Két túlteljesítő csapat találkozik egymással vasárnap este, a szezon előtt ugyanis vélhetően mindkét szurkológárda aláírta volna csapata alapszakaszbeli eredményét. A Vikings 2017 után újra felért Észak trónjára, a Giants pedig 2016 után először lesz ott a rájátszásban. Mindkét csapat felülmúlta az elvárásokat, de az álom csupán egyikük számára folytatódhat.
A Giants támadósor
A Giants az idény egyik legkellemesebb meglepetéscsapata és tökéletes példája annak, hogy az edzői hozzáadott érték mennyire is számít ebben a sportban. Az évek óta tartó keresgélés és szenvedés után ugyanis idénre egy nagyon jónak kinéző stáb állt össze New Yorkban. Brian Daboll sokaknál az év edzője díj legnagyobb esélyese teljes joggal. 2016 után először volt képes pozitív mérleggel zárni a vezetésével a Giants és jutott be a playoffba egy olyan csapattal, amelyet kereterősség alapján inkább gondoltunk 1/1 közeli gárdának mintsem biztos rájátszás résztvevőnek.
Daboll közel a semmiből kellett dolgozzon, mégis összehozott egy remek támadósort. A Giants top10-ben végzett támadó EPA/play-ben, elsősorban a futójátéknak köszönhetően, ahol a 7. helyen zártak, de a passzjátékuk is a 12. lett, ami egészen bravúros túlteljesítés ilyen állománnyal. Visszatérve azonban az igazi erősséghez, ez a Giants a futójátéka miatt volt sikeres 2022-ben. A sérülésből visszatérő Saquon Barkley 4., Daniel Jones pedig az 5. lett a posztján a földön szerezett yardokban, ami jó előjel a mostani meccs elé is. A Vikings védelme ugyanis szereti engedni a yardokat. 123 egységet átlagolnak ellenük a földön, az év végére pedig még romlott is a statisztikájuk. Harrison Phillips és Dalvin Tomlinson is papíron jobb futás elleni védőfalemberek, ahogy az Eric Kandricks, Jordan Hicks linebacker sor sem szokott rosszul játszani a játék ezen elemében és mindketten biztos szerelőnek is minősülnek, a Vikings mégis bőven megfogható a földön. A kulcs matchup mindenképpen itt van. Ha Barkley képes lesz ismét bőven 4-es átlag fölött futni (4,8 volt a 16. heti meccsükön) és Jones menekülései és direkt futásai is működni fognak, akkor van keresnivalója a meccsen a vendég gárdának.
Ha pedig megy a futójáték, a passzok is könnyebben célba érnek. A három héttel ezelőtti meccsen a jó futóteljesítmény mögött ugyanis Jones szezonbéli egyik legjobb teljesítményét hozta össze. Mindössze két alkalommal passzolt idén 300 yard fölött, de ebből az egyik akkor született. Hiába a roppant gyenge elkapósor, ahol Richie James Jr. és Isaiah Hodgins is 8-8 elkapásig jutott Barkley mellett, Jones folyamatosan képes volt a csapattársai kezébe juttatni a labdát a pálya középső tengelyében. Passzainak 60%-a érkezett ide a linebacker/nickelback zónába.
Daniel Jones feljavult az idei évre. Mind fumble-ökben mind interceptionökben karrierje legjobb szezonján van túl, ha nem is tesz hozzá mindig sokat, nem veszti el a meccset a csapata számára a korábbiakkal ellentétben. A labdaeladások redukálása kulcsfontosságú, hiszen továbbra sem záporoznak tőle a látványosabbnál látványosabb átadások – ha nem rontja el, már esélyt ad a csapatának. Igaz, hogy az 5 interceptionjében jó adag szerencse is volt, hiszen sokkal többet kellett volna dobnia a labdaeladást ígérő dobásai alapján.
A 3. és hosszú szituációk persze továbbra sem kedveznek a Giants számára, így a Vikings jó pass rusher duója élezheti magát az ilyen helyzetekre, mert bár Andrew Thomas a vak oldalon All-Pro éven van túl, az újonc Evan Neal ellen mind Danielle Hunter mind Za’Darius Smith képes lehet meccset eldöntő játékot csinálni fontos szituációban. A Giants csupán 36%-át tudta first downra váltani a 3. downos kísérleteinek, amivel a 22.-ek a ligában. A támadósor ha nem képes a folyamatos, downonkénti haladásra, akkor igazi playmakerek nélkül (Barkley-n kívül) nincs meg az állandó veszély a játékukban. Kevés dologban vagy inkább úgy helyes a fogalmazás, hogy egyszerű dolgokban jó a Giants offense, de azokban nagyon. A Vikings védelme azonban pont nem az az egység, amely biztosan képes limitálni egy ilyen támadósort. Természetesen ha 1-1 védő felé szálló labdából ezúttal pechesebben jön ki a vendég csapat és az együtt 10 pickig jutó Harrison Smith – Patrick Peterson páros kezébe ragad a labda, vagy a pass rusherek ki tudják piszkálni a játékszert Jones kezéből, az sokat érhet a Minnesota számára.
A Vikings támadósor
A Vikings a liga talán legérthetetlenebb csapata. Év végére mínusz 3-ra visszatornázták a pontkülönbségüket, de egy 13 győzelmet számláló csapattól nem éppen ezt az arányt várnánk. Csak viszonyításképpen, a legalább 11 meccset megnyerő gárdák közül messze nekik a legrosszabb az arányuk. A második a 12 sikerig jutó Bengals +96-tal. A csapat kritikusai így joggal mondhatják, hogy ez a teljesítmény csak egy lufi, ami bizony ki fog pukkanni egyszer. Az eredmények valóban nem túl meggyőzőek. A Vikings a playoffba jutó csapatok közül csak a Tua nélkül játszó Dolphinst verte meg és épp a mostani ellenfelét, a Giantst egy 61 yardos meccsnyerő field goallal.
11-0 a csapat mutatója az egy labdabirtoklással eldőlő meccseken, amire azt szokás mondani, hogy hosszú távon 50%-ra áll be. A Vikings legnagyobb erőssége pont ezen statisztika alapján szerintem a mentális erő. A sportban rengeteget számít, hogy valaki elhiszi magáról, hogy sikeres lehet vagy sem. Egy biztos, ez a Kevin O’Connell vezette csapat mentálisan egy külön szintet képvisel a ligában és nem fogja elkönyvelni a vereséget legyen bármekkora is a hátrányuk a meccsen.
A támadósor 18. EPA/playben, de míg a Giants esetén lehetett némi kiegyensúlyozottságról beszélni, itt nagyon tágra nyílik az olló. A csapat passzjátéka ugyanis a 6. legjobb a ligában, míg futásonként mindössze a 29. helyen állnak. Ráadásul előbbi mutató is jórészt egy ember miatt tart itt.
Justin Jeffersonra kezdenek elfogyni a jelzők. Vezette a ligát célbavételekben, elkapásokban és 1809-cel elkapott yardokban is. A liga idei legjobb elkapója vélhetően bezsebeli majd az év támadója díjat is teljesen megérdemelten. Az ő levédekezése mindenképp kulcs lesz, de erről bővebben majd picit később. Hiszen az ő historikusan jó éve egyben a Vikings gyengepontja is. Jeffersont kivéve a játékból ugyanis teljesen hatástalan a Vikings támadósora.
Futni egész évben nem bír a csapat és 1-1 “semmiből” jövő Cook nagy futást leszámítva nem tudják mozgatni a láncokat a földön. Adam Thielent utolérte a kora és az amúgy sem a sebességéről híres elkapó korábbi fénye megkopóban van. Továbbra is egy használható második számú játékos, de a kiemelkedő jelzőt már nem illetjük mellé. Ezért is volt remek ötlet TJ Hockenson megszerzése a csapat részéről a szezon közben. A csoportriválistól érkező tight endnek voltak is felvillanásai, de egyelőre még nem használják minden esetben annyira, amennyire talán lehetne.
A Giants ellen azonban kulcs lehet a játéka. A Vikingsban egyszer jutott idén 100 elkapott yard fölé, épp a két csapat alapszakaszbeli meccsén. A Giants rettenetesen védekezik egész szezonban a tight endek ellen, a második legjobb DVOA-t engedték, ami előrevetíthet egy újabb erős napot Hockensontól és egy külön területet, amire figyelnie kéne Don Martindale védelmi koordinátornak.
Kevés egyedibb szakembere van ugyanis a ligának mint a Giants edzője. Az ő játékhoz való hozzáállása pedig el is döntheti ezt a mérkőzést. Martindale felfogása ugyanis “megzavarni az irányítót minden alkalommal”. A Giants küldött blitzet magasan a legnagyobb százalékban (45%) az idei évben az ellenfél irányítóira. Ez 8%-al magasabb mint a második helyezett csapat, óriási különbség.
A 16. heti meccsből azonban több következtetést is le lehet vonni. Martindale sose fogja teljesen elhagyni az elveit, amit jól bizonyít, hogy az említett meccsen is 26 alkalommal blitzeltette a csapatát, azonban ez a szám még így is alacsonyabb volt mint az átlaga. Mintha a szája szélébe harapott volna és azt mondta volna, hogy itt bizony vissza kell fogni kicsit magunkat.
Az ok pedig egyértelműen Jefferson volt. A Giants a legtöbbet emberező csapatok közt van a ligában (a sok blitz miatt logikusan), sokat vannak Cover 1-es védekezésben, de egész szezonban nem volt olyan keveset ebben mint a Minnesota ellen. Belátták, hogy Jeffersont nem lehet levenni egy az egyben, így sokkal többet álltak fel két mélységi safetyvel. Hasonlított az elképzelés ahhoz, amit a Packers is alkalmazott, és sokszor embereztek Justinon extra safety segítséggel, csak a Giantsnek nincs olyan cornere mint Alexander. Így 133 yardig jutott a New York ellen, de a támadósor nem volt túl hatékony. További érv a kevés blitz mellett, hogy Kirk Cousins egész évben viszonylag jól kezeli a nyomást. A Giants ellen is 60%-os pontossága volt amikor jött extra 5. ember rá és csupán 40%-os akkor, amikor visszaállt a védelem 7 emberrel zónázni.
Ha Martindale belátja, hogy még a múltkorinál is kevesebbszer kellene agresszívan felállnia, drasztikusan megnőhetnek a csapata esélyei. Ebben segíthet a visszatérő Adoree’ Jackson is, aki a legjobb cornere a csapatnak.
Az alapfelfogása pedig működhet 4 emberrel is. A Giants frontja ugyanis nyerheti a matchupját. Dexter Lawrence elképesztő éven van túl, ott volt a liga legjobb védői között (nem védőfalemberei, védői). Ő és Leo Williams középről, az újonc Thibodeaux és a visszatérő Ojulari pedig szélről érhet oda Cousinshoz. Jó hír a Giants számára, hogy Brian O’Neill, a hazaiak talán legjobb falembere kidőlt azóta és a center Garrett Bradbury is csak épp visszatér sérülésből.
Ha a Giants kevésbé lesz agresszív, ez újra egy szenvedős meccse lehet a Vikingsnak. Kulcspárharc természetesen, hogy Jeffersont akár duplázás árán is, de limitálni tudják és az így sokszor a checkdown opcióként fellépő Hockensonon képes lesz-e javulni a védelem közepe. Leírni persze sose szabad a hazaiakat, ráadásul Jefferson olyan formában van idén, hogy sokszor a tökéletes védekezés sem elég ellene és meg fogja csinálni az elkapást.
A trükkös tényező meglepetésre a Vikings futójátéka lehet. Hiába kullog a liga végén mutatókban ez az egység, a Giants ugyancsak rettenetes a földön való védekezésben, ahol a 3. legtöbb EPA-t engedték. A két “gyengeség” összecsapásánál látom talán először, hogy jó esélyei lehetnek a Vikingsnak. Ha meglepetésre itt megéled a futójáték és Cook előtt meg tudja nyitni a folyosókat a támadófal, akkor már túl sok tényezőt kéne egyszerre megoldania a vendégeknek, amin elmehet a találkozójuk.
A két csapat első meccse egy 61 yardos mezőnygóllal dőlt csupán el és könnyen lehet, hogy hasonlóan szoros találkozó lesz ez ezúttal is. A Giants egy esetleges sikerrel 2012. február 5-e után nyerhet újra playoff meccset. Utoljára ugyanis a XLVI. Super Bowlon tudott diadalmaskodni a gárda. A meccs esélyese a Vikings, jogosan, de a Wild Card körben talán a legnagyobb eséllyel itt képzelhető el, hogy borul a papírforma.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások