A Dolphins nem vesztett el még meccset idén, ha Tua Tagovailoa végig a pályán volt. Sőt, a Miamié a legjobb támadósor EPA/play alapján, ha ő irányít. Múlt héten a legnézhetőbb támadósornak is megválasztottam a Delfineket – ez az igazi elismerés. Parádé, amit idén művelnek, de mitől ennyire jó a Dolphins támadósor? Az idén igazolt Tyreek Hilltől? A kocka Mike McDanieltől? Vagy a sokat kritizált Tuától? Ennek nézek most a mélyére.
Rengeteg statisztikát lehet hozni, hogy mennyire jó ez a Dolphins offense. Tua Tagovailoa vezeti a ligát rendes, harmadik downos, negyedik negyedes és red zone passer ratingben is, övé a legjobb PFF értékelés 11 forduló után, ő passzolja a legtöbb yardot kísérletenként és övé a legjobb EPA/dropback mutató is. Sőt, ez az EPA/dropback mutató a történelem egyik legjobbja, megközelíti a 2014-es Peyton Manninget, a 2007-es Tom Bradyt vagy a 2011-es Aaron Rodgerst.
Ennek ellenére azért nem mindenki arról beszél, hogy Tua “super saiyan módba” kapcsolt és hátán viszi a csapatot, hiszen többtényezős egyenletről van szó. Maga az EPA mutató is jobban használható a passzjáték bemutatására, mintsem külön irányítójátékra, így ezzel kapcsolatban inkább azt kell mondani, hogy a passzjáték teljesít történelmi magasságokban.
És nem lehet egy dologra fogni az egészet. Mert mondhatjuk, hogy ilyen elkapókkal könnyű jól irányítani vagy jól felrajzolni a játékokat. Vagy hogy ilyen jól felrajzolt játékokkal könnyű üresen lenni és könnyű megdobni a passzokat. Vagy hogy ilyen tehetséges irányítóval (hiszen mégis csak top5-ös pick volt Tua) könnyű top támadósort vezetni – oké, ez utóbbi ritkábban hangzik el, de akkor is.
Ahogy mindig, természetesen itt is a fogaskerekek összekapcsolódása után megy olajozottan a gépezet, de mégis melyik elem miért felel és hogyan emeli fel ezt az offense-t?
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások