Alig három hét telt el az egyik legtöbbet emlegetett idei mérkőzés félbeszakadása óta, de újra találkozik a Buffalo Bills és a Cincinnati Bengals. Szerencsére azóta Damar Hamlin állapota rohamosan javult és talán a mérkőzésen is ott lehet a partvonal mellett, hogy biztassa társait. A Bills és Bengals összecsapása pedig nem csak ezért lesz érdekes, hanem mert az AFC két talán legjobb formában lévő csapatáról beszélünk (még ha a Wild Card körben jobban meg is izzadtak mint tervezték), ugyanis a Bills nyolc, a Bengals pedig kilenc mérkőzés óta veretlen.
Amikor a Bengals kezében van a labda
A Bengals támadósor kapcsán az utóbbi napokban ismét a támadófal a slágertéma, mert a rájátszáshoz érve kettő kezdő emberüket vesztették el (La’el Collins, Alex Cappa), a Ravens ellen ehhez csatlakozott a bal oldali tackle Jonah Williams is. Így az offseasonben felturbózott támadófal nem hogy jobban, de rosszabbul néz ki mint a tavalyi rájátszásban.
Jelenleg úgy néz ki, hogy a Bills ellen három cserejátékos, egy újonc, és az új center Ted Karras fog kiállni, ami valljuk be elég borús képet fest Burrow számára. Nehéz meghatározni, hogy kivel lehet a legnagyobb probléma, mert mindenkinek van vaj a füle mögött. A jobb tackle Hakeem Adeniji volt például tavaly az egyik leggyengébb pont és most a Ravens ellen is a legtöbb nyomást ő engedte. Lehetne ugyanakkor a bal guardot is elővenni, Cordell Volson ugyanis 38 nyomást engedett a szezonban, amely az ötödik legtöbb a poszton. Ugyanakkor a Jonah Williams helyére beálló Jackson Carman sem tűnik életbiztosításnak (még ha a Ravens ellen egészen biztató is volt), ugyanis eredetileg őt guardként képzelte el a csapat, de a szükség úgy hozta, hogy egyetemi posztján, tackle-ben fogják most bevetni.
Gond tehát mindenhol van, kivéve egy helyen. Joe Burrow ugyanis tavaly óta rengeteget változtatott a játékán, így annak ellenére, hogy a Bengals fala nem javult, alapvetően mégis kevesebb nyomás helyezedik az irányítóra. Mindössze a snapek 26,6%-ában kerül nyomás a Bengals kiválóságára, ami a harmadik legjobb mutató az egész ligában.
Ez több dolognak köszönhető. Az egyik, hogy nála gyorsabban csak Tom Brady szabadul a labdától: átlagosan 2,49 másodpercig van csak nála a disznóbőr. Másodszor pedig sokat fejlődött a snap előtti olvasása is, így sokszor hívja át a játékokat, ha úgy érzi a kelleténél nagyobb lenne a védelem részéről a nyomás. Így a szétesőben lévő támadófal ellenére sem várhatunk akkora szenvedést, mint tavaly.
A Bills ellen persze ennek ellenére sem lesz könnyű, mert Leslie Frazier védőkoordinátor legényei még Von Miller kiesése ellenére is sokszor érnek közel az ellenfélhez. A csapatot nyomásokban és sackekben is a másodéves Gregory Rousseau vezeti, aki várhatóan sokat fog Jackson Carmannel találkozni és elsősorban azt használhatja ki, hogy amíg a Bengals támadófalembere rövid kezekkel és testalkattal rendelkezik, addig ő ennek pont az ellentéte.
A nagyobb gond viszont belül lehet, ahol Karras kivételével rutintalan játékosok vannak a támadófalban, a Bills belső védőfala viszont az egyik legjobb volt idén. Négy védőfalember is legalább 15 nyomásgyakorlásnál tart az évben, Ed Oliver, DaQuan Jones, Tim Settle és Jordan Phillips is jó szezonon van túl ami a passzsiettetést illeti, és mivel nem történik hatalmas minőségi visszaesés, ha nem a két kezdő van a pályán, így sokat tudják rotálni is őket.
Az igazi kihívás elé azonban a Bills back7-je néz majd, mert itt lehet az idei Burrow-t lelassítani, ahogy a Ravens meg is mutatta. Ami idén a Bengals ellen igazán beválik, hogy a mély területeket abszolút elveszik (a három Ravens elleni találkozón összesen csak három 20+ yardos játék volt, de legalább tíz yardosból is csak tizenegy) és sok Cover 2, ahol a safetyk mélyen állnak fel. Emellett pedig mást kell mutatni Burrow-nak snap előtt, mint a valódi játék és szinte minden snapben variálni. Ez így leírva könnyebbnek hangzik mint a valóságban, de nem lehetetlen.
Burrow-ék idei passzjátéka abszolút a ritmusra és a gyors olvasásokra épül. Kevés play action, kevés RPO, inkább Burrow olvasásaira bízzák magukat. Nem véletlen, hogy Burrow szabadul az idei évben a második leggyorsabban a labdától, van egy-két olvasása a snap előtt és ha valaki szabad, akkor rögtön repül is felé a passz. Ezt a Ravens többnyire azzal vette el, hogy mást mutatott snap előtt, így az olvasás hirtelen nem tűnt jónak, ami hezitálásra késztette Burrow-t, ráadásul nem voltak restek sokszor nyolc embert hátradobni coverage-be, hogy minél kevesebb területe legyen az irányítónak. Ez praktikusan sokszor azt jelentette, hogy az egyik defensive end is visszalépett és a rövid területeket vették el a passzsávokat. Ennek ellenére Burrow zseniális volt ilyenkor is. A Ravens ellen a passzjátékok felében kevesebb mint két másodperc alatt szabadult a labdától, de ennek ellenére az átadások 90%-a jó helyre ment ezekben a szituációkban.
A Bills részéről tehát hasonló dolgokat kellene csinálni és erre abszolút alkalmas is a csapat. Például a pálya közepén (ami a kulcs is lehet, ha egy irányítónak gyorsan kell szabadulni a labdától) talán még jobbak is mint a Baltimore. A két linebacker Tremaine Edmunds és Matt Milano emberfelettit nyújt idén, eddig egyetlen touchdownt engedtek közösen, miközben leszedtek négy passzt és leütöttek további tizennégyet. Őket bátran be lehet állítani zónázni. Szintén sokat segít be a boxba Jordan Poyer is, aki az egyik legkevesebb elkapás utáni yardot engedte a kezdő safetyk között.
A legérdekesebb elosztás azonban a cornerek között lehet még akkor is, ha várhatóan a Bills sem fog sokat emberezni a Bengals ellen. Az adja magát, hogy Taron Johnson megy majd Tyler Boyddal a slotban, mind a két játékos a snapjeinek több mint a 70%-át belül tölti, úgyhogy könnyen egymásra találhatnak. És itt lehet gondban a Bills védelem, mert amellett, hogy Johnson nagyon hasznos játékokat old meg, sokszor könnyen megégetik az agresszív mentalitása miatt. Hét touchdown szárad már idén a lelkén, ami nem csak csapaton belül a legtöbb, de az egész ligában a második legrosszabb a cornerek között.
Tyler Boyd pedig abszolút egy olyan játékos, aki nagyon türelmesen várja a lehetőségeket. Idén már 788 yardot szedett össze és 43 első kísérletet oldott meg a csapatának. A Bengals újabban sok slant and go (sluggo) és crossing útvonalat futtat vele, ami Taron Johnson felfogása miatt különösen veszélyes lehet.
A másik két párharcot talán nem érdemes egyénekre lebontani, mert a Bengals ellen az lehet a jó taktika, amit a Ravens is csinált, hogy szinte végig zónáznak és maguk előtt tartják az elkapókat. Ja’Marr Chase rendkívül sok comeback útvonalat futott meg, mert a cornerek rendszerint csak arra figyelnek, hogy mögéjük ne kerüljön. Innentől kezdve pedig kulcsfontosságú lesz, hogy a szerelést jól csináljak meg a Bills játékosok. Ebben ugyanis a ligában az egyik leggyengébbek.
Ami további jó hír a Bills számára, hogy Tre’Davious White túloldalára megtalálták a másik kezdő cornerüket. Kaiir Elam az elmúlt találkozókon abszolút lockdown játékot képvisel, a felé szálló labdák csak 50%-ából lesz elkapás és van hat leütött labdája is. Ez a Higgins-Chase duó ellen mindenképpen jó hír.
A futójátékra feltehetőleg kevés hangsúly helyeződik majd ezen az oldalon, mert egyrészt a Bengals keveset fut, másrészt a Bills elég jól öli a futást. Joe Mixon teljesítménye fokozatosan esik vissza, ami a felforgatott támadófal romlásával párhuzamos. Amíg az első nyolc mérkőzésen 1,89 yardot tettek meg kontakt előtt a Bengals futók próbálkozásonként, addig a szezon második felében ez 1,55 yardra csökkent.
A kulcs itt is az lehet, hogy a Bills védők mennyi elrontott szerelést hagynak. Főleg a szélső futások lehetnek veszélyesek, mert a Bills back7 elég bizonytalan, így ha kiérnek a fal szélére Mixonék, akkor gondok lehetnek.
Amikor a Bills kezében van a labda
Ezen az oldalon kevésbé megjósolható, hogy mi fog történni, mert Josh Allen egyszerűen a káoszelmélet híve lett az utóbbi időben. Nem követi a felrajzolt játékokat és sokkal többet alapoz saját képességeire mint korábban. Ennek a képességeiből adódóan nagy játékok is lehetnek az eredményei, de sokszor nagyon buta döntések is.
Az egész szezonban ő hozta össze messze a legtöbb magas értékű játékot, de a legtöbb labdaeladást ígérő játékot is. A Bills számára rossz előjel, hogy a labdaeladást ígérő passzok konkrét labdaeladásokba fordultak az elmúlt hat héten, ugyanis senki nem adta el Josh Allennél többször a labdát (azt azért adjuk meg neki, hogy emellett már zsinórban három rájátszás meccsen passzolt legalább 300 yardot és 3 touchdownt, és ha a Bengals ellen is megismétli ezt, akkor egyedüli rekorder lesz).
Pedig a játékok sokszor ott vannak, csak Allen mindenképpen mélyen akarja megverni a védelmeket. Ez a Bengals ellen nem biztos hogy jó taktika. Egyrészt a hosszú játékokhoz sokáig kell tartogatni a labdát, ami meg is látszik