FK! Preview #9

Már a kilencedik hétvégét szurkolhatjuk végig az NFL alapszakaszában, vagyis a szezonfelező forduló következik. Az idei év nem szokványos, már-már mesébe illő nagyon sok franchise számára, amely persze azzal jár, hogy sokakat rémálmok gyötörnek. 

Bye Week: Browns, Cowboys, Broncos, Giants, Steelers, 49ers

A hétórás sáv

Los Angeles Chargers (4-3) @ Atlanta Falcons (4-4)

Alapesetben ez sima vendég győzelem lenne, de az idei NFL szezonban nem léteznek alapesetek. A Falcons egészen elképesztő ahogy behorpaszt minden szezon előtti jóslatot a csapattal kapcsolatban, mindezt egy elképesztően gyenge rosterrel és Marcus Mariotával a center mögött – most is minden esélyük megvan folytatni ezt a csodát és maradni a csoport élén. A Chargersben ugyanis nem maradt normális elkapó Justin Herbertnek, és bár a Falcons cornerback sora iszonyatosan formán kívül van, ez akkor sem túl jó előjel, ha Ekeler az utóbbi hetekben egy vadállat (különösen komikus, hogy több a sérült bye week után, mint előtte, de úgy tűnik, ez már ilyen chargerses dolog). Ez a Chargers nem egy Super Bowl favorit benyomását kelti, amit simán kihasználhat a Falcons, amely nyert már teljesen esélytelennek gondolt meccseket idén.

Miami Dolphins (5-3) @ Chicago Bears (3-5)

A trade deadline két főszereplője is összecsap! Chicagóban sikerült Justin Fields stílusára alakítani a playeket, jól áll neki, hogy sokat fut, amivel a Bears a földön elképesztő számokat hoz, és elég látványos is a meccsre odatévedő szurkolók számára. Kíváncsi vagyok, hogy az érkező Claypool mennyit tesz hozzá ehhez az offense-hez, mert blokkolni remekül tud, de jobban érdekel, hogy a passzjátékban mekkora előrelépést jelent majd.

A Dolphinsnál elég egyszerű a képlet: amikor Tua végig játssza a meccset, nyernek. Ehhez mondjuk jó segítséget nyújt a Hill-Waddle duó, akik közösen átléphetik a 2000 yardot a mérkőzést követően a Robert Quinnt és Roquan Smith-t elveszítő védelem ellen. A 49erstől megszerzett Jeff Wilsontól pedig azt remélik sikerül kicsit bebikázni a futást, de a probléma szerintem nem a futóval, hanem a támadófallal van, így nagy csodát nem várnék. Ellenben Bradley Chubb jelenléte hamar látszódhat, hiszen futás ellen is rengeteget tesz hozzá, emellett nagyon hatékony passzsiettető idén. Rezgett a léc a Dolphinsnak az utóbbi meccseken, de szerintem ezt behúzzák, és talán az egyik leglátványosabb, legpontgazdagabb találkozó lehet a fordulóban.

Carolina Panthers (2-6) @ Cincinnati Bengals (4-4)

Meddig tudja ez a felszabadult érzés repíteni a Pantherst? Szokták mondani, hogy a változás csodát tesz, de örökké nem tart, márpedig a józan ész azt diktálja, hogy PJ Walkerrel a pályán és Steve Wilksszel a vonal mellett ez a Panthers előbb-utóbb ki fog pukkanni, és leszállnak a földre. Joe Burrow és a Bengals rettentő kilátástalannak tűnt Ja’Marr Chase nélkül, Joe Mixon érthetetlen erőltetését rossz volt nézni, pedig a Boyd-Higgins duó azért bőven elég lenne ahhoz, hogy lehessen messzebb is nézni a LoS-nél. Én újabb meglepetést érzek, és ha nem is lesz olyan sima, mint a múlt heti, de vereséget várok a Bengalstól. Talán nem tudnak akkora nyomást gyakorolni Burrow-ra, mint a Browns tette, ellenben Brian Burns olyan ihletett formában van, hogy bárkin átrágja magát. Chuba Hubbard mondjuk hiányozhat a futásoknál, ami szintén kulcsfontosságú volt a Browns sikerében.

Green Bay Packers (3-5) @ Detroit Lions (1-6)

Az NFL három legrosszabb formájában lévő csapatából kettő itt találkozik, máris megjött a kedved a focihoz, ugye? Matt LaFleur főedzőként eddig 3-3-4 vereséggel zárta az alapszakaszokat, most zsinórban sikerült négy zakót összehozni, ráadásul nem is a legjobb csapatok ellen. A játékosok egyre frusztráltabbak, a védők már lassan ott tartanak, hogy puccsot szerveznek a playcalling ellen – ezek nem jó előjelek úgy, hogy nálad van a liga egyik leghisztisebb játékosa is, akitől én már minden héten azt várom, hogy Vontae Davis módon visszavonul egy meccs félidejében. Detroitban sem jobb a helyzet, ahol a szezon elején még lehetett sajnálni a csapatot, hogy csak balszerencse és egy történelmi mélység felé zakatoló védelem miatt nem tudnak nyerni, de azóta a csúf valóság megmutatta magát. Goff továbbra sincs a jobb irányítók között, Dan Campbell továbbra is egy borzasztó vezetőedző, a védelem semmit nem javul, ráadásul most már TJ Hockensont is elvesztették. A Packers a favorit, de nagyon megnézném a reakciókat Green Bay-i oldalról egy újabb vereség után. Ráadásul a Packers többségében nem tudta az ellenfél legjobb támadóit leszedni a pályáról, a Swift-St. Brown duó sok borsot törhet a védelem orra alá, és látva a Sajtfejű offense gyengélkedését, nem biztos, hogy érkezik rá válasz, még egy ligautolsó védelem ellen sem.

Indianapolis Colts (3-4-1) @ New England Patriots (4-4)

Kész burleszk, ami a két franchise-nál zajlik irányító fronton. Egy Brady-Manning ősrivalizálásból eljutottunk oda, hogy a vendégeknél Sam Ehlinger, a hazaiaknál meg az erősen megkérdőjelezett Mac Jones irányít. Utóbbi az érdekesebb, mert ha valaki győzelem orientált, az Bill Belichick, akit nem érdekel mi van a játékos mezére írva, ő azt a QB-t küldi fel, akivel nagyobb esélye van a győzelemre. Az idén látottak alapján pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez a tavalyi első körös Jones lenne. Mindenesetre ez a meccs elég kötelezőnek tűnik a Pats számára, a Colts legjobb támadóiból kettő nem áll rendelkezésre: Hinest ugyebár elcserélték Buffalóba, Taylor pedig sérülés miatt nem lép pályára. Eddig sem az offense vitte a hátán a Coltsot, de így még nehezebb lesz. Az lehet a vendégek reménye, hogy eddig olyan meccseket nyertek, amiket a játék alakulása és valószínűség alapján nem nekik kellett volna, de óriási blama lenne az upset hazai oldalról.

Buffalo Bills (6-1) @ New York Jets (5-3)

A meccs, ahol a mérlegek alapján óriási rangadóra kellene gondolni, de a valóság ettől elég messze van. Az valami művészet, hogy ilyen gyenge irányító játékkal ez a Jets öt meccset is nyert, nem véletlen inkább a védelméről hangos a Jets sajtója, amelynek most kemény feladata lesz Josh Allent megállítani. Mivel kétlem, hogy Zach Wilson megtáltosodik, a Jets egyetlen esélye, hogy Wilson megfekteti az édesanyját Saleh lehozza a saját szintjére ezt a Billst, és valami gyömöszölős-maszatolós meccsen próbálja két vállra fektetni csoportellenfelét a…. kapaszkodj meg… én szóltam… CSOPORTELSŐSÉGÉRT!!!! Emlékezzünk, hogy tavaly hasonló körülmények között sikerült az 1/1-es Jagstől kikapnia a Billsnek. Popcornt bekészíteni a Diggs-Gardner csatára, mert élményszámba fog menni, ahogy csépelik egymást, csak nehogy kiállítás legyen a vége. Sima Bills győzelmet várnék, egy MVP-címre hajtó irányítóval nem kaphatsz ki egy Zach Wilson ellen. Pont.

Minnesota Vikings (6-1) @ Washington Commanders (4-4)

Az első fordulók után teljesen kilátástalannak tűnt ez a Commanders, erre 4-4, ki érti ezt? Na nem mintha a Vikingstól hanyatt lennék esve, de ez leginkább a saját elvárásaimmal szembeni csalódás. Kevin O’Conneltől ugyanis én sokkal többet vártam támadóoldalon, ennek ellenére nem látok sem hatékonyságban, sem látványban változásokat, és a 6-1-es mérleg ellenére nem érzem őket tenyészbikának az NFC-ben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy itt is elbizonytalanodtam a Vikings tippet illetően, de ez a pass rush nagyon karcol ha hagyják, márpedig a Commanders O-Line idén vajmi kevés ellenállást mutat az irányító megvédése érdekében. Keretileg túl jó ez a csapat ahhoz, hogy itt vereséget vizionáljak, de Heinicke-ben mindig benne van a meglepetés – csak sajnos negatív irányban is.

Las Vegas Raiders (2-5) @ Jacksonville Jaguars (2-6)

A csalódottság rangadója. Tartom, hogy ez a Jaguars továbbra is hétről hétre fejlődik, csak sajnos nem úgy és akkora mértékben, hogy ez az eredményekben is meglátszódjon, és ami még jobban fáj, hogy ez Trevor Lawrence-re is igaz. A Raiders kapcsán is hasonlót érzek, a preseasonben és a szezon elején sokkal biztatóbb volt a játék képe, a keret is adta magát, hogy ezzel az offense-zel meccseket tudnak nyerni (lásd Josh Jacobs amiket művel, holott tőle várták a legkevésbé), de a győzelmek nem jönnek. Nem gondoltam volna szezon előtt, hogy ez az 1/1-ről döntő csata lehet, de közelebb állnak ehhez, mint a rájátszáshoz. A megosztottság szerkesztőségen belül is látszik, a Jags zsinórban öt vereséggel, a Raiders meg egy nullázásból felmosva érkezik, és hiába a Raiders pocsék idegenbeli teljesítménye idénről, ők számítanak favoritnak, de tökre megértem, aki pénzfeldobás alapján dönt.

A tízórás sáv

22:05, Seattle Seahawks (5-3) @ Arizona Cardinals (3-5)

Geno Smith idén úgy gondolta fityiszt mutat az NFL közösségnek, és ő mostantól elit irányító, békéljen meg mindenki a gondolattal. Egészen szürreális ez a Seahawks, ám engem sokkal inkább lázba hoz a védelem: lehet blaszfémia, de én fenntarthatóbbnak érzem hosszú távon ezt az egységet, mint Geno szupercsillagharcos formáját. Kliff Kingsbury számára hamarosan jön a vízválasztó időszak, vezetőedzői karrierje során ugyanis kriminálisan rossz mérleget pakolt össze a szezon második felében, most viszont a szezon első fele sem túl impozáns. Tegyük hozzá, hogy DeAndre Hopkins hat meccsről el volt tiltva, aki kulcsfigura ebben a támadósorban, ami a pályán is meglátszik visszatérését követően. Én továbbra sem tudom hova tenni ezt a Cardinalst, amely sokkal inkább az egyénre mintsem meccstervre vagy a vezetőedzőjére támaszkodik, ami miatt ezt a hektikus játékot láthatjuk. Mégis rájuk tippelek, magam sem tudom racionálisan megindokolni. Talán a hazai pálya, és hogy előbb-utóbb meg fognak fordulni a dolgok mindkét csapat számára.

22:25, Los Angeles Rams (3-4) @ Tampa Bay Buccaneers (3-5)

A tavalyi NFC divisonal round visszavágója szezon előtt a forduló talán leginkább várt meccsének tűnt, most meg mi magyarok csak örülünk, hogy ezt eldugták ide a 10 órás sávba, hogy tiszta lelkiismerettel válasszuk az alvást. Ebben a két csapatban ugyanis kevés olyan dolog van, amit megér élőben végigkövetni. Mindkét irányító szenved, az egyiknek magánéleti válság, a másik sérülés miatt, mindketten elképzelik magukat a Rozsomák mémben ahogy a támadófalról készült képet simogatják, és mindkét offense-ért felelős edző is egyelőre csak a korábbi évek sikere miatt nincs agyongyalázva, merthogy amit idén a pályára raknak, az valami botrány. Nem nagy vállalás azt mondani ezek után, hogy ezt a párharcot inkább a védők döntik el, abban pedig a Buccaneers jobb, még ha nem is sokkal. Kuppra nincs ellenszer, de ha a többieket limitálni tudják, akkor nem kéne gondot okozzon ez a Rams, pláne hogy Staffordban mindig benne van a turnover lehetősége.

Sunday Night Football

Tennessee Titans (5-2) @ Kansas City Chiefs (5-2)

Tegye fel a kezét, aki a mérlegek és a tabellára pillantás nélkül azt mondja, hogy ez a Titans egy szerencsésebb forgatókönyv után (Bills vereség + Titans győzelem) az AFC élére állhatnak? Deja vu, ugye? Zsinórban öt meccset nyertek Vrabelék (még ha nem is a liga krémje ellen) a kezdeti bukfencek után, amivel ránézésre be is biztosították az első helyüket a csoportban, látva a többieket, de megfogadtam, hogy ilyen kijelentéseket idén ebben a flúgos futamban nem teszek. Vrabelnek talán ez a legjobb képessége: össze tudja rántani a brigádot és jól mozgatja a szálakat. Nem látványos, de ez is egy erény egy vezetőedzőnek. A Chiefs pedig ott folytatja, ahol eddig abbahagyta, Hill távozása ide vagy oda, ez a csapat még mindig az AFC legjobbjai között van, amíg Andy Reid és Patrick Mahomes egy organizációban van. Elnézést a Giants szurkolóktól, de ezt a Titanst idén eddig egyszer láttuk egy powerhouse ellen játszani, akkor simán kifújta az orrukat a Bills, ez sokat mondó lehet az esélyeket illetően. Ryan Tannehill játéka a levegőben lóg, és bár mindig is nagy pártolója voltam a fiatal játékosok erőltetésének, Malik Willisszel egyelőre nem lehet megverni ezt a Chiefst amíg nem tud normálisan passzolni.

Monday Night Football

Baltimore Ravens (5-3) @ New Orleans Saints (3-5)

Nehéz mit mondani erről a Saintsről. Hiányzik Payton, érezhető a visszaesés, de minden nehézség ellenére összességében tartja magát a csapat és továbbra is harcban van akár a csoportelsőségért is, még ha ez nem feltétlen csak az ő érdemeik. Kívánni sem lehet egy ilyen ingadozó csapatnak jobbat egy olyan ellenfélnél, amely idén a leolvadásairól híres, érthetetlen néha miket tud művelni ez a Ravens utcahossznyi előny birtokában is. Ha van ember, aki ellen félnék Lamar Jackson helyében, az Dennis Allen, így viszonylag csöndes meccsre számítok Lamartól, viszont a Ravens védelméből meg több turnover kiharcolást nézek ki Daltonnal szemben (továbbra is úgy néz ki, hogy Winston kispadon marad). Kamara és Olave olyan formában van, hogy meg tudja firkálni az ellenfél védelmeit, de összességében jobb csapatnak gondolom a Ravenst, akiknél előbb-utóbb helyreáll ez a leolvadásos egyensúly, és jönni fognak a “mákolt” győzelmek, ahol nem feltétlen ők dominálnak egy meccset, mégis nyernek.

Dani spread tippjei

Magabiztosabb tippek félkövérrel. 

• Bills -11,5
• Panthers +7
• Lions +3,5
• Patriots -5,5
• Falcons +3
• Jaguars +1,5
• Dolphins -4,5
• Vikings -3
• Seahawks +2
• Buccaneers -3
• Chiefs -12,5
• Ravens -2,5

Múlt héten: 7-7
Szezonban (5. héttől): 24-31

Magabiztosabb tippek múlt héten: 5-2
Szezonban: 21-23-2

Szerkesztőségi tippverseny állása

Straight up:

1. Höri 82-41
2. Támogatók 74-49
3. leonidasz 73-50
4. alatriste 71-52
5. balentin 71-52
6. jarred 71-52
7. kronikk 71-52
8. chester 70-53
9. katonadani 68-55
10. renningan 68-55

Oddsokkal kiigazított:

1. Höri 131,82
2. alatriste 116,2
3. Támogatók 115,68
4. leonidasz 115.36
5. jarred 113,96
6. balentin 113,76
7. kronikk 111,9
8. chester 111,62
9. katonadani 110,07
10. renningan 104,86