A playoff alatt általában még töményebben kapjuk meg a futballt és a csapatok bevetnek mindent, amit tudnak. A fordulók után mi pedig igyekszünk hozni pár tanulságot a játékhét eseményeit illetően.
Kyle Shanahan mágiája nem tűnt el
Sokszor kiemeljük az NFL-lel kapcsolatban, hogy egy ciklikus ligáról beszélünk. Amikor egyszer a támadósorok, egyszer a védelmek vannak felül. Majd jönnek új ötletek, új emberek és kezdődik minden elölről. A Wild Card hétvége azt mutatta meg ismét nekünk, hogy Klye Shanahannek hiába vannak hullámvölgyei, még mindig a legnagyobb géniusz a ligában.
A 49ers főedzőjéről régóta csak a legjobbak között lehet beszélni, ha a támadások virtuozitása kerül előtérbe, de így hogy van három (vagy akár négy) olyan playmakere, mint keveseknek a ligában, így még inkább előtör belőle a mágus. A Seahawks ugyan tisztességesen kapaszkodott, de mit tehet az ember, ha az ellenfélnél Christian McCaffrey, Deebo Samuel, George Kittle és Brandon Aiyuk jön szembe (és akkor még Brock Purdyről nem is beszéltünk).
A 49ers támadósor 505 yardot pakolt fel, ami a harmadik legtöbb a rájátszásban a franchise történetében, ez pedig még akkor is megsüvegelendő, ha tudjuk hogy a Seahawks védelem nem ligaelit. McCaffrey és Samuel minden poszton bevethető, Samuel (aki hagyományosan elkapó) 10 snapet töltött futóként, McCaffrey pedig futóként nyolc alkalommal állt fel elkapónak. És akkor ehhez még tegyük hozzá hogy Kittle sem csak slotból, de szélről is indult pár alkalommal. Shanahan pedig úgy keverte a kártyákat, ahogy nem szégyellte.
Tizenöt különböző futósémát vetett be a Seahawks ellen, akiknek nem is volt ellenszere és végül 181 yardot engedtek 5,5 yardos átlag mellett. A snapek 35%-ában volt valamilyen motion, az elkapók a legnagyobb szeparációt mutatták a Wild Card kör alatt és a legtöbb legalább 10 yardos játék is a 49ers nevéhez fűződik.
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások