Csoportellenfelek révén kétszer találkozott már idén a két gárda, így azt gondolhatnánk, hogy már láttunk mindent ebből a párharcból, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. Egyrészt a Ravens sérülései és pihentetései miatt az utolsó heti mérkőzést nyugodtan tekinthetjük semmisnek, másrészt pedig ez a két edzői gárda rengeteget képes változtatni, így egy teljesen új összecsapást láthatunk vasárnap éjjel.
Sajnos Lamar Jackson sérülése miatt ezúttal sem tudhatjuk meg mire lenne képes egymással a két gárda teljes fegyverzetben és lehet, hogy már soha többet nem is fogjuk ezt látni. Továbbá mondanom sem kell, hogy sok múlik azon, hogy a Ravensnél Tyler Huntley végül bevethető lesz-e, mert bár ő sem egy Jackson, de Anthony Brownnal semmi esély sincs a győzelemre, akármilyen jó a Ravens defense (a csapat nem fog kezdőt megnevezni a mérkőzés kezdetéig, így jelenleg nem tudjuk, melyik irányítóval számoljunk). Ellenben vannak más fontos sérültek is az összecsapáson, ami szintén befolyásolhatja a továbbjutó kilétét. Nézzük mik lehetnek a legfontosabb matchupok.
Amikor a Bengals kezében van a labda
Már-már azt gondolhattuk, hogy kezdhetjük mással a Bengals félelmeit mint a támadófal, amely az idény végére nagyon szépen összeállt, az új igazolások összeszoktak és messze nem voltak a gárdának olyan gyenge pontjai mint tavaly. Csakhogy az utolsó hetekben két komolyabb sérülés is bekövetkezett a támadófalban és előbb elvesztették La’el Collinst, majd Alex Cappát is. Ezzel pedig a fal jobb oldalán újra sebezhetőnek tűnik minden.
Alex Cappa helyét várhatóan Max Scharping veszi át a jobb guard helyén, La’el Collins helyett pedig Hakeem Adeniji tűnik majd fel a fal jobb szélén. Joe Burrow szemei előtt pedig felsejlik a tavalyi idény, amikor a gyenge támadófala miatt franchise rekordot érően 51 alkalommal sackelték az alapszakaszban és további 19-szer a rájátszásban.
Lényegében a két legmegbízhatóbb emberét veszíti el a Bengals offensive line, mert a fal bal oldalon Jonah Williams és Cordell Volson eddig is gyengébb láncszemnek tűntek az a alapszakaszban, előbbi 43, utóbbi 38 nyomást engedett a szezonban, ezek a számok pedig a legrosszabb 10 között szerepelnek a saját posztjukon. Azaz lényegében két továbbra is gyenge támadófalember mellé érkezik két csere szintű, ez pedig a Ravensnek felkínálja a lehetőséget, hogy itt nyerje meg a mérkőzést.
Annak a Ravens védelemnek lesz esélye Burrow-t üldözni, amely 48 sacket szerzett az alapszakaszban, ami holtversenyben az ötödik legtöbb, de 280 nyomásgyakorlásuk a negyedik legjobb, így joggal lehet rettegni tőlük. Ráadásul ez egy megfelelően rotálható, minden oldalról veszélyes egység. Hat darab játékosnak is van legalább 20 nyomásgyakorlása a szezonban, de négyen is harminc felett zártak. Mike Macdonald védőkoordinátor szereti keverni a kártyákat, sok a stunt az egységben, ez pedig olyan támadófalak ellen, ahol még nem megfelelő a kommunikáció, meccseket érhet. Joe Burrow konkrétan idei három legrosszabb meccséből kettőt a Ravens ellen teljesített.
A legveszélyesebb Justin Houston lehet, akinek hatalmas rutinja van, várhatóan sokat fog találkozni Adenijivel, a fiatal támadófalembernek rémálmai lehetnek, ha nem kap besegítést. További problémák a fal belsejében is lehetnek, ugyanis a Ravens belső védőfal kettőse Calais Campbell és Justin Madubuike a harmadik legtöbb siettetést hozta össze a belső védőfal duók közül és itt a center Ted Karras kivételével nincs játékos, aki egy súlycsoportban lenne velük.
A falak közti különbség azonban nem csak a passzjátékot, de a futójátékot is érintheti. Amióta a friss rekordszerződést kapó Roquan Smith megérkezett, azóta a Ravens védelme top5-ben van futásvédekezést tekintve DVOA-ban, EPA-ben, engedett mérkőzésenkénti yardokban és játékonkénti yardokban is (egyébként mérkőzésenként kapott pontokban és yardokban és engedett QBR-ban is, szóval az egész védelmet, nem csak a futásvédekezést húzta fel).
A Bengals futásai sokat javultak, amióta shotgunból egyre több gap futást alkalmaznak, de az utolsó hetekben megint visszaesés tapasztalható. A 15. héttől tekintve a 24.-ek EPA-ben és az utolsó ötben vannak játékonkénti átlagos yardokban és teljesen utolsók labdacipelésenkénti yardokban is. Nem mellesleg a két legjobb futásblokkolójuk Collins és Cappa volt.
Ezzel azonban nem ért véget a felsorolás. Gondolhatnánk, hogy majd Burrow és a csodálatos elkapótrió megoldja a levegőben, azonban a Bengalsnak az egész szezonban pont a Ravens védelme ellen voltak a legrosszabb számai. A Ravens előszeretettel rejti el a snap előtt a coverage-eit és elveszi Burrow-ék hosszú játékait. Az utolsó héten mindössze egyetlen 20 yardot meghaladó sikeres játéka volt a Bengalsnak (és ahhoz is az kellett, hogy az elkapási ponton Chase nyerjen), de a két találkozón összesen volt hét darab, amikor legalább 10 yardot tudtak haladni.
A Ravens elsőszámú feladata természetesen Ja’Marr Chase levédekezése lesz, ami leginkább Marlon Humphrey vállait terhelheti. A két játékos szép cicaharcot vívott egymással már tavaly is, ahol egyszer egyikük, másszor másikuk kerekedett felül. Humphrey idén összesen 550 yardot engedett az őrizetében, de ami fontosabb, hogy mindössze 140-et elkapás után, ami Chase egyik legnagyobb erőssége lenne. Valószínűleg az egyik safety mindig arra az oldalra rotál majd, ahol Chase áll és nem tágít a mély zónák levédekezésétől, így pedig rövid yardokra kényszerítik majd Burrow-ékat.
Igazi egy-egy elleni WR-CB párharcot azonban aligha láthatunk, ugyanis a Ravens egyértelműen arra tesz fel mindent, hogy a Bengals ne verje meg őket a nagy játékokkal. A két egymással vívott találkozón összesen nem hívtak 10 olyan védőjátékot, ahol emberezés lett volna a feladat, hanem zónáztak és maguk előtt igyekeztek tartani az életveszélyes elkapókat. Az évzáró meccsen mindössze egyetlen emberezős játék volt és ez sokat elárul.
Hátul mélyen Marcus Williams és Chuck Clark osztja el a snapeket, sőt nem ritkán akár ketten együtt is fent lehetnek, hogy a Bengals hosszú játékait elvegyék.
Szintén nagy feladatot kap az újonc Kyle Hamilton, akinek nehezen kezdődött az év, de azóta kezdi megszolgálni az árát. Ő általában a slot feladatokat igyekszik ellátni és egyre magabiztosabb. Az utolsó heti találkozón például szinte egyedül maradt belül és teljesen elvette a Bengals slot elkapójának, Tyler Boydnak a levegőjét. Boyd akkor mindössze 51 yardot gyűjtött, Hamilton folyamatosan dominálta a párharcukat.
A Bengals részéről kulcskérdés, hogy Tee Higgins milyen egészségi állapotban lesz, mert neki lehet a legnagyobb szabad területe, ugyanis vagy a sérülésből visszatérő, de nem 100%-os Marcus Peters lehet rajta, ez pedig látatlanban is a Bengals felé billenti a mérleg nyelvét.
A Ravens oldalán egyébként amilyen sérültektől tizedelt a támadósor, annyira egészséges kivételesen a védelem, ugyanis a potenciálisan legjobban felállítható kezdő 11-ből mindenki ott lehet a pályán.
Amikor a Ravens kezében van a labda
Az előző bekezdésekből inkább az jöhet le, hogy a Ravens van kis fölényben, de ha megfordítjuk a párharcokat, akkor még nagyobb a különbség. Csak ezúttal már nem Hollók javára. A Bengals védelem ugyanis zseniális egész szezonban, főleg a második félidőket tekintve. Lou Anarumo együttese abszolút a rendszerből táplálkozik és mindenki tudja mi a feladata.
A kiindulópont itt is a védőfal, aminek nehéz faladata lesz. A súlypont egészen biztosan a futójáték levédekezésén lesz, ami feltehetőleg Lamar Jacksonnal sem lett volna másképp. Egyébként a Bengals védőfala az, ami a leginkább le tudja fogni a mobilis irányítókat, mind a kettő defensive endjük, Trey Hendrickson és Sam Hubbard is mozgékony, coverage-be is hátra képes lépni. A Bengals ellen teszik meg átlagosan a legkevesebb yardot az irányítók futásonként. Ez kiemelten fontos Huntley esetében is, mert a fiatal QB rengetegszer nyúl a lábaihoz, ha nem talál más kiutat (és Brown is alapvetően ebben találhatja meg a játékát).
Ellenben a futójátékot a Ravens támadófal irányíthatja. A Baltimore futójátéka a hatékonysági és az egyszerű statisztikákban is top5 minden tekintetben. 160 yardjuk mérkőzésenként a második legtöbb, de top3-ban vannak a legtöbb 10+ és a legtöbb 20+ yardos futásban is. Ebben pedig annak van nagy szerepe, hogy mind az öt támadófalemberük átlag felett blokkol futáshoz, de nagyon jól használják húzó játékosként a tight endjeiket és a kiváló fullbacket Patrick Ricardot is. A Bengals elleni futójáték alappillére, hogy kerüljék a fal közepét, ahol a kiváló belsőfalember D.J. Reader a hatodik legtöbb futásmegállítással rendelkezik idén, pedig jó darabig nem is játszott. Rajta kívül azonban B.J. Hillt is meg kell említeni, aki az egyik legkevesebb elrontott szereléssel rendelkezik a belső védőfalemberek közül.
A Ravensnél így a kulcs a szélső futások beindítása lehet, sok húzó játékkal, ahol Hubbard és Hendrickson kivétele lesz a kulcs. A Bengals linebacker sora ugyan sokat javult, de a hangsúly továbbra sem rajtuk van, amennyiben sikerül felérni a második szintre ellenük, úgy bajba lehet hozni őket.
Amire a Bengals még építhet, hogy a Ravens passzjátéka egyáltalán nem veszélyes, még Lamar Jacksonnal együtt is csak átlagos szintet képviseltek, de nélküle a liga legrosszabb öt csapata között voltak. Így az egyik safety folyamatosan a boxban lehet besegíteni. Praktikusan ez Vonn Bell, aki lényegében minden területet képes bejátszani a pálya hátsó szegletében, de Ravens ellen leginkább belül középen lesz szükség a közreműködésére.
Ki lehet még emelni Cam Taylor-Brittet aki a két csapat második találkozóján szenzációsan játszott és Anarumo nagy húzása volt, hogy őt is a boxba tolta, a fiatal játékos pedig egyetlen szerelést sem rontott el és megcsinált tíz darabot, amelyből három is first down előtti megállítás volt.
Ha a Bengals védelmére nézünk, akkor továbbra is a cornerback sor az, ami a legnagyobb gyengeség, de a Ravens ellen azt gondolom ez beleférhet. Ugyanis a Hollók legjobb elkapója Demarcus Robinson, aki egy tisztességes csapatban maximum harmadik számú játékos. Robinsonnak egyetlen fegyvere van, hogy rutinos és jól érzi a zónák közti területeket, de zónázásban a negyedik legjobb a Bengals védelem, így nem sok területet hagynak.
Ha passzjáték, akkor egyetlen esélye van a Ravensnek, ha Mark Andrewst, a csapat legjobb célpontját vissza tudják hozni az életbe. A kiváló tight end Lamar Jackson sérülése óta ugyanis nincs a legjobb tízben a mérkőzésenkénti yardokban, az útvonalankénti elkapott yardokban és elkapásokban sem a posztján. Pedig itt lehetne kisebb mismachet kialakítani a Bengals nickel cornerei ellen. Mike Hilton méretei nem elegendőek, hogy kivegyék Andrewst, így Jessie Batest kell ellene bevetni, aki viszont így nagyon hiányozna hátulról.
További rossz hír a Ravens számára, hogy míg ők az elmúlt hónapban a hetedik legtöbb labdát hagyták el támadóoldalon, addig a Bengals védőoldalon a második legtöbb labdát szerezte drive-okra levetítve. Azaz nem csak masszív ez a védelem, hanem playmaking potenciál is van benne.
Összességében mind a két párharcot a védelmek uralják, ezért egy alapvetően kevés pontos csatára van kilátás, ahol mind a két offense egy-egy nagy játékban bízhat, amit viszont igyekszik mindenáron elkerülni a két védőkoordinátor. A több lehetőség a Bengals támadósorában van, ahol ha mind a három elkapó bevethető és közel 100%-os, akkor nagyon nehéz dolga lesz a Ravens védelemnek. A túloldalon minden azon áll vagy bukik, hogy Huntley tud-e hozni egy viszonylag kevés hibával járó mérkőzést, mert ha nem, akkor hiábavaló lesz a védelem heroikus küzdelme is.
