44%-ban zár touchdownnal és mindössze 2,06 yardot átlagol playenként, mindkettő az utolsó az egész ligában. Ami még fájóbb, hogy ezen a területen a passzonkénti yardjaik csupán 1,3, ami ugyancsak ligautolsó. Csak viszonyításképpen, a következő csapat 1,93-mal a Dolphins, miközben senki más nincs 2 alatt. A támadófalukba vélhetően visszatérhet Andrew Thomas, aki idén még nem engedett sacket és a tavalyi rosszabb játéka után idén kifejezetten jól teljesít. Sajnos azonban ezzel továbbra sem a pocsékul játszó Nate Solder szorul ki a csapatból, hanem a szintén másodéves és idén már többször beugróként egész jól játszó Matt Peart.

A támadófal szélei Thomasszal és Pearttel még legalább megütnék a liga közepes szintet (de Solder fog játszani…), a belső trió mindenképp a legrosszabb 5 egysége közt van a ligában. Nem túl jó előjel, ha a faladat könnyen verik meg a védők és nyomják vissza, amikor az ellenfélnél olyan játékosok szerepelnek mint Suh, Barrett vagy a bosszúmeccsre készülő Pierre-Paul. Vita Vea játékára ellenben kevés esély van. A Tampa védőfala továbbra is képes domináns teljesítményekre, Todd Bowles védőkoordinátor pedig a liga talán legjobban blitzelő vezetőedzője. Devin White bár kevésbé hatékonyan kezdte a szezont mint tavaly, a Washington ellen megszerezte első idei sackjeit (2) és 12 tackle-je is a legtöbb az idei évben. Komoly érdemei voltak abban, hogy a Football Team futói csupán 2,8 yardot átlagoltak a földön. Az érkező nyomásra a részéről most is lehet számítani. Daniel Jones pedig azon irányítók közé tartozik, akit zavarba lehet hozni blitzekkel. Csupán a 30. a passer ratingje, ha extra védőt küld rá az ellenfél, ilyenkor ráadásul előszeretettel hagyja, hogy kiüssék a kezéből a játékszert. Ugyan csak öt interceptiont dobott az idei évben Jones, fumble-ből már hetet is vétett. Összevetve ezt a nyolc passzolt és két futott TD-jével nem túl jó arányt kapunk.

Az egyetlen jó előjel, hogy egyedül Sterling Shepard nem tud visszatérni, így közel a teljes skill személyzet Jones rendelkezésére állhat a sérülések miatt nemcsak megtépázott, de már szinte térdelő helyzetben lévő Buccaneers corner sor ellen. Egészen elképesztő sérüléshullám sújtja a hazaiak egységét. Carlton Davis, Sean Murphy-Bunting és Richard Sherman IR-en van, így Jamel Dean társai ezúttal is a Ross Cockrell, Perre Desir, Dee Delaney sorból kerülnek ki, már ha Delaney tudja vállalni a játékot, mert az ő státusza szintén kérdéses. Ilyen erős front7 és megsebzett secondary ellen kellene minél többször gyorsan a playmakerek kezébe juttatni a labdát. Kadarius Toney láthatóan a legdinamikusabb játékosa a vendégeknek, ezért is érthetetlen, hogy miért esett vissza a felé szálló labdák száma az elmúlt hetekben. A Raiders ellen konkrétan egy targetet kapott. A Giantsnek jó esélye van, hogy egyszerre tudja a pályára küldeni a Barkley, Toney, Golladay, Engram sort, ami Shephard hiányában azért Darius Slaytonnal sem néz ki rosszul.

A Giants tehát folytatni szeretné a jó sorozatát és megszerezni idei 4. győzelmét. Hiszitek vagy sem, a 3-6-os szezonkezdet a New York-i csapat részéről így is a legjobb start 2016 óta. Jól leírja ez az elmúlt évek szenvedését. Bár a mérkőzésen 11 pontos favorit a Buccaneers, nem számíthatnak egyszerű mérkőzésre. A két csapat zsínorban 5. éve találkozik egymással az alapszakaszban. Bár a Giants utoljára 2017-ben nyert, mindegyik találkozójuk 3 vagy kevesebb ponttal dőlt el, beleértve a tavalyi összecsapást is, ahol egy remek Winfield védekezésre volt szükség a meccs legvégén egy Giants kétpontosnál, hogy elkerüljék a hosszabbítást a gárdák.