A csapatok mellett mi is playoff-módba kapcsolunk és belemegyünk mélységeiben a párharcok elemzésébe. A Triple Coverage összefoglaló adásában is olyan hosszan beszélgettünk a 6 meccsről, mint amennyit 16-ról szoktunk egy fordulóban, Patrik levonta a wild card kör legnagyobb tanulságait, én pedig minden meccsről hozok 1-2 játékot, ami meghatározta a találkozó képét (kivéve a Cowboys-Buccaneersről, mert kedd estig nem volt All-22 felvétel róla).
Christian McCaffrey megiramodása
Shanahan játékhívásait és play dizájnjait minden héten érdemes nézni, a rájátszásban meg aztán főleg. Sok passzjátékot is lehetne elemezni, de nem akartam ismét belemenni a Purdy-témába (podcastben is beszéltünk róla bővebben), úgyhogy egy futójátékkal kezdek, méghozzá a meccs eleji nagyon hosszú McCaffrey megiramodással.
A Zorro a 49ers offense egyik kedvenc játéka és elsősorban Deebo Samuel futásaival lett “híres”. Ez alapvetően egy outside zone futás, tehát a running back megindul a szélre, a társak pedig takarítanak előtte. Alapvetően úgy szokott kinézni, hogy a tight end a fal mellett áll a játék irányában, ő próbálja meg a DE-t vagy SAM-et blokkolni, a motionben túloldalról érkező játékos pedig besegít neki és egyikük feljebb lép a második szintre. Mindeközben a tackle először besegít a guardnak, majd feljebb lép a linebackerre és őt veszi ki az egyenletből, a szélen pedig az elkapó a cornert tünteti el jó esetben. Valahogy így (csak a slotban felálló játékos tight end poszton állna):
Ezt módosította Shanahan azzal, hogy megváltoztatta a blokkolási feladatokat és kedvezőbb szögeket biztosított a kulcsjátékosai számára, hogy megcsinálják a blokkjaikat. Ennek első lépése volt, hogy a tight end helyett a fullback Juszczyket küldte fel a pályára és nem a tackle mellé, hanem kintebb a slotba állt fel. A SAM-nek (Bruce Irvin) pedig így követnie kellett és ő is kintebb állt fel.
A blokkolási feladatok pedig úgy módosultak, hogy gyakorlatilag a tackle és a tight end (jelen esetben Juszczyk) feladatát megcserélték, Juszczyk ment belülre és ütötte ki a linebackert, Trent Williams pedig Irvint kapcsolta ki a játékból egy nagyon egyszerű szöggel. A motionben érkező TE (Kittle) pedig elvileg besegít Williamsnek, ha kellene (a gyakorlatban erre nem volt szükség), majd megy ki a cornerbackre, az elkapó pedig a safetyt veszi ki a játékból. Valahogy így:
Íme a handoff pillanata, Juszczyk kioszt egy hatalmas blokkot az LB-n, Williams simán kitereli Irvint.
Kittle-nek így igazából nincs is kinek besegíteni és mehet ki a szélre a cornerbackre (Tariq Woolen), akinek semmi kedve nincs felvenni a kesztyűt a liga egyik legjobb blokkoló TE-jével. Elöl pedig Aiyuk takarít gyönyörűen. Az eredmény pedig ez a hatalmas lyuk, amiben vagy 6-7 McCaffrey elférne.
Nézzétek ezt a rengeteg szabad területet CMC előtt! Gyönyörű!
Shanahan magic, baby!
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Lawrence 3. interceptionje
A Chargers egészen parádés védelmi taktikával érkezett a Jaguars elleni meccsre, aminek meg is lett az eredménye négy interception és három three-and-out formájában – az első félidőben! Íme a harmadik interception.
A Chargers úgy kezdte a meccset, hogy el akarta venni a pálya közepét és szorosan akart védekezni az elkapókon. Erre van a Cover1 Robber védekezés, ahol embereznek a védők, van egy mélységi safety, a szabad ember pedig középen az underneath zónában védekezik. A snap előtt minden azt mondatja velünk, hogy most is ez fog következni. A motionben oldalt váltó elkapót követi egy védő, tök egyértelmű emberezés jelző a támadóknak, és ezen kívül is közel állnak a DB-k a WR-ekhez, a safetyk pedig elindulnak rotálni, hogy a motion után megfordítják a felelősségüket, a másik safety jön le Robbernek, az egyik megy hátra.
