Connect with us

Szabadügynök

Hiába más a hajó, ha a kapitány ugyanaz – Vikings FA-értékelő

A Vikings válaszút elé érkezett 2022-ben: kitart a brutálisan drága, de eredményeket felmutatni képtelen Kirk Cousins mellett vagy teljes rebuildbe kezd. Végül az előbbi mellett tette le a voksát a menedzsment, így most még legalább két évig ezzel a garnitúrával fog próbálkozni a csapat – és ha már a Kapitány jobb nem lesz, akkor legalább a hajó legyen rendben.

A Vikings a 2021-es idény után kivágott mindenkit a menedzsmentből és úgy tűnt, hogy Kirk Cousins is erre a sorsra juthat (igaz, az ő esetében egy csere lett volna az egyetlen lehetséges forgatókönyv). Sőt, mellette a Mike Zimmer féle rezsim olyan meghatározó emberei is veszélyben voltak a riportok szerint, mint például Eric Kendricks vagy Danielle Hunter. Végül aztán mindenki maradt a helyén, de a szerződés alatt állók közül is csak egyetlen ember került lapátra.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Michael Pierce nagyon mellément. A remek belső védőfalember 2020-ban három évre 27 millió dollárért igazolt Minnesotába, de az első évét kihagyta a Covid miatt, tavaly pedig sikerülés miatt csak hat meccsen lépett pályára. Az elküldésével 6 millió dollárt lehetett spórolni, így a 16 millió dolláros cap túllépés mellett nem volt kérdés, hogy nem lesz maradása. Rajta kívül senkit nem rúgott ki a csapat, a szokásos rezsimváltás utáni nagytakarítás abban merült ki, hogy a lejáró szerződésű játékosok nagy része mehetett, amerre látott.

Nem mintha a többségért nagy kár lenne. Everson Griffen egy klublegenda, de már sem mentálisan, sem fizikálisan nincs a toppon, így a visszavonulás sem lenne meglepő. Sheldon Richardson sem az a játékos, aki régen a Jetsnél volt, tavaly egy gyenge közepes teljesítmény volt a legtöbb tőle. Anthony Barr és Mackensie Alexander legutóbb 2018-ban volt képes jó teljesítményt nyújtani, azóta viszont évről évre romlott a teljesítményük. Mason Cole egy csere guard/center, míg Tyler Conklin ugyanez a szint tight endben – olcsón vissza lehetett volna őket igazolni, de 5-7 milliót kaptak a piacon, így még csak gondolkodnia sem kellett a vezetőségnek.

Egyedül Xavier Woodsról lehet azt mondani, hogy érdemes lett volna visszaigazolni, pláne azért az évi 5 millió dolláros fizetésért, amiért a Panthers elvitte. Nem egy elit játékos, de futás ellen kiváló volt és jól kiegészítette Harrison Smith-t.

Kirk, a kapitány

A szabadügynökpiac előtt két optimális csapatépítési filozófiát láttam reálisnak a Vikings részéről. Az egyik a win now volt, de csak abban az esetben, ha Aaron Rodgers eligazol/visszavonul, illetve bónuszképp Tom Brady is befejezi. Ezzel kiesett volna két top gárda, és bár így sem tartottam volna esélyesnek a csapatot a bajnoki címre (a Rams és a 49ers előrébb tart, illetve a Cowboys és Wilson miatt a Seahawks is ott a Vikings szintjén), de így azért lett volna némi realitása egy Super Bowl runnak.

A másik opció a teljes rebuild. Amíg Aaron Rodgers ott a csoportban, addig legfeljebb a wild cardért lehet küzdeni, ha pedig még Tom Brady is marad, akkor pláne nincs miről beszélni, mert minimális az esély, hogy a Bucs-Packers-Rams-49ers-Cowboys ötössel a rájátszásban három meccset nyerjen a Vikings. Ebben az esetben el lehetett volna cserélni Kirk Cousinst, Eric Kendrickset, Adam Thielent, Danielle Huntert és Harrison Smith-t, aztán építeni azt a csapatot, ami majd 2-3 év múlva ott lehet a csúcson.

Brady és Rodgers végül maradt, és bár a top csapatok után óriási a szakadék és a maradékból szinte bárkinek van esélye bejutni a rájátszásba, de komoly bajnoki álmokat nem lehet dédelgetni – nem véletlenül csak a 19. legesélyesebb a fogadóirodáknál a Vikings. Ennek ellenére a csapat azt mondta, “próbáljuk meg, majd két-három év múlva, a Packersszel együtt épülünk mi is”.

A Minnesota 16 millió dolláros cap túllépéssel vágott neki 2022-nek és a win now mód miatt csak úgy tudott pénzt felszabadítani, ha elkötelezi magát az idősödő, esetenként rendszeridegen veterán klasszisai mellett. Ennek megfelelően át lett alakítva Adam Thielen, Harrison Smith és Danielle Hunter szerződése is, így ők a következő két évben jó eséllyel biztosan ott lesznek a csapat rosterén. Emellett egy évvel kibővítették Kirk Cousins szerződését, így a -16 millió dollárból lett 30 millió dollárnyi cap space.

Ha csak a játékosok minőségét nézzük, akkor Thielen, Smith és Hunter is elit szintű játékos, így rövid távú szakmai kritika nem érheti a döntést. Az más kérdés, hogy 2024-ben úgy lesz Hunter után 11,2 millió dollárnyi halott pénz, hogy nem lesz szerződése, Smith már 33 éves és némileg azért esik vissza a játéka, míg Thielen augusztusban ünnepli a 32. születésnapját, az elmúlt három évben 11 meccset hagyott ki és legutóbb 2018-ban szerzett 1000+ yardot (igaz, a TD-ket azért így is termelte). Ez a sztori a 2023-as szezon végéig fog tartani, aztán muszáj lesz lépni (és egyébként Kendricks is 30 éves).

Feltehetően nem véletlen, hogy Kirk Cousins is csak egyéves hosszabbítást kapott, jelenleg vele is csak a következő két szezonban számol a csapat. Természetesen a fizetése teljesen garantált, ami persze érthető és pénzt is sikerült ezzel felszabadítani, csak nehéz megmagyarázni, miért ragaszkodik hozzá annyira a Vikings, mikor az elmúlt négy évben mindössze egyszer ért el pozitív mérleget úgy, hogy egy minimum top 10-es roster volt körülötte.

Félreértés ne essék, Cousins egy átlag feletti irányító, aki normál/ideális körülmények között képes megdobni azokat a passzokat, amikre csak a legjobbak képesek. A probléma az, hogy általában van ellenfél is a pályán, és amikor a rendszer nem működik körülötte, amikor kellenének az extra dobások harmadik- és negyedik kísérletekre, amikor végig kellene vinni egy 2 perces drive-ot a mérkőzés végén, akkor teljes csődöt mond.

Tavaly például Cousins volt 6. legjobb irányító a PFF értékelése alapján, csakhogy ezt mégsem sikerült győzelmekké átalakítani, amiben abszolút a QB a ludas. Mert hiába van 104,5-ös QB ratingje a harmadik downoknál, ami 20 ponttal jobb, mint az átlag, ha Cousins EPA-ja csak az átlagos szintet üti meg – magyarán nem csinálja meg a fontos játékokat akkor, amikor nagyon kellene. De az is beszédes, hogy míg ligaelit számokat hoz akkor, amikor az első olvasását kell megdobnia (0,2+ EPA), addig csak a következő irányítók voltak rosszabbak nála tavaly, ha a második vagy harmadik olvasást kell megcsinálni (-0,2 EPA): Taysom Hill, Jameis Winston, Sam Darnold, Andy Dalton, Zach Wilson, Trevor Lawrence, Baker Mayfield, Big Ben, Tyler Huntley.

Kis túlzással olyan, mint egy felturbózott Jarred Goff, aki konzisztensen képes nagyon jól megoldani az első olvasásait, majd összeömlik, ha bármi mást kell csinálni. Ilyen szempontból nem volt rossz ötlet kinevezni mellé Kevin O’Connellt, aki hozhat magával egy egyszerű és egyben kreatív rendszert, ami hátha lesz olyan jó, hogy legalább a rájátszásig elvigye a csapatot. Végülis Jimmy Garoppolóval is kétszer NFC-döntőbe jutott a 49ers, és mivel Cousins jobb, mint Garoppolo, így annyira jó rendszer sem kell mellé – bár a házat azért erre ne tegyük fel.

Érkezők/maradók

Az átalakításokkal tehát 30 millió dollárja volt a Vikingsnak, miközben a védelem minden posztján óriási lyukak tátongtak, illetve egy rúgó, egy punter, egy center és amolyan luxusként egy jobb WR3 is elfért volna.

Mivel az offense alapvetően nagyon jó, így érthető módon a védelemre és speciális egységre fókuszált a csapat (csak a csere OT Jesse Davis jött az offense-be).

A Vikings RFA-tendert tett a rúgó Greg Joseph-re, ami korrekt lépés, elég jó volt tavaly, de hosszú távban egyelőre korai gondolkodni. Illetve egy évre veteránminimumért visszatért Jordan Berry, ami pénzügyileg rendben van, de azért nem ártana hozni valami UDFA-t, mert a minőséggel vannak gondok.

A védőfal szélére sikerült továbbá elhozni Za’Darius Smith-t, aki ugyan nem ér 14 millió dollárt, de nem is fog ennyit kapni. Mindössze 5 millió dollárnyi aláírási bónusza van, az idei fizetése pedig 1,45 millió dollár lesz – és ennyi az összes teljesen garantált tartalom. Ezen kívül még 3 millió dollárt kereshet, ha minden meccsen pályára lép (176 470 dollár mérkőzésenként), vagyis ez alapvetően egy 1 éves, 9,45 millió dolláros szerződés. Ezt további 1 millió dollárral növelheti egy 12,5 sackes idénnyel a háta mögött, tehát egy elit teljesítmény esetén – ha minden meccsen pályára lép – 10,45 millióval lehet gazdagabb. Ez parádés, a piac egyik legnagyobb fogása.

Az ellenfél futójátékának megállítására érkezett Harrison Phillips, aki kis szerencsével hozza majd azt, amit Pierce-nek kellett volna – nem lesz egyszerű feltörni a Phillips-Dalvin Tomlinson duót középen. Emellett pedig a back7-re is jutott pénz. Egyrészt visszatért Patrick Peterson, aki a jelenlegi szintjén nagyjából ennyit is ér, de nagyon kellene egy cornert húzni az első két kör valamelyikében. Másrészt a linebacker Jordan Hickst sikerült korrekt áron leigazolni Kendricks párjának – ugyan már nem olyan jó, mint annak idején az Eaglesben, de bőven kezdő szint és nem mellesleg rendszerfit Ed Donatell védelmében.

Összegzés

Nem értek egyet a win now felfogással, ahhoz ugyanis az kellene, hogy Kevin O’Connell rendszere tényleg kiemelkedő legyen (ami inkább kisebb csoda, mint elvárás lenne), és talán az sem lesz elég. Eközben a Vikingsnek már most a 9. legkevesebb cap space-e van 2024-re (minimum 29 millió dollárnyi halott pénzzel), vagyis Aaron Rodgers potenciális visszavonulásával egy időben kellene nulláról felépíteni a csapatot (ekkor már jó eséllyel nem lesz a csapatban Thielen, Harrison Smith, Za’Darius Smith, Hunter, Kendricks és Tomlinson, Cousins pedig már 36 éves lesz).

Persze ez senkit nem érdekel majd, ha bajnokságot nyer a Vikings, de ahhoz Hicksek és Petersonok helyett/mellett Bobby Wagnereket és JC Jacksonokat kellett volna igazolni. Egy top csapattól ez a piaci politika rendben lett volna, de a Vikingstól ez is pont olyan ambivalens, mint a Cousinshoz való ragaszkodás.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group