Connect with us

Minden ami NFL

Milyen az élet egy FK!-szerkesztő mellett?

Éjszakázások, asztalcsapkodások, a karácsony is meccsnapra esik és még a nyaralások alatt sincs szünet – ilyen egy FK!-s élete, hisz mindig van egy meccs, amit meg kell nézni, mindig van egy cikk, amit be kell fejezni. Na de mit szólnak ehhez a feleségek és barátnők? Milyen az élet egy FK!-szerkesztő mellett?

*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 3500 forintos támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*

*A hölgyek közül Petra Dani felesége, Anett Józsié, Magdi Patriké, Natali pedig Balázsé. Magdi és Natali nem voltak jelen az FK! kezdeti korszakában, így az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem is tudtak válaszolni.*

Szeretitek-e a focit, néztek-e meccseket a srácokkal, szurkoltok-e valakinek?

Petra: Azt így nem mondanám, hogy szeretem a focit, mert nem ülök le nézni a tv-ben a meccset, sajnos még mostanra sem sikerült eljutnom olyan szintre, hogy tudjam a labda útját követni… :D De egy élő meccsnézésre nem mondok nemet, volt is alkalmam háromszor meccsre menni (ebből egy egyetemi). Hogy kinek szurkolok? Dani feleségeként erre egy válasz létezik: #csakazeagles

Anett: Különösebben nem érdekel a foci és nem is szoktam nézni, kivéve amikor a Kandallóban vagyunk. És mindig annak szurkolok, akinek Jocó, mert ha nyert a csapata, akkor minden nagyon jó, de ha veszít, akkor minden nagyon rossz és akkor nekem is rossz.

Natali: Nem, nem szeretem a focit. Ha Packers van, akkor van hogy belenézek, ha korán van.

Hogyan álltatok az elején az FK!-hoz és hogyan éltétek meg, amikor még nem volt ebből bevétel, csak hobbiból dolgoztak a srácok?

Petra: Nagyon érdekesnek találtam, hogy Daninak ilyen különleges hobbija/szenvedélye van. Mostmár azért jobban elterjedt itthon is az amerikai foci, de 7-8 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, szerintem ő volt az első ember nagyjából, akitől hallottam itthon, hogy nézi. A kapcsolatunk legelejéről nem rémlik, hogy lett volna ebből konfliktus, de volt egy pont, amikor elért a munka mennyisége és az oldal komolysága egy olyan szintet, hogy azt rendes állás mellett végezve már nem sok idő maradt bármi egyébre. De ekkor sem kértem Danitól, hogy hagyja abba, inkább azon törtük a fejünket, hogyan lehetne átrendezni úgy az életünket (leginkább az övét :) ), hogy ez működhessen.

Anett: Utáltam. Úgy hívtam őket, hogy az „efkák” és sokáig nagyon irigyeltem, hogy mennyi időt tölt ezzel. Leginkább azért, mert akkor még nem éltünk együtt, így amikor végre együtt tudtunk volna lenni, akkor is sokszor szólt a fociról minden. A vasárnapokat például sokáig nagyon utáltam emiatt.

Számítottak rá, hogy kinövi magát az oldal?

Petra: A 2016-os nagydobronyi FK! Csúcson már érződött, hogy kell a változás, és bár még kicsit bizonytalanok voltak a srácok, de rengeteg tervük és ötletük volt, és érződött, hogy nagyon szeretnék, hogy működjön. Én inkább úgy mondanám, hogy nem voltam meglepve, hogy végül kinőtte magát az oldal, de amikor Dani felmondott a munkahelyén, és ezzel kezdett teljes állásban foglalkozni, még nem láttuk pontosan, hogy mekkora potenciál van benne.

Anett: Volt olyan időszak, hogy szinte megállás nélkül, éjjel-nappal ezzel foglalkozott és egy zsemlére való nem jött össze, bármivel is próbálkoztak Danival. Szóval nem, abszolút nem számítottam erre.

És most hogy ez valamennyire összejött, ezt hogyan élitek meg?

Petra: “Valamennyire összejött”… ez azért elég szerény megfogalmazás szerintem. :) Nagyon büszke vagyok a fiúkra, és nagyon szívesen mesélek erről bárkinek, hogy mivel foglalkozik az oldal, és mi a férjem szerepe ebben az egészben.

Anett: Most már nagyon élvezem. Nagyon jó, hogy azt csinálhatja, amit szeret, plusz otthonról dolgozik, így sokkal többet vagyunk együtt, mint amikor még az FK! mellett volt főállása is.

Magdi: Örülök, hogy van egy jó kis hobbija a férjemnek. Jó látni a szenvedélyt, amivel csinálja.

Szerinted hátráltatja -e az együttélést, ha a párodnak ilyen hobbija/foglalkozása van? Ha igen mennyiben, hogyan? Mekkora áldozatokkal jár és hogy tudjatok összeegyeztetni a párkapcsolatot, családot a focival és a melóval? Előfordulnak az FK miatt súrlódások?

Petra: Azt nem mondanám, hogy hátráltatja, de megvannak a nehézségei. Vasárnap akárhol is vagyunk, rohanni kell haza meccsidőre, a hétfők és keddek nagyon húzósak, nem lehet programot szervezni. Az év nagyjából 360 napján Dani azzal kezdi a reggelt, hogy híreket ír, akár karácsony van, akar a szülinapom, akar az esküvőnk (na jó nem, nyilván viccelek, de nem áll messze az igazságtól😂). De ezzel együtt Dani megtesz mindent, hogy amennyit csak tud, a családjával lehessen és inkább a saját szórakozásáról mond le, hogy ne kelljen a közös időből elvenni. Persze, hogy előfordulnak súrlódások, de szerintem ez bármilyen más munkahely esetén is ugyanígy lenne.

Anett: Korábban voltak súrlódások, sokszor úgy éreztem, hogy csak a sokadik vagyok a sorban. De mióta együtt élünk és már Jocónak sem kell az FK! mellett még napi 8 órát dolgoznia, ez már egyáltalán nem probléma. Sőt, már az efkákat is szeretem!

Mi az amit szeretsz az egész FK!-zásban?

Petra: A rugalmas időbeosztást. Ez mindig is nagyon előnyös volt, de a kislányunk megszületése óta értékelem igazán, hogy Dani hétköznap is aktív apuka tud lenni, illetve nagyon hamar volt lehetőségem nekem is visszamenni dolgozni részmunkaidőben, mert tud addig a kislányunkkal lenni. Emellett hosszú távon egy fantasztikus példát fognak látni a gyerekeink, hogy igenis merjenek az álmaik után menni, és erőt, energiát nem sajnálva keményen dolgozni, hogy ilyen szép teljesítményt érhessenek el.

Anett: Hogy nagy szabadságot biztosít, mert bár nagyon sokat dolgozik Jocó, de az elmúlt 1-2 évben semmiről nem kellett lemondanunk. Akármi van, mindig igyekszik úgy intézni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen és inkább fennmarad hajnalban vagy le sem fekszik. A héten például anyukámat kellett kivinni korán reggel a vonathoz, és izgultam, hogy fel bír-e kelni, mert meccsnap volt, de amikor felkeltem fél 6-kor, ő már rég cikket írt és időben el tudtunk indulni.

Magdi: Hogy boldog tőle Patrik.

Natali: Büszke vagyok arra, hogy podcastekben vesz részt és egy stúdiós közvetítésben is szerepelt.

Mi az amit nem?

Petra: Pont emiatt, hogy Dani ilyen lelkesen és lelkiismeretesen csinálja, szezon alatt sokszor érzem, hogy nincs vége a munkának sosem. Sokkal többet dolgozik, mint egy átlagos 9-5-ig munkahelyen tenné.

Anett: Meccsnapok másnapján Jocó eléggé használhatatlan, pláne ha még a csapata is kikapott. Illetve akkor sincs szünet, amikor nyaralunk, mert mindig van egy hír, amit “hatra meg kell írni” vagy egy cikk, amit be kell fejezni.

Natali: Amennyi időt vele tölt.

Melyik a rosszabb: mikor van foci vagy mikor nincs szezon?

Petra: Hát persze, hogy amikor van. :) Akkor sokkal több a határidős munka, Dani alig alszik vasárnap és hétfő éjjel, illetve a csütörtöki meccsek miatt is.

Anett: Amikor nincs foci, az rosszabb. Szezon közben mindig történik valami érdekes.

Natali: Amikor van. Akkor a vasárnapokat nem szeretem, mert mindig akkor van itthon hamarabb, de így nem tudunk együtt lenni.

Hogyan viselitek az éjszakázást? És mivel telnek a magányos őszi-téli vasárnap esték?

Petra: Én az elmúlt egy évben összesen két éjszakát aludtam végig kisbabás anyukaként, szóval nekem ne mondja senki, hogy milyen nehéz az éjszakázás. :) Viccet félretéve, csodálom, hogy ilyen jól bírja, nekem az alvás hiánya nagyon kritikus dolog, nem hiszem, hogy bírnám a napokat ilyen 2-3 óra alvásokkal, ahogy Dani tolja a hétfőket. A vasárnap este általában a pihenésről, filmezésről szól nekem.

Anett: Az éjszakázással nincs problémám, én a Kandallóban is simán végigaludtam a Super Bowlt. Amúgy meg elvagyok, mindig van valami érdekes a Netflixen.

Magdi: Szeretek tenni-venni miközben ő nézi a meccset, jó hangulata van az amerikai közvetítéseknek. Ellenben a magyar közvetítések sokkal idegesítőbbek és kevésbé hangulatosak.

Natali: Az éjszakázást kb. észre se veszem, hiszen bárhol bármikor elalszok, nem zavar hogy ő fent van tovább. Vasárnap meg nézem a saját sorozataimat.

Valami vicces sztori, idegesítő szokás?

Petra: 2018-ban volt szerencsénk eljutni Philadelphiában egy Eagles meccsre (Eagles-Vikings egész pontosan), és Dani annyira izgult előtte, hogy bár a délelőttöt városnézésre szántuk, nagyjából végigrohantunk csak Philadelphián, hogy 4 órával a meccs kezdete előtt ott lehessünk. Az egész stadionban (= 65.000 ember) én voltam az egyetlen, aki nem volt tetőtől talpig harci díszben, úgyhogy gyorsan kellett venni egy pólót és sapkát nekem. Eközben Dani totál felpörögve fotózott mindent (a cheerleadereket állítólag Chesternek…). Az előttem ülő pasinak a nyakára volt tetoválva, hogy az előző évben az Eagles nyerte a Super Bowlt, ez meg perspektívába helyezte nekem, hogy oké, Dani mégsem annyira elvetemült rajongó. De összességében az egész meccs egy szuper élmény volt nekem, pedig hát a játékhoz magához nem sokat értek.

Anett: Az éjszakai ordibálások és asztalcsapkodások elég rémisztőek, pláne ha már alszok. Az előző szezon végén pedig pláne összejött minden (a Rams-Bucs meccsen – a szerk.). Jocó csapata épp rosszul csinált valamit, erre ő rácsapott az asztalra és a rajta lévő borospohár eltört. Bejöttem megnézni, hogy mi történt, de nem volt semmi különös, a pohár is olyan furán tört el, hogy még a bor sem ömlött ki. Jocó viszont olyan ideges volt, hogy felkapta a borospoharat és erőből belenyomta a szemetesbe. Az meg nyilván darabokra tört és egy jó nagy üvegszilánk a csontig vágta az egyik ujját. Úgy ömlött a vér, hogy egy tisztasági betéttel tapasztottuk le, aztán hívtunk a mentőt, mert nagyon durván nézett ki a seb. A mentő vagy két óra múlva érkezett meg, de közben a csapata nyert, szóval a végére jó volt a hangulat.

Magdi: Hogy Patrik úgy érvel velem a vitákban, mintha én is FK-s lennék. Mint amikor podcastekben nem ért egyet valamivel és csak mondja és mondja.

Natali: Egyszer vettem neki egy Packers mezt, aztán kiderült, hogy nem csak egy sötétzöld csapat van a ligában és egy jetsest vettem. Illetve mindig meséli az aktuális játékosokat és elvárja, hogy később emlékezzek rájuk.

Mit üzennél az NFL-nek?

Petra: Könyörgöm, December 24-én és 25-én ne adjatok meccseket, gondoljatok a barátnőkre, feleségekre, családokra….

Anett: Hogy a Rams vagy a Lions nyerje a Super Bowlt, mert akkor tuti valami nagy ajándékot fogok kapni.

1-től 10-es skálán mennyire félsz tőle, hogy mi lenne ha választania kéne a férjednek/barátodnak közted és az NFL között?

Petra: Nem szeretném, hogy ilyen választás elé kelljen állnia, mert nem is kérdés, hogy a családját választaná, de megszakadna a szíve az NFL-ért, az én szívem meg érte, hogy fel kell adnia azt, amivel ennyire szeret foglalkozni.

Anett: Ha ezt 5 évvel ezelőtt kérdezi meg valaki, akkor 5-6 lett volna a válaszom – volt egy periódus, amikor nagyon rosszul éltem meg az efkázást. Most viszont remélem, hogy nagyon sokáig lesz még az FK!, mert az életünk így az NFL-lel együtt teljes.

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!