A Jaguars készült erre és hívott egy Mesh koncepciót, ami egy tipikus emberezést megverő játék, hiszen a két keresztező útvonallal nehéz tartani a lépést. Szóval a Jaguars úgy gondolja, minden szuper, ez menni fog, a védelem a kezünkre játszik!
Igen ám, de a védelem változtat snap után és cover2 zónázást játszik, ami elég ritka egy motionös követés után. Két mély safety, alatta négy underneath zónázó védő. A Jaguars elkapói megfutják a keresztező útvonalakat, Lawrence pedig gyakorlatilag vakon bízott a snap előtti olvasásában és snap után nem konfirmálta ezt valamiért. Így magabiztosan odadobta az egyik keresztező támadónak, csak hát Asante Samuel Jr. zónázott és lefülelte a passzt.
Csúnya hiba Lawrence-től, mindemellett kiváló playhívás védőoldalon. Nagyjából erről szólt az első félidő.
Zay Jones hosszú touchdownja
A második félidőben viszont megváltozott minden és most nézzük meg az előzőnek valamilyen szinten az ellentettjét, amikor a Pederson járt túl Staley eszén és egy tipikus védelmi hívását használta ki egy hosszú TD-vel.
A Staley-féle védelem egyik alap coverage-e a cover6, avagy Quarter-Quarter-Half. Ennek lényege, hogy a több elkapós oldalon hátul a pálya felét veszi el egy védő (safety általában), a túloldalon pedig negyedekre osztják fel a pályát és oda megy egy-egy védő. Ez sokszor úgy alakul a formáció miatt – ahogy most is –, hogy a több elkapós oldalon a védők zónázással kialakítanak egy 4, de inkább 5 vs. 3 helyzetet, a túloldalon pedig embereznek a mögöttük részben besegítő safetyvel.
A Jaguars pedig pontosan ezt támadja. Ugyanis itt a középső negyedért felelős safety (Derwin James) elsősorban a harmadik számú, tehát slotból induló elkapót figyeli, és ha ő valamilyen mély keresztező útvonalat fut, akkor az az ő felelőssége. Ez történik most, azonban Kirk elindul James felé, majd mikor már közel ér, akkor megáll és visszafordul, ezzel biztosítva, hogy a safety ráharap.
És ha ez megtörténik, akkor mögötte hatalmas üres tér nyílik meg, azt használta ki Pederson ennél a játéknál, ami gyönyörű hosszú TD-ben végződött és nagyon fontos volt a fordítás szempontjából.
Josh Allen hosszú próbálkozása
Josh Allen egészen elképesztő dolgokra képes és csinált is egészen elképesztő dolgokat a Dolphins elleni wild card meccsen – a PFF szerint 7 big time dobása volt. És lehet amellett érvelni, hogy egyedül miatta nyerte meg a meccset a Bills, de nekem ennek igazságtartalma mellett az volt a takeaway-em, hogy miatta volt szoros a találkozó. És nem az interceptionjei miatt, hanem mert egyszerűen nem irányító volt, hanem csak egy káoszos szupertehetség.
Allen tényleg olyan dolgokra képes, amire senki más. Lenyűgözőek az extra dobásai, ámultam-bámultam időnként (Diggs 60 yardos passz, Knox TD, Shakir hosszú passz, Gabe Davis TD). Mindeközben legalább ugyanennyiszer a fejemet fogtam, hogy mégis mi a fenét csinál. Nem kell mindig hősnek lennie, főleg amikor tökéletesen fel vannak rajzolva a játékok neki.
Ilyen ez a play is első és 10-re. Íme a felrajzolt útvonalak:
És íme a játék kialakulása után, hogy mi a helyzet:
Full üresen van Diggs a keresztező útvonalával, ez egy elég biztos 15-20 yardos játék. És üresen van a checkdown opció is, mert a linebackerek teljesen elváltották magukat, ez is egy minimum 10 yardos játék lenne. Allen azonban Gabe Davisnek passzolt, akiről ugyan el lehet hinni, hogy megveri az emberét, és akár még mondhatjuk is, hogy egy kis előnyben volt, de egyrészt ez egy jóval nehezebb dobás, másrészt a sikerességi valószínűsége is jóval alacsonyabb. Incomplete is lett ugye a vége.
