Zac Taylor vagy Derrick Henry lesz a továbbjutás kulcsa? – Bengals @ Titans

Az AFC-ben mindenki a Bills-Chiefs összecsapásról beszél, pedig az első kiemelt és az idei év meglepetéscsapata a másik mérkőzésen méri össze a tudását és nem gondolom, hogy rosszabb meccset kapunk ezen a találkozóban. Kevésbé izgalmasat biztosan nem. A Bengals az elmúlt négy mérkőzését meggyőzően hozta, megnyerte a AFC Northot, majd 31 év playoff nyeretlenségét törte meg múlt héten a Raiders ellen. A Titans eközben legjobb játékosa nélkül harcolta ki a pihenőhetet, Mike Vrabel pedig még nem kapott ki karrierje során úgy, hogy több mint nyolc napja volt felkészülni.

Amikor a Bengalsnál a labda

Nagyon kétarcú csapat benyomását keltette idén a Bengals, mert az első kilenc héten bár aránylag sikeres volt a gárda, de nem aknázta ki a offense potenciálját. Ezen idő alatt a korai downok 53%-ában passzoltak csak, ami a liga 20. helyére volt elegendő és ezeken a downokon a EPA mutatójuk kicsi mínuszban mozgott. Majd a 10. héten változtatott a vezetőedző Zac Taylor és végre Burrow kezébe adta a labdát. Az idény végére így feljöttek a 12. helyre, de különösen nagy volt a kontraszt az utolsó öt mérkőzésen. Ekkor már a korai downok 60%-ában passzolt a csapat, az EPA mutató pedig ezzel párhuzamosan a liga második legjobbja lett.

Ez nem csak azt jelentette, hogy végre elkezdték kihasználni, hogy az egyik legnagyobb tehetség csücsül az irányítói székben, de jókora terhet is levettek Burrow és a támadófal válláról. Ugyanis az, hogy az idény elején sokat futottak, azt eredményezte, hogy viszonylag sok harmadik és hosszúra kényszerültek, az idény első felében átlagosan a harmadik kísérleteknél 5,8 yardot kellett megtenniük, ami a liga középmezőnyébe volt elég. Ezen kívül Burrow a dropbackek 36%-ában került nyomás alá, mert az ellenfél tudott készülni az egyértelmű passzszituációkra, a támadófal viszont még nem elég jó, hogy megvédje minden helyzetben.

Az idény második felében, amikor egyre többet kezdtek el passzolni korai downokon, a harmadik kísérleteknél hirtelen 4,3-ra esett az átlagosan megteendő yardmennyiség és Burrow is csak a dropbackek 30%-ában került nyomás alá. Az egyik kulcskérdés a mérkőzésen, hogy a Titans védőfala, ahol Harold Landry, Jeffery Simmons és Denico Autry is átlépte a 60 nyomásgyakorlást a szezonban, mennyire tudja dominálni a Bengals támadófalát. Azt láthattuk a Raiders elleni meccsen is, hogy addig volt igazán domináns a Bengals, amíg aránylag kevésszer jutott át a pass rush, ezt most egy teljesen más típusú védőfal ellen nem lesz könnyű bemutatni.

A Raiders védőfal ugyanis inkább a széleken jó, annak is igazán csak Crosby irányából, így Taylorék könnyedén tehették meg, hogy duplázzák a kiváló rushert vagy mozgatták a másik irányba a játékot. Most a Titans oldaláról inkább középről jön a nyomás, ami jóval kevesebb időt biztosít Burrow számára. A legnagyobb teher a belső hármas Trey Hopkins, Quinton Spain és Hakeem Adeniji vállát fogja nyomni, akik egyaránt már több mint 20 nyomást engedtek a szezonban és a sackek nagy részéért is ők voltak a felelősek.

A Titans ellen nagyon fontos lesz, hogy már az elején bátran Burrow kezébe adják a kezdeményezést, mert különben hasonlóan sokat lesz nyomás alatt, mint az alapszakasz elején, ami nem jó ómen. A támadófala nem védte meg különösebben jól az alapszakasz során, összesen 51-szer sackelték, ami a legtöbb a ligában. A Titans pass rush ezzel szemben a vártakhoz képest jól teljesít, 43 sacket értek el, ami a kilencedik legtöbb a ligában.

A másik kulcs a mérkőzésen az lesz, hogy a Titans mit kezd Chase-szel, aki franchise rekordot jelentő 116 yardot termelt a Raiders ellen és a mérkőzés elején abszolút az volt a kulcs, hogy nem tudták lelassítani. Különösen fel kell készülnie a Titansnek arra, hogy az oldalvonal mellett mit kezd az újonccal, mert a Bengals előszeretettel használja az oldalvonal mellett a legjobb elkapóját, ezzel csökkentve a labdaeladások számát is. A Titans márpedig akkor élt igazán, amikor a turnover marginja stabilan pluszban volt.

Azokon a mérkőzéseken, amikor a Titans nyert, akkor összesen +11-es volt a mutatójuk, amikor viszont veszített, akkor -14-es. Ebbe belejátszik, hogy sok labdát sikerült eladniuk, de az is, hogy ezeken a meccseken mindössze kettő labdát szereztek.

Chase őrzése nem lesz egyszerű. A cornereik egy az egyben nem feltétlenül tudják vele felvenni a versenyt, Kristian Fulton és Jackrabbit Jenkins már együtt több mint 1000 yardot és nyolc touchdownt engedett, ami még fájóbb Chase ellen, hogy elkapás után is már közel 400 egységnél járnak. Amit tehetnek, hogy a kiválóan játszó safety sorukból kap egy bracket őrizetet a rookie elkapó, Kevin Byard a liga egyik, ha nem éppen a legjobb safetyje, könnyedén be tud nagy területet is játszani, de Chase oldalvonaljátékára nagyon nehéz lesz odaérni. Ellenben lehet, hogy pont ez lesz végzetes számukra, ugyanis Tyler Boyd vagy Tee Higgins ki szokta használni, ha ők maradnak üresen.

Amikre még érdemes lehet figyelni, hogy a Titans linebacker sor hogy állja meg a helyét. Ugyanis ebben a keretben nincs még átlagos játékos sem. Jayon Brown, Zach Cunningham és David Long is borzasztó mind futás ellen (majdnem 10 elrontott szerelés fejenként), mind coverage-ben (közel 80%-os elkapási arány átlagban). Ez azért rossz hír, mert Joe Mixon a negyedik legtöbb kontakt utáni yardot szerezte a szezonban 933 egységgel és az ötödik legtöbb elrontott szerelést kényszerítette ki. Ezen kívül C.J. Uzomah-t is nagyszerűen használja a Bengals, sok útvonalat fut a falból felállva és hat szerzett touchdownja sem elhanyagolható.

Amikor a Titansnél a labda

Nehéz mással kezdeni, mint hogy Derrick Henry visszatér. A Titans kiváló futója a szezon csaknem felét kihagyta sérülés miatt, de így is tizenkettedik futott yardokban, hatodik kontakt utáni yardokban és a harmadik legtöbb touchdownt szerezte. Azt gondolom, hogy ezek magukban félelmetes számok. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Titans futójáték nélküle is működött, hat alkalommal is átlépték a 120 yardot, akkor joggal mondhatjuk, hogy a Bengalsnak nagyon sok félnivalója van.

Még akkor is, ha a Bengals futásvédelem alapvetően jól teljesített a szezonban. Mérkőzésenként csak 102,5 yardot engedtek, ami az ötödik legjobb, 4,3 yardot futásonként, ami a tizenharmadik legjobb és 14 futott touchdownt, ami a tizennegyedik legjobb. És összesen az egész szezon alatt nyolc legalább húsz yardos futást engedtek csak, ami a hatodik legkevesebb a ligában.

Ellenben a nagyobb baj a Bengals számára, hogy ezt egészséges kerettel tették. Most viszont a Raiders ellen Larry Ogunjobi megsérült és IR-re került, valamint Trey Hendrickson agyrázkódást szenvedett, ami alól csütörtökön kikerült, de kevés edzés lesz a lábában a héten. Márpedig Ogunjobi 31, Hendrickson pedig 20 futásmegállítást tudhat magáénak a ProFootballFocus adatai szerint, ami a negyedik és a hetedik legtöbb a csapaton belül.

Hendrickson agyrázkódása miatti kihagyása azonban főleg nem a futójátékra, hanem a passzsiettetésre hathat ki. A kiváló formában lévő pass rusher ugyanis 77 nyomást gyakorolt a szezonban, ami az ötödik legtöbb és 17 sacket szerzett, ami a negyedik legjobb mutató. Mögötte a második a csapaton belül Sam Hubbard 60 egységgel és a harmadik helyen hatalmas szakadék következik (Larry Ogunjobi 41-gyel, aki ugyebár kiesett). Háromból a két legjobb passzsiettető tehát vagy nem lesz ott vagy sérülésből tér vissza, ami nem egy túl kedvező jel a Bengals számára, amely itt tudták volna igazán megszorongatni a Titanst.

Ugyanis míg a Titans futásblokkolás működik, addig passzblokkolásban vannak problémák. A kezdő ötösből négyen is legalább 26 nyomást engedtek a szezonban, különösen veszélyes lehet a David Quessenberry – Sam Hubbard párharc, ahol a szélső támadófalember már 43 nyomást engedett. Ez pedig azért probléma, mert Tannehill az egyik legsebezhetőbb irányító idén nyomás alatt. A passzmélysége 5,3-ra esik vissza 7,8-ról, ami az ötödik legrosszabb, hat interceptionje a hetedik legtöbb és a 11 labdaeladást ígérő átadása is bottom10-es.

Ellenben ahol még a futójátékon kívül bajban lehet a Bengals, az A.J. Brown levédekezése. A kezdő cornerback soruk nem rossz, de Brown fizikális termete ellen nincs meg se Chidobe Awuzie-nek, se Mike Hiltonnak a skillsetje, Eli Apple pedig egyszerűen csak nem elég képzett és jó, hogy levegye a pályáról. A Titanshez hasonlóan a Bengals is safety segítséget kell, hogy alkalmazzon, Jessie Bates ugyancsak a liga egyik legjobb safetyje, a Raiders ellen például kiváló mérkőzést zárt. A probléma, hogy ekkor Julio Jones valószínűleg egy az egyben marad az őrzőjével és bár nem élete szezonján van túl a rutinos játékos, itt a rájátszásban a tapasztalat pont hogy nagyon sokat számíthat.

Összességében mindkét csapatnak megvannak a fegyverei a másik kijátszására, megvannak a kulcsjátékosok, akik képesek meccset eldönteni, így egy kiélezett és fordulatos mérkőzésre számíthatunk. Sok fog múlni azon, hogy Zac Taylor mennyire engedi szabadjára Burrow-t, Derrick Henry milyen formában tér vissza, és hogy a Bengals mennyire tudja sérültjeit pótolni.