A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

A 2021-es szezon nagy beszédtémája volt, hogy megvan a Chiefs és a top támadósorok ellenszere, fel kell tenni két mély safetyt a pályára és kész is van minden. A Ramsnél Brandon Staley – aki azóta a Chargers főedzője – tette igazán híressé ezt a fajta védelmet, amit Vic Fangiótól tanult még Chicagóban, és ami a következő évek domináns rendszere lesz az NFL-ben. De mi is ez a Fangio defense valójában?

*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 10 dolláros támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*

Tényleg sokat beszéltünk tavaly arról, hogy ha a védelmek elveszik a mély passzok lehetőségét, akkor nagy gondokat tudnak okozni a szuperoffense-eknek, amiket megállíthatatlannak gondoltunk – lásd Chiefs, Bills. A legmodernebb védelmek arra késztették a modern passzorientált támadósorokat, hogy fussanak vagy sok rövid passzal haladjanak előre, azaz türelmesek legyenek és ne hibázzanak bele a könnyebb feladatokba. Erre pedig nem igazán voltak képesek konzisztensen.

Persze azért annál sokkal bonyolultabb ez a legújabb trend, hogy csak rakj fel két mély safetyt hátra és kész is minden, de mielőtt jobban belemennénk a Staley által köztudatba behozott és Vic Fangiótól eredeztethető rendszer rejtelmeibe, nézzük meg, hogyan jutottunk el idáig.

A 2010-es évek domináns védelmi sémája: A Seahawks féle cover3

A 2010-es évek nagyobb részében a Seahawks által meghonosított és Super Bowl győzelmet is érő Cover3 rendszer volt a domináns az NFL-ben. A Legion of Boom akkora siker volt, hogy mindenki ezt akarta lemásolni, így az egység védőkoordinátorai és pozíciós edzői sorban kapták a magasabb kinevezéseket: innen indult Dan Quinn, Gus Bradley, Robert Saleh, Kris Richard vagy Ken Norton is, akik mind minimum védőkoordinátorok, de többen főedzők is lettek.

A séma alapvetően nem volt bonyolult. Négy védőfalember volt a pályán, akik one gap rendszerben berontottak a lyukakban a backfieldre, mögöttük pedig annyian voltak a boxban, hogy minden maradék lyukra jusson egy ember (vagy másképp nézve eggyel több védő legyen a boxban, mint támadó), tehát fel tudtak venni minden blokkolót és volt egy szabad ember levinni a futót. Ez coverage-ben azzal járt, hogy a strong safety felmozgott a boxba, így hátul egyedül volt mélyen a free safety. Így tehát single high safety formációk voltak, azaz cover1 és cover3, domináns részben utóbbi.

Ez elméletben egyszerű volt, de a gyakorlatban kellett egy nagyon jó range-dzsel rendelkező FS (Earl Thomas), kellett két atletikus és magas CB, aki meg tudja oldani egy-az-egyben is feladatokat safety segítség nélkül (Richard Sherman), egy nagyon jó linebacker (Bobby Wagner) és strong safety (Kam Chancellor), plusz a top védőfalemberek is segítettek (Michael Bennett, Cliff Avril). Csak hát ennyi tehetség a legtöbb csapatnál nem adatott meg, így nem is igazán sikerült replikálni a Legion of Boomot.

És időközben a rendszer is eléggé elavulttá vált, a támadók könnyen rájöttek a gyenge pontokra és kihasználták azokat. A Shanahan-féle wide zone rendszer elkezdett futótűzként terjedni a ligában, ami nagyon jó ellenszere volt a Cover3-nak. Megvolt a futás veszélye, ráadásul a szélső futásoké, emellett a sok play actionnel a linebackerek mögötti középső területeket támadták keresztező útvonalakkal, a 3×1 formációkkal WR-LB mismatcheket alakítottak ki, és a seamekbe is jóval több labdát dobtak, ahol lyukas volt a cover3. Plusz jöttek a Mahomesok, Allenek, akik átdobták az egész defense felett a labdát a széleken.

Ezekre pedig megoldás kellett, a cover3 láthatóan nem működött már jól a mai passzorientált NFL-ben, hiszen több erőforrást fordított a futás megállítására, mint a passzvédekezésre. Ezt még Pete Carroll is észrevette, ugyanis idén a Seahawks is szakít a hagyományokkal és eltávolodik a cover3-as rendszertől és átáll erre a trendi Fangio féle defense-re.

A meccs, ami elindította a Fangio defense előretörését

Ugyan Brandon Staley tette trendivé ezt a rendszert a Ramsnél, alapvetően Vic Fangiótól származik ez a séma, amiről a továbbiakban beszélni fogunk. Fangio 2011 és 2014 között a 49ers, majd 2015 és 2018 között a Bears védőkoordinátora volt és mindig jó eredményeket ért el, mégsem kapott akkora médiafelhajtást.

Aztán azzal hívta fel végül magára és még inkább a védelmére a figyelmet, hogy az ezer fokon pörgő, megállíthatatlan McVay offense-t lenullázta 2018-ban a 14. fordulóban. A Rams mindössze 6 pontot szerzett, Goff pedig négy interceptiont dobott, teljesen elveszett volt a támadósor. És Fangio volt az elsődleges oka, hogy McVay abban az évben még nem nyert Super Bowlt, hiszen a nagydöntőben Bill Belichick is a Bears-taktikát másolta nagyrészt, hogy lenullázza a Ramst.

Ez a meccs azzal járt, hogy Belichick és Brady kezére újabb gyűrű került, McVaynek meg kellett újulnia, Fangio főedző lett a Broncosnál, egy évre rá pedig elkezdődött a védelmének másolása. Brandon Staley OLB-edző volt Fangio alatt Chicagóban és Denverben is, innen csábította el a Rams a legendás Wade Phillips helyére. Azóta pedig egyre nő az edzői fája Fangiónak, hiszen a Packersben Joe Barry lett a védőkoordinátor, tavaly Chicagóban Sean Desai volt a DC, aki aztán idén már a Seahawksnál felel az átállásért. Ilyen edzői fák leginkább offense oldalon szoktak kialakulni, de ahogy korábban Carroll alatt, úgy most Fangio alatt is elindult egy ilyen fa és egyre többen használják ezt a rendszert – épp ezért várható, hogy a következő évek domináns védelmi sémája lesz ez.

De mi is a Fangio defense alapja?

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Mivel a mai NFL nagyon is passzorientált, ezért a modern védelmeknek elsősorban a passz megállítására kell fókuszálniuk. Így tesz Fangio védelme is, amely elsősorban a légitámadásokat akarja megállítani, így erre helyez nagyobb hangsúlyt és ide allokál több erőforrást.

A könnyű boxokkal megpróbálja rávenni az ellenfeleket, hogy minél többet fussanak, ami sokkal kevésbé hatékony, mint a passzjáték. Ha pedig passzolnak, akkor megpróbálja elvenni a hosszú labdákat, és rövidebbekre kényszeríti az offense-t, amik szintén kevésbé hatékonyak. És ha egy támadósor csak futásokkal és rövid passzokkal haladhat, akkor egyrészt nagyon türelmesnek kell lennie az irányítónak, másrészt nagyon kis hibaszázalékkal dolgozhat, hiszen egy-egy hiba azt jelentheti, hogy hosszabb játékra kényszerülnek, amire pedig a defense jobban fel van építve (meg nehezebb feladat is a támadóknak).

Makro szinten tehát ez az alapfilozófiája a Fangio defense-nek, de azért ez nyilván nem ilyen egyszerű, és mikro szinten azért ennél jóval többről van szó. Belemegyünk mindjárt részleteiben is, de alapját nézve ez egy 3-4-es felállású védelem úgynevezett odd fronttal (tehát páratlan számú védőfalember van a vonalon), hátul pedig (a snap előtt) két mély safety áll fel, tehát egy 2 high védelemről van szó. Blitzet elég keveset alkalmaznak (legfeljebb harmadik kísérleteknél), hiszen ez épp elvenné azt, hogy több erőforrás kerüljön a passz megállítására.

A front

Kezdjük a line of scrimmage-től a részletesebb bemutatást. A Fangio féle védelem tehát hagyományosan nézve egy 3-4-es felállást jelent, de ugyebár mindenki tudja, hogy ma már a nickel az alapfelállás. Szóval a támadók oldaláról számoljunk úgy, hogy 11 personnelben játszanak, tehát egy futóval és egy tight enddel a fal szélén. Ez ugyebár hat blokkoló futás esetén, így a Fangio-Staley rendszerben ez leginkább 6 védőt jelent a boxban.

A 3-4 így átalakul, egy valakit ki kell venni a formációból. Így ez a 3-4 átalakulhat egy 2-4 (máshogy nézve 4-2) vagy egy 3-3 (máshogy nézve 5-1) formációra.

• 2-4 avagy 4-2: két belső védőfalember, két OLB, két linebacker
• 3-3 avagy 5-1: három belső védőfalember, két OLB, egy linebacker

(Persze ha a támadók mondjuk két tight enddel állnak fel, akkor jön a hagyományosabb 3-4-es (vagy 5-2-es) felállás, de most ne bonyolítsuk.)

Vegyük most azt, hogy 5-1-es formáció van (ahogy a fenti képen), mert futás ellen az az érdekesebb. A futásmegállításnál az az alap koncepció, hogy a három belső védőfalemberrel betömik a pálya közepét, a két OLB-nek pedig nagyon fontos feladata van a szélső futások megállításában. Míg mondjuk a Seattle féle rendszerben ők beronthattak a backfieldre, addig itt nincs mögöttük LB vagy SS segítség, maguknak kell boldogulniuk a széleken.

Ez az alapja a frontnak, de lesz még szó róluk bővebben nemsokára.

A hátsó alakzat

Ahogy mondtam, és ahogy bizonyára tudjátok, 2 high safetys védelemről van szó. Az alapgondolat az, hogy egy tetőt, vagy esernyőt raknak a védelem tetejére, hogy ne lehessen hosszú passzokkal haladni ellenük. Az elsődleges feladat az, hogy a mély labdákat ne engedjék. És ez működik is, igazából 2017 óta gyakorlatilag minden évben a legkevesebb hosszú átadást engedő csapat közt van Fangio védelme, és Staley is csatlakozott ehhez.

A Fangio féle védelmek tehát a snapek jelentős többségében 2 mély safetyvel állnak fel snap előtt. Ez utóbbi egy fontos kitétel, ugyanis meg kell különböztetünk a 2 high shell és a 2 high coverage szóösszetételeket.

• 2 high shell: snap előtt két mély safetyvel áll fel a védelem
• 2 high coverage: snap után két mély safetyvel védekezik a defense

Azért fontos ezt elkülöníteni, mert a Fangio védelmek igazából a 2 high shellben emelkednek ki a ligából, nem a 2 high coverage-ekben. Ahogy láthatjátok az alábbi grafikonon is, 2020-ban csak a Rams és a Broncos állt fel legalább 60%-ban a snap előtt két mély safetyvel, és ők 75% felett voltak, tehát óriási volt a különbség a többiekkel szemben.

Azonban ez nem jelenti feltétlen azt, hogy snap után is két mély safetyvel védekeznek. Szintén 2020-as adat, hogy a Rams és a Broncos csak az erős középmezőnyben volt MOFO, azaz Middle Of the Field Open, tehát gyakorlatilag 2 high coverage-ben – miközben ugyebár mindenkinél jóval magasabb arányban használnak 2 high shellt.

via SharpFootballAnalysis

Tehát akkor mit is jelent ez? Azt, hogy snap előtt jelentős többségben (75-80% felett) két mély safetyt mutatnak a Fangio védelmek, azonban ezeknek körülbelül csak a felén maradnak így. És igazából ez a nagy előnye a Fangio védelem coverage részének: hogy el tudják rejteni a szándékukat, a támadók nem tudják a snap előtt, hogy valójában milyen coverage is lesz, hiszen nagyon sokat rotálnak snap után.

Azzal, hogy két mély safetyvel kezdenek a snap előtt, de igazából minden második ilyen alkalommal rotálnak, így az irányítóknak fogalmuk sincs, mit várhatnak a snap után. Egy sima dropbacknél ez kisebb hezitálást vált ki a QB-kból, de mondjuk play action esetén, és főleg under center play action esetén, ahol hátat fordítasz a védelemnek, ott nagy gondokat tud okozni, hiszen az egyik pillanatban még egy dolgot láttál, majd mikor legközelebb felnézel, már teljesen mást mutat a védelem és így újra kell gondolni mindent, hogy hol lehet őket támadni.

via Ben Solak

Például a Seahawks féle cover3-nál ilyet nem nagyon láthattunk, az egy elég statikus védelem, így az irányítók könnyen diagnosztizálják, hogy hol lehet őket támadni. Fangio védelme azért annyira jó, mert nem statikus és folyton össze akarja zavarni az irányítókat.

Coverage-eket tekintve tehát nagyon változatos ez a védelem. Az átlagnál jóval több cover4-et (quarters) és cover6-ot (quarter-quarter-half) játszanak, de a legtöbb játék egyébként így is cover3 szokott lenni végül, ám ez a ligaátlaghoz képest alacsonyabb. Fontos még kiemelni, hogy elsősorban zónázós rendszerről van szó, viszont ez nagyon sok esetben zone matchet jelent, tehát gyakorlatilag átalakul emberezéssé a játék alakulása alapján – erről bővebben itt írtunk.

Kevés ember a boxban

A front és a hátsó alakzat alap bemutatása után beszéljünk arról, ami talán a legfontosabb része az egész védelemnek: ahogy kiküszöbölik azt, hogy kevesebben vannak a boxban, tehát ahogy kevesebb emberrel is jól tudnak védekezni a futás ellen.

A védelmek ugyebár hagyományosan úgy gondolkodtak, hogy ha a támadóknál 5 blokkoló van, akkor 6 ember kell a boxba a futás megállításához: 1-1 védő az 5 blokkoló felvételére, a hatodik pedig a szerelés végrehajtására. Ha 6 blokkoló van, akkor 7 védő kell és így tovább. Hívhatjuk ezt úgy is, hogy minden lyuknak megvan a felelőse, azaz “gap sound” a védelem.

Azonban hogy ez meglegyen, eggyel kevesebb embert tudsz a coverage-be allokálni, hiszen onnan kell átcsoportosítanod az erőforrásokat. Ha megvan a +1-ed a boxban, akkor leginkább single high safetyvel kell felállnod, tehát cover1-et vagy cover3-at játszol. Így pedig a szélső cornerbackek kisegítése baromi nehéz feladat. Ha ők top WR-ekkel állnak szemben – akik egyre többen vannak a ligában –, akkor általában veszíteni fognak.

Na már most, a Fangio-Staley defense alapvetően nem akarja ezt a +1-et megtartani a boxban és feláldoz egy futás elleni védőt, hogy a passz elleni védekezést kisegítse. Így két mély safetyvel tud felállni a snap előtt, ezáltal változatosabb coverage-eket tud hívni. Ebből igazából mindent lehet futtatni, míg single high safety esetében limitáltabbak az opciók.

Hogyan oldják meg ezt a box problémát?

A 2 high shellek azt az érzetet keltik a támadókban, hogy nagyon könnyen futhatnak a Fangio védelmek ellen, azonban ez nincs így. Persze nem ez lesz a defense erőssége és nem fogja megfojtani az ellenfeleket, mint mondjuk a Buccaneers az utóbbi években, de nem is lesz pocsék – már amennyiben nem csereszintű játékosok alkotják a védelem 75%-át, lásd Chargers tavaly. Ugyanis attól még, hogy invitálja a védelem a futást, még nem jelenti, hogy nincs ennek megállítására felkészülve és ne lennének meg a kellő run fitek.

Az alapgondolat az, hogy a belső védőfalemberek nem rontanak be a backfieldre, mint mondjuk a Seahawks one gap rendszerében, hanem “csak” kontrollálják az embereiket, egy lyukat teljesen betömnek és közben fél szemmel figyelnek egy másikra is. Ezáltal hezitálásra késztetik a futót, ez a fél másodperc pedig pont elég arra, hogy a safetyk felérjenek a run fitre, hozzáadják magukat a boxhoz és máris meglegyen az emberelőnyös szituáció. Ráadásul mivel a safety mélyebbről indul, így a támadófal nem számol vele a blokkolásnál, tehát így még szabadabban érkezhet meg a futóra.

Na de hogyan is néz ki ez a másfél gap rendszer?

Hagyományosan one gap és two gap sémákat különböztetünk meg, a klasszikus 4-3-as front7 one gap, míg a 3-4-es rendszer two gap szisztéma volt az iDL-ek számára. Előbbinél minden ember egy lyukért felel, abba nyugodtan be is lehet robbanni és megcsinálni a szerelést a backfielden. Azért tehetik meg ezt, mert megvan a +1 emberük a boxban, így minden lyukra jut egy ember. Utóbbinál pedig a három belső védőfalember hagyományosan két lyukért felelt, teljesen passzívak voltak a snap után, nem rohanhattak a QB-ra, hanem az volt a feladatuk, hogy lefoglaljanak két lyukat és ezáltal két embert. Na ilyen ma már gyakorlatilag nincs, vagy csak minimálisan.

A másfél gap rendszer a kettő közötti átmenetet jelenti. A falemberek nem ronthatnak be fejvesztve a backfieldre, hiszen akkor egy gap szabadon maradna és nem lenne mögötte senki, aki betöltse. De nem is passzívak teljesen. A védőfalemberek azt csinálják, hogy elfoglalnak egy lyukat, de nem rontanak be rajta, hanem onnan még vissza tudnak lépni egy másikba is. Technikailag ez úgy néz ki, hogy mondjuk balra elindul az egyik iDL az adott lyukba, a fejét oda behelyezi, de a jobb kezét a támadófalemberén tartja, kontrollálja a blokkot, és ha visszavág a futó a másik lyukba, akkor arrébb löki az OL-t, átvált a másik lyukba és megcsinálja a szerelést.

via Billy Stephen

A fenti képen is ezt látjuk. A #90-es Michael Brockers elfoglalja az egyik A lyukat, a futó így visszavág a center és a guard közé, azonban Brockers lejön a blokkjáról és 2 yardon megcsinálja a szerelést.

A Fangio féle védelmeknek így alapvetően elég kevés a negatív yardos szerelése, hiszen nem ronthatnak be a backfieldre, ellenben nagyon sok 1-2-3 yardos megállításuk van, amik sikertelennek számítanak a támadók szempontjából.

A futóknak elég nehéz dolguk van, hiszen sokkal tömöttebb a line of scrimmage, nincsenek meg a nagyobb lyukak, nem tudnak azonnal berobbanni ezekbe, ez a kis hezitálásnyi idő pedig pont elég arra, hogy a safetyk is felérjenek a boxba és csatlakozzanak a futásmegállításhoz.

Az már csak hab a tortán, hogy azzal, hogy a nose tackle a centerrel szemben 0-s technikán, a két másik iDL pedig 4i technikán, tehát a tackle belső vállánál áll fel, a guardoknak is nagyon nehéz dolguk van. Wide zone rendszernél az egyik guard megy segíteni a centernek a nose tackle-re, majd egyiküknek fel kellene mennie a második szintre, azonban ez a legnehezebb blokk a fociban (Geoff Schwartz szerint). Sem a center, sem a guard nem tudja egyedül átvenni az NT-t és így engedni a másikat fellépni, szóval vagy maradnak mindketten és akkor az LB szabadon mozog, vagy egyikük úgy lép fel, hogy a másik nem biztosította a blokkot, és akkor az NT csinálja meg a szerelést.

Külső futásnál pedig az a nehézsége az OL-nek, hogy a két 4i technikán felálló játékos a guard és a tackle közé ront be, így az RB-nek kifelé kell mennie, ahol pedig elvileg az OLB-vel találkozik, akit maximum a tight end vagy a késve kilépő OT blokkol.

Mennyire átültethető a rendszer?

A Seahawks féle cover3 sémának az is volt a hátránya, hogy nehezen lehetett replikálni, legalábbis magas szinten. Minimum kellett egy nagyon jó és gyors free safety, mellé atletikus és magas CB-k, és azért a védőfalba is kellettek a tehetségek, anélkül nem működött a dolog.

A Fangio védelmet viszont könnyebb “másolni”. Nyilván itt sem ártanak az igazán elit játékosok, mint Jalen Ramsey vagy Aaron Donald a Ramsnél, de a rendszer működéséhez ekkora sztárokra azért nincs szükség. Itt a filozófián nagyobb hangsúly van összességében, mintsem a kivitelezésen – vagy máshogy fogalmazva ez a nagyobb hozzáadott érték.

Ami fixen kell, az egy nagyon jó futás elleni nose tackle és mondjuk még egy, vagy kettő jó futás elleni belső védőfalember is sokat segít. Az előnye ennek az, hogy ezeket azért sokkal könnyebb találni, mint Earl Thomasokat és Richard Shermaneket. Az OLB-k sem lehetnek elveszettek futás ellen, ebben nagyobb feladatuk van, mint más rendszerekben. A linebackereken egyáltalán nincs hangsúly ebben a sémában, így ide nem fognak Staley-ék erőforrásokat ölni (bár Green Bayben pont megtették). A safetykre még relatíve nagyobb szerep hárul, hiszen képesnek kell lenniük fellépni a futásra, mindeközben elég gyorsnak is kell lenniük, hogy play action esetén gyorsan visszaérjenek a helyükre. Cornerbackek nyilván fontosak, de nem specifikusan a rendszer miatt, hanem mert a mai NFL-ben kiemelt fontosságuk van.

Az NFL-re pedig szokás mondani, hogy egy copycat league, azaz ami jól működik, azt gyorsan lemásolják. Ez vár a Fangio defense-re is, hiszen nem is nehéz másolni, ráadásul láttuk az utóbbi években, hogy sikeres tud lenni a modern támadófoci ellen. Úgyhogy nem meglepő, hogy ez a nagy trend most a védőfociban és hogy ez lesz a következő évek domináns védelmi sémája.

[/ppp_patron_only]