Connect with us

Összefoglaló

A Bengals lemosta a Billst, a 49ers jóval nehezebben jutott tovább

Rendkívül jó két meccset vártunk vasárnap estére és éjjelre, azonban ebben csalódnunk kellett. A Bengals és a 49ers szurkolói viszont így is boldogan kelhettek fel ma reggel, hiszen csapatuk bejutott a legjobb négy közé és már csak egy lépcső választja el őket a Super Bowltól. 

Cincinnati Bengals @ Buffalo Bills 27-10

Előzetesen egy nagyon jó és izgalmas találkozónak tűnt ez a csörte, hisz az idei Super Bowl egyik favoritjának számító Bills fogadta a tavaly döntőbe jutó Bengalst. Ráadásul még a hó is szakadt, így papíron tényleg minden adott volt egy emlékezetes meccshez, ehelyett viszont egy tükörsima kiütést láttunk.

A mérkőzést a Bengals kezdte és egy precíz, szépen felépített drive végén megszerezte a vezetést egy TD-vel. Erre a Billsnek egy 3&out volt a válasza, a Cincinnati pedig feltett még egy TD-t a táblára. Ezt egy gyors punváltás követte, így az első negyed után ott tartottunk, hogy a vendég csapatnak majdnem annyi first downja (8) volt, mint a Billsnek támadóyardja (11).

A hazaiaknak a második negyedben végre sikerült összerakni egy értékelhető drive-ot és Josh Allen QB-sneakjével összejött a szépítés. Viszont a Bengals offense nem lassított (vagy hát a Bills védelem nem tudta lassítani), így Joe Burrow-ék ismét eljutottak a Buffalo 10 yardosán belülre – igaz, ezúttal csak mezőnygól lett a támadás vége, játékvezetők ugyanis érvénytelenítették Ja’Marr Chase TD-jét.

A hazaiak viszont nem örülhettek, mert az offense az egy fellángoláson kívül semmit nem mutatott a hátralévő 32 percben, a védelem pedig még annyira sem volt képes. A második félidőben a Bengals három támadásból szerzett 10 pontot és elégetett az órából 15 percet, vagyis a Bills védelme csak asszisztált Joe Burrow-ék játékához, Josh Allenék erejéből pedig egy mezőnygólt leszámítva már csak két puntra, egy turnover on downsra és egy garbage time INT-re futotta.

Nem igazán lehet erről a mérkőzésről túl sok mindent elmondani, mivel csak egy csapat volt a pályán. A Bengals tökéletesen felkészült és még az időjárás nyújtotta lehetőségeket is sikerült kihasználni, ráadásul mindezt egy sérülésekkel sújtott támadófallal. Nehéz megmondani, hogy az alapszakaszban EPA alapon 5. legjobb futás elleni védelmet hogyan tudta agyondominálni a Bengals három cserejátékossal, egy újonccal és Ted Karasszal, miközben még Joe Burrow megvédésre is futotta az erejükből.

A Cincinnati 5,1 yardos átlaggal 172 yardot és egy TD-t szerzett a földön, amiből Joe Mixon 105 yardot és az egy hatpontost tett a közösbe. Emellett Joe Burrow-nak is kifejezetten nyugodt napja volt, csak egyszer sackelték és háromszor ütötték meg, ami akkor is megsüvegelendő teljesítmény, ha tudjuk, hogy brutálisan gyorsan szabadul a labdától.

Eközben a vendégek védelme folyamatosan nyomás alatt tartotta Allent (egy sack, nyolc QB-hit csak a hivatalos statisztikák alapján), aki némi költői túlzással folyamatosan az életéért küzdött. Emellett a Bills futójátékát is sikerült teljesen összezúzni (a Bills legjobb futója Allen volt 26 yarddal) – Lou Anarumo nyugodtan viheti ennek a meccsnek a felvételeit is az interjúkra, mert tökéletes gameplant talált ki.

A Bills részéről leginkább azt tudnám kiemelni, amit korábban katonadani is kiemelt: Josh Allen elfelejtett irányítót játszani. Félreértés ne essék, még mindig egy top QB, aki bármire is képes, csak épp nem úgy játszik, ahogy egy irányítónak kellene. Most is szinte folyamatosan a rendszeren kívül próbált varázsolni, mindig az extra nagy játékot kereste miközben rengeteg könnyű és a haladás szempontjából hasznos passzt nem dobott meg. És mivel az extrákat most nem nagyon érezte, így az egész offense halálra volt ítélve (szerencsétlen Stefon Diggst minden létező módon körbe lövöldözte, akinek így 10 targetből csak négy elkapása lett 35 yardért).

A Bills a labda egyik oldalán sem tudott nemhogy dominálni, de még egyenlő félként sem kiállni, ráadásul a Bengals még edzői fronton is messze a Buffalo felé nőtt. Josh Allen így karrierje során először kikapott hazai pályán a rájátszásban, ráadásul úgy, hogy effektíve már a harmadik negyed végére eldőlt, ki lesz a párharc győztese.

Ezzel az eredménnyel pedig nem lesz semleges pályás konferenciadöntő, a Bengals a Chiefshez utazik vasárnap, ahol óriási összecsapásra van kilátás.

(renningan)

Dallas Cowboys @ San Francisco 49ers 12-19

Oké, volt már három várakozáson aluli meccs a fordulóban, akkor legalább a negyedik aztán igazán jó lesz – gondoltuk. És tévedtünk. Persze a védőfoci szerelmesei annyira nem panaszkodhattak, hiszen két kiváló védelmet láthattunk a mérkőzés nagy részében, de a támadók most nem nőttek fel a legjobb négybe kerülés mércéjéhez.

Két gyors és egy lassabb punt nyitotta a mérkőzést, hogy aztán Dak Prescott dobjon egy interceptiont a saját térfelén, amit kihasználva a 49ers megszerezte a meccs első pontjait egy mezőnygóllal. És akkor itt kicsit elindultak a támadók. Előbb a dallasi, amely nagyon szépen végigment a pályán egy negyedik és egy szituációt is megoldva, a végén pedig Dalton Schultz vette át a vezetést. Az extrához felküldték Brett Mahert, aki múlt héten négy ilyet is kihagyott, ezt a szériáját pedig nem akarta megszakítani és ismét hibázott – blokkolták a rúgást, de anélkül is messze mellé ment volna.

A 49ers megint eljutott mezőnygólig és ezzel kiegyenlített, majd Prescott ismét dobott egy csúnya interceptiont, amit a hazaiak ismét egy mezőnygól képében büntettek meg az utolsó másodpercben. Talán többet is ki lehetett volna hozni ebből, de Kyle Shanahan nagyon rosszul menedzselte az órát, így végül 9-6-os 49ers vezetéssel vonultak öltözőbe a felek.

Eddig a pontig a Cowboys tűnt talán a jobb csapatnak. Mindkét védelem nagyon magas szinten játszott, élmény volt nézni, ahogy a sebességük kitűnik a képernyőről, de játékról játékra a dallasiak tudtak többet haladni, azonban két Prescott interception sokat rontott az esélyeiken. Ráadásul a végén Tony Pollard is megsérült, így a nála sokkal rosszabbul teljesítő Zeke Elliottnak kellett végig pályán lennie a második félidőben. A dallasi védelem nagyon mérges lehetett, hogy ennyire jó játékkal is csak arra voltak képesek, hogy három pontos hátrányban legyenek a nagyszünetre.

A harmadik negyed sem volt sokkal eseménydúsabb, habár a Cowboys első puntjánál visszahordás közben Ray-Ray McCloud kezéből kiütötték a labdát, így azonnal mezőnygól-távba kerültek a dallasiak. És rá merték bízni Maherre a 25 yardos rúgást… ami a legtöbbek meglepetésére be is ment! Aztán a 49ers puntolt, majd a Cowboys átjutott a félpályán, de nem ment neki negyedikre és puntolt helyette, ami már akkor is furcsa döntésnek tűnt McCarthytól, utólag meg aztán főleg. A 49ers ugyanis végre le tudott vezetni egy hosszú támadást és touchdownt ért el Christian McCaffrey révén – még ha előtte a Cowboys el is ejtett egy interceptiont és Kittle-től is kellett egy hihetetlen akrobatikus zsonglőr játék.

Így tehát egy touchdown volt a hazaiak előnye a negyedik negyed legelején. A Cowboys rábízott Maherre egy 43 yardos mezőnygólt is… és azt is beverte! Úgy tűnik csak extrákat hibázik, field goalokat nem. Erre válaszul a 49ers levezetett egy nyolcperces támadást, amivel gyakorlatilag megtörte a Cowboyst. Rengeteg időt lepergettek, végre működött a futás, és még ha a végén csak egy mezőnygól is jött össze, amivel egy labdabirtokláson belül maradt a Dallas, ez egy lélekölő drive volt – és csak három perc maradt az órán. Olyannyira lélekölő volt, hogy Prescott azonnal az ellenfél kezei közé dobta a labdát, de most Greenlaw elejtette. Aztán rossz passz, 0 yardos sack és punt következett, ami az előző támadás fényében ismét csak erősen megkérdőjelezhető döntés volt.

De nem volt vége még a hibáknak. A 49ersnek elég lett volna egy first down, azonban Elijah Mitchell ezt megszerezve kifutott az oldalvonalon túlra, így a végén még megkapta az esélyt a Dallas egy utolsó elkeseredett próbálkozásra, aminek nagyon csúnya vége lett, így 19-12-es végeredménnyel a 49ers jutott konferenciadöntőbe.

Nem volt egy szép meccs, de azért a védőfoci szerelmesei megtalálták az örömüket ebben is, ugyanis a két defense szuperül teljesített – a 49ers egész meccsen, a Cowboys nagyrészt. A 49ersnél Fred Warner elképesztő volt, de úgy összességében is mindent elvettek a Cowboystól, legfeljebb a rövid játékok maradtak Prescottnak, akinek az első félidőben 5,1 yardos yardátlaga volt. Nagyon jól fülelték le a labdáit is, bár ebben sokat segített, hogy Prescott megint rossz napot fogott ki és gyengén játszott, pedig egyébként elég jól megvédte a fala a jó erőkből álló DL ellen. Tanulságként azt is leszűrhetjük, hogy a holtszezonban nagyon kellene szerezni még legalább egy potens playmakert (és ha Schultz távozik, akkor kettőt), mert CeeDee Lamben kívül senkitől sem félt a 49ers, így pedig jóval nehezebb volt haladni.

A dallasi védelem is jól teljesített legalább két és fél negyeden át, a futást meglepően jól sikerült ölni, az elején 9 futásból csak 18 yardra volt képes a 49ers, pedig ez elég jó mismatchnek tűnt a hazaiak számára. Aztán elfáradt a vendég védelem, Shanahan is változtatott kicsit és le tudták nyomni a torkukon a futásokat, ami végül a győzelmet jelentette számukra. Purdy nem hozott semmi különöset, nem volt jó se, rossz se, a játék menedzselésén kívül nem igazán tett hozzá a haladáshoz, és az égiek ki is húzták a csávából egy interceptiont érő dobosnál.

Kiemelhetjük még a két főedzőt, akik továbbra sem tudják menedzselni sem az órát, sem a meccset, sem a negyedik kísérletes döntéseket, mindkét oldalon több hibás döntés vagy jelenetsor volt, bár ezen talán már nem lepődünk meg túlzottan. Mindenesetre ennyire passzívan nagyon ritkán lehet a rájátszásban nyerni, mert túl jók az ellenfelek és ilyen minimális különbségek is dönthetnek köztük. Shanahan most megúszta, mert a túloldalon is hasonló problémák jöttek elő, azonban jövő héten ilyen ajándékokra nem számíthat az Eagles stábjától.

A dallasiaknak így ismét nem sikerült eljutni a főcsoportdöntőbe. 1996 óta ez egyetlen egyszer sem jött össze nekik, pedig a konferenciában rajtuk, a Lionsön és a Commandersen kívül ez mindenkinek sikerült legalább kétszer. A 49ers ugyan a mutatott támadójátékkal nem lehet valami elégedett, ellenben a tavalyihoz hasonlóan ismét sikerült eljutni a legjobb négy közé, sőt az utóbbi négy évben harmadjára. Ellenfelük az Eagles lesz Philadelphiában, szuper mérkőzésre van kilátás.

(katonadani)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!