Connect with us

Összefoglaló

Fura rangadó az AFC Northban, sima győzelem a Broncostól, a Chargerstől és a Seahawkstól

Nagyon furcsa rangadót játszott a Ravens és a Browns, ahol az első félidős dominálás után még a Lamar Jackson nélküli Hollókat is sikerült visszaengednie a meccsbe a clevelandieknek. A Broncos, a Chargers és a Seahawks pedig nagyon simán hozta a kötelezőt. 

Baltimore Ravens @ Cleveland Browns 22-24

Ha valaki azt mondja nekem, hogy Lamar Jackson a mérkőzés elején megsérül és a Browns 17-0-ra vezet a második negyed közepén, akkor azt mondom ez el is dőlt. Így is voltam vele, 24-6-os félidei állásnál csak azért nem kapcsoltam el, mert tudtam, hogy összefoglalót kell írjak a találkozóról. Aztán közel voltunk ahhoz, hogy ebből nagy fordítás legyen.

A Browns az első félidőben az egy Mayfield interceptiont leszámítva kiválóan játszott. A futójáték annyira nem akart menni, ezt jól megfogta a Ravens, de a levegőben sikerült haladni, Mayfield 16/20, 143 yard, 2 TD, INT mérleggel vonult be az öltözőbe a nagyszünetben úgy, hogy sikerült három pontszerző akciót levezetni. Ez az offense teljesítmény teljesen rendben volt a hazaiaktól, jobb mint amit az utóbbi hetekben láthattunk.

A védelem pedig kifejezetten szuper volt, Myles Garrett dominált, szerzett egy sack-fumble-TD-t is, de ki lehet emelni Jadeveon Clowney-t, Jeremiah Owusu-Koramoah-t vagy Denzel Wardot is az egész mérkőzést tekintve – az egységet viszont leginkább az első félidő miatt lehet dicsérni. A Ravens az utolsó drive-ot leszámítva 40 yardot sem tudott haladni az első 30 percben, és persze ez részben köszönhető annak, hogy Lamar Jackson a második negyed legelején megsérült, de az elsőben is teljesen megfojtotta a Hollókat a Cleveland.

A második félidőben aztán az egész Browns összeomlott. Támadóoldalon 80 yardot sem sikerült elérni, ami gyalázatos teljesítmény, emellé pedig visszaengedték a meccsbe a Ravenst. A Hollók ötből négy hosszabb támadást tudtak vezetni, ebből feltettek 16 pontot a táblára, és nagy szerencséje volt a hazaiaknak, hogy sikerült egy fumble-t szerezniük a saját red zone-jukban. Ha az nincs, akkor el is bukja a meccset a Browns.

A Ravensre rátérve, nagyon nincs szerencséje a csapatnak a sérülésekkel. Eddig is húzta az ág őket, aztán most kiesett Calais Campbell és Lamar Jackson, a két legfontosabb megmaradó játékosa a csapatnak – egyelőre nem tudni milyen hosszú időre.

Lamar helyére Tyler Huntley állt be, és nem hiszem, hogy sokan reménykedtek abban, hogy vele sikerül a fordítás. Azonban meglepően jól játszott, 27/38, 270 yard, TD mutatóval passzolt, futott is 45 yardot, habár volt két elvesztett fumble-je, ami nagyon sokba került (az egyiket ugyebár Garrett hordta vissza TD-re). Persze ez még így is bőven az elvárható feletti teljesítmény volt a részéről, ellenben a Ravens nem teszi ki az ablakba az 1/12-es harmadik kísérletes mutatót (negyedikre azért 4/5 összejött, ami szép).

Mark Andrewst (115 yard, TD) és Rashod Batemant (103 yard) kell kiemelni a Hollók támadósorából pozitív irányba, mindketten elképesztően jól játszottak. Negatívba pedig körülbelül a teljes támadófalat, amely borzasztó teljesítményt nyújtott, illetve a védelemben a pass rusht, amely nem tudott odaérni Mayfieldre.

Attól függően, hogy mennyit kell kihagynia Lamar Jacksonnak, a Ravens nagy bajba kerülhet a rájátszást tekintve is, hiszen 8-5-ös mérlegével még lecsúszhat a playoffról ebben a telített AFC-ben – persze ehhez az kell, hogy legalább háromszor kikapjon a maradék négy meccsen, de ennyi sérülttel és kezdő QB nélkül ez nem elképzelhetetlen forgatókönyv. A csoportelsőség még nagyobb veszélyben, hiszen a Browns azonos mérleg esetén jelenleg nyerné a tiebreakert és csak egy győzelem van a két gárda között. A mutatott játék alapján mondjuk egyik csapatnak sem lenne sok esélye a Super Bowl közelébe kerülni.

(katonadani)

Detroit Lions @ Denver Broncos 10-38

Az egész forduló legegyoldalúbb találkozója volt ez, ráadásul teljes mértékben értékelhetetlen. A Lionsből konkrétan minden épkézláb játékos hiányzott: a támadóoldalon nem tudott pályára lépni többek között a két kezdő futó, Jamaal Williams és D’Andre Swift, a legtöbb elkapással és elkapott yarddal rendelkező tight end, TJ Hockenson, míg a védelemből a kezdő pass rusher Trey Flowers, a kezdő safety Tracy Walker és corner Ifeatu Melifonwu volt maródi. Egészen pontosan a detroiti roster 19 százalék harcképtelen volt a Denver ellen.

Ennek az lett az eredménye, hogy a Broncos szétfutotta a Lionst (39 futásból 184 yard, 3 TD), így az amúgy közepesen játszó Teddy Bridgewaternek elég volt 179 yardot passzolnia (két TD mellett). A Lions védelme egészen brutális 66 százalékos arányban engedte a harmadik kísérleteket, a Broncosnak mindössze három támadásából nem lett pontszerzése. A védelem már annyira nem teljesített jól, a Lions még így is szerzett 316 yardot, működött a futás és Goffon sem volt különösebben nagy nyomás, de egyszerűen nem volt annyi tehetség a csapatban, hogy ez pontokban is kiütközzön (ha lettek volna Swifték, akkor érdekes is lehetett volna a meccs).

A Lions oldaláról az újonc Amon-ra St. Brownt lehet kiemelni, aki 8 elkapásból 73 yardot szerzett, messze őt kereste a legtöbbet Goff. Egyre jobban belejön a fiatal elkapó, és bár túlzás lenne azt mondani, hogy annyira jó lenne, de benne akár még lehet is potenciál. Emellett a támadófal egészen jól helytállt a pass rush-sal szemben és futáshoz is jól blokkolt, de a skill pozícióba nagyon sok tehetség kell, ha ez a Lions bármit is szeretne a jövőben.

(renningan)

New York Giants @ Los Angeles Chargers 21-37

Nagyjából ugyanaz a történet, mint a Lions-Broncos meccsen, annyi különbséggel, hogy a Chargers jobban kiengedett, miután eldöntötte a mérkőzést: 37-7 volt az állás, amikor a Giants elkezdett kozmetikázni az eredményen. Összességében ugyanakkor ez is egy teljesen egyoldalú találkozó volt.

A Chargers egyáltalán nem érezte meg Keenan Allen hiányát, van másik alapon Justin Herbert csak úgy szórta a bombákat. Jalen Guyton három elkapásból 87 yardot és egy TD-t szerzett, Josh Palmer öt elkapásból 66 yardot és egy TD-t – ketten háttérbe szorították az oltatlansága miatt öt nap karanténban lévő Mike Williamst. Herbert ezen kívül még kiosztott egy TD-t Jared Cooknak is, 275 yarddal és három hatpontossal fejezte be a találkozót, és még volt 19 futott yardja is. Ez a dobása meg földöntúli.

A földön is jól működött a dolog, Austin Ekeler 5,6 yardos átlaggal szerzett 67 yardot és egy TD-t, illetve fontos kiemelni, hogy kivételesen egyetlen turnovert sem csinált a támadósor. Hibátlan, tiszta munka, és amíg számított, addig kilenc támadásból hét pontszerzéssel ért véget.

Eközben természetesen a védelem is parádézott: egy fumble, egy INT, két sack és egy turnover on downs volt a mérleg, az első nyolc támadásból mindössze hét pontot szerzett a Giants. A végére, 30 pontos előnyben persze várható volt, hogy kiengedett az egység, ezzel együtt ez eléggé rendben volt. Persze említsük meg, hogy futás elleni védelme továbbra sincs a Chargersnek, Barkley 4 yardos, míg Booker 7 yardos átlaggal szerzett 120 yardot a földön – ezt most a sok feltett ponttal sikerült kompenzálni és relatíve limitálni, de egy jobb támadósor ellen ilyen futás elleni védelemmel nagyon nehéz lesz, pláne a rájátszásban.

A Giants részéről az 50 százalékos pontosság alatt passzoló Mike Glennon ismét megmutatta, hogy cserén kívül másra nem jó: volt pár rendben lévő dobása, megszerezte élete első futott TD-jét, de összességében ez elég vékony volt, egy picket is dobott (a fumble is az övé volt), el kell őt felejteni. Mondjuk azt nehéz megmondani, hogy ő vagy a skill játékosok voltak rosszabbak – jó eséllyel ez egy öngerjesztő folyamat volt. Mindenesetre Sterling Shepard csak dísznek volt a pályán, Kenny Golladayt meg hiába vették célba nyolcszor is, két elkapás és 15 yard volt a mérlege. A védelem is kritikán aluli volt, semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni semmilyen téren.

(renningan)

Seattle Seahawks @ Houston Texans 33-13

Meglepően szoros volt a meccs első félideje, mindössze három pontos volt a Seahawks előnye a szünetben (16-13). Egészen jól működött a hazai támadósor, Davis Mills elég jól nyomta, de a második félidőben már elfogyott minden puskapor és a vendég csapat nagyon simán húzta be a meccset, ezzel még halványan életben tartva a rájátszásról szőtt álmokat. Tanulságok:

  • Rashaad Penny él!

Ki emlékszik még az első körös bust futó Rashaad Pennyre, akinek 2018 óta 930 yard és öt TD jött össze, idén pedig 2,9 yardos átlaggal 78 yardot tett a közösbe? Na, ő most a Texans ellen 8,6 yardos átlaggal 137 yardot és két TD-t szerzett, miközben az eredetileg kezdőbe várt Alex Collins csak 16 yardot gyűjtött. Persze a Houston ellen ez nem sokat jelent, az is elképzelhető, hogy Collinst inkább pihentetni akarta Pete Carroll, de aki jobb híján őt tette be a fantasybe, az örülhet.

  • Davis Mills nem volt rossz

49-szer passzolt az újonc irányító, ebből 33 lett jó 331 yardért és egy TD-ért. Nem elit teljesítmény és a Seahawks védelme sem nehezítette meg annyira a dolgát, de ez azért egészen biztató volt, különösen az első félidő. A kedvenc elkapója ezúttal is Brandin Cooks volt, aki a ramses időket idézve 101 yardot szerzett a Seahawks ellen. Rajtuk kívül különösen jó egyéni teljesítmény nem volt a Texans részéről a labda egyik oldalán sem, de már az első félidő is ajándék volt a szurkolóknak.

  • Ez a Wilson vezette offense még mindig nem túl jó

A Texans nyilván nem jó fokmérő egy offense megítélésében, de azért a Seahawks problémáit még a Houston is jól megmutatta. A csapat négy TD-jéből három egy 32 és egy 47 yardos futás volt, illetve egy 55 yardos Tyler Lockett elkapás. Nagy játékok, aztán szinte semmi. Wilson 60 százalékos pontossággal passzolt, ami nem valami fényes úgy, hogy nyomás nem volt rajta és a legtöbb szurkoló nem tudná megnevezni a Texans kezdő védőit. Persze a 260 yard és két TD nem néz ki rosszul, de kis túlzással ami nem 50+ yardos bomba Lockettnek, az nem volt jó. DK Metcalffal továbbra sincs meg az összhang, amióta Wilson visszatért (öt mérkőzés), azóta az elkapónak nincs TD-je és csak egyszer lépte át az 50 yardos határt, míg Geno Smith-szel három és fél meccsen 60 yardot átlagolt és négy TD-t szerzett.

  • Védelmek nem voltak a pályán

Ezt csak amolyan érdekességképp jegyezném meg, csak hogy a védőkről is legyen szó. A Texans védelme sem nyomást nem generált, sem coverage-ben nem volt jó, de még a futást is engedte, egyedül akkor volt némi sikerélmény, ha Wilson nem Lockett-et célozta a messze távolban. A Seahawks egysége két teljes sacket is fel tudott mutatni, illetve limitálta a Texans amúgy is gyenge futójátékát, de azért a 300+ yard Millstől nem túl fényes, ráadásul a meccs első félidejében abszolút pariban volt a hazai csapat. Persze a győzelmet nem kell magyarázni, de ez nem igazán volt erődemonstráció.

(renningan)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!