Connect with us

Minden ami NFL

Mi a baj a Bengals támadósorával?

A Cincinnati Bengals a tavalyi Super Bowl-részvétel után 0-2-vel nyitotta a szezont, és egyetlen csapatként a ligában egy másodpercre sem vezetett még – pedig Mitch Trubisky és Cooper Rush voltak az ellenfelek irányítói. Ez már önmagában elég aggasztó, ugyanis 2018 óta nem jutott be senki a rájátszásba ilyen kezdés után, és az utóbbi 30 évben is átlagosan csak egy csapat képes rá. Még nagyobb aggodalomra adhat okot, hogy nagy problémák vannak a támadósorral: Burrow-t 13-szor sackelték már, a tavaly szuperül működő hosszú játékok nem mennek. De pontosan mi is a baj a Bengals támadósorával, és ki vagy mi okolható ezért? 

Könnyű lenne azt mondani, hogy az elméletben megjavított támadófal egyelőre borzalmas, ez minden bajnak okozója, és ha hamarosan összeszoknak, akkor minden rendben lesz. Azonban ez egyáltalán nincs így, nem lehet egyetlen egy dologra felfűzni a Bengals problémáit. Alapvetően négy szereplős az egyenlet: támadófal, Burrow, az ellenfelek védelmi sémái, és Zac Taylor. Részben egyik következik a másikból és hatást is gyakorolnak egymásra, de önmagában egyik sem jelentene nagy problémát, ha a másik három tényező tökéletes lenne. De közel sem az.

Támadófal

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Burrow-t az első fordulóban hétszer, a másodikban hatszor sackelték, így nagyon egyszerű a támadófalra mutogatni a problémák forrásaként. Ugyan nem mindegyik sack az ő hibájuk – hamarosan kitérünk erre is –, de az egyértelmű, hogy nagy szerepet játszanak a Bengals szenvedésében.

A holtszezonban az volt a narratíva, hogy Ted Karras, Alex Cappa és La’El Collins érkezésével a Bengals meggyógyította az Achilles-sarkát és most már semmi sem állíthatja meg őket a Super Bowl-győzelemtől, hiszen ha egy pocsék fallal eljutottak odáig, akkor egy ugyan nem elittel, de közepessel már meg is nyerhetik. Persze ez a gondolkodás figyelmen kívül hagyott elég sok tényezőt, mindenesetre azt nem lehetett elvitatni, hogy a támadófal megerősödött és jobbnak kellene lennie a helyzetnek, mint tavaly.

Nos, egyelőre nem jobb, ilyen ütemben kétszer annyi sacket nyelne be Burrow, mint tavaly. Tegyük hozzá, hogy azért elég halálos sorsolásuk volt az első két körben, hiszen előbb TJ Watt, Cam Heyward és Alex Highsmith, a másodikban pedig Micah Parsons, DeMarcus Lawrence és a feltörekvő Dorance Armstrong jött szembe – köztük Watt és Parsons ugyebár top5 védőjátékos az NFL-ben.

A támadófalban most négy új kezdő van, és azért tegyük hozzá, hogy Karras, Cappa és az ötödik körös újonc Cordell Volson sem top kategória. A falembereknél ráadásul nagyon fontos a kohézió, az összeszokás, a kommunikáció, ami nyilvánvalóan nincs meg ebben az egységben az első két meccsen, miközben most játszanak együtt először élesben. Ez érthető módon okoz problémákat, főleg ha az ellenfél stuntokat, blitzeket küld, hiszen ilyenkor extrán fontos a kommunikáció, hogy ki kit vegyen fel.

De még csak azok sem kellenek feltétlen, hogy elrontsanak valamit. Itt például Collinshoz nem jutott el az információ, hogy változtattak a protekción, a tight endet a backfielden áttették a túloldalra, így neki is megváltozott a feladata. Ő azonban vagy nem hallotta, vagy nem értette, mindenesetre az eredmény az lett, hogy a liga egyik, ha nem a legjobb pass rushere érintés nélkül rohanhatott egyenes vonalban Burrow irányába.

És ez csak egy nagyon látványos kiragadott példa, ezen kívül is elég sok problémájuk volt a védőfalemberek átadásával-átvételével. Mert az persze megesik, hogy idegenben a nagy zajban nem hallasz meg egy utasítást, de hogy konzisztensen meccsről meccsre több kiküszöbölhető hibát elkövessenek, az már nem fér bele. És ezt csak részben lehet felírni az összeszokatlanság számlájára, másrészt viszont edzői felelősség is.

Ennél a példánál is borzasztó, ahogy el sem adják a futást a jobb oldalon, egyből pass setbe lépnek hátra a falemberek… Nem könnyítik meg Burrow dolgát, az biztos.

Burrow

Azonban azt sem mondhatjuk, hogy Burrow lelkén nem szárad semmi és a fala ellehetetleníti a helyzetét. És igen, nem jó a fal, de nem lenne fair rájuk kenni mindent, az irányító is kiveszi a részét a problémákból azzal, hogy túl sokáig tartja a labdát, nem dobja meg a könnyű rövid passzokat, magára húzza vagy akár bele is rohan sackekbe.

Arról már korábban írtam bővebben, hogy a sackek számáért elsősorban az irányító felelős, illetve arról is, hogy vannak bizonyos stílusú irányítók, akik vonzzák magukra a sacket (amit mással kompenzálnak), és a Bengals QB-ja is közéjük tartozik. Ez ráadásul felerősödik, amikor amúgy sem jó a fal és azt érzi az irányító, hogy neki kell meghosszabbítania a játékokat és kreálni valamit a semmiből. Ez a 13 benyelt sack két forduló alatt ennek a két dolognak az együttes, egymást erősítő hatása.

A PFF egyébként így osztotta meg a sackeket felelősség szerint az első két körben:

  • Jonah Williams, LT: 3
  • Cordell Volson, LG: 2
  • Ted Karras, C: 0
  • Alex Cappa, RG: 1
  • La’el Collins, RT: 1
  • Drew Sample, TE: 1
  • Joe Burrow, QB: 5

Az alábbi grafikonon pedig azt láthatjuk, hogy az irányítókat mennyire védi a faluk, és az irányítók mennyire védik magukat a sackektől. Azt olvashatjuk le róla, hogy a fal sem védi meg Burrow-t, de Burrow sem védi meg saját magát.

Burrow jelenleg láthatóan nem érzi magát komfortosan a zsebben, és ez így volt tavaly a rájátszásban is, ahol azért nem épp rá támaszkodott a csapat és nem játszott igazán jól. Az irányító nem bízik eléggé a támadófalában ahhoz, hogy ott álljon mögöttük és végigmenjen a progressionön, sokszor az első olvasás után bajban van és megáll a folyamatban, leereszti a szemét, a nyomást nézi és azt, hogyan szabadulhatna ki.

De olyan is többször előfordul, hogy ott van a gyors passz lehetősége, üresen van az elkapó az első olvasásánál, de valamiért mégsem dobja meg és sack lesz a vége. Íme egy ilyen eset még az első fordulóból, ahol Hayden Hurst teljesen üresen van a quick out útvonalával a play side-on, ezt a koncepciót kellett olvasnia Burrow-nak, mégsem ment ide a labda. De később mutatok ilyen példát a Cowboys elleni meccsről is, csak ott sok minden más is problémás volt.

A támadófal gyengesége tehát kihat Burrow-ra, aki rátesz erre az egészre egy lapáttal egyrészt a stílusa miatt, másrészt azzal, hogy egyébként ő sem játszik jól mindentől függetlenül sem. De ez még nem minden…

Tampa 2

A Bengals tavaly abból élt, hogy Burrow feldobálta a labdát Chase-nek és Higginsnek a szélre, akik meg lehúzták azt. Tavaly 28 darab 20+ air yardos játéka volt Burrow-nak, idén két meccs alatt mindössze egy. De azt egyébként ő is pontosan tudta, hogy idén nehezebb dolga lesz ezekkel, a nyáron beszélt arról, hogy több két mély safetys felállást fognak ellenük használni, ezért ki kell találni erre valami ellenszert. Nos, egyrészt igaza volt, tényleg jóval többet használnak ilyen felállást a védelmek, másrészt annak ellenére, hogy tudták, hogy ez lesz, még így sem sikerült ellenszert kitalálni rá.

A TruMedia adatai alapján Burrow-nak idén 45 olyan dropbackje volt, ahol a védelmek cover2-t alkalmaztak – nincs más irányító, akinél 30 felett van ez a szám. A Steelers a tavalyi cover-2 arányát több mint megduplázta az első fordulóban, a Cowboys pedig közel három és félszeresére emelte az első fordulóhoz képest. Nyilvánvalóan látják ők is, ahogy mindenki más, hogy ez hatásos tud lenni a Bengals ellen.

Na de miről van szó pontosan? Van a klasszikus Cover-2, ahol két mély safety van, akik elosztják a mély területet egymás közt igazságosan fele-fele arányban, emellett öt rövid zónát találunk. Már ez is hatásosabb a mélyen passzoló csapatok ellen, mint egy single high felállás, azonban ez azért még támadható egy jó irányító által vagy a két safety között, vagy akár a széleken is, bedobva a kis területre az adott oldali safety és az underneath CB közé. Van tehát három gyenge pont mélyen, amit a Burrow-Chase páros ki tudna használni.

De lehet ezen még egyet csavarni, méghozzá Tampa2-vel – amit az adatbázis szintén Cover2-nek vesz, hiszen két mély safety és zónázás. Ez egyáltalán nem egy új koncepció, sőt igazából egyszer már ki is halt az NFL-ből, de most visszatért.

És hogy miben segít a Tampa2? Itt arról van szó, hogy a középső linebacker nem egy line of scrimmage-hez közeli zónát foglal el, hanem hátramegy mélyen a két mély safety közé. Ez azért jó, mert ezzel egyrészt elveszi azt a középső területet, ami gyenge pontnak számít a Cover2-ban, másrészt pedig a két mély safety kicsit közelebb helyezkedhet az oldalvonalhoz, amivel a másik két gyenge pontot is kiküszöböli a defense. Így pedig gyakorlatilag mélyre nem lehet passzolni, legalábbis úgy biztosan, hogy üres területre érkezne a passz.

A Tampa 2 tündöklése és bukása

Akkor most minden védelem ezt fogja játszani a Bengals ellen? Nos, amíg ki nem találják, hogyan lehet ezt megverni, addig igen. Ez amúgy nem egy nagy ördöngösség, épp ezért halt már ki egyszer a Tampa2 a ligából. Egyrészt futni könnyű ellenük, másrészt pedig lehet nyomatni ezerrel a rövid passzokat, a slanteket, a sit útvonalakat középre, stb. Nem egy bonyolult dolog ez igazából, a rövid passzos játék nagyon jól működik ez ellen.

A Bengals viszont nem tud futni, jelenleg a 22-23. helyen állnak EPA/rushban és futási sikerességi rátában. Pedig ha ez beindulna, akkor a védelmek is kevesebbet tudnának két mély safetyvel felállni, így újra több nagy játék jöhetne. De amíg ezt nem sikerült orvosolni, vagy a rövidpasszos játékban nem lépnek előre, addig nagyon nehéz dolguk lesz. Az elkapósoruk viszont kevésbé erre van felépítve. Chase jó elkapások utáni yardokban is, mert ő egy állat, de neki sem ez a legnagyobb erőssége, Higginsnek meg aztán főleg.

Ettől függetlenül ki kell találnia valamit az edzői stábnak, mert az amit eddig csináltak, az láthatóan nem működőképes. Tavaly a Chiefs és a Bills is hasonló cipőben találta magát, változtatniuk kellett, és az év közepére kitalálták, megoldották. Vajon Zac Taylor is képes erre?

És akkor így érkezünk el a negyedik pontunkig.

Zac Taylor

A Bengalsnak ugyanis edzői problémái is vannak. Tavaly (és korábban) is sokat kritizáltuk Taylort, hogy nem egy jó főedző és támadóstratéga, ám az eredmények miatt ezzel sokan nem értettek egyet. Pedig a jelek akkor is ott voltak, de Burrow és Chase sokszor kihúzta a csávából. Most viszont újra előjöttek a problémák, ráadásul nagyon látványosan.

Hozhatnék olyan statisztikákat, hogy az első két fordulóban az első negyedekben összesen nem érte el a 100 yardot a csapat, ami a felkészületlenség hiányát mutatja. Vagy hogy korai downokra mindössze 4 yardot átlagol a támadósor, ami konkrétan a legrosszabb az NFL-ben.

De ennél szeretnék kicsit mélyebbre menni. Zac Taylor (szerintem) legnagyobb problémája az, hogy nem tudja összeegyeztetni az általa hozott és preferált Rams-féle offense alapelveit azzal, amit Joe Burrow szeret és tud csinálni. Ez ugyanis két nagyon különböző dolog.

A klasszikus Rams-féle offense arra épül, hogy under center felállásból futnak (sok wide zone-t), illetve abból csinálnak play action passzokat. Mindeközben Burrow azt preferálná a passzjátékoknál, hogy shotgunban álljon fel (így jobban tudja pásztázni a védelmet) és öt skill játékos menjen útvonalra (hogy több opciója legyen). Na és ezt a két dolgot nem tudja összeegyeztetni Taylor. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez nem is egy egyszerű feladat (sőt!), és talán nem is lehet mindkettőt hatékonyan egybegyúrni. A jelenlegi felállás azonban baromira kiszámítható.

A védelmek nagyon jó százalékkal meg tudják mondani csak abból, hogy az irányító under center vagy shotgun felállásban van, hogy passz vagy futás következik. A Steelers ellen 18 under center felállásból 16-szor futottak – tehát a 70 passzjátékukból 68 shotgunból érkezett. A második hétre sem sok változott, 23-ból 16-szor futottak under center, tehát a 46 passzjátékukból 39 shotgun formációból jött. Ez a fajta kiszámíthatóság megengedhetetlen a mai NFL-ben, egyedül a védelmek dolgát könnyítik meg ezzel nagy mértékben.

Egy minimális dicséretet megérdemel Taylor, ugyanis a Cowboys ellen az első két drive-ban gyorsan betoltak pár under center passzt és shotgun futást, hogy elhitessék, hogy ilyet is tudnak, azonban utána a meccs nagy részében visszaállt a megszokott arány. 

Ez a legnagyobb problémám Taylorral, de nem az egyetlen. Most azt hagyjuk, hogy nem épít egymásra játékokat, ezt azért kevesen csinálják jól a ligában (lásd Shanahan, McVay, Reid, akik zsenik ebben). De amikor már Chase is lenyilatkozza, hogy meccs közben jobb változtatásokat kell csinálni, vagy amikor Burrow ordibál ki időkérésnél a meccs közben az oldalvonalra, hogy ne legyen több empty formáció, akkor tudod, hogy nagy a baj.

Arról már fentebb beszéltünk, hogy mennyire furcsa, hogy tudták, hogy a védelmek megpróbálják majd elvenni a mély passzokat tőlük, mégsem tudott erre kitalálni semmilyen megoldást egy holtszezon alatt. De a sackekre visszatérve azt is érdemes lehet kiemelni, hogy nagyon sokszor nincsenek beépített hot route-ok a játékokba. Ez ugyebár azt jelenti, hogy ha a védelem blitzet küld vagy pressure lookokat mutat, amit várhatóan nem tud felvenni a támadófal, akkor nincs egy egyszerű gyors útvonal, amit Burrow megdobhatna azonnal a snap után, hogy elkerülje a szabadon érkező rushert. Persze előfordulnak az ilyenek azért a játékokban, de közel sem elég gyakran, és időnként ezek hiánya is sackhez vezet, hiszen Burrow nem tud ilyenkor kinek passzolni.

Minden együtt

Na és akkor nézzünk meg egy olyan játékot, ahol minden fent leírt probléma egyszerre jelentkezik. Geoff Schwartz vette elő ezt a playt, ám még pár ponttal ki is egészíteném a mondandóját.

Nézzük, mi történik a pályán. Harmadik és 4 a szituáció, elég fontos pontja a mérkőzésnek.

A támadófalban La’el Collins nem tudja megblokkolni Micah Parsonst, ami nagyon gyors nyomást eredményez – ez még egy megbocsátható bűn, Parsonst senki sem tudja jelenleg kordában tartani, habár Collins technikájában is bőven találni kivetnivalót. Nem ő viszont az egyetlen, aki hibázik, hiszen Mixon azt sem tudja, hogy mit csinál, fel kell-e vennie valakit vagy mi legyen, közben meg belerohan a saját left tackle-jébe. Volson pedig senkit sem blokkol, az embere hátralépett, de ilyenkor kellene keresni valakit, akinek besegíthet duplázni, és nem hátrarohanni Burrow ölébe. A protection tehát elég rossz.

A következő programpontunk Burrow. A dropbackje végén középen a tight end Hurst üresen van NFL-mércével nézve, így ezt meg is dobhatná, ha magabiztosabb lenne. De nem az, fél a támadófalától, most is pánikol és siet. Szépen kerüli ki az első érkező védőt, és ekkor is lenne egy üres elkapója, aki épp visszafordult felé. De az irányítót az egész meccsen össze-vissza verték, így egyáltalán nem nyugodt és kapkod a fal mögött, nem mer beleállni a dobásba, pedig lenne helye, csak ő sem hiszi el – így is ütés lesz a vége és földre viszik.

Ejtsünk szót a védelemről is. Ugyan nem Tampa-2, de 2-man volt a védelmi hívás, azaz két mély safety és egyébként emberezés. A mély passzok itt is el vannak véve nagyrészt, bár itt nem is ez volt a cél értelemszerűen.

Végül pedig elő lehet venni Zac Taylort is, hogy harmadik és négyre, mikor egész meccsen szétverik Burrow-t, miért középtávoli és mély útvonalakat hívott be? És miért nincs egy hot útvonal arra az esetre, ha extra gyorsan érkezne a nyomás vagy lenne egy szabad rusher? Mindkettő nagyon jó kérdés…

Tehát

Jelenleg minden, aminek köze van a Bengals offense-hez, az alulteljesít. Nem lehet egy dologra ráfogni az egészet, mindenki ludas. A támadófal elég rosszul néz ki egyénileg és összeszokásilag is. Burrow gyengén játszik. Taylor rendszere és játékhívásai baromi kiszámíthatók. Ráadásul a védelmek is rájöttek, mit kell ellenük csinálni, így még csak istenadta tehetségből sem tudja megoldani Burrow és Chase.

És ha bármelyik elem javulna ezek közül, akkor valamennyire javulna az egész egység teljesítménye is. Ha jobb lenne a támadófal, Burrow is nyugodtabb lenne és nagyobb hibázási lehetősége lenne. Ha Burrow top formában lenne, akkor el tudná fedni kicsit a fal és kicsit a hívások problémáit is. Ha a rendszer és a játékhívások lennének jobbak, akkor pedig a fal és Burrow gyengébb játékát is lehetne kompenzálni.

Jelenleg viszont minden rossz. És egyelőre azt sem igazán látni, hogy jelentős javulás lenne a közeljövőben. Taylorban én nem bízok ilyen téren, a támadófal sem tud ekkora problémákat egyik napról a másikra megoldani, több időt kell együtt játszaniuk és valószínűleg az edzői munkán is javítani kellene. A védelmek sem fognak mást használni ellenük, hiszen ez működik. Még Burrow-ban lehetne a leginkább bízni, de ennyi hátráltató tényezőt talán még ő sem bír el…

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!