“Harcos vagyok, egész életemben küzdöttem. Ti is harcosok vagytok, küzdjetek ti is!”
Volt egyszer egy kicsi játékos, aki olyan naggyá vált, hogy szobrot állítottak a tiszteletére. Aki megmutatta, hogy soha nem szabad feladni. Sam Mills neve összeforrt a Carolina Panthersszel, a története pedig sokak számára példaként szolgálhat.
Sam Mills élete egy véget nem érő küzdelem volt. A kezdetektől fogva azt hajtogatták neki, hogy nem lehet focista, mert túl alacsony – 175 cm-es termetével ugyancsak nem számított magasnak. Nem is kapkodtak utána az egyetemi focicsapatok, így a pályafutását egy harmadosztályú együttesnél kezdte meg. De ez nem szegte kedvét, felküzdötte magát a bajnokság legjobbjai közé és 501 tackle-lel a mai napig rekordtartó a Montclair State University-n.
Persze ez nem volt elég ahhoz, hogy az NFL-csapatok figyelmét felkeltse. Draftolatlan újoncként a Cleveland Brownsban kezdett játszani, a csapat azonban hamar megvált tőle az alacsony termete miatt. Ezután megpróbálkozott a kanadai ligában is, de ottani pályafutása sem tartott túl sokáig, így Mills egy időre szögre akasztotta a stoplisát és tanárnak állt.
Talán örökre New Jersey-i középiskolásoknak tanított volna fényképészetet, ha 1983-ban meg nem alakul Amerika egyik tiszavirág életű ligája, a USFL (United States Football League). Mills pedig úgy döntött, elmegy a Philadelphia (később Baltimore) Stars válogatójára. Az edzőknek megtetszett, így le is igazolták. A linebacker pedig kihasználta a lehetőséget és remekül játszott. A USFL három szezonos története alatt 592-szer vitte le az ellenfelet a földre és kilencszer szerzett labdát, illetve kétszer lett bajnok. Edzője, Jim Mora – aki Peyton Manningel is dolgozott korábban – pedig azt mondta róla, hogy
“A legjobb játékos, akit valaha edzettem.”
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások