Végre három jó meccset hoz a Hálaadás?

A hagyományoknak megfelelően Hálaadáskor nem egy, hanem három mérkőzést csodálhatunk az NFL-ben, az idei felhozatal pedig kivételesen egész jónak ígérkezik. A Lions kivételével ugyanis mindenki pozitív mérleggel áll, sőt az Oroszlánok is elég jó szériában vannak, így nem szabad lebecsülni őket.

Buffalo Bills @ Detroit Lions (18:30)

A Bills egymás után a második mérkőzését játssza a Ford Fielden, ugyanis a múlt heti hóvihar miatt itt játszotta Browns elleni hazai találkozóját, és már akkor is direkt a vendég öltözőt választották, hogy hozzászokjanak a körülményekhez.

Josh Allenéknek nem csak a győzelem a tét, hanem a magabiztosságuk visszaszerzése is, ugyanis az elmúlt négy mérkőzésen finoman fogalmazva sincsenek csúcsformában, a csoport pedig némileg váratlanul nagyon forró lett számukra.

Ami átsegítette őket a nehéz időkön, az részben a futójáték, amely ezen időszak alatt több mint 145 yardot átlagolt (múlt héten a Browns ellen egyenesen 171 yardot kapartak össze) és ezzel a liga legjobb tíz csapata között voltak a földön. Ez elég váratlan egy Josh Allen irányította egységtől, főleg hogy a kiváló irányító a múlt héten alig tett be valamit a közösbe a lábaival.

A Lions számára jó hír, hogy ők meg pont azt mutatták meg múlt héten, hogy képesek megállítani az ellent, ha futásról van szó, ugyanis a liga addig második legtöbb yardot felmutató futóját, Saquon Barkley-t 22 yardon tartották.

Amennyiben ezt sikerül megismételniük, úgy Josh Allennek össze kell kapnia magát már a mérkőzés legelejétől kezdve, ugyanis a levegőben azért továbbra is támadható a hazai csapat. Itt 262 yardot átlagolnak az ellenfelek meccsenként a Lions ellen, ami az ötödik legrosszabb, a Bills pedig a gyengébb teljesítmény ellenére is 283 egységet termel a levegőben, ami a harmadik legjobb.

A kulcs a labdaszerzésekben lehet, ugyanis a Lions a rossz szereplés ellenére itt a középmezőnyhöz tartozik, már 8 interceptiont szereztek. Ki lehet emelni az elmúlt fordulókban kiválóan teljesítő Kirby Josephet, aki egymaga hármat jegyzett. Márpedig Josh Allen idén korábban hozza el a karácsonyt az ellenfelek védőinek, ugyanis a teljes Bills offense 18 labdát adott már el idén, aminél csak a Saints és a Colts rosszabb, márpedig ebből a 18-ből 15-öt Allen vállalt magára.

Ellenben a Lions cornerback párosa azért támadható, mert Jeff Okufdah és Amani Oruwariye már közösen 800 yardot engedett az őrizetében, ami a legtöbb egy CB duótól idén – Okudah ráadásul agyrázkódás miatt nem is bevethető. Számítsunk nagy napra Stefon Diggstől, de akár Gabe Davistől is, aki eddig haloványabb, mint vártuk, de mélyen senkit nem vertek annyit meg mint a Lions secondaryét, így akár egy jó meccs is befigyelhet neki.

Az intő jelek ellenére Josh Allenéknek ez egy kötelező győzelem kell hogy legyen, ha most sem sikerül Allennek visszatalálnia a helyes útra, akkor komolyan elkezdhetünk aggódni miatta. A Bills védelméből ugyan hiányozni fog egy rakat kezdő, de még így is azt gondolom, hogy illene kevesebb ponton tartani Goffékat, mint amennyit a támadósor fel bír pakolni.

New York Giants @ Dallas Cowboys (22:30)

A Cowboys a múlt héten már helyreigazított egy idén felülteljesítő csapatot és most megtehetik ezt egy másikkal is. Na nem azért, mert a Giants nem megérdemelten állna olyan jó mérleggel, mint amivel rendelkeznek, de értékelhető irányítóteljesítmény nélkül előbb-utóbb el kell hogy kapják őket egyre többen. Ez részben múlt héten a Lions ellen megtörtént és azt a receptet a Cowboys felhasználhatja.

Már amennyire tudja, ugyanis ha van gyenge pontja a liga egyik legjobb védelmének, akkor az a futásvédelem. Ugyanis a Cowboys úgy áll a top10-ben összesített engedett yardokban, hogy mérkőzésenként 136,1 yardot enged a földön, ami a hetedik legtöbb.

A gondot két dolog okozza. Az egyik, hogy nincs kimondottan jól teljesítő defensive tackle a csapatban, a másik pedig, hogy a back7 tagjai halmozzák az elrontott szereléseket. Ebben az idényben már 72-nél tartanak, ami a harmadik legtöbb a ligában. Kiemelkedik a safety Donovan Wilson és a cornerback Anthony Brown, ugyanis mindketten már kétszámjegyű hibát jegyeznek.

A Giants ellen ez érzékeny terület lehet, ugyanis az Óriások 157,2 yardot tesznek meg mérkőzésenként lábon. Kiemelhető a legjobb visszatérő játékos díj egyik legnagyobb esélyese Saquon Barkley, aki 953 futott yardjával a második az egész ligában, de Daniel Jones 432 yardja is az ötödik legtöbb az irányítók között. Ellenben a Giants számára figyelmeztető jel, hogy a liga egyik leggyengébb védelme, a Lions múlt héten eliminálta a futójátékot és ennek meg is lett az eredménye.

Az év eddigi meccsein Micah Parsonst akkor lehetett a leginkább semlegesíteni, ha sok zone read játékkal hezitálásra késztették, így nem tudta kihasználni dinamikusságát és erejét, egyszerűen csak hagyták elveszni a térben. A Giantsnek is ezt az utat kell választania és várhatóan Brian Daboll is erre készül, nem hiába harcol még mindig a legjobb edző díjáért.

A túloldalon nem is lehetne más a cél, mint lelassítani Tony Pollardot, aki Elliott sérülése óta ihletett formában játszik. 700 yardos teljesítménye ugyan csak 11., de sokkal tisztább vizsgálni az átlagait. 5,9 yardja futásonként ugyanis a futók között a harmadik legjobb, 4,35 yardos kontakt utáni átlaga pedig a legjobb a futók között. Emellett pedig a levegőben is ellenállhatatlan, ugyanis 11,6 yardot hoz elkapásonként, ami szintén a legjobb a futók között.

A Giants védelem ráadásul szintén nem túlságosan jó a földi veszély ellen, ugyanis 135,9 yardot engednek, ami a nyolcadik legrosszabb  a ligában és csak egy hajszállal jobb a Dallas mutatójánál. A gyenge pont a linebacker sor, ahol Tae Crowder minden ötödik szerelési kísérletét elrontja, ami az egyik leggyengébb az egész ligában. Nincs más választása a Giantsnek, mint tömni a boxot és megpróbálni a Cowboyst passzjátékra kényszeríteni.

Ugyan itt is veszélyes a vendég gárda, de a hibázási lehetőségük sokkal nagyobb. Főleg ha Dak Prescottot sikerül nyomás alá helyezni, ugyanis ekkor a teljesítménye drasztikusan visszaesik. A passzai 20%-kal kevesebbszer érnek célba, az átlagos passzmélysége közel 1,5 yardot csökken és a labdaeladást ígérő passzainak száma nő.

Érdekes és kiélezett mérkőzésre számítok, ahol nagy sakkjátszmát várok az edzőktől, de a Cowboyst egy komplettebb csapatnak gondolom, egy jobb irányítóval, ami lehetőséget ad nekik, hogy ne legyen egysíkú a játékuk.

New England Patriots @ Minnesota Vikings (02:20)

A nap utolsó meccsét két csalódást keltő támadósor összecsapása zárja, ugyanis a két csapat összesen hat offense pontot tett fel a pályára a múlt héten, ami nagyon vékonyka.

A meccs várhatóan a line of scrimmage-en dől el, ugyanis mindkét támadófal gyengélkedik, a mögöttük lévő irányítók pedig hajlamosak borzasztó teljesítményre nyomás alatt.

A Vikings támadófala lehet talán nagyobb gondban, főleg a fal belsejében, ahol a két guard, Ed Ingram és Ezra Cleveland teljesítménye egyre borzasztóbb. A LSU-ról érkező rookie Ingram 40 nyomást engedett idén, ami a legtöbb, de Cleveland 29 egysége is a harmadik legrosszabb (és egyébként középen a center Bradbury is 22-nél jár ami a centerek között a második legrosszabb).

Tovább tetézi a gondokat, hogy az idén kiváló formában játszó left tackle, Christian Darrisaw valószínűleg nem tudja vállalni a játékot (és ha tudja, akkor sem lesz 100%-os), így kivételesen ott is sebezhető lesz a támadófal. Ez pedig a Patriots idei pass rusherei ellen nem túl jó előjel. Matt Judon ihletett formában van, közel az év védőjátékosa címhez, 47 nyomásgyakorlása a negyedik legtöbb a ligában, de 13 sackje egyenes a legtöbb.

Talán erre is kevesen számítottunk, de arra aztán végképp nem, hogy Deatrich Wise Jr. némileg tartja vele a tempót és 38 nyomása neki is top15-ös a ligában. Őrület amit ez a duó letesz az asztalra. És akkor Josh Ucheról még szó se esett, aki szintén kiválóan teljesít.

Cousins nem meglepő módon a harmadik legtöbb játékot tölti nyomás alatt, márpedig ilyenkor egészen drasztikusan visszaesik a teljesítménye. 42,3%-os passzpontosság mellé három interception és tíz labdaeladást ígérő labda párosul ha siettetik, így erre a mérkőzésre mindenképpen ki kell találniuk valamit, ha el akarják kerülni, hogy csúnya vége legyen.

Nem sokkal jobb a helyzet a túloldalon sem. A Vikings védőfala keveset megénekelt a szezonban, de ők sem akarnak elmaradni az irányítóriogatásban. Za’Darius Smith ugyanis felveszi Matt Judonnal a kesztyűt és ő egyenesen a legtöbb nyomásgyakorlás birtokosa, már 56-szor lihegett ott az irányítók nyakában, ami hattal több mint a második Nick Bosa mutatója. Mellette pedig Danielle Hunter is igyekszik nem lemaradni, ő 40-szer ért közel az irányítókhoz és Wise adatai után láthatjuk, hogy ez is közel van a top10-hez a ligában. Tehát a Vikingek részéről is elmondható, hogy top passzsiettető páros megy neki a támadófalnak.

Annak a támadófalnak, ami sokkal stabilabbnak tűnik mint a Minnesota egysége, ugyanis ők 92 nyomást engedtek az évben, de rossz hír, hogy az elmúlt három találkozón ebből 27-et abszolváltak, ami majdnem a harmada az egész termésnek. Ebből pedig azt lehet levonni, hogy nem javuló formában van ez az egység.

Mac Jones pedig nyomás alatt a liga legrosszabb irányítója. A kezdők közül biztosan. A passzainak 45%-a ér célba, dobott már öt interceptiont ekkor és egyetlen nehéz dobást sem hajtott vége. Nem kell az ördögöt a falra festeni, de lassan ideje fejlődnie Jonesnak, mert ez édeskevés. Hatalmas teljesítményként kell neki beírni már azt is, amikor nem rontja el a csapata játékát és ez nem egy túl pozitív jelző.

Nem lesz tehát nyugodt az irányítók dolga ezen a meccsen, éppen ezért én egy kevés pontos, nagyon szoros találkozót várok. Furcsa ilyet mondani, de Cousins tapasztalata miatt inkább a Vikings felé lehetne húzni, de mégsem merek Hálaadás főműsoridőben Kirkékre tenni.