Connect with us

Összefoglaló

A 49ers hozta a kötelezőt, a Jaguars hihetetlen fordítást hajtott végre!

A rájátszás nyitányaként a Seahawks egy félidőn át meccsben tudott lenni a 49ersszel, de a végére nagyon sima vereséget szenvedett, majd éjjel a Jaguars az első félidőben hatalmas előnyt adott a Chargersnek, csak hogy 27 pontos hátrányból felállva a lehető legfájóbbá tegye a Los Angeles-iek kiesését. 

Seattle Seahawks @ San Francisco 49ers 23-41

A Seahawks kezdte a mérkőzést, de egy 9 yardos futás után két negatív játék és punt következett, majd ez megismétlődött a következő hazai támadásban is (csak ennél az esetnél egy 3&2-n sikerült elhasalni). Ez nagyjából jól össze is foglalja, mi volt a baj a Seahawks támadósorával: túl sok volt az egyéni hiba és a kihagyott ziccer.

Alapvetően nem volt rossz a Seattle koncepciója, pláne hogy Charvarius Ward ezúttal nem tudta levenni DK Metcalfot a pályáról (a kiváló elkapó 10 elkapásból 136 yardig és két TD-ig jutott a meccs végéig). Leginkább ennek és az eső miatt a vártnál jobban működő futójátéknak (beleértve Geno Smith megiramodásait) a Seahawks a gyenge kezdés után fel tudott pakolni 17 pontot az első félidő végéig, sőt lehetett volna ez jobb is, ha a játékvezetők nem indokolatlanul szigorúak egy illegal man downfield büntetéssel.

A szünetre ennek köszönhetően 17-16-os előnyben volt a Seattle, de a második félidőre minden összeomlott. Egyrészt a 49ers is elkezdett jobban figyelni Metcalfra, rajta kívül pedig senki, még az előzetesen jó matchupnak tűnő Tyler Lockett sem tudott hozzátenni a passzjátékhoz, így Smith szinte lehetetlen helyzetben találta magát. Másrészt a 49ers védelme nem csak a secondaryben, de a front 7-ben is megérkezett a mérkőzésbe, ami rengeteg nyomásban és sackben nyilvánult meg, köztük egy strip-sackben a második negyed elején 23-17-es hazai előnyben a 49ers 19 yardosánál. Aztán ott voltak a buta büntetések, Smith is elnézett pár passzt (egy INT-t is dobott), így a félidei előnyből nagyon gyorsan 41-17-es hátrány lett, amin csak az utolsó percekben sikerült némileg kozmetikázni.

A Seahawkstól eleve tökéletes játék kellett volna a sikerhez, de ilyen-olyan okokból legalább 6-10 pont ott maradt a pályán. Nem mintha a végeredmény szempontjából ez számított volna, ugyanis ilyen védelem mellett szinte mindegy volt, mit csinálnak Genóék – a 49ers Mr. Irrelevanttal 505 yardot és 41 pontot szerzett, mindkettő csapatrekord a 2022-es idényben.

Tény, hogy a 49ers egy borzasztó matchup a Seahawks pocsék futás elleni védelmének, pláne hogy még az eső is szakadt, ami már-már pofátlan előnyt nyújt az olyan mozgékony playmakereknek, mint Chirstian McCaffrey vagy Deebo Samuel. Az tehát, hogy a 49ers jól fut, benne volt a pakliban. Viszont 60+ yardos játékokat így sem lett volna kötelező engedni, illetve ha már a futójáték ellen nincs mit tenni, akkor jöhettek volna subpackage-ek, hogy legalább a passzjátékot megnehezítsék, pláne úgy, hogy Purdy pont úgy játszott az első félidőben, ahogy egy 7. körös újonc irányítótól elvárnánk.

De nem történt semmilyen érdemi változtatás. Az egység teljes katasztrófa volt rendszer- és egyéni szinten is, egyetlen átlag feletti teljesítmény sem volt: a 49ersnél szó szerint minden is működött és kis túlzással csak akkor nem tudott haladni a San Francisco, ha Purdy úgy látta jónak. Tulajdonképpen a Seahawks defense egyetlen pozitív hozzáadott értéke az volt, hogy egyszer sackelték a labdát rengeteget dajkáló újonc QB-t.

A hazaiak ellenben joggal lehetnek teljesen boldogok. Az offense elképesztően jól működött, CMC és Deebo Samuel valami hihetetlenül halálosak együtt, ketten 301 yardot és egy TD-t tettek be a közösbe. Ráadásul ott van még mellettük többek között George Kittle és Brandon Aiyuk is, a támadófal szintén hasít, így már tényleg csak azon múlik minden, hogy Purdynek hol van a plafonja és mennyire lesz képes konzisztensen nem elszúrni mindent. Mert most nagyon úgy tűnt, hogy a rájátszáshoz ő kevés lehet.

Félreértés ne essék, nem akarom a 49ers menetelését egyenlővé tenni Purdy teljesítményével, sőt! Ha a fiatal QB hirtelen elit szinten kezd el játszani és Super Bowl MVP-ként segít a 49ersnek bajnoki címet nyerni, akkor persze minden dicséretet megérdemel és joggal lehet őt királlyá koronázni. Ugyanakkor a reális elvárás egy hetedik körös újonctól az, hogy nem ő lesz a helikopter (ahogy az alapszakaszban sem ő volt, jól kinéző statisztikák ide vagy oda) és már annak is örülni kell, ha nem rontja el nagyon.

Purdy az első félidőben nagyon gyengén játszott, pontatlan volt, nem vett észre üres elkapókat, indokolatlanul menekült ki a zsebből, épp hogy csak a labdát nem adta el. Ugyan nem feltétlenül ez volt vele szemben a minimum elvárás az alapszakasza alapján, de azért bőven benne volt a pakliban, hogy élete első PO-meccsén meg fog remegni a keze és mondjuk 10 yardról nem találja el a teljesen üres elkapót. Az ilyen esetekre kell Kyle Shanahan, aki ugyan remekül elvégezte a házi feladatot, de a csillagos ötöst nem érdemli meg (bár a jeles sem rossz).

Ami az offense-t illeti, le a kalappal. Kiválóak voltak a játékhívások, mindig volt Purdynek üres elkapója, jól néztek ki azok a kombók, amikor Deebo volt a futó, CMC az elkapó, amihez ráadásul blokkolóként remekül asszisztáltak a többiek hatalmas extra játékokat eredményezve. Ráadásul a szünetben szépen gatyába rázta Purdyt, aki a meccs végére 348 yardot és négy total TD-t szerzett, szóval tényleg jár a taps. Ellenben az továbbra is borzasztó, hogy egy ilyen támadózseni nem mer nekimenni egy 4&rövidnek, miközben a játékai zseniálisak, az elit védelem pedig a legtöbb esetet akkor is megoldja, ha nem sikerül a negyedik. Ez már sem tavaly, sem korábban nem jött be, nagyon kellene már végre fejlődni egy kicsit.

Még a védelmet lehet megdicsérni a nagy játékok miatt, bár az első félidős szenvedés és az, hogy a három sacken kívül alig sikerült nyomást generálni a két újonc OT-vel védett Geno Smith-re, nem néz ki olyan jól. Nick Bosának és Wardnak nem volt olyan jó meccse most, illetve a csapat eredeti gameplanje sem tűnt annyira nyerőnek, így azért lesz min javítani a következő fordulóig.

(renningan)

Los Angeles Chargers @ Jacksonville Jaguars 30-31

A Jaguars kezdte a mérkőzést, az első passz pedig előrevetítette az első félidő további történéseit: Trevor Lawrence interceptiont dobott. Tegyük hozzá, hogy ez nem az ő hibája volt, hiszen két védőn is megpattant a labda a vonalon, ettől függetlenül nem indult jól a találkozó a hazaiaknak, főleg hogy egyből utána Austin Ekeler befutott a célterületre – ez volt a 39. touchdownja az utóbbi 35 meccsén.

A következő támadásban jött egy újabb Lawrence interception (negyedik és hétre határeset mezőnygól-távban), bár ez sem feltétlen az ő hibája volt, hiszen elkapója (Zay Jones) nem futotta meg valami jól az útvonalát és Asante Samuel Jr. is határeset keménységgel hátráltatta. A Jaguars irányítójának egyébként az utóbbi kilenc meccsén volt összesen két INT-je, itt most két támadásból összejött ez. Ebből még három pontot feltett a Chargers a táblára, majd két gyors three-and-out után ismét jöhetett a hazai alakulat.

Ezzel együtt pedig jött a harmadik interception is. Ez már abszolút Lawrence számlájára írható, hiszen nem vette észre az ólálkodó Samuelt. Emellett a Chargers védelmét mindenképp hatalmas dicséret illeti, mert tökéletes gameplannel érkeztek és ellehetetlenítették a Jaguars játékát. Korai downokon emberezést és leginkább cover1-et használtak, majd sokszor ezt mutatták harmadikra is és mégis zónáztak, ezzel megzavarták a korábbi 1/1-es QB-t – a harmadik INT-jénél is ez volt a helyzet. Ezt az interceptiont újra Ekeler büntette meg egy futott hatpontossal.

A következő támadást egy sackkel zárt le a Chargers védelme, majd az offense végigment a pályán és Gerald Everett elkapott touchdownja révén már 24-0-ra elhúzott. Itt azonban nem volt vége a Jaguars vesszőfutásának, ugyanis Lawrence megdobta negyedik interceptionjét is, ezzel együtt Asante Samuel megszerezte harmadik labdáját – és még csak a második negyed közepén jártunk. Ezen a ponton Lawrence ugyanannyi passzt teljesített saját csapattársaink (4/16, 30 yard), mint az ellenfélnek, Samuelnek pedig több elkapása volt, mint bármelyik Jags támadónak.

Ezzel pedig még mindig nem volt vége a Jaguars balszerencséjének. A Chargers puntra kényszerült, a rúgás viszont épp egy jacksonville-i játékos fején landolt, majd ezt összeszedte a vendég gárda és még egy mezőnygóllal 27-0-ra növelte az előnyét.

Itt gyakorlatilag mindenki elkönyvelte a Chargers továbbjutását és legtöbben elmentek aludni. Ha nem kellett volna összefoglalót írnom, lehet én is így tettem volna. Azonban ott motoszkálhatott a fejünkben, hogy a Chargersről van szó, bármit bármikor elbénáznak…

Ezen a ponton, még a félidő vége előtt végre valahára beindult a Jaguars támadósora, amely 4 interception és három three-and-out után végig tudott menni a pályán és touchdownt ért el a nagyszünet előtt. Persze itt már a Chargers védelme sem volt olyan agresszív, ettől függetlenül sikerült egy kis életet lehetni az egységbe. Ez pedig kitartott a nagyszünet utánra is.

A második félidőt ugyanis dominálta a Jaguars. A következő három támadása is touchdownnal végződött, miközben a Chargers háromszor eljutott mezőnygól-távba, de csak egy punt, egy sikeres field goal és egy kihagyott field goal került a nevük mellé. Valahol 27-14-nél sejlett fel először bennem a fordítás lehetősége, majd 30-20-nál nyolc perccel a vége előtt még inkább. A zsinórban negyedik Jaguars TD után pedig elkerülhetetlennek tűnt ez a forgatókönyv, főleg hogy egy büntetés miatt az egy yardosról tökösen kétpontosra ment a csapat és meg is csinálta! Így tehát öt és fél perccel a vége előtt úgy rúgták át a labdát Herbertéknek, hogy már csak két pont volt a hátrány.

Nem is jöhetett más a Chargerstől, mint egy three-and-out, így Lawrence-ék kezében ott volt a lehetőség, csak egy mezőnygólt kellett szerezni a továbbjutáshoz. Ehhez meg kellett oldani egy 4th&1 helyzetet is, Doug Pederson pedig egy gyönyörű playhívással abszolválta ezt, amivel elértek mezőnygól-távba, onnan pedig nem hibáztak és hihetetlent fordítva megnyerték a meccset!

A Jaguars tehát az első hét támadásából 4 interceptionre és 3 three-and-outra volt képes, utána viszont zsinórban négy touchdownnal és egy utolsó másodperces mezőnygóllal megfordította a találkozót! Lawrence az első félidős 10/24, 77 yard, TD, 4 INT mutató után a második 30 percben 18/23, 219 yard, 3 TD mérleget ért el, egyszerűen nem tudott hibázni. Ahogy Pederson sem, aki folyamatosan hívta a jobbnál jobb játékokat, amivel szétzilálta a Chargers kiengedő védelmét. Az első 25 percben nagyon nem úgy nézett ki, hogy erre képesek lehetnek, de megcsinálták!

Amellett, hogy mennyire elképesztő volt a Jaguars fordítása, ehhez kellett a másik csapat is. A Chargers pedig tökéletesen asszisztált ehhez. Különösen a támadósor, amely az elején kihasználva a rövid pályákat sok pontot tett fel a táblára, de sok következtetést nehéz volt levonni a játékukból. A második félidőben pedig totális konzervatív játékot hoztak. Persze egész évben ez volt jellemző a Joe Lombardi vezette egységre, és ez most is nagyon feltűnő volt.

A futójáték nagyon nem akart menni, ami azért várható volt. A passzjáték pedig nagyon beszűkült egy rövid területekre, ami szintén a Lombardi vezette egység sajátja. Herbert átlagos passzmélysége 6 yard volt, sikeres passzaié pedig 4,3 yard, ami kriminálisan kevés, főleg egy ilyen irányítótól. Egy offense-t pedig nem lehet fenntartani folyamatos rövid játékokkal, mert egy-két hiba és teljesen megáll a támadás, lehet puntolni. Herbert sem játszott extrán, volt nagy hibája is, amikor az üres Keenan Allent nem találta el a célterületen és így mezőnygólt kellett rúgni, de összességében még mindig nagyon meg van kötve a keze az offense-ben.

Mike Williams persze hiányzott és vele lehet máshogy alakulnak a dolgok, de ezért megint csak az edzői stábot lehet okolni. Az biztos, hogy változások kellenek, a kérdés inkább az, hogy ezek csak támadóoldalon érkeznek, vagy esetleg Staley-t is elküldik (Sean Payton szeme felcsillan). A Williams-fiaskó és ezután a 98,5 százalékos győzelmi esélyről történő vereség – ami a rájátszások történetének harmadik legnagyobb leolvadás – után nem lenne meglepő a főedző elküldése sem.

A Jaguars ellenben ismét óriásit küzdött, nagyon fordított, a Lawrence-Pederson párossal pedig szép lehet a jövő. Egy hét múlva várhatóan a Chiefs ellen mondjuk még nehezebb dolguk lesz a mostaninál.

(katonadani)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!