Connect with us

Minden ami NFL

Tua, Tyreek, McDaniel – Mitől ilyen jó a Dolphins támadósor?

A Dolphins nem vesztett el még meccset idén, ha Tua Tagovailoa végig a pályán volt. Sőt, a Miamié a legjobb támadósor EPA/play alapján, ha ő irányít. Múlt héten a legnézhetőbb támadósornak is megválasztottam a Delfineket – ez az igazi elismerés. Parádé, amit idén művelnek, de mitől ennyire jó a Dolphins támadósor? Az idén igazolt Tyreek Hilltől? A kocka Mike McDanieltől? Vagy a sokat kritizált Tuától? Ennek nézek most a mélyére. 

Rengeteg statisztikát lehet hozni, hogy mennyire jó ez a Dolphins offense. Tua Tagovailoa vezeti a ligát rendes, harmadik downos, negyedik negyedes és red zone passer ratingben is, övé a legjobb PFF értékelés 11 forduló után, ő passzolja a legtöbb yardot kísérletenként és övé a legjobb EPA/dropback mutató is. Sőt, ez az EPA/dropback mutató a történelem egyik legjobbja, megközelíti a 2014-es Peyton Manninget, a 2007-es Tom Bradyt vagy a 2011-es Aaron Rodgerst.

Ennek ellenére azért nem mindenki arról beszél, hogy Tua “super saiyan módba” kapcsolt és hátán viszi a csapatot, hiszen többtényezős egyenletről van szó. Maga az EPA mutató is jobban használható a passzjáték bemutatására, mintsem külön irányítójátékra, így ezzel kapcsolatban inkább azt kell mondani, hogy a passzjáték teljesít történelmi magasságokban.

És nem lehet egy dologra fogni az egészet. Mert mondhatjuk, hogy ilyen elkapókkal könnyű jól irányítani vagy jól felrajzolni a játékokat. Vagy hogy ilyen jól felrajzolt játékokkal könnyű üresen lenni és könnyű megdobni a passzokat. Vagy hogy ilyen tehetséges irányítóval (hiszen mégis csak top5-ös pick volt Tua) könnyű top támadósort vezetni – oké, ez utóbbi ritkábban hangzik el, de akkor is.

Ahogy mindig, természetesen itt is a fogaskerekek összekapcsolódása után megy olajozottan a gépezet, de mégis melyik elem miért felel és hogyan emeli fel ezt az offense-t?

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Waddle és Hill, a kengyelfutó gyalogkakukkok

Kezdjük a legegyszerűbbel, azt gondolom ezt a komponenst kell a legkevésbé részletezni, és jó bevezetés abba, hogy miket nyit meg a passzjátékban ez a két szélvészgyors elkapó. Mert hogy ez az elsődleges ütőkártyájuk: baromi gyorsak.

És mivel ilyen sebesléptűek, így mélyebbre tudnak menni ugyanannyi idő alatt, mint bárki más az NFL-ben. Tehát amikor Tua a dropbackje végére ér, akkor mondjuk 15 yard mélyen lesz Hill és Waddle, míg mondjuk egy átlagos csapat elkapói csak 10 yardon lennének. Ez pedig nagyon jól megnyitja az offense-t, megnyújtja a pályát, a védőknek több területet kell levédekezniük, plusz szokatlan is nekik, hogy általában 10 yardig kell figyelniük, most meg 15-ig.

Ugyan ez szabad szemmel is látható, de jól alátámasztja az a statisztika, hogy Tuának van a legnagyobb átlagos passzmélysége a 2,5 másodperc alatti passzoknál. Vagy hogy Tuának van a legtöbb 20+ air yardos sikeres passza 2,5 másodperc alatt. Ezekkel a WR-ekkel természetszerűleg több yardot tud megtenni a támadósor ugyanabból a játékból, mint bárki más, ennek pedig exponenciális vonzata van, hiszen a védőknek is jóval nagyobb területre kell figyelniük, ami miatt nyilvánvalóan nehezebb dolguk van.

És most csak a két elkapó fő komponensét említettem, emellett rendkívül jól használhatók end aroundoknál, screeneknél, különböző gadget játékoknál, amik megfűszerezik az offense-t. Plusz van egy olyan alulértékelt tulajdonsága is mind Hillnek, mind Waddle-nek, hogy nagyon jók contested elkapásoknál, tehát amikor nyakukon egy védő. Mindketten nagyon magasra tudnak felugrani, termetük ellenére nagyon jó az elkapási sugaruk és gyakran jönnek le az ilyen 50/50-es labdákkal – még ha ebből kevesebb is van ebben a támadósorban a nagy üres terek miatt.

Talán túl is ragoztam azt, hogy Tyreek és Waddle baromi gyors elkapók, és ahogy az amerikai mondaná: “a sebesség öl”. Azonban ezt a két halálos fegyvert bizony tudni kell használni is, és itt jön be a második fogaskerekünk.

Mike McDaniel, az agy

Az egész Dolphins offense igazából arra épít, hogy hatalmas területeket nyisson meg középtávolban. Ehhez alapvetően három eszközt használnak. A legtöbb snap előtti motiont alkalmazzák, amivel horizontálisan széthúzzák a védelmet, így széltében nyitják meg a pályát.

Emellett a legtöbb play actiont is ők használják, amivel felmozgatják a linebackereket a vonalhoz közelebb, hogy mögöttük területek nyíljanak meg. Érdemes kiemelni, hogy nagyon sok húzást dobnak be a blokkolási sémába, amitől nem annyira jó a pass protection, de a linebackerek számára hihetőbb a futás veszélye, így valószínűbb, hogy fellépnek rá. És mivel Tua gyorsan szabadul a labdától, így kevésbé ütközik ki, hogy a húzások miatt kevésbé működik a passzblokkolási séma.

Harmadrészt pedig az elkapók sebességét használják ki. A safetyk rettegnek Hilltől és Waddle-től, nehogy elfussanak mellettük mélyre, hiszen az az elsődleges feladatuk, hogy a pálya ezen részeit levédekezzék. És mivel félnek ettől a sebességtől, így jóval hátrébb helyezkednek a snap előtt is, és snap után is igyekeznek kellő távolságot tartani a WR-ektől, hiszen pillanatok alatt eltüntetnek 10 yard különbséget és még ugyanennyivel meg is verik őket. Hasonló indokok miatt a cornerbackek is kellő távolságot hagynak maguk és Hillék közt, így pedig rendkívül jól működnek a befelé vágások és a hirtelen visszafordulások, hiszen így ütemben üresen kaphatják a labdát.

Nézzük ezt a hármat egyben az alábbi játéknál. Tyreek Hill motionben átmegy jobbról balra, széltében megnyitva a pályát. Play action, amire fellépnek a linebackerek. Safety mélyen (őt el is terelik Sherfielddel), cornerback is kellő távolból, Hill befelé vág és hatalmas üres területet talál.

Nagyon sok Run-Pass-Optiont is használnak, ami Tuának eddig is erőssége volt és kifogástalanul hajtja végre őket. Természetesen ezt is megbolondítják motionökkel, így szintén nagy területek nyílnak meg a motion, run action, elkapók sebessége szentháromság következtében. Az RPO-k hátránya ugyebár, hogy csak gyors rövid passzokkal működik, hiszen a fal futáshoz blokkol és egyik falember sem lépheti át egy yardnál többel a line of scrimmage-et a passz előtt, tehát gyorsan kell szabadulni a labdától. Na már most Hill és Waddle sebessége miatt ezek a játékok is átlagosan távolabbra tudnak menni, hiszen ugyanannyi idő alatt ők messzebbre tudnak elfutni, így mélyebbre lehet passzolni.

A Dolphins kedvenc játéka az alábbi több opciós játék, amit elég sokféleképpen tudnak futtatni.

Gyakorlatilag egy triple option RPO-ról van szó, amit akár ötopciósnak is hívhatunk. Az első opció (sötétkék) az, hogy a futó kapja a labdát és lesz egy zónafutás jobbra, mint a legtöbb zone read vagy RPO játéknál. A második opció (világoskék), hogy az irányító megtartja a labdát. Ezt ritkán használják, de a veszélye megvan, mert Tua tud azért futni, ha kell. És akkor a harmadik opció, hogy Tua passzolni fog (sárga).

Erre pedig több lehetősége is van. Egyrészt snap előtt van egy jet motion keresztbe, amiből wheel útvonal lesz. Másrészt az adott oldalon van egy seam vagy glance útvonal, a védelem felállásától függően. Harmadrészt utolsó checkdownnak jön még snap után keresztbe egy támadó a flatbe (szürke). Ez önmagában is egy borzasztóan nehezen levédekezhető játék, de sokféleképpen tudják variálni, ebből építeni másik játékokat stb., ami miatt tényleg folyamatosan szívatják az ellenfeleket vele.

Erről Seth Galina csinált egy hosszabb elemzést, amiben például a formáció általi manipulálás és hasonlók is benne vannak, ha érdekel ezt itt találjátok:

Mike McDaniel egy rendkívül szép és hatékony támadósort rakott össze, amit élmény nézni hétről hétre. A játékosok erősségeinek kiaknázása, a play designok, az egymásra építések mind-mind zseniálisak, és az eddig mutatottak alapján nem túlzás Shanahan vagy McVay szintjén emlegetni támadóguruként (persze várjuk meg, hogy fenn tudja-e tartani hosszabb ideig, de egyelőre semmi nem mondatja velünk azt, hogy ne tudná).

Két fogaskerék tehát már kiválóan működik összhangban, de hogy az egész gépezet teljes sebességfokozaton tudjon működni, ahhoz bizony kell egy harmadik is. Ez pedig az irányító, akin rengeteg minden múlik, és nem lehet ám bármilyen elemet beilleszteni a kettő másik mellé.

Tua, a tökéletesen illeszkedő utolsó fogaskerék

Így utólag visszatekintve egészen vicces, hogy a Dolphins meg akart szabadulni Tuától tavasszal, most meg MVP-szinten játszik (na jó, csak MVP ezüstérmes szinten). De honnan ez a Pál-fordulat?

Tua erényei, amik most kidomborodnak, mindig is megvoltak benne. Már prospectként is úgy beszéltünk róla, hogy nagyon pontos irányítóról van szó, aki rendkívül gyorsan engedi el a labdát, az anticipationje pedig remek. Ezek mind-mind megvannak most is benne, és ezek miatt lubickol a támadósorban. Nézzük meg például ezt a játékot, ami elsőre tűnhet egy tök rossz labdának is, amihez Hillnek sokat kell igazodnia, de érdemes megnézni a dobás pillanatában, hogy hol volt Hill és hogy milyen nyomás érkezett Tuára. Hátsó lábról olyan helyre dobta, ahová nagyjából érkezni fog az elkapója és ahol csak ő kaphatja el, esélyt sem adva egy esetleges turnoverre – legrosszabb esetben lesz egy incomplete belőle, de sokaknál ez sima sack.

Amiben mindenképp fejlődött, és ebben mindenkinek fejlődnie kell a profik közt, az a feldolgozókészség. Első két évében azért nem feltétlen dicsérhettük mindig emiatt, de idén rendkívül gyorsan processel, nagyon gyorsan és határozottan tudja eldönteni, az adott védelemre mi a válasz. Ez persze a támadósor elsajátításával és a jobb kisegítőszemélyzettel azért korrelálni szokott, pocsék fal mögött elszakadni képtelen elkapóknak dobálva nehezen tud fejlődni ebben az ember.

Tua tökéletesen illik ebbe a támadósorba. És igen, egy ilyen támadósor sok közepes irányítót felemelt már (lásd Goff, Garoppolo), de ez talán azoknál is jobb házasságnak tűnik. Az egész igazából a bizalomra épít. McDaniel megmondja Tuának, hogy most csináljon egy 5 lépéses dropbacket, álljon bele és dobja X helyre a labdát. Tua pedig 100 százalékosan megbízik a főedzőben és a társakban, hogy ott lesz üresen az elkapó, ahová az fel lett rajzolva. Tua pedig tökéletesen végrehajtja ezeket a feladatokat. Hibátlan az időzítése, pont akkor ér a dropback végére, amikor kell, akkor indítja el a labdát, amikor kell, és oda mennek a labdái, ahová kell. Egy edző álma ebből a szempontból.

És sokszor előfordul, hogy nincsenek tök üresen az elkapók, hanem nagyon kis résbe kell bedobni a labdát. Ilyen helyzeteknél vannak Tua legmagasabb szintű, legjobb passzai, ugyanis magabiztosan, tökéletes időzítéssel és tökéletes pontossággal dobja meg ezeket a szűk ablakokba irányuló labdákat is. Itt van például ez Waddle-nek, hátulról látszik jól, mennyire szűk ablakba is dobta be hezitálás nélkül tűpontosan a labdát:

Mindezek mellett nem mehetünk el Tua hiányosságai mellett sem, amik miatt nem csak én, de sokan mások sem tudják a legmagasabb polcra tenni az irányítók rangsorában. Akár tetszik, akár nem, Tua karja nem elég erős. És igen, ez egy létező probléma, ami limitálja a támadósort. A Dolphins épp ezért viszonylag kevés igazán hosszú útvonalat futtat, kevés ilyet játszik meg, főleg figyelembe véve az elkapósort.

Persze előfordulnak go vagy post útvonalak és megy is néha erre labda, de Tua rendszeresen aluldobja ezeket. Van amikor elkapás lesz belőle, mert Hill és Waddle is nagyon jól követi a labdát és jól alkalmazkodik hozzá, szinte mindig jobban, mint a védők. Ettől még nagyon sok yardot hagy a pályán Tua azért, mert NFL-mércével mérve átlag alatti a karereje. A sok példa közül itt van egy, ahol ha Hill elé tudja dobni a labdát, akkor ez bizony touchdownt ér. Ráadásul itt teljes testtel bele tudott állni a dobásba, és még így is elhalt a levegőben – a spektrum másik végén Josh Allen vagy Patrick Mahomes rendes beleállás nélkül is jó eséllyel touchdownt szerez ebből.

Nem csak az igazán hosszú passzoknál jön elő a karerő hiánya, hanem akkor is, ha épp nem tökéletes az időzítése és elkésik a passzal. A támadósor ugyebár nagyon épít az időzítésre, a sok comeback és sit útvonal miatt pedig nem lehet ütemeket késni, hiszen az elkapó megáll, a védő pedig késedelem esetén már odaér hozzá. A karerő hiánya tehát kijön az olyan passzoknál, mint az alábbi, ahol a túloldali hash-ről kell dobni az oldalvonal mellé, és amikor Tua nem ütemben dobja meg a labdát, hanem elkésik vele. Az elkapó vár, vár, és mire odaér hozzá a labda, a cornerback visszaér és le tudja azt ütni.

Tegyük azonban hozzá, hogy rövidebb távon látszik, hogy nem teljesen nudli a karja, például a red zone-ban minimális területekre tudja bedobni kellő gyorsasággal a labdát, lásd a Bills elleni TD-je Cracraftnak, ahol nem nagyon volt a labdányinál nagyobb megjátszható terület.

Amik még nagyon hiányznak, hogy a legjobbak közé sorolhassuk, azok az off script játékok. Ha minden jól fel van rajzolva, akkor tökéletesen oldja meg őket Tua. És ugyan ez sem mondható el minden irányítóról, a legjobbak akkor is képesek magas szinten teljesíteni, ha valami nem úgy van, ahogy előre elképzelték, összeomlik a zseb, meg kell hosszabbítani a játékot, stb. Na ezt látjuk nagyon keveset a Dolphins irányítójától.

Ettől függetlenül Tua nagyon jól játszik idén és miatta is tart ott a Dolphins, ahol.

Irány a Super Bowl?

Elképzelhető. Nem segít, hogy az AFC-ben játszanak a Chiefs és a Bills mellett, de ilyen jó támadósorral bárkit elverhetnek. Jó lenne, ha a védelem is javulna kicsit, és talán Byron Jones idény végi visszatérése adhat egy kis löketet, de egyelőre egyértelműen a védelem a csapat gyenge pontja – ami furcsán hathat az előző évek után. Ez a támadósor viszont bárki ellen képes 30+ pontot feltenni a táblára (Tuával 29 pontot átlagolnak idén), ez pedig elég jó alapot nyújt egy playoff-meneteléshez, úgyhogy nem lepődnék meg, ha minimum konferenciadöntőig jutnának.

Persze azt azért érdemes hozzátenni, hogy volt már a liga legjobb támadósora a Goff vezette Rams vagy a Garoppolo vezette 49ers is, mégis új irányítót akart mind McVay, mind Shanahan, mert ezeknek a limitáltabb képességű irányítóknak van azért egy szavatossági ideje, ameddig magas szinten képesek teljesíteni egy ilyen rendszerben. És igen, Tuát jobbnak gondolom mindkét fent említett QB-nál, de nem gondolom elit irányítónak, aki akkor is fel tudja emelni a támadósort, ha a rendszernek nem megy, vagy találtak rá megoldásokat.

Ezt a szavatossági időt könnyen lehet, hogy Tyreek és Waddle kitolja, mert Goffnak és Garoppolónak sosem voltak ilyen fegyverei, és McDaniel is találhat folyamatosan új megoldásokat. De idővel valószínűleg problémát fog jelenteni Tagovailoa limitáltsága, főleg ha meg kell fizetni és máshonnan kell elvenni erőforrásokat, például a falból vagy az elkapóktól.

De ez most senkit sem érdekel Miamiban. Most ugyanis ez a liga legjobb és leglevédekezhetetlenebb támadósora. Tyreek Hillel, Mike McDaniellel és Tua Tagovailoával.

[/ppp_patron_only]

5 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
5 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Antal Kovacs
Antal Kovacs
1 year ago

“McDaniel megmondja Tuának, hogy most csináljon egy 5 lépéses dropbacket, álljon bele és dobja X helyre a labdát.” – “Nagyon sok Run-Pass-Optiont is használnak, ami Tuának eddig is erőssége volt és kifogástalanul hajtja végre őket. ” – és hogy tud ez egyszerre működni? Egy option play-nél szükség van a QB intuíciójára, nehéz a defense post snap mozgásának az olvasása nélkül megmondani, hogy mi lesz az ami működni fog.

katonadani
Reply to  Antal Kovacs
1 year ago

ez a kettő két különböző játék, RPOnál persze nem előre megmondott dologról van szó

Kopi3.14
Kopi3.14
1 year ago

Ami engem igazán érdekelne, hol fog elromlani jövőre? Mert elvileg kiismert már, még sincs ellene eszköz védelmi oldalról. És nagyon nem is lehet.

petipajti
petipajti
1 year ago

comment image

Sestertius
Sestertius
1 year ago

én arra lennék kíváncsi, hogy a Steelers ellen pl mi történt?
Nézegetem a viszajátszást, ami feltűnt, hogy a Cover 1 esetén egész jó volt a D hatékonysága, Így ha van egy elit safety-d és jó pass rush, akkor meg lehet fogni őket, mert Tua karja nem biztos, hogy ki tudja használni a Cover 1 gyengéjét a 2 mélységi célponttal
Ravens D, Bills D azért szerintem limitálhatja majd a PO-ban (remélhetőleg) ezt az O-t
(Jets meccs se volt szép igaz ott nem Tua volt, de azért még mindig ő a hármas leggyengébb tagja szerintem)
szóval azért az látható, hogy a jobb D-k ellen “csak” 20 pont körül pakoltak fel (kivétel mi, de az még szezon eleje volt + ott is csak a meccs végén indultak be, első 3 negyed elég nudli volt)

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem zseniális ez az egész. Kicsit olyan mint a futni akaró csapatok a passzorientált igában. A védelmek nem erre vannak berendezkedve. Szerintem kevés csapat van a ligában akinek megvan az emberanyagja a Cover1 man-hez, és akarja is játszani, ez a McDaniel rendszer meg a ma divatos Cover2 zone-t remekül támadja

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

5
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x