Connect with us

Draft

Még jobban felértékelődik Wilson megszerzése – Broncos draftértékelő

Hosszú-hosszú idő után a Denver Broncos úgy vágott neki az NFL játékosbörzéjének, hogy nem kellett lesnie az irányítókat, nem kellett könyörögni, hogy csússzon egy tehetség, hanem csak szép nyugodtan, csendben várnia, hogy miként alakul előttük a program. Az első nap így unalmas volt a csapat szurkolóinak, de gondolom kivételesen szívesen unatkoztak.

A Russell Wilson csere miatt nem volt első köre a csapatnak és a második körben is csak az utolsó (Ramstől kapott), szám szerint 64. választással húzott a csapat. Emiatt nehéz ítéletet mondani a csapat tevékenységéről, de érdemes azért megvizsgálni, hogy a szűkős erőforrásokból sikerült-e a roster kisebb lyukait befoltozni.

Utólag is mindenképpen elmondhatjuk, hogy a Broncos helyes döntést hozott, amikor lényegében az idei és a jövő évi első két köréért megszerezte a Seattle-től Russell Wilsont, mivel az idei irányító class borzasztó volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jól felhype-olt irányítók csak csúsztak, csúsztak és csúsztak. Kenny Pickett kivételével (akit a Steelers az első kör közepén elvitt) minden magasan értékelt irányító legalább a harmadik körig esett, ez pedig egyértelműen jelzi, hogy egyik csapat sem lát bennük jövőbeli franchise QB-t, mindössze egy elvállalható kockázatként könyvelte el őket.

Ennek fényében talán még jobb döntésnek bizonyult, hogy viszonylag sok drafttőkét sem sajnáltak Wilsonért, mert amennyiben nem szerzik meg, biztosra vehető, hogy a közvélemény egyöntetűen várta volna el tőlük, hogy húzzanak magasan irányítót, márpedig mivel az elmúlt időszakban folyamatosan figyelmen kívül hagyták ezt, jókora súly nehezedett volna a csapatra.

Ezen kívül természetesen bár voltak jó befektetések az idei class játékosai között, de nehéz volt az első 10-15 pick kivételével instant sztárokat találni. A Broncos az idei class elejének feláldozását aligha bánja.

2/64 Nik Bonitto, Edge, Oklahoma

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A csapat első pickje tehát a második kör utolsó választása volt és a vezetők az Oklahoma edge rusherét, Nik Bonittót húzták ki. A kontextus kedvéért érdemes leírni, hogy az idei class slágerposztja az elkapó mellett a pass rusher volt, ami azt jelenti, hogy 18 (!) játékos került kiválasztásra az első három körben. Közülük 12 már az első két kör után elkelt.

Bonitto még talán az utolsók egyike volt, aki igazi második napos grade-del rendelkezett. A viszonylag erős classban neki volt a legmagasabb a pressure rate-je (22%), azaz kifejezetten magas százalékban tudott odaérni az irányítók nyakába és karrierje során 19 sacket és 34 negatív yardos szerelést szerzett.

A Broncosnak ugyan a Randy Gregory igazolásnak köszönhetően megvan a két kezdője pass rusher posztra, de egyrészt Bradley Chubb nagyon sérülékeny, másrészt Gregory érzékeny az eltiltásokra, harmadrészt pedig vékony volt a rotáció, így abszolút indokolható volt Bonitto kiválasztása.

Egy nagyon agilis, hajlékony pass rusher, aki a támadófalemberek hóna alatt bújik be és elsősorban gyorsaságából él, így speed rushban kimagasló szintet képvisel. Ellenben nagyon kis termetű és vékony, így erőből nem fog nyerni, valamint futás ellen is kevésbé hasznos. Játékstílusa és hajlékonysága sokakat Von Millere emlékeztet és maga Bonitto is őt tekinti egyik példaképének. Bár ez hatalmas túlzás, de egy Miller Lite-ként tekinthetünk rá, ha szépen fejlődik. Várhatóan az első évében mint rotációs pass rusher fogja tehermentesíteni a két kezdőt és a korai downokon nem lesz fenn, de ne vessük el az ötletét, hogy hosszútávon egy sikeres 3-4 OLB lehet.

3/80 Greg Dulcich, TE, UCLA

A harmadik körben aztán a távozó Noah Fant helyett érkezett egy tight end Greg Dulcich személyében. A Seattle-be távozó tight end helyén ugyan a tavaly draftolt Albert Okwuegbunam már pár meccsen bizonyított, de egyrészt még nem tett le annyit az asztalra, hogy bátran egyszemélyben rá lehessen bízni a posztot, másrészt nem baj, ha Russell Wilsonnak több célpontja van. Dulcich egy tight end termettel megáldott elkapó tulajdonképpen, mert jól futja az útvonalakat, egész szépen szeparálódik, ellenben a blokkolásban már kevesebb haszna van.

Egy viszonylag intelligens játékos, aki tudja, hogyan játssza üresre magát és elég agilis is, hogy lerázzon lassabb védőket. Ellenben a contested elkapásokhoz kicsit vékony és talán nem is elég harcias. Egyértelműen Fant utódjaként érkezik és bár a potenciál meg lehet benne, egyelőre a második tight end lesz a rosteren. És hozzátehetjük az egész választáshoz, hogy egy öt helyes hátramozgás után született, ami miatt kapott még egy ötödik körös cetlit a garda.

Ezen kívül is lett volna még egy harmadik köre a gárdának, ám ezt elcserélte a Coltsszal egy jövő évi harmadik és egy idei ötödik körért, ami figyelembe véve a jövő évi class potenciálját, elég jó üzletnek tűnik jelenleg.

 

4/115 Damarri Mathis, CB, Pittsburgh

A harmadik napon aztán már nehéz kezdőket, de akár csak egyből hasznos rotációs embereket is találni, de a Broncos első két húzása egyértelműen ilyen céllal érkezett. Mathis egy kicsit túl agresszív corner, aki szeret az elkapója képébe mászni, ennek az eredménye a karrierjében négy interception és hat leütött labda, valamint hogy a felé szálló labdák alig 50%-át engedte elkapni. Ellenben elég sokszor szabálytalankodik, túl korán kezdeményez kontaktot és ha lemarad, akkor sem rest odapiszkálni. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy bár csak 180 centiméter körül van, de olyan súlypontemelkedése van, hogy képes zsákolni. Ez beleillik a Broncos által keresett atléta profilba.

4/116 Eyioma Uwazurike, iDL, Iowa State

Úgy tűnik, hogy George Paton general manager a negyedik körben a hatékonyságot vette figyelembe a potenciál helyett, ugyanis a kör második húzása is egy termékeny játékosért ment. Uwazurike az utolsó szezonjában 9 sacket, 15 negatív yardos szerelést és hat leütött labdát jegyzett, ami egy főleg 3-4-ben játszó defensive endtől egész korrekt teljesítmény. Nem a legatletikusabb játékos és a pass rush repertoárja is megkérdőjelezhető, ellenben küzdőszellemből jeles és a statisztikákat sem kell magyarázni.

5/152 Delarrin Turner-Yell, S, Oklahoma

5/162 Montrell Washington, WR, Samford

5/171 Luke Wattenberg, C, Washington

6/206 Matt Henningsen, iDL, Wisconsin

7/232 Faion Hicks, CB, Wisconsin

Az utolsó három kör aztán már a potenciálnak, az atletikusságnak és Paton elveinek szólt. A general manager többször kiemelte, hogy neki a pozíciós flexibilitás, az intelligencia és a személyiség mennyit jelent. Ezek a tulajdonságok pedig szinte mindegyik választásnál jelen vannak.

Turner-Yell amellett, hogy Bonitto csapattársa volt, egy igazi atléta (4.47-es 40 yard), aki bár picit alulméretezett, de megfordult corner és pár snap erejéig linebacker poszton is. A Broncos egyrészt előszeretettel tesz fel hat defensive backet a pályára, másrészt nézzük meg, hogy miként festenek linebacker poszton. Montrell Washington ugyan papíron elkapó, de a gyakorlatban inkább egy visszahordó, akinek 900 elkapott yardja mellé ugyanennyi volt visszahordásból is, plusz 150 futott yardokban, összeségében top3-ban volt az egyetemi összyardokat tekintve. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy az egyetemen kijelentette, hogy egyetlen fair catchet sem fog jelezni, minden pluszyardért meg akar küzdeni. Ennek ellenére egy interjún mikor erről kérdezték, akkor azt mondta, hogy a profik között már okosabban kell ennél játszani. A hatodik körös Henningsen pedig villamosmérnöki és informatikai diplomával is rendelkezik, egy scout egyenesen Matt Damonhoz hasonlította a Good Will Huntingból.

Russell Wilson érkezésével a Wisconsin úgy tűnik előtérbe került, mert az utolsó két választás egyaránt innen érkezett (egyébként Melvin Gordon is oda járt), az említett Henningsen után egy corner Faion Hicks zárta a napot. Ő egy elég jó atléta, kiváló mentalitással press man sémákhoz, ellenben rosszul olvassa a játékot és nem érti a zónázás részleteit sem igazán.

A draft azonban nem csak arról szól, hogy kiket draftol egy csapat, hanem hogy mely posztokat nem oldja meg a börzéről. Bár a Broncos azért többnyire hiányposztokra húzott, két pozíciót egészen figyelmen kívül hagyott. Az inside linebacker poszton ugyanis egyelőre csak Jewell van kezdő posztra, illetve Singleton érkezett egy éves szerződéssel, de ez még a legoptimistább becslések szerint is nagyon vékony. Az régóta nem kérdés, hogy a csapat nem értékeli magasra ezt a posztot és ez az új védelmi koordinátor, Evero érkezésével sem változott.

A másik elhanyagolt poszt az a right tackle, a csapat látványosan nem húz erre a posztra, Garrett Bolles 2017-es elsőkörös draftolása óta egyetlen valódi tackle sem érkezett. Az idei utolsó ötödik körös húzás, Luke Wattenberg (aki iskola rekordot állított fel 48 kezdő meccsével) ugyan játszott pár snapet itt is, de ő inkább center vagy guard, mint tackle. Egyelőre úgy tűnik, hogy a friss igazolás, Billy Turner lesz a kezdő, aki bár nem teljesített tavaly rosszul, azért nem tűnik életbiztosításnak sem. Rajta kívül pedig Calvin Anderson és Tom Compton hadra fogható beugróként.

Összeségében ez nem egy rossz draft a Broncostól, főleg hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni Russell Wilson megszerzését és a plusz pickek gyűjtését sem. Az első két választás abszolút rendben van, a többiek pedig részben hiányposztra, részben pedig a filozófia miatt érkeztek és senkire nem lehet azt mondani, hogy hatalmas bust vagy érthetetlen döntés. Egy nagyon pici hiányérzetünk a linebacker és a right tackle poszt miatt lehet, de Hackették tartják magukat ahhoz, hogy nagyot reachelni nem akarnak, így pedig nem szabad erőltetni semmit.

Értékelés: A-

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group