Az előző hetekben megnéztük azokat a játékosokat, akik a legjobbak lehetnek a drafton a saját posztjukat tekintve. Most ellenben kicsit mélyebbre nézünk és azokról lesz szó, akiket kevésbé emleget a média és valószínűleg nem őket halljuk elsőként elkelni a jövő évi börzén a saját pozíciójukban.
Hendon Hooker, QB, Tennessee
Hooker talán minimálisan kivétel, mert őt igenis sokat emlegeti a média: mióta tavaly átvette a kezdő posztot, azóta szinte szárnyal. Nem is olyan rég még a legnagyobb Heisman esélyesek között volt a neve, mert a top5-ben van passzolt yardokban, touchdownokban és a csapata is top3 offense jelenleg. Hooker első ránézésre abszolút jackpotnak tűnhet, ugyanis egy jó felépítésű dual-threat QB, aki ráadásul előszeretettel és jól is használja a lábait. Emellé pedig gyorsan és pontosan játszik és vannak mély labdái is.
Mik az aggasztó jelek?
Először is mert egy kimondottan idős prospectről van szó, aki a jövő évi szezonban már 25 éves lesz, idősebb mint Justin Herbert vagy például Lamar Jackson, aki hatodik idényére készül. Másodszor mert ez az első értékelhető szezonja, eddig vagy nem játszott vagy átlag alatti teljesítményt nyújtott. Harmadszor pedig mert egy nagyon irányítóbarát rendszerben játszik, ahol rendszerint nem kell olvasnia a védelmeket, első olvasásokat kell megdobni és mellesleg elég jó játszótársai is vannak. Mindezek pedig az ACL sérülése után irrelevánssá is váltak, valószínű legjobb esetben is harmadik nap végi pick lehet.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Deuce Vaugh, RB, Kansas State
Az idei futóclass tetején egyértelműen Bijan Robinson ül, de mögötte több játékos is pályázik a második helyre. Deuce Vaugh egyértelműen egy közülük. A Kansas State futója elsőrangú gyorsasággal rendelkezik, nem is feltétlen a végsebessége jó, hanem amilyen gyorsan eléri az utazósebességet. Ezen kívül kiválóan lát a pályán és jól vág vissza a lyukakba is. Termetéhez és izomzatához képest pedig elég nagy terhelést is kapott, nem klasszikus committee-ben játszott, hanem egyértelműen ő volt csapata kezdő futója.
Mik az aggasztó jelek?
168 centiméter magas. Nagyjából ebből már érteni is fogja mindenki, hogy miért is elővigyázatos vele mindenki. Ugyan mióta Ekelerek tudnak stabil elsőszámú futók lenni, azóta tudjuk, hogy nem a magasság minden. Vagy ha már Vaugh, akkor egy másik volt Kansas State futóval, Darren Sporesszal lehet jönni, aki szintén elég sokáig volt meghatározó játékos a ligában. Ezek ellenére azért mégsem lennék nyugodt Vaugh esetében. Ráadásul mindezek mellé 63 kilogramm, szóval nem is egy izomkolosszus. Passzblokkolásban kis túlzással odébb dobják, de erőből nem fog sok szerelést ledobni magáról futások közben sem.
Kayshon Boutte, WR, LSU
Boutte freshmanként egy nagyon domináns igazi elsőszámú elkapó tulajdonságokkal megáldott játékosnak tűnt. Ja’Marr Chase távozása után megörökölte a kiváló WR egyes számú mezét az LSU-n és sokan már hozzá hasonlították. Nem is véletlenül. Boutte kísértetiesen hasonlít Chase-hez felépítésben, izmos, nem túl magas, de nem is alacsony. A testkontrollja tökéletesnek tűnt, gyorsan játszotta magát üresre és az útvonalfutása is korrekt volt egy elsőéveshez képest.
Mik az aggasztó jelek?
Aztán szép lassan a szép dolgok lekoptak, az LSU egyre gyatrább teljesítményt nyújtott és ez Boutte romlásával párhuzamosan történt. A legaggasztóbb tulajdonság ezek után derült ki, ugyanis Boutte a csapat rossz teljesítménye miatt többször nyilvánosan kiakadt, az edzőivel rendszeresen összekülönbözött, sőt volt hogy meg sem jelent edzésen. Természetesen a pályán sem volt tökéletes, sőt. Elsőéves kora óta az útvonalfutása nem javult semmit, sokszor úgy tűnik, hogy lusta végigfutni az útvonalakat és nem is figyel a részletekre. Ennek megfelelően kevés targetet kap, keveset van üresen. Ezt pedig többször az irányítói fejéhez is vágta.
O’Cyrus Torrence, OG, Florida
A class legjobbnak tűnő tisztán belső támadófalembere O’Cyrus Torrence, aki nem egy kész játékos, de a potenciálja magas. Egy dinamikus, mozgékony játékosról van szó, ami a támadófal belsejében nem a legfigyelemreméltóbb dolog, de annál hasznosabb tulajdonság. Nagyon gyorsan reagál a snapre, így eléri, hogy ő alakítsa az összecsapás irányát és a sebességet sikeresen alakítja erővé is, így pedig erősebb játékosok ellen is felveszi a kesztyűt.
Mik az aggasztó jelek?
Passzblokkolásban nagyon nyers a technikája. Sokszor nincs ötlete miként állítsa meg az ellenfelet, megpróbálja gyorsaságból elkapni a védőket és tolni a számára megfelelő irányba, de ha ez nem sikerül, akkor nincs második terve. A kézhasználata kezdetleges, nem tudja miként alakítsa a párharcot, ha már fogják egymást a védőfalemberrel, és hiába erős a szorítása, az ellenfelek képesek kicsavarni a megfelelő pozícióból. Magas a plafonja, de meg kell tanítani neki, hogyan védekezzen már kialakult párharcokban és miként tudja a legjobban hasznosítani a gyorsaságát.
Mazi Smith, DT, Michigan
Smith egy különlegesen erős belső védőfalember. A fal közepén akkora termettel és erővel bír, hogy általában double teamek esetében sem lehet elmozdítani a futás irányából, így jobban teszik az ellenfelek, ha egyszerűen nem futnak felé. Ezen kívül nagyon strapabíró, egész mérkőzésen képes birkózni a fal közepén és a meccsek végén sem fárad el igazán. Nagyon erős a testének az alsó fele, ha beleáll egy ütközésbe, akkor nem tolják el és nem is mozdítják ki az egyensúlyából.
Mik az aggasztó jelek?
Mint pass rusher nem igazán van terve. Egyszerűen csak megy előre lesz ami lesz alapon, de nem mozgékony, hogy megkerülje a védőt és nem is kifinomult a technikája, hogy abból fakadóan nyerjen. Vannak jobb meccsei, de alapvetően nem ő fog nyomást helyezni az irányítókra. Sőt sokszor elveszik a blokkok sűrűjében és nem is tudja merre van a zseb, ami megkönnyíti a támadósorok dolgát. Láttunk magasan elkelni játékosokat hasonló paraméterekkel és képességekkel akár az első körben is, de kell hogy valaki meglássa benne a lehetőséget, hogy lehet fejleszteni a pass rusher potenciálját, különben könnyen csúszhat.
Drew Sanders, LB, Arkansas
Sanders az Alabamáról transzferált Arkansasba, ahol gyorsan a ottani védelem vezére lett. Ő is annak a modern linebackernek a prototípusa, aki már nem tisztán off-ball játszik, hanem bizony pass rusherként is használható és képes felállni (top10 idén sackekben). Nagyon jó méretekkel, izmos és megnyúlt testalkattal rendelkezik, hosszú karjaival könnyen kezdeményez párharcokat és nyúl át a támadófalemberek válla felett is. Emellett azonban a sebessége is megvan, a pálya közepén képes oldalvonaltól oldalvonalig kontrollja alatt tartani a területet. Nem kell messzire menni, hogy Micah Parsonst vagy ebből a classból Trenton Simpsont lássuk benne.
Mik az aggasztó jelek?
Elég agresszív játékos, aki megérzéseire hagyatkozik és nem pedig arra, amit a pályán lát. Ennek természetesen árnyoldala is van, tehát mivel nem olvassa jól a játékot, ezért könnyen ki lehet használni helyezkedési hibáit és túlzott agresszivitását is. Jellemző rá, hogy túlfut az emberein vagy coverage-ben túl agresszívan játszik, így pedig ha elrontja a szerelést akkor nagy gondban lehet.
Emmanuel Forbes, CB, Mississippi State
Forbes egy magas, hosszú karokkal megáldott cornerback, aki extrém jó atléta. Ismerős? Tariq Woolen ugorhat be a tavalyi drafttrol, aki azóta az egyik legjobb újonc védő idén az NFL-ben. Forbesnak emellett nagyon jó labdaérzéke van, idén már öt interceptiont szedett és tíz leütött labdája van. Egy igazi labdavadász a hosszú kezeivel és a gyorsaságával a secondaryben.
Mik az aggasztó jelek?
Nagyon vékonydongájú játékosról van szó, mindössze 75 kilogramm, aki törékenynek tűnik. Ennek megfelelően pedig nem is a legbiztosabb kezű szerelő, rendszeresen csúszik le az elkapókról vagy futókról is. Nem kenyere az agresszív jammelés, sőt nagyobb testű elkapók ellen kicsit megszeppentnek tűnik. Érdekes kísérlet lehet valahol, de az biztos, hogy tudni kell használni.
[/ppp_patron_only]
