Minden idők egyik legjobb irányítójának két csapata feszül egymásnak az ötödik hét nyitányán. Komoly AFC-rangadónak gondoltuk a szezon előtt ezt az összecsapást, de a csapatok eddig látott formája alapján inkább két középcsapatról beszélhetünk, mintsem igazi contenderekről.
Peyton Manningnek sok hazai (és persze kinti) szurkolót köszönhet az NFL. A legendás irányítónak hála a mai napig a legnépesebb szurkolótáborok közé tartozik mind a Colts, mind a Broncos hazai bázisa. A szezon előtt azonban nem miatta ígérkezett kifejezetten izgalmasnak ez az 5. heti összecsapás, hanem mert két jónak gondolt csapat két új irányítóval a fedélzeten mindig érdekesnek tűnik.
Oda jutottunk azonban, hogy két ligaalja offense működik a gárdáknál, akik vért izzadnak minden meccsen, hogy pontokat tudjanak a táblára írni. Az Indianapolis átlagolja konkrétan a legkevesebb pontot eddig idén 14,3-mal, de a Denver sem büszkélkedhet a maga 16,5 pontjával, mely a harmadik legrosszabb. Ráadásul hiába érkezett mindkét helyre új irányító kisebb-nagyobb reményekkel, ezt a keveset is igazán a futójátéknak köszönhetik a csapatok.
A Colts oldalán persze ez nem újdonság. A tavalyi évben Jonathan Taylor berúgta az NFL ajtaját és azóta hátán viszi a támadósort. A Colts elitnek gondolt támadófala azonban évek óta egyre jobban épül le és mostanra igazából már csak a híre nagy. Futásnál csak a 18.-ak az ESPN run block win rate mutatója alapján, míg passznál is csak a 26. helyre elég a teljesítményük. Nelsonék támogatása nélkül pedig Taylornak nem is volt még igazán nagy meccse a nyitófordulós Texans elleni találkozó óta, ahol 161 yardot szerzett (a liga talán legrosszabb front sevenje ellen). EPA alapon sem jobbak a számai a gárdának. Minden tekintetben a liga alsó harmadához tartozik ez a Colts támadósor. Most ráadásul Taylor sem lesz bevethető, az amúgy is döcögős offense így a legjobbja nélkül kénytelen elutazni Denverbe.
Matt Ryan csak árnyéka régi önmagának és igazából még rosszabbul is néz ki vele a támadósor mint Riversszel vagy akár tavaly Wentz-cel. Ryan vezeti a ligát labdaeladást ígérő átadásokban, miközben nagy játéka alig akad. Nincs persze könnyű helyzetben, hiszen a futójáték nem megy annyira, Taylor nélkül ráadásul még nehezebb lesz, passzolni pedig nem nagyon van kinek. Egyetlen komolyabban vehető fegyvere Michael Pittman, aki a liga egyik új szupersztárjával Partick Surtainnel kellene felvegye a kesztyűt. Ha őt kiveszik a játékból, akkor meg van lőve a passzjáték. Láthattuk mindezt a Jaguars ellen, ahol a harmadéves elkapó hiányában (az újonc Alec Pierce sem volt) kerek 0 pontra volt képes a támadósor. Surtain pedig vélhetően a legtöbbször Pittman oldalára lesz állítva. All-Pro formában kezdte a szezont a tavalyi első körös corner, alig engedett idén még 100 elkapott yardot, miközben olyan ellenfelei voltak mint DK Metcalf, Brandon Aiyuk, Brandin Cooks vagy múlt héten Davante Adams. Ez a matchup tehát nem néz ki jól a Colts számára, Pittman mögött pedig a második legtöbb célbavétellel a cserefutó Hines rendelkezik.
A denveriek jó passz elleni védelme (8. EPA/play alapon) Ashton Dulinoktól és scatbackektől nem fog elkezdeni könnyű opciókat adni Ryannek. Így pedig végképp nehéz elképzelni, hogy 14 pontnál ezúttal is sokkal többet tudjon elérni a támadósor. A denveri secondary nem gyengült, de a csapat hetekre elvesztette legjobb pass rusherét, Randy Gregoryt, így a támadófalnak legalább három irány helyett elég lesz csak Bradley Chubbra és középen Dre’Mont Jonesra figyelnie.
A Colts drukkereknél azonban talán csak a denveriek lehetnek jobban csalódottak. Russell Wilsont megváltóként várták a hazaiak, azonban a támadósor szinte semmit se lépett előre – egyelőre. Az offense teljesen felvette Wilson utóbbi évekbeli stílusát. Akadozik a játék, a nehézkes előrehaladást pedig néha 1-1 nagy játék löki csak meg. Egyelőre úgy néz ki Nathaniel Hackett és Wilson nem csiszolódtak még össze. Wilson nem érzi továbbra sem a gyors passzokat, nem veszi el a könnyebb opciókat, tartogatja a labdát és túl sokszor keresi a nagy játékot. Így pedig nem tud kialakulni a támadósor dinamikája. A támadófal ugyan nem jó, de koránt sem tragikus (liga közepe nagyjából), de Wilson 2,75-3 másodperces stílusához láthatóan nem elég jók. A futáshoz még egész korrekt munkát végeznek. A már említett ESPN-es mutatóban a 4. legjobbak, de kérdés, Javonte Williams kiesével mennyire esik vissza a mutatott teljesítmény. Melvin “fumble” Gordon nem elég megbízható ,míg a most igazolt Latavius Murray sem az a lendületes back mint Williams volt. Főleg, hogy egyikük sem rendelkezik olyan jó elkapó erényekkel mint a másodéves futó.
Courtland Sutton mögött ugyanis Javonte rendelkezett a második legtöbb célbavétellel és elkapással is csapaton belül. Bár leginkább Jerry Jeudy előretörését vártuk a szezon előtt, úgy néz ki Wilson jobban bízik abban a Suttonban, aki bár nagyon ígéretesen indította NFL karrierjét, az elmúlt években a sérülések miatt egyre kevésbé lehetett számítani rá. Felépítésre persze jobban is illik Wilsonhoz: magas, rendkívül gyors elkapó, akire bátran fel lehet dobni a pálya szélére a labdákat. A helyi DK Metcalfje lehet ő Russellnek. Ígéretesebbnek is tűnik az ő matchupja a Colts cornerek ellen mint a túloldalon Pittman helyzete. Bár idén egyébként ismét jó arcát mutatja Gilmore, sebességből nem hiszem, hogy fel tudná már venni a versenyt az elkapóval míg Facyson egyszerűen csak sose volt egy jó játékos. Kulcshiányzó lesz továbbá Shaq Leonard, aki orrtörés és agyrázkódás miatt biztosan kihagyja ezt a coloradói túrát. A Colts All-Pro linebackere épp, hogy visszatért hátsérüléséből, ismét nem tud a csapata rendelkezésére állni. A playmaker képessége pedig nagyon kéne ennek az egységnek, amely a második legkevesebb labdát szerezte eddig idén (3). Leonard nélkül pedig nem is nagyon látni, ki lophatná el a támadók labdáját.
Nehéz megmondani, melyik offense fog beindulni inkább, fog-e egyáltalán bármelyik egy ilyen rövid hét után úgy, hogy mindkét csapat az első számú futója nélkül lesz kénytelen kiállni. Egy kevés pontos meccsre számítok sok punttal és sok nehézkesen haladó drive-val. A tippem azért tettem a Denver mellé, mert a hazai pálya mellettük van, valamint míg a Coltsnál Ryan egyéni játéka aggaszt, addig a Denvernél a bukdácsolásban nagyobb szerepet tulajdonítok még a koncepcionális hibáknak. Wilson bár szintén messze elmarad a csúcsidőszakos számaitól, egyelőre csak idegen testként mozog ebben az új rendszerben. Hackett playbookja sem annyira kifinomult mint az volt LaFleur alatt Green Bayben, de vannak benne használható dolgok, tisztára tudja játszatni az elkapóit időnként. Ha Wilson ezekben az esetekben képes lesz bízni a hívásban és csak akkor elővenni a rögtönzési képességét, amikor nem alakul ki játék, el fog indulni ez a támadósor felfelé. Lehet, hogy ez nem fog megtörténni még hetekig, lehet, hogy soha, hiszen Wilsonra Seattle-ben sem tudtak igazán más játékot erőltetni régóta, de több lehetőséget látok ebben mint az egyértelműen a lejtőn lefelé száguldó Ryan hirtelen jövő pálfordulásában.
A védelmek tűnnek mindkét oldalon az erősebb egységnek ráadásul a kevesebb pihenő is nekik kedvez talán. Érdekes egyébként, hogy mindkét csapat az élmezőnyhöz tartozik a negyedik negyedes védekezést illetően. A Colts konkrétan nem kapott még pontot idén ilyenkor és a Denver is csupán hármat a Raiders elleni meccsig. Ott beszedtek 13-at, mely végül a győzelmükbe is került. Ez azonban azt mutatja, hogy nem lehet majd nyugodt egyik szurkolótábor sem, ha a csapatuk egy labdabirtoklás hátrányban támadhat a győzelemért a mérkőzés végén.
Peyton Manning összeköti ezt a két csapatot hosszú ideig, hiszen mindkét gardának legendás alakja volt, sőt mindkettő az ő irányításával jutott el bajnoki címig. Most hajnalban azonban talán nem bánja, hogy nem ezt a találkozót kell testvérével végigkommentálnia (MNF-et szoktak közvetíteni). A győztes csapat mérlege ugyanis javulni fog, de ahhoz, hogy előrébb tehessük a power rankingokban bármelyik gárdát, igazán a játék képében kéne javulni.
