A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetését az ACC szolgáltatta, ahol a Clemsont nem csak letaszították a trónról, de a konferenciadöntőbe se jutottak be a Tigrisek. Idén azonban újra nőni látszik az előnyük.
Clemson Tigers
Legnagyobb erősség: védelem
Tavaly a Clemson hatalmas meglepetésre a konferenciadöntőig sem tudta elverekedni magát. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a támadósor kritikán alul teljesített, amit még a védelem sem tudott magával húzni. Pedig ezt a defense-t akkor sem érhette sok kritika. Az ország tíz legjobbjában voltak, sőt EPA-ban konkrétan a legjobb öt egységben. Különösen a védőfal dominált, ahol Bryan Breese és Myles Murphy egyértelműen elsőkörös lehet a jövő évi drafton. Előbbi már recruitként is hatalmas tehetségként volt elkönyvelve, amire rá is szolgál, utóbbi pedig még talán nála is szebb jeleket mutatott, amíg el nem szakította az ACL-jét. Hozzájuk csatlakozik a linebacker sor, ahol Trenton Simpson vitézkedik, akit szintén látni első körben a jövő évi mock draftokon. Nem lesz hálás feladat futni ez ellen a csapat ellen.
Legnagyobb erősítés: Cade Klubnik
Hogy ki? Könnyen lehet, hogy a fiatal irányítóból egy percet sem látunk, de én mégis úgy gondolom, hogy ha valamire szüksége lehet ennek a csapatnak, akkor arra, hogy irányító poszton legyen némi fény az alagút végén. A nagy tehetségnek beharangozott D.J. Uiagalelei ugyanis tavaly csúfosan leszerepelt, 55%-os pontossága mellé szórta a labdaeladást ígérő labdákat. Klubnik még true freshman, így nem szabad magasra tenni az elvárásokat, de öt csillagos recruitként, ha irányítócserére kényszerül a csapat, akkor felé fognak nézni.
Legnagyobb kérdőjel: támadósor
Természetesen magával a kezdő irányítóval kell kezdeni, akinek a vezetésével tavaly a felső felébe sem tudott kerülni a gárda az egész országnak. Rengeteg rosszul olvasott játék, hibás döntés fémjelezte a játékát, de a vezetőség bízik benne. Kérdés, hogy meddig, mert az offense ha nincs is teleszórva hatalmas tehetségekkel, de egyértelmű, hogy több van benne, mint amit láttunk. Szintén problémás a támadófal is, ami miatt sokat kellett menekülnie Uiagalelei-nek, ami láthatóan zavarba hozta a fiatalt.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Miami Hurricanes
Legnagyobb erősség: offense potenciál
A tavalyi év után furcsa ilyet leírni, de rengeteg változás ment végbe a csapatnál és újra visszatért az élet Miamiba. Az irányítóposztot Tyler Van Dyke örökli, akit sokan már most a jövő évi draft top10-ében látnak, pedig lényegében nem láttunk belőle semmit. Az a közel fél év amit fel tud mutatni kétségtelen, hogy bizakodásra adhat okot, ugyanis nem csak dinamikus játékos képét mutatta, de minden olyan fizikai attribútummal is bír, amit egy modern QB-tól elvárnánk. Az egyik legjobb offensive tackle duó fogja védeni a grabancát, Zion Nelson alighanem tavaly is már elsőkörös lett volna, ha kijön a draftra, de D.J. Scaife Jr. is megtalálta a szupererejét a szezon második felére. Érdekesség, hogy mindketten guardként is szerepeltek korábban, de részben a kényszer miatt a szélre kerültek.
Legnagyobb erősítés: Mario Cristobal
És akkor a felsorolást lehet folytatni az edzőkkel is. Mario Cristobalt szokás ekézni az elmúlt pár évben mutatott oregoni teljesítménye miatt, de ettől függetlenül továbbra is egy jó playcaller, aki ért a fiatal játékosokhoz. A támadókoordinátor Josh Gattis felé pedig szintén nagyok az elvárások és a támadórendszere temérdek lehetőséget kínál Van Dyke-kal a fedélzeten.
Legnagyobb kérdőjel: védelem keménysége
A Hurricanes defense tavaly kétségbeejtően gyengén szerepelt. Hiába a blitz heavy séma, ha a játékosok nem tudnak élni a lehetőséggel. Az FBS csapatok közül a Miami hagyta az ötödik legtöbb elrontott szerelést a pályán és sackek számában sem dicsekedhettek. Kevin Steele védőkoordinátornak alaposan rendet kell rakni a fejekben, mert az offense nem fogja tudni húzni ezt az egységet.
Pittsburgh Panthers
Legnagyobb erősség: pass rush mélység
Nem, nem őrültem meg, tudom jól, hogy a Panthers védelem nagyon rosszul mutat. Azonban erről főleg a szedett-vedett secondary tehet. A front7 egész jól néz ki, igaz sok játékosnak ki kell forrnia magát és fejlődést mutatnia. Na, pont nem Calijah Kancey-nek, aki már két éve az egyik legjobb játékos a falban, tavaly 10 sack és 10 hit mellett összesen 40 nyomást generált. Mellé léphet fel a mókás nevű Habakukk Baldonado, aki 35 nyomásig és 9 zsákolásig jutott és jöhet a segítség a linebacker sorból is, ahol elsősorban Tyler Wiltz részéről várnak sokat a szakemberek.
Legnagyobb erősítés: Kedon Slovis
Nem vagyok egy nagy Slovis fan, szerintem meglehetősen közepes irányító, de kétségtelen, hogy Kenny Pickett távozása után nagyobb űr is maradhatott volna irányító fronton, mint nélküle. Így legalább a csapat kapott egy tapasztalt kezdő QB-t, aki bár nagyon inkonzisztens, de a plafonja magasabb mint Picketté volt bármikor is.
Legnagyobb veszteség: Jordan Addison
Az USC-be távozó elkapót nehéz lesz pótolni, aki tavaly az egész ország legjobbjának lett választva a posztján. Addison nem csak kiváló elsőszámú elkapó volt, de tökéletes mélységi célpont is. Nélküle is tehetséges az elkapószemélyzet, de pont egy megbízható, tapasztalt játékos hiányzik majd Slovis mellől, akire kulcsszituációkban fel lehet dobni a labdát.
North Carolina State Wolfpack
Legnagyobb erősség: Devin Leary
A csapat kezdő irányítójának a nevét keveset olvassuk, mert nem olyan izgalmas, mint sok dual threat QB a fiatalok közül, pedig ennél sokkal nagyobb elismerést érdemelne. Leary az egyik legmegbízhatóbb kezdő a ligában, a legkevesebb labdaeladást ígérő átadása volt az ACC-ben, mindössze a passzainak 1,8%-a volt veszélyes. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy egy Checkdown Charlie lenne, mert emellé a passzai 6,8%-a volt big time throw, tehát amikor lehetősége adódik, akkor képes bevállalni a nagyobb átadásokat is. Tavaly iskola rekordot jelentő 35 touchdown átadására mindössze 5 interception jutott.
Legnagyobb erősítés: Folytonosság
Nem érkezett igazán nagy erősítés a csapathoz, ellenben távozó is kevés volt. Az offense kezdő snapek 82%-a visszatért a csapathoz, mindössze a futószekcióban érhető tetten nagyobb változás, miközben a védelemben is marad a termelés 77%-a. Nem rossz mutató, főleg egy olyan csapattól, amely már tavaly is ott volt a tűzközelben.
Legnagyobb kérdőjel: futósor
A csapat elvesztette a két kezdő futóját és a legjobb tackle-jét is az offseasonben. Sok tehetséges játékos van még így is a csapatnál, valamint senki nem volt annyira meghatározó mint például Addison a Panthersnél, de ez így is fájdalmas lehet, ugyanis Leary jó teljesítményéhez kell, hogy a futójáték kicsit levegye a terhet a válláról. Ikem Ekwonu nélkül például az eddig tapasztalatlan futók termelése bizonyára vissza fog szorulni.
Wake Forest Demon Deacons
Legnagyobb erősség: Passzjáték védőfal
Korábban megírtam, hogy a passzjáték lehet a csapat erőssége, de Sam Hartmanról azóta kijött egy hír, hogy bizonytalan időre nem lesz bevethető nem futballhoz köthető egészségügyi probléma miatt. Ez pedig teljesen átírja a csapat egész szezonját, már ha Hartman tényleg nem lesz bevethető a szezon elején (vagy egész szezonban). Így nagy bajban vagyok, mert a támadósor overall tehetséges, de a vezérük nélkül nem nevezném erősségnek a csapatrészt. A pass rushban lehet kisebb energia, Rondell Bothroyd már tavaly is mutatott jeleket limitált szerepkörben a szélen, de az igazi kakaó a védőfal belsejében lehet. Tyler Williams egy tapasztalt, rutinos játékos, aki bár nem túl gyors, de ésszel játszik. Ő pedig taníthatja a fiatalokat, például az FCS-ből érkező Kobie Turnert, akire pont az ellentéte jellemző. Hatalmas energiákat mozgósít meg, de kicsit képzetlen játékos. Talán az ő elegyükből egy életképes fal állhat fel.
Legnagyobb erősítés: Védelembe érkező segédedzők
Ahogy a tavalyi ultraoffense-ek nagy részét, úgy a Demon Deaconst is a védelme húzta vissza, így nem meglepő, hogy a csapat pár jól csengő nevet igyekezett a csapathoz csábítani. A védőkoordinátori szerepet Brad Lambert veszi át a Purdue-ról, aki főleg hét-nyolc emberes zone coverage-eiről híres, de vele együtt a safety edző James Adams is megemlíthető, mint nagy fogás.
Legnagyobb kérdőjel: corner sor
Az edzői sor tehát erősödött, de maga a játékosállomány nem biztató. Főleg ami a CB sort illeti. A Wake Forest sora rettentően fiatal és mély, de ennek megfelelően elég tapasztalatlan és a technikai felkészültségük sem a legmagasabb. Bőven lesz dolga ennek az edzői gárdának, hogy rendbe tegyék a fejeket.
Louisville Cardinals
Legnagyobb erősség: dinamikus futójáték
Az egész ACC legizgalmasabb, legrobbanékonyabb támadósora talán a Cardinalsnál tevékenykedik. Malik Cunningham túlzás nélkül az FBS talán legjobb futó irányítója. Irányváltásait, gyors megoldásait Lamar Jackson és Kyler Murray is megirigyelné (Cunningham tavalyi 20 futott TD-je például csak eggyel marad el Jackson 2014-es teljesítményétől és azóta a legjobb ilyen statisztika QB-tól). Mellette a futójátékosok is megérnek egy említést, ugyanis Tiyon Evans, Jalen Mitchell, Jawhar Jordan és a fiatal Trevion Cooley az egyik legtelítettebb, legmélyebb sort alkotják a konferenciában, akiket bármikor, bárhogy lehet rotálni. Ez a running back egység átlagolta a legtöbb yardot a ligában próbálkozásonként és Cunninghammel kiegészülve halálos fenyegetés bárki számára.
Legnagyobb erősítés: érkező defensive backek
Az FBS egyik legrosszabb defense-ébe visszatér a tavalyi kezdők közül szinte mindenki, de az várható volt, hogy ez nem tölti el boldogsággal az edzői stábot. Ennek megfelelően igyekeztek a transfer portál segítségét kihasználni és hoztak jó néhány játékost. Érkezik játékos a Florida State-ről, Temple-ből és Middle Tennessee State-ről is, hogy a tavalyi gyenge állományt leválthassák.
Legnagyobb kérdőjel: védelem
A sok erősítés ellenére a védelem nem lesz erős. Tavaly nem volt olyan statisztika, amiben a legjobb 70-ben lett volna a csapat, különösen rosszul festettek passz ellen, ahol a 94. legjobbak voltak csak. A sok érkező ezen valamelyest segíthet, de a pass rush és a középső védőfal esetében is vannak hiányosságok, ahova csekély mértékű változtatás érkezett.
North Carolina Tarheels
Legnagyobb erősség: elkapók
Sam Howell elhagyta a csapatot, így a passzjátéktól egyértelmű, súlyos visszaesést várhatunk, de ez valószínű nem az elkapókon fog múlni. Josh Downs és Antoine Green tavaly több mint 2000 yardot tett be összesen a közösbe és a csapat touchdownjainak felét is ők jegyezték. Mögöttük már kevésbé tapasztalt legények vannak, de nagyon telített sorról beszélünk. Kobe Paysour, J.J. Jones, Justin Olson és az újdonsült négy csillagos tehetség Andre Greene Jr. egyaránt bevetésre kész, így akárki is lesz az irányító, célpontokban nincs hiány.
Legnagyobb erősítés: Gene Chizik
Tavaly a csapat védelme 32,1 pontot engedett mérkőzésenként, ami 105. legrosszabb eredmény. Leírni is fájdalmas. Nem véletlen, hogy új védőkoordinátor érkezett a csapathoz (technikailag már a csapatnál volt, csak idéntől lesz nagyobb DC szerepben). Gene Chizik egy nagyon agresszív blitz heavy rendszert használ és valljuk be őszintén, rosszabb aligha lesz az egység. A két legnagyobb nevű játékos egyaránt cornerback poszton játszik. Tony Grimes és a jó nevű Storm Duck felé is nagy az elvárás. Mindketten sérüléssel bajlódtak, de most teljesen egészségesen bizonyíthatnak.
Legnagyobb kérdőjel: hogy kezelik a nyomást
Tavaly a csapat támadófala minden harmadik snapen nyomást engedett, ezzel a 75. legrosszabb egység volt a ligában. Nem csoda, hogy szegény Howell első körös tehetségből az ötödik körig szorult, hiszen már a szezon harmadik snapjére rémeket látott. Ellenben őt segítette tapasztalata és agresszív futó stílusa, ami egyelőre a jövő évi irányítónál rejtély. Akár Drake Maye, akár Jacolby Criswell kezdi meg a szezont a center mögött, az biztos, hogy lesznek rémes éjszakái.
[/ppp_patron_only]
