Connect with us

Összefoglaló

A Bengals és a Rams játssza a Super Bowlt!

Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy a Cincinnati Bengals és Matt Stafford a Super Bowlért fog küzdeni, mit mondtatok volna? Mi sem igazán hittük volna, mégis ez a helyzet a 2021-es szezon végén! Az AFC-ben a Bengals nagyot fordítva hosszabbításban megverte a Chiefst, az NFC-ben pedig a Rams jött vissza két labdabirtoklásnyi hátrányból és napra pontosan egy évvel azután, hogy a csapat megállapodott a Lionsszel Stafford elcseréléséről, bejutott a Super Bowlba. 

Cincinnati Bengals @ Kansas City Chiefs 27 – 24 h.u.

Ha azt hittük, hogy a múlt heti izgalmakat nem lehet fokozni, akkor nagyot tévedtünk. Ez az AFC-döntő ismét felvitte a pulzusunkat az egekbe, igaz nem egészen így indult. Az első félidőben ugyanis csak az egyik csapat volt a pályán: a Chiefs. Patrick Mahomes és az offense teljesen felőrölte a Bengals védelmét, és egy tökéletes félidőt hozott össze.

Mahomesnak alig volt rossz passza, és már a nagyszünetben elérte a 200 passzolt yardot és a 3 TD-t. A Chiefs ugyanis az első három drive-jából TD-t szerzett, ráadásul hosszú támadásokat vezetve, amik legalább 60 yardosak voltak (67, 75 és 84 yardot haladtak). Az offense sikerének a kulcsa elsősorban az volt, hogy már a legelső kísérleteknél sokat tudtak haladni, pedig többnyire csak Jerick McKinnon futott, de mindig 5-6 yardokat tudott szerezni, és a rövid második kísérletet Mahomes könnyedén meg tudta oldani (harmadik kísérletre csak négyszer kényszerültek, de azt is gond nélkül megcsinálták).

A Bengals ezzel szemben szenvedett az első 30 percben. A Chiefshez hasonlóan a vendégek is futásokkal próbáltak meg haladni első kísérletekre, de Joe Mixont rendre elérték a line of scrimmage-en, így többnyire csak egy-két yardokat tudott haladni. A hosszú második és harmadik kísérletek megakasztották a drive-okat. Egy TD összejött a Bengalsnak is, de az inkább egy rögtönzött megoldásból született, semmint egy tudatos játékból.

A félidő utolsó percében a Chiefs még támadhatott egyszer, és ahogyan a korábbi három drive-ban, úgy a Chiefs most is könnyedén átszáguldott a pályán. Az 1 yardoson azonban kifutottak az időből. Mahomes kétszer is megpróbálta bejuttatni a labdát a célterületre, de előbb sikertelen lett az átadása, majd Tyreek Hillt a gólvonal előtt szerelte Eli Apple. Mivel a Chiefsnek nem maradt időkérése, és Hillt pályán belül szerelték, így az óra lepörgött, és először a meccs folyamán a Bengals kivédekezett egy támadást.

21-10-nél még nem volt elveszve a meccs, de a játék addigi képe alapján nem sok esélye volt a Bengalsnak, főleg úgy, hogy a második félidőt is a hazai gárda kezdhette meg. Csakhogy a Chiefs nem tudott ebből a drive-ból sem pontot szerezni, punt lett a vége. A Bengals defense számára lélektanilag hatalmas löketet adott, hogy 0 ponttal kivédekezte a Chiefs két támadását a félidő végén és elején. Könnyen 35-10-re módosulhatott volna az állás, ahonnan már nem lett volna visszaút, de két ilyen védekezés után a Cincinnati védői elkezdték elhinni, hogy van esélyük. És bizony volt is.

A vendégek defense-e az első félidőben átjáróház volt, a második félidőben azonban teljesen kikapcsolták a Chiefs támadóit. Mahomes semmit nem tudott tenni, folyamatosan odaértek hozzá (pedig többnyire csak 3-4 ember támadta őt), és vagy pontatlanul dobta a labdát, vagy sackelték, vagy eladta a labdát. Utóbbi kritikus volt, ugyanis bár a Chiefs támadói nem tudták növelni az előnyt, de a védelem még tartotta magát (egy FG-t engedett csak). Mahomes INT-je azonban rövid pályát adott Burrow-nak, amit ki is használt, és Chase-nek adott TD passzával, majd utána a sikeres kétpontossal kiegyenlített a Bengals.

Sima kiütés helyett hirtelen egy szoros összecsapás kerekedett ki a meccsből, amire senki nem számított. Legfőképpen a Chiefs nem. Sokat elmondó jelenetsor volt, amikor a hazai oldalvonal mellett azt lehetett látni, hogy Hill és Hardman egymással veszekszik. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy kezdenek szétesni fejben, ami egy ilyen fontos meccsen soha nem jó előjel.

A Chiefs védelem még próbálta menteni a menthetőt, és még egy interceptiont is szerzett, de a támadók nem tudtak semmit sem kezdeni a váratlan lehetőséggel, csak hátrafelé haladtak, és visszapuntolták a labdát. A defense egyre nagyobb nyomás alá került, de még így is el tudták érni, hogy csak mezőnygólt rúghasson a Bengals, amivel átvette a vezetést. 6 perc maradt az órán az FG után, ami bőven elég Mahomesnak, de a második félidő játéka alapján ez már egyáltalán nem volt biztos. A Chiefs offense azonban ezúttal képes volt összehozni egy értékelhető drive-ot, és hamar mezőnygól távolságba jutottak. A cél azonban egyértelműen a TD volt lehetőleg úgy, hogy Burrow-nak ne legyen esélye visszatámadni. Az órát sikerült lepörgetni teljesen, de a TD elmaradt. Sőt, majdnem sikerült elveszíteni a meccset, mikor Mahomes kezéből Sam Hubbard kiütötte a labdát. A fumble-t végül Thuney össze tudta szedni, de ezzel a játékkal eldőlt, hogy csak mezőnygólt tudnak rúgni, és hosszabbításban kell kiharcolni a Super Bowlba jutást. Butker nem hibázott, így jöhetett a ráadás.

A pénzfeldobást akárcsak egy héttel korábban, most is a Chiefs nyerte, és először támadhatott. Most azonban az ellenfél védelme sokkal nagyobb mentális fölénnyel rendelkezett, mint a Bills meccsen, és ez hamarosan meg is mutatkozott. Jessie Bates ugyanis leütötte a Hill felé feldobott bombát, a labda pedig Vonn Bell kezében kötött ki.

Ennek az INT-nek köszönhetően Burrow megkapta az esélyt, hogy megnyerje a meccset, és ezúttal már elég volt egy mezőnygól is a győzelemhez. A Chiefs védelem egész meccsen jól játszott, de a hosszabbításban lényegében feladták a küzdelmet. Elég volt ránézni az arcukra, és a vereségbe való beletörődést lehetett látni rajtuk. Az a Mahomes INT teljesen megtörte őket. Ilyen állapotban nem is tudtak semmit tenni, a Bengals könnyedén végigment a pályán, és az egész playoffban hibátlan Evan McPherson most sem remegett meg: 31 yardról könnyedén berúgta a mezőnygólt, és nyert a Bengals.

A második negyed közepén 21-3 volt az állás, és a meccs addigi képe egy sima kiütés felé mutatott. A félidő utolsó támadása (majd a szünet utáni első drive) azonban mindent megváltoztatott. Ez után a Bengals védelmen Mahomes nem talált fogást, és a teljes második félidőben (illetve a hosszabbításban) egyetlen mezőnygólt tudott csak szerezni a Chiefs. Hatalmas teljesítmény volt ez a defense-től, és lényegében ez az egység juttatta be a Super Bowlba a Bengalst. Nagyon kiemelni senkit nem lehet, mert ez a védelem együtt egymást segítve érte ezt el, szinte kiemelkedő egyéni teljesítmény nélkül. A már említett Jessie Bates (akinek a meccsvégi játék mellett is volt több fontos megmozdulása) és a pass rusher Trey Hendrickson lehet a kivétel, utóbbi végig Mahomes nyakában loholt, többször is megzavarta az irányítót, és 1,5 sacket is begyűjtött.

A támadók oldalán bármennyire is meglepő, de Chase-nek egy csendes meccse volt, sokáig nem is ment felé labda (végül azért összehozott 54 yardot). Sokkal nagyobb feladat hárult Tee Higginsre, aki 6 elkapásból 103 yardot ért el. Az első félidőben is lényegében csak ő volt megjátszható, és a meccs további részében is sokat tett a győzelemért.

A Chiefs oldaláról érthetetlen mi történt. 21-3 után könnyedén le tudták volna zárni a meccset, de az offense a teljes második félidőt kihagyta, a defense pedig örökké nem bírta tartani az ellenfelet. Az alapszakasz meccsen is ugyanez történt, egy domináns első félidőt egy teljesen értékelhetetlen második követett. Fejben egyértelműen szétestek, ami érthetetlen, hiszen nekik nagyobb rutinjuk van a playoffban. Lényegében saját magukat verték meg.

A Bengals hatalmasat küzdött, és akkor sem adták fel, amikor úgy tűnt teljesen reménytelen a meccs. A kitartásuk jutalma pedig a franchise harmadik Super Bowl szereplése lett.

(jarred)

San Francisco 49ers @ Los Angeles Rams 17-20

Leírhatatlanul őrült volt ez a mérkőzés, ami szinte mindennel szembe ment, amire előzetesen számíthatunk: a Rams offense három negyeden keresztül szinte tehetetlen volt, Sean McVay hátrányból nyert, Kyle Shanahan konzervatív volt, ráadásul még outcoacholták is, arról nem is beszélve, hogy az utolsó percig úgy tűnt, hogy Garoppolo viszi be a hátán a csapatot a döntőbe. Az elmúlt hat 49ers-Rams meccs után sok mindenre számíthattunk, de erre nem.

A hazai csapat kezdte a találkozót, ráadásul borzalmasan. Először jött egy punt, majd a következő drive-ban egy felpattanó red zone INT (nem feltétlenül Matt Stafford hibája, de az biztos, hogy ennél sokkal jobban is meg lehetett volna dobni a labdát). Kisebb meglepetésre ugyanakkor a 49ers offense sem tudott haladni és két punt után 0-0-s állásnál támadhatott a Rams.

Staffordék a saját 3 yardosuknál kezdték a drive-ot, ami nem sok jót ígért, de mégis ebből a lehetetlen helyzetből sikerült összerakni a szezon legjobb drive-ját: 97 yard, 20 játék, 9:33 lepörgetve az órából, majd egy 16 yardos Cooper Kupp TD. Ez kijózanította a 49erst, ami ezt követően egészen a negyedik negyedig dominálta a meccset: Jimmy Garoppolo kiosztott két passzolt TD-t (az egyikhez mondjuk nem sok köze volt), Robbie Gould belőtt egy mezőnygólt, miközben a Ramsnek csak egy sikertelen mezőnygól jött össze. Ennek köszönhetően a félidőben 10-7-re, a negyedik negyed kezdetén pedig 17-7-re vezetett a 49ers.

Nem úgy tűnt, hogy ebből a helyzetből fel tud állni a Rams, pláne nem úgy, hogy Sean McVay minden challenge-e rossz volt és már időkérés nélkül volt ekkor a csapat. Stafford, Kupp és Beckham azonban összehozott egy 75 yardos TD-drive-ot, majd a védelem is kiharcolt egy puntot, így a döntetlenért mehetett a Rams, de majdnem katasztrófa lett a vége: a Lions korábbi 1/1-ese megdobta a szezon talán legrosszabb passzát, ami csak az isteni szerencse (és Tartt bénasága) miatt nem lett INT. Ezt követően viszont sikerült eljutni mezőnygól távolságba, így közel hét perccel a vége előtt egál volt az állás.

A 49ers viszont kissé érthetetlen módon megtorpant. A csapat nulla yardot szerzett és ismét kénytelen volt puntolni, a rövid pályát pedig ismét mezőnygólra váltotta a Rams, így Jimmy Garoppolónak egymás után másodszor is game winning drive-ot kellett vezetnie. Ezt a veterán QB egy védőfalemberbe dobott labdával, egy -3 yardos passzal és egy buta INT-vel abszolválta, ezzel eldöntve a meccset a Rams javára. Tanulságok:

  • A gameplan jó volt, de minden mást rosszul csinált McVay

Alapvetően jól felkészült a 49ersből a Rams: Staffordon viszonylag limitáltan volt csak nyomás, a vártakhoz képest a futás sem volt teljesen haszontalan, a játékok pedig 1-2 kivétellel jól voltak felrajzolva. Azonban minden más teljesen vállalhatatlan lett: McVay olyan jelenetekre dobott piros zászlót, amiket esélye sem volt megnyerni, az időkéréseit is furán használta, a negyedik negyedre már nem maradt challenge lehetősége, sem időkérése. Ennél azért lehet jobban dolgozni.

  • Kyle Shanahant lenyomták

Szinte egész évben nem nagyon volt erre példa, de most megtörtént: a liga talán legjobb támadózsenijének túljártak az eszén. Annak ellenére, hogy Trent Williams, George Kittle és Kyle Juszczyk is egészséges volt, a csapat 20 futásból mindössze 50 yardot szerzett és ezt is a 3,7 yardos átlaggal futó Deebo Samuel húzta fel – aki egyébként most is parádésan játszott, nem lehetett megállítani. Raheem Morris ezúttal megtalálta az ellenszert Shanahan elképesztő futójátéka ellen, a 49ers mestere még a második félidőben sem tudott mit kitalálni a Rams védelme ellen.

Emellett az is nagy hiba volt, hogy előnyben nem ment neki a 4&2-nek Rams térfelén a második félidőben, pláne azok után nem, hogy McVay pirosat dobott a semmire (előtte ráadásul két kísérletből nem tudott 2 yardot előre menni). Nagyon konzervatív hívás volt a punt, ami után a Rams azonnal ki is egyenlített.

  • Stafford majdnem elstafforkodta

Az élete első NFC döntőjén résztvevő Stafford összességében jól játszott: 45 passzából 31 jó volt 337 yardért, két TD-ért és egy INT-ért. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy nagy szerencséje volt, amikor Jaquiski Tartt elejtett egy kötelező INT-t, ezzel az egy meggondolatlan mély dobásával majdnem elvágta a saját torkát – ezekről a játékokról le kellene szokni, a lehetetlent nem kell erőltetni (mintha amúgy veszített volna kicsit a karerejéből, vagy van valamilyen rejtett sérülése, ami néha beakad – így vagy úgy, de ez nettó életveszély).

De hogy dicsérjünk is: bár volt egy dropja, de Kupp így is 11 elkapással, 142 yarddal és két TD-vel fejezte be a találkozót. Ráadásul 33 meccs után Odell Beckham is 100 elkapott yard fölé jutott, kilenc elkapásból 113 yardot tett be a közösbe. Emellett emeljük ki a csere TE Kendall Blantont, aki a sérült Tyler Higbee-t helyettesítve mind az öt felé szálló labdát elkapta 57 yardért.

  • Jimmy Garoppolo végül csak hozta önmagát

A meccs egy pontján Garoppolónak nagyjából 200 yardja és két TD-je volt INT nélkül. Az utolsó két drive-ban viszont volt egymás után öt rossz passza és egy nagyon buta INT-je (illetve még egyet elejtett Jalen Ramsey). Ezzel bebizonyította, hogy legyen bármilyen jó is a rendszer, a végtelenségig nem lehet limitálni egy gyenge irányítót. A 49ers egy bitang jó csapat (a védelem ismét parádés volt), Kyle Shanahan egy támadózseni, de jó irányító nélkül nehéz – legalábbis ennél a pontnál tovább jutni.

  • A végére Donaldék is megérkeztek

Érdekes volt a Rams védelmi teljesítménye, ugyanis 55 percen keresztül semmilyen nyomást nem sikerült generálni, aztán hirtelen rárúgta az ajtót Garoppolóra. Ugyan sacket végül nem sikerült szerezni (Jimmy G inkább INT-t dobott), de Aaron Donald és Von Miller is nagyot ment, a futás elleni teljesítmény pedig egyenesen elit volt. És ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a két éves visszavonulásból visszatért Eric Weddle kilenc tackle-lel vezette a csapatot!

(renningan)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!