Connect with us

Összefoglaló

Kiütések kedd hajnalban

Rendhagyó módon két hétfő esti rangadót is rendeztek az NFL-ben, azonban a hétvégi izgalmak itt elmaradtak, mindkét találkozón nagyon simán győzött a hazai gárda.

Minnesota Vikings @ Philadelphia Eagles 7-24

Az Eagles az első félidőben eldöntötte a találkozót, aztán a második 30 percben már nem kellett különösebben megerőltetnie magát offense oldalon, így az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nagyszünetben már a végeredmény is kialakult. Az első félidőben az Eagles hat támadásból négyszer pontot tudott feltenni a táblára (ebből háromszor touchdownt), míg a Vikings hatból ötször puntolt és ugyan az egyetlen TD-jüknél még lehetett reménykedni egy szoros meccsben (14-7 volt ekkor), ez utána elég hamar egyértelmű lett.

Míg a Vikings offense az egész első félidőben mindössze 93 yardot tudott megtenni, addig a Sasok 347 yardot tettek fel a táblára. Ilyenre idén még egyetlen csapat sem volt képes (288 fölé sem ment senki), csapaton belül pedig 2010-ig kell visszamenni ilyen jó első félidős mutatókat keresgélve. Jalen Hurts felpakolt 303 total yardot és 3 TD-t a táblára, és nem csak statisztikailag, de mutatott játékra is ez volt a legjobb mérkőzése karrierje során. A földön szokás szerint jól teljesített, két TD-t is lábon ért el, azonban a levegőben mutatott teljesítménye különítette el a korábbi meccseitől.

Lehetett félteni, hogy a Vikings rotálós, zónázós védelme nagy kihívás elé állítja – múlt héten a Lions ellen sok emberezéssel és blitzeléssel könnyű dolga volt –, azonban ő egyértelműen vette az akadályt. Jól és az eddigieknél gyorsabban olvasott, nem zavarták össze a védők, ráadásul még középre is volt több kiváló átadása, ami eddig egy eléggé kihasználatlan terület volt vele a center mögött. Hurts gyakorlatilag minden évben fejlődik egy kicsit már gimis kora óta, és ha konzisztens tud lenni két mély safetys védelmek ellen olvasásban, plusz a pálya közepét is az eddiginél jobban ki tudja használni, akkor ez az offense nagyon félelmetes lehet a továbbiakban ilyen támadófallal és ilyen skill sorral, Hurts lábait is kamatoztatva. Persze egy egymeccses minta még nem elég, többször is meg kell mutatnia ezt, de mindenképp nagyon is biztató volt, amit most láttunk tőle.

Nagyon pontos volt (80%), emellett jól szét is osztotta a labdáit, hiszen négy játékos (AJ Brown, Dallas Goedert, Quez Watkins, DeVonta Smith) is legalább 69 yardot szerzett. Szokás szerint a futójáték is ment, Miles Sanders 80 yardig jutott, a támadófal egész meccsen remekelt, a Vikings rettegett pass rusher duója nem sok vizet zavart. Eagles offense oldalon nehéz volt negatívumot találni a találkozóban, hacsak azt nem, hogy a második félidőben már nem rohantak pontokat szerezni, de igazából szükség sem volt rá.

A túloldalon ellenben amilyen meggyőző volt a Vikings offense az első fordulóban a Packers ellen, annyira gyenge volt most. Mindössze másfél értékelhető drive-ot sikerült összehozni, ráadásul a “fél” is interceptionnel végződött a célterületen. Kirk Cousins igazi primetime szerepkörében tetszelgett, nagyon rosszul játszott, három interceptiont is dobott, de ez akár több is lehetett volna, ha mindegyik rossz passzát lehúzzák a védők. A Vikings irányítója így karrierje során 2-10-es mérleget tud felmutatni hétfő esti rangadók alkalmával, ami a legrosszabb mérleg valaha (már a 2-9 is az volt), konkrétan az Eagles elleni teljesítménye pedig statisztikailag karrierje egyik legrosszabbja volt.

Justin Jeffersont nagyon jól kivette Darius Slay a mérkőzésből, 50 yard alatt sikerült tartani – a Packersszel ellentétben az Eagles jóval többet emberezett Jeffersonon a legjobb cornerével. Slaynek ráadásul volt két interceptionje is, de ez akár 3-4 is lehetett volna, plusz mellette Avonte Maddox is lehúzott egy labdát. Az Eagles védelmét is mindenképp meg kell dicsérni, hiszen a múlt heti erősen kérdőjeles gameplannel szemben most remekül készültek a Vikingekből és kiváló volt a kivitelezés is. Sok nyomást tudtak helyezni Cousinsra, meglepő módon egész sok blitzet is küldött Jonathan Gannon, de ha nincs az ellenfélnek erre válasza, akkor nyomatni is kell tovább.

Az Eagles tehát a labda mindkét oldalán rendkívül meggyőző volt, ilyen játékkal nagyon sokáig menetelhetnek – kérdés hányszor tudják ezt megismételni. A Vikings ellenben az első heti parádé után most kicsit visszaszállt a földre, de lehet csak betudhatjuk az egészet a főműsoridőnek.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Buffalo Bills 7-41

A meccs, amiért egyetlen semleges szurkolónak sem érte meg fennmaradni. A Super Bowl idei toronymagas favoritja egyszerűen elpusztította a tavalyi AFC első kiemeltet, de olyan szinten, hogy a cserék már a harmadik negyedben a pályán voltak, így láttunk egy kicsit az újonc Malik Willisből. Egy csapat volt a pályán, az pedig megmutatta, hogy nincs gyenge pontja.

A mérkőzés nem kezdődött amúgy rosszul, mert a Bills parádés TD-drive-jára (három harmadik és hosszút is megoldottak) a Titans is egy szép TD-drive-val válaszol és bármilyen meglepő volt, a vendég védelem néha képes volt zavart kelteni Josh Allenék között. Ugyanakkor az AJ Brown nélküli offense nagyon nem működött, a félidő végéig pedig már csak a Buffalo szerzett pontot, de a 7-17-es állás után még lehettek volna izgalmak, pláne hogy a Titans kezdte a félidőt. A csapat viszont teljesen összeomlott.

A harmadik negyedben is elég jól teljesített a védelem, a Bills kénytelen volt puntolni, sőt még az elejtett puntból is csak mezőnygól született. A vendég támadósor viszont teljesen használhatatlan volt, Tannehill két interceptionjével pedig el is dőlt a meccs a harmadik negyed végére, 41-7-nél pedig már Malik Willis és Case Keenum pörgette le az órát.

A Billsnek az első két meccs alapján nincs gyenge pontja. A Rams ellen a pass rush, a Titans ellen a futás elleni védelem bizonyított és mindkettő jelesre vizsgázott. Derrick Henrynek ugyan volt egy bebrusztolt TD-je, de 13 futásból csak 25 yardot szerzett, ami egy keserves 1,9 yardos átlagra volt elég. Nem csak tehetségben, de rendszerszinten is jól néz ki tehát a Von Millerrel megspékelt Bills védelem: két sack, nyolc negatív yardos szerelés, plusz a már említett két interception volt a hétfő esti mérleg, amiből az egyik ráadásul pick-six lett.

A támadóoldalon meg továbbra is minden rendben van, bár most talán a kelleténél többször kényszerült 3&hosszúra a csapat. Ez persze Mike Vrabel védelmének az érdeme, ami mindig tud meglepetés teljesítményt kicsikarni magából, de egyelőre úgy néz ki, hogy egy jó defense és egy 30 pontos offense nélkül nem lehet megverni ezt a Billst. Mert hiába nem működik továbbra sem stabilan a buffalói futójáték, a tavalyi szinthez képest még itt is sikerült előrelépni, miközben playoff Josh teljesítménye nemhogy nem esett vissza, de még sikerült feljebb is kapcsolni és jelenleg nincs nála jobb irányító az NFL-ben (317 yard, négy TD, nulla INT volt a ma hajnali mérleg, amiből Stefon Diggs 148 yardot és három TD-t vállalt – elit).

A Titans esetében nehéz bármilyen komolyabb tanulságot levonni, ugyanis teljes kudarc volt a találkozó. A védelem szerintem nem volt rossz, hiába nem néz ki jól a statisztikai lőlap. Valahogy ugyanis megint sikerült felszívni magát és a Bills az első hét támadásából csak háromszor szerzett TD-t, ráadásul sokszor ehhez tényleg kellett az extraklasszis Allentől, pedig itt nincsenek Jalen Ramsey-k, Aaron Donaldok vagy Bobby Wagnerek. Nem egy korszakos egység, láttunk már ennél bőven jobb védőteljesítményt is, de ezzel együtt ez azért vállalható volt és sok támadósor ellen ez simán érhetett volna egy győzelmet is akár.

Az offense viszont teljes csőd volt. Oké, Taylor Lewan hamar megsérült, de ez sem indokolja ezt a borzalmat. A futás teljesen halott, a Bills védői a line of scrimmage mögött éltek. Ez mindig rossz, ha a Titansről van szó, de az első két drive-ban még úgy tűnt, lehet ezt kezelni, mert voltak biztató jelek, csak pár buta szabálytalanság miatt le kellett jönni a pályáról. De az egyértelműnek tűnik, hogy Robert Woods Sean McVay nélkül nem igazi tényező, Austin Hooper láthatatlan, Treylon Burks pedig hiába van tele potenciállal és hiába képes már most villanni, egyelőre nincs meg benne a playmakerség, az a meccsdöntő faktor, ami AJ Brownban benne volt. Mindezt kiegészítve egy csapnivalóan játszó Tannehillel (akinek már az első drive-ban volt egy elejtett INT-je) nem meglepő, hogy egy megalázó vereség lett a vége (a veterán irányító 11/20, 117 yard, 0 TD, 2 INT lőlappal fejezte be a meccset).

Egyedül annak lehetett volna örülni, ha az újonc Malik Willis mutat valami biztatót a jövőre nézve, de egyelőre ebből sem láttunk semmit. Négy passzából csak egy volt jó hat yardért, emellett próbált négyszer futni, de csak 16 yard jött össze, plusz egyszer a labdát is elhagyta. Borzasztóan lassan olvas, az első gondolata még mindig a futás – ha lesz is belőle egy jó játékos, az biztosan nem idén, rengeteget kell még fejlődnie.

(renningan)

16 Comments

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!