Connect with us

Összefoglaló

Thrillert nyert a 49ers, a Panthers lábon lőtte magát, simán győzött a Titans és a Saints

Egy őrült, kétarcú mérkőzésen tudott diadalmaskodni a 49ers a Bengals felett, a Panthers módszeresen lábon lőtte magát a Falcons elleni csoportrangadón, a Titans és a Saints pedig könnyedén verte meg bottom5-ös ellenfelét. 

San Francisco 49ers @ Cincinnati Bengals 26-23 – h.u.

Igazi thriller lett ebből a meccsből, amit a mérkőzés előtt akár várni is lehetett, de a harmadik negyed végén nem fogadtunk volna rá. Vegyük is ketté a találkozót.

Az első három negyedet vizsgálva a 49ers egy viszonylag sima győzelmet hozott le. Nem voltak dominánsak Shanahan fiai, de nem hibáztak, ami hibát meg vétett a Bengals, azt könyörtelenül kihasználták. Darius Phillips ugyanis két puntot is elejtett és mindkettőt a 49ers szerezte vissza, amikből 10 pontot tett fel a táblára. Emellett volt Vonn Bellnek egy taunting büntetése, ami életben tartott egy 49ers támadást, ami touchdownnal végződött, de Chase is ejtett el harmadik kísérletet és touchdownt is (habár az talán inkább bravúr lett volna). Egyszerűen sok volt a hiba hazai oldalon.

A Bengalsnál egyáltalán nem ment a futójáték, ennek ellenére a nagyszünetről kijőve három futással indítottak, ami nem haladt sehová. Aztán Burrow nyelt be egy sacket, amit követően Evan McPhearson hagyott ki egy mezőnygólt, tovább növelve a hibák számát. A támadófal egyáltalán nem tudta tartani a 49ers pass rushereit, Nick Bosa például elképesztőt játszott és két sacket is szerzett, egész meccsen dominált. A Cincy offense egyáltalán nem akart működni ebben a három negyedben, így pedig elúszni látszott a meccs.

A 49ers mindeközben tényleg nem csinált semmi extrát, hiszen abból a 7 támadásból, amikor nem punt után szerezték vissza a labdát, összesen kettő volt értékelhető 10 pontért, a többin összesen 9 yardot (!) tettek meg. Egyszer-egyszer feléledt a támadósor, de a konzisztencia hiánya bántó volt. A támadófal sem működött igazán jól, Trey Hendrickson a sérüléséig kiválóan játszott és az elit Trent Williams életét is megnehezítette.

Aztán a negyedik negyedben valami megváltozott. Hogy mi, azt ne kérdezzétek, de a Bengals feltámadt poraiból és három próbálkozásból két touchdownt ért el, miközben a 49ers csak puntolgatott. Joe Burrow (24/34, 348 yard, 2 TD) parádés volt ebben a játékrészben, az óriási nyomás ellenére osztogatta a jobbnál jobb passzokat Chase-nek (77 yard, 2 TD) és Higginsnek (114 yard), és sikerült is az egyenlítés a 2 minute warningon belül.

A 49ersnek viszont volt még egy esélye visszatámadni, de az eddigiek alapján ebben nehéz volt bízni. Jimmy Garoppolo majdnem el is adta a labdát (hihetetlen, hogy mennyire nem látja a robber védőket a pálya közepén), végül aztán egy kihagyott mezőnygól lett a vége, így jöhetett a hosszabbítás.

A Bengals nyerte a pénzfeldobást, Burrow két nagy passzával el is jutottak mezőnygólig, de tovább nem, mert érthetetlen módon Zac Taylor erőltette a futásokat, ezzel pedig meg is állt a drive. A vezetés meglett, de a 49ers támadhatott a győzelemért, itt pedig (kissé meglepő módon) nem remegett meg Garoppolo keze és végigvitte a drive-ot. Nagy segítségére volt ebben az a George Kittle, aki egy állat volt ezen a meccsen (13 elkapás, 151 yard, TD), mindig lehetett rá számítani, bármilyen szorult is volt a helyzet, elképesztően fontos elkapásokat mutatott be. Végül Brandon Aiyuk (62 yard, TD) kötéltáncos jelenete zárta le ezt az őrült és kétarcú találkozót.

A 49ers is megerősítette helyét az NFC 6. kiemeltjeként, egy győzelemmel áll az üldöző boly előtt. A Bengals ellenben ezzel a vereséggel kikerült a playoff-résztvevők sorából az AFC-ben – jelenleg 9. kiemelt a gárda, de ugyanannyi győzelme van, mint a 6. kiemelt Coltsnak, szóval nagy lesz még itt is a csata.

(katonadani)

Atlanta Falcons @ Carolina Panthers 29-21

Két 5-7-es csapat találkozott, de ez a harc idén az NFC-ben a rájátszásért ment, így mindkét gárdának fontos volt a győzelem. Ennek megfelelően láttunk is két szép 10+ playes TD-drive-ot a csapatoktól, majd a Panthers elkezdte módszeresen szabotálni magát.

Örök igazság, hogy egy jó irányító nélkül nem megy. Cam Newton hiába kezdett jól egy 12 yardos futással, utána látványosan nem érezte még csak a futásokat sem a Falcons nem túl acélos védelme ellen, viszont a passzaiból sem lett sok haszon, egy 66 yardos pick-six volt az egyetlen átadása, ami TD-vel ért véget, és ennek aligha örül. Persze tegyük hozzá, hogy nem lehet most egyszerű Carolinában irányítónak lenni, ahol nagyon szeretne Matt Rhule nyerni, de egyrészt a rendszere nem túl acélos, másrészt a főedző kissé meg is borult.

Newton rossz játékát látva lecserélte PJ Walkerre az első félidőben, aki ezt meghálálva rögtön dobott egy INT-t. Ezután ismét Newton lett a kezdő, aki le is vezetett egy 10 játékból álló TD-drive-ot, de utána volt egy fumble-je és egy turnover on downsa, így megint Walker jött be, aki szintén egy fumble-lel és egy turnover on downsszal kezdett, bár az utolsó dive-ban azért dobott egy TD-t.

Így nem lehet játszani: egyik irányító sem tudja rendesen elkapni a ritmust, a többi támadónak sem egyszerű, illetve a csapatmorálnak sem tesz különösebben jót. Ráadásul még eredménytelen is, és ha már Newtonnak fizettek 6 milliót, akkor két hiba után ne ültessék már le, amikor Walker egy fikarcnyival sem tesz többet hozzá a játékhoz. Ez nettó káosz, ha valakinek a nyakába kell varrni a vereséget, akkor az Rhule.

A Panthers kálváriája közben a Falcons sok mindent nem csinált, már azon kívül, hogy hagyta harakirizni a Pantherst. A védelem rendben volt, az offense meg eldöcögött és kihasználta a defense által kínált lehetőségeket. Senki nem volt extra, Matt Ryan 190 yardot és egy TD-t passzolt, Cordarrelle Patterson ezúttal csak futóként kapott szerepet (59 total yard, ebből 58 futásból, plusz egy futott TD), a legjobb elkapó Russell Gage volt 64 yarddal. Se íze, se bűze, de most ennyi is bőven elég volt.

(renningan)

New Orleans Saints @ New York Jets 30 – 9

Bár a 4. negyedben még csak 13-6 volt a különbség a vendégek javára, semmi kétség nem fért a Saints győzelméhez. A New Orleans ha nehezen is, de tudott haladni, a Jets azonban teljes szenvedés volt. Sérülések miatt Ty Johnson és La’Mical Perine volt a két futó, de együtt 13 kísérletből 45 yardot tudtak csak összehozni. A meccs legvégét leszámítva pedig Zach Wilson is nagyon gyenge volt. Végül 19/42-vel és 202 yarddal zárt, de a lőlap a félidőben még csak 76 yard volt. A 4. negyedig 8 labdabirtoklásukból mindössze két field goalt hoztak össze hat punt mellett, amiből öt volt 3&out. Az irányító pontatlanságában közrejátszott, hogy egyáltalán nem volt kivel összejátszania. Szinte minden skill játékos droppolt legalább egy labdát és alig akadt olyan elkapó, aki meg tudott fogni kicsivel is nehezebb szituációkat. A legjobb receiver Braxton Berrios volt, aki az offense-ben 6 labdát kapott el 52 yardért (mindkettő legtöbb a csapatból), de a visszahordások terén további 183-at hozott össze, közel annyit mint amennyit passzjátékkal az egész csapat szerzett.

A túloldalon a Saints se teljesített egyébként jobban. Egészen egyszerűen nekik volt egy Alvin Kamarájuk. A visszatérő futójátékos 145 yarddal zárta a meccset egy futott TD-vel kiegészítve.

A Saints 31 alkalommal adta a kezébe valahogy a játékszert (elsősorban futójátékoknál), minden más Saints játékos 28 alkalommal került játékba. Kamara 120 yardja mellett Taysom Hill is szerzett további 73-at a földön és két futott TD-t. A levegőben nem volt olyan effektív, de az ilyen gyengébb ellenfelek ellen ez nem is szükséges feltétlenül.

Bár elég alacsony színvonalú találkozót láthattunk, egyetlen turnover sem volt a meccsen. A 4. negyedre még szoros, 13-6-os vezetéssel kanyarodott csak rá a Saints, de ott pontokra tudták váltani az egész meccsen látszódó dominanciájukat. A védelemből Kwon Alexandert kell kiemelni, aki kétszer is földre tudta vinni Wilsont, valamint Marshon Lattimore-t, aki több levédekezett labdával jelentkezett.

(alatriste)

Jacksonville Jaguars @ Tennessee Titans 0 – 20

A pihenőhétről visszatérő Titans kiheverte az utóbbi két vereséget, és ha nem is látványos módon, de magabiztosan behúzta ezt a kötelező meccset. A legjobb játékosait még továbbra is nélkülöznie kellett a hazai csapatnak, ami leszűkítette a lehetőségeket. Ezért a Titans apró lépésekkel próbált meg haladni, ami az első drive-ban tökéletesen működött is, és D’Onta Foreman 5 yardos TD-vel szerezte meg a vezetést.

A Titans ezzel magához ragadta a kezdeményezést, és nem is engedte el soha. Végig a hazai csapat irányította a mérkőzést, ami abba a kényelmes helyzetbe hozta őket, hogy a saját játékukat tudták játszani. A hosszú játékokat gyakorlatilag teljesen elengedték, helyette inkább a lassú haladást részesítették előnyben. Ez az első félidőben tökéletesen is működött, majdnem 20 percen keresztül birtokolták a labdát. Igaz, csak 10 pontot sikerült szerezni, de mivel a Jaguars még csak a célterület közelébe sem tudott eljutni, így ez is bőven elég volt.

A második félidőben a Titans ugyanazt csinálta mint az elsőben, csak kisebb hatékonysággal, de ennél többre nem is volt szükség. A Jaguars offense egész meccsen tehetetlen volt a Titans védelmével szemben. Trevor Lawrence nagyon gyenge napot fogott ki, igaz a csapattársak sem voltak jobbak. A fal semennyire nem védte meg, a Titans védők egész meccs során az arcában voltak. Több nehéz passzba is bele kellett állnia, amik jó esetben csak sikertelenek lettek, rosszabb esetben INT-k. Az első félidőt még megúszta eladott labda nélkül, de a második 30 percben négyszer is a Titans védőit találta meg a passzaival. Sokat elmond a Jaguars offense teljesítményéről továbbá az is, hogy az egyik playnél két Jaguars elkapó egymásnak futott, és egymást gáncsolták ki. Ennyire nem volt ott fejben ez a csapat a meccsen.

Ilyen körülmények között a Titansnek az is belefért volna, ha a második félidőben egyáltalán nem szerez pontot, hiszen az ellenfél még a red zone-ig sem jutott el soha. Tannehill azonban még levezetett egy TD drive-ot, ahol ő maga futott be a célterületre, és ezzel végleg eldőlt a mérkőzés. A 3. negyed közepén.

Végső soron egy olyan meccset kaptunk, amilyenre számítani lehetett. Az egyik csapat játszotta a saját, nem túl látványos, de eredményes játékát, a másik pedig már csak a lefújást várta, hogy minél előbb véget érjen már a szezon, és megszabaduljon az edzőjétől.

(jarred)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!