Nagyon kaotikus az idei NFL szezon, szinte lehetetlen megmondani a legtöbb párharcban, hogy ki a valódi esélyes, kinek lehet jó napja és mennyi pont születhet. Talán ilyen szempontból is a két legkiszámíthatatlanabb a Saints és a Cardinals, akik nyitják a hetedik fordulót.
Amikor a Saints kezében van a labda
A Saintset továbbra is sok sérülés hátráltatja, többek között Jameis Winston még mindig nem tud harcba szállni, így Andy Dalton lesz a csapat kezdőirányítója a rövid hét után is. A volt Bengals QB egyébként a közvéleménnyel ellentétben nem katasztrofális idén (sem), ellenben abszolút semmi extrát nem várhatunk tőle. Azt adja, amit egész életében. Elveszi, amit a támadó rendszer kínál neki, de semmi többet.
Százalékosan neki van az egyik legkevesebb nagy játéka, ellenben az egyik legkevesebb labdaeladást ígérő átadása is. A nagyobb gond, hogy a támadórendszer idén a Saintsnél messze nem kínál annyi lehetőséget mint az elmúlt években, így ez a teljesítmény alapvetően kevés. A Saints inkább rövid és középhosszú passzokkal operál, Dalton átlagos passzmélysége 9,4 yard, ami bár nem rossz, de nagyon mély játékokat nem várhatunk. Ez nem csak Dalton karerejének, de a potens elkapók hiányának is betudható. Csütörtökön például ha a csapatnak szerencséje van, akkor Chris Olave már bevethető lesz, de a többi kezdő (szintű) elkapó nem.
A Cardinals nagyon érdekes felállásokat használ idén védelmi oldalon, szinte egyedülálló csapatként csak két cornerbacket alkalmaznak a snapek nagy részében, a slot feladatokat pedig (főként) a csapat linebackere Isaiah Simmons látja el. Ez első hallásra sem tűnik tökéletes megoldásnak és hát nem is az. Simmons az idény folyamán a felé szálló labdák 85%-ából elkapást enged és már több mint 150 yarddal égették meg. A legnagyobb baj, hogy továbbra is meggyűlik a baja a profi támadósorok olvasásával, így rendre egy lépés hátrányban van.
A Saints így várhatóan sokat fogja Olavét betolni slotba és próbálja majd ezt a párharcot kihasználni, amire úgy felelhet a Cardinals, hogy Byron Murphy követi az elkapót. Ez azonban csak részben oldja meg a dolgokat, ugyanis Murphy sem játszik csúcsformában, de gyorsaságban abszolút ő lehet Olave ellenfele. Ráadásul ekkor a szélső cornerback pozícióba be kellene erőltetni valakit, amire egyelőre nem látok valós alternatívát.
A Cardinals esélye az lehet, hogy nyomást helyeznek Daltonra, aki bár nem teljesít rosszul ilyenkor, de képes a legrosszabbkor eladni a labdákat. Érdekes lesz itt is Vance Joseph taktikája, mert a Saints támadófal inkább a fal belsejében sebezhető. Különösen Andrus Peat van rossz formában, már 9 engedett nyomásnál jár idén. A Saints számára egyszerre rossz és jó hír, hogy ő valószínűleg nem lesz bevethető, így meg lehet nézni, hogy a helyettesei mire képesek. A Cardinals inkább belül veszélyes az irányítókra. Zach Allen ihletett formában játszik, már 17 nyomásgyakorlásnál tart, amivel top10-ben van a belső védőfalemberek között. J.J. Watt már öregszik, de már így is eljutott 12 nyomásgyakorlásig, pedig nincs is minden snapet a pályán. Érdekes lesz megfigyelni, hogy Vance Joseph megpróbál-e variálni a védőfalon, ugyanis Watt alapvetően idén sokat van kívül, de azt tudjuk róla, hogy sok időt töltött a védőfal belsejében is életében, így ha Zach Allennel párban belülről rombolnának, akkor lehet nagyobb hatást érnének el.
Wattéknak azonban az igazán nagy feladatot a futásmegállítás fogja jelenteni. Ugyanis ha van egyetlen igazán fényes pontja az idei Saintsnek, akkor az a csapat futáskoncepciói (még annak ellenére is, hogy Alvin Kamara idén nem játszik igazán jól). Ez főleg annak köszönhető hogy Taysom Hillre továbbra sincs ellenszere a ligának. A csapat tight endje/irányítója/futója? ugyanis 10,2 yardot átlagol futásonként, ami messze-messze több mint bárkinek a ligában (azok közt akik legalább már tízszer megiramodtak idén). Ezt még megfejeli egy 6,31 yardos kontakt utáni futásonkénti átlaggal, ami szintén kimagaslik a ligában. Egyszerűen hiába tudják a védelmek, hogy amikor felkerül a pályára, akkor jó eséllyel megtartja és megiramodik, nem tudják levédekezni és nagyon nehéz is földre vinni.
Különösen gond lehet ez az Arizona linebackereinek, akik nagyon sok szerelést rontanak el egész szezonban. Simmons a rossz coverage teljesítmény mellett futás ellen is alulmúlja önmagát, borzasztó szögeket választ és ezáltal sok szerelési kísérletet ront. Azonban őt is alulmúlja Zaven Collins, aki már 9 elrontott szerelésnél tart, ami nem tűnik soknak, de ez azt jelenti, hogy átlagosan minden ötödik szerelésről lecsúszik, ami relatív mértékben az egyik legrosszabb az egész ligában.
Amikor a Cardinals kezében van a labda
Sokkal nehezebb kitalálni, hogy mi történik amikor Murray-ék támadnak, ugyanis egész szezonban az az ember érzése, hogy nagyon esetleges a támadójáték. Most ez annyiban változhat, hogy DeAndre Hopkins visszatérhet az eltiltásából, ami jókora segítség lehetne, ha tudnák hogyan használják a sztárelkapót. A Saints cornerback sora idén nagyon gyengén teljesít, konkrétan nincs olyan kezdő játékos, aki ne lenne támadható.
Mivel Lattimore nem bevethető, így nagyon valószínű, hogy a Saints ezért duplázni fogja majd Hopkinst. A pálya meghosszabbítására is egy új arc, a Pantherstől megszerzett Robbie Anderson lehet esélyes, már amennyiben fel tudta venni a fonalat és megtanulni a playbookot. Ugyan Rondale Moore egyre nagyobb szerepet kap, de ő inkább crossing, pálya közepét támadó útvonalakon lehet veszélyes.
Az egyetlen reménye lehet a Cardinalsnak, hogy a pálya ezen szegletét megpróbáljak minél jobban a kontrolljuk alá vonni. Mathieu játékán egyre inkább érezhető a kor, nem olyan hatékony a veterán safety a boxban, a linebacker duóból pedig Demario Davis ugyan jól játszik, de Pete Werner a jó kezdés után már közel 80%-os elkapási rátát enged az őrizetében.
Tovább nehezítheti a Saints back7 dolgát, hogy ami igazán veszélyes a Cardinalsnál, az Murray improvizációja. A Cardinals QB-ja már 89 scramble és 144 tervezett futóyardot szerzett a szezon során, egyértelmű, hogy lábon továbbra is nagyon veszélyes.
Hasznot húzhat Kliff Kingbury abból, hogy először tűnik úgy, hogy Cameron Jordant kezdi utolérni a kor, mindössze 12 nyomásgyakorlása és már nyolc elrontott szerelése is van az idei szezonban. Jól eltalált zone readekkel könnyen lehetne játszani rá, de RPO játékoknál is lehetne futással támadni esetlegesen az ő oldalát is.
Ami szintén hátráltathatja a Cardinalst, az a támadófal. Nem állítom, hogy katasztrófa lenne az egység, de vannak megingásai. Kelvin Beachum például már 19 nyomást engedett a szezonban, nagyon látszanak rajta a lassulás jelei. Várhatóan ő nézhet majd farkasszemet Marcus Davenporttal, aki viszont Jordan visszaesése mellett szállítja a nyomásokat a csapatnál.
A Saints ráadásul sok egzotikus blitzcsomagot is hozhat, Demario Davis az egyik, ha nem a legjobb blitzelő linebacker a ligában, már idén is 10 nyomása van, de ami igazán kimagasló, hogy ő vezeti a csapatát sackekben is. A fal közepén sok a kommunikációs hiba az Arizonánál, Sean Harlow és Will Hernandez sem hozza élete szezonját, ebből pedig profitálhat a Saints.
Ahogy fentebb említettem egy rettentően nehezen megjósolható találkozóról van szó és egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy fentebb taglalt dolgokból bármi meg fog-e valósulni (na jó, talán a Taysom Hill futásokat leszámítva). Egyelőre talán az edzői rendezettség és a futáshatékonyság a Saints oldalára tolja a mérleg nyelvét, de ki tudja Hopkins milyen formában tér vissza.