De nem ez volt az egyetlen ilyen, hosszú bombát dobott egy mesh koncepcióra is, amiben gyakorlatilag benne sincs az olvasásban a bomba és az a lényege, hogy egy rövid játék után elkapás után hozzák a játékosok a yardokat. És az elvesztett fumble is abszolút a lelkén szárad, mert nem állította be a protectiont és utána nem is észlelte, hogy blokkolatlan rusher jön felé, tehát gyorsan kellene szabadulnia a labdától. Egy fejben a helyén lévő irányító ezt tudta volna már a snap előtt is.
És nem azt akarom mondani, hogy Allen nem képes a klasszikus irányító játékra, mert abszolút képes rá és a szezon elején folyamatosan ezt láttuk tőle a sérüléséig. Igazán magas szinten játszott fejben is. Nem tudom mi tört meg a sérülésénél, de az utóbbi időben nem irányítót játszik, hanem Supermant. Ami most épp elég volt a győzelemre, mert Skylar Thompson játszott a túloldalon, de Joe Burrow és Patrick Mahomes ellen könnyen lehet, hogy nem lesz elég.
Kirk Cousins checkdownja
Természetesen nem maradhat ki a Vikings meccsét lezáró játék sem, ami nagy port kavart, ugyanis Kirk Cousins negyedik és 8 szituációban dobott egy három yardos checkdownt, aminek esélye sem volt mozgatni a láncokat.
A Vikings a jobb oldalon Jeffersonnal futtatott egy mély corner útvonalat, értelemszerűen ez volt az első olvasása Cousinsnak. Általános esetben, tehát mondjuk első és 10-re az ő oldaláról induló Hockenson choice útvonala lenne a második olvasás, ahol a tight end a vele szemben felálló védő helyezkedéséből adódóan dönthet, merre indul el pár yard megtétele után. Csak hogy negyedik és 8-ra ez nem egy valid opció ebben a játékban, hiszen esélytelen, hogy ebből first down legyen, hacsak nincs óriási védelmi hiba.
Azon lehet vitatkozni, hogy Kevin O’Connellnek nem feltétlen ezt a játékot kellett volna behívnia, de ha továbbmegyünk egy olvasással, akkor ott volt a válasz Cousins számára az elé rakott teszt kapcsán. És tudnia kellene, hogy ebben a szituációban a második olvasást egyből át is ugorhatja (és ezt akár O’Connell is mondhatta volna neki a play behívásakor). A harmadik olvasása – aminek ideális esetben a másodiknak kellene lennie – Osborn befelé vágó útvonala a túloldalról. Ráadásul azon az oldalon megspékelik az útvonalat egy switch release-szel, tehát a belülről induló Thielen vág kifelé, a kívülről induló Osborn befelé, ezzel Osbornnak egy “leverage” előnyt kreálnak azzal, hogy a befelé vágó útvonalát egy olyan védő őrzi, aki a külső vállán áll fel, tehát nem sok esélye van megelőzni.
A Giants oldalát nézve egy 1 double 18 hívás van, ami azt jelenti, hogy Cover1 a védekezés, tehát egy mélységi safety, mindenki más emberezik, a “szabad” embert pedig ráállítják az ellenfél legjobbjára, azaz a 18-as számú Jeffersonra, így rá ketten figyelnek, minden lehetőséget elvéve előle.
Az alábbi képen látható, hogyan alakul ki a játék.
Jeffersonnak nem lehet dobni, hiszen két védő leveszi a pályáról. Hockenson 6 yarddal a first downt érő vonal előtt vált irányt, de a védő szorosan a nyakában. Osborn viszont nagyon jó helyzetben van, befelé megverte a védőjét, előnyben van és légüres térbe érkezik a first down vonalon túlra. Értem, hogy Cousins arcába megérkezett Dexter Lawrence, de ez a játék ott volt, meg lehetett volna csinálni és még csak nem is lett volna túlságosan bonyolult.
Barkley elkapása
Nem volt annyira meghatározó az alábbi játék, amikor Barkley kapott egy labdát légüres térben és mehetett sokáig, de tetszett a play design (főleg mert az FK! támogatói flag focin elég sokszor használom ezt a red zone-ban) és jól mutatja, hogy Brian Daboll és Mike Kafka mennyire jól edzősködnek és juttatják direkt a legjobb játékosuk kezébe a labdát.
Ez a játék gyakorlatilag Barkley-ra van kitalálva, a többiek igazából csak elterelő szereplők (ezért is jelöltem halvánnyal az útvonalukat). Az alapkoncepció az, hogy a támadók bal oldalára feláll három elkapó, és mind keresztező útvonalat futnak, ezzel elviszik onnan az embereket, míg Barkley a backfieldről indulva megy a helyükre, így üres területen kapja a labdát.
Ez az alapja az egésznek, de azért elég okosan van ez megcsinálva, hogy működjön is. Ráadásul a Vikings (és más Fangio-féle védelmek) által sokszor használt Match Quarters védekezését használja ki. Ennek a lényege, hogy alapvetően zónázás van és négy mély védő, de ha egy támadó beér a védő zónájába, akkor utána felveszi és megy vele. Itt is ez a helyzet a WR-eknél, és ezért lesz üres a terület azon az oldalon.
Emellett fontos azt is kiemelni, hogy Barkley az irányító jobb oldalán állt fel, majd átment a falon és balra ment tovább (cross release). Ez azért jó, mert a két középső linebackernek a kommunikációját teszteli. Látható a fenti és az alsó képen is, ahogy Jordan Hicks jelez Eric Kendricksnek, hogy vegye át a felé menő Barkley-t.
A probléma ezzel mindössze annyi volt, hogy a slotból induló elkapó direkt úgy futotta az útvonalát, hogy Kendrickst akadályozza egy kicsit abban, hogy felvegye Barkley-t.
Így senki nem ment Barkley-val, aki összehozott egy 20+ yardos játékot. Gyönyörű play design.
A Ravens védekezése
Joe Burrow kicsit fellélegezhet, mert a legnehezebb feladaton túl van a playoffban, ennél kellemetlenebb védelemmel nem fog találkozni idén. A Ravens ugyanis tökéletes gameplannel érkezett (már megint), és egyszerűen minden válasza megvolt arra, amit a Bengals szeretett volna csinálni. És ugyan nem nyertek a Hollók, de a védelmükkel nagyon elégedettek lehetnek.
Ennek nagy alkotóeleme volt (amellett, hogy általában két mély safetyvel játszottak és minden mély passzlehetőséget elvettek), hogy nagyon jól fedték el a tervüket a snap előtt, majd snap utáni változtatásokkal elvették azt, amit Burrow eredetileg szeretett volna. Erre példa a fenti játék is a negyedik negyedből.
A Ravens egy tök egyértelmű press man cover 1 védekezést mutat a snap előtt, minden támadóval szemben ott egy védő, ráadásul ahol lehet ott már a line of scrimmage-en. Hátul meg egy mélységi safety. Mivel harmadik kísérlet van, ez egy teljesen hihető dolog a korábbi tendenciákat is figyelembe véve.
Burrow ezek alapján arra készül, hogy a képernyő alján lévő Ja’Marr Chase-nek fogja dobni a labdát, aki slant útvonalat fut, ami tökéletesen működne a press man védekezés ellen.
Azonban amint Burrow felemeli a kezét, hogy kéri a labdát a centertől, a Ravens változtat a felállásán és a szélső védők elkezdenek hátrafelé mozogni, ami azt jelenti, hogy cover3 lesz a felállás. Ráadásul ezt is megspékelik azzal, hogy az egyik védőfalembert is hátraküldik coverage-be, tehát rush 3, drop 8 védekezés van, ami 5 underneath védővel ellehetetleníti a rövid passzokat – amire ugye a második félidőben teljesen át kellett állnia a Bengalsnak, hiszen a Ravens elvette korábban a mély labdákat.
Látható a fenti képen, hogy Chase nem megjátszható, a slant ablakot elveszi a zónába belépő slot corner. Úgyhogy Burrow-nak át kell kalibrálnia, ráadásul tudja, hogy érkezik a nyomás is a gyenge támadófala miatt, így a checkdown opciót választja, aki viszont még nem állt készen a labda fogadására, így incomplete a játék vége, és mivel harmadik kísérlet volt, így jöhetett a punt.
Mesteri volt a Ravens védelme vasárnap, de ez most nem volt elegendő. Majd jövőre! Talán.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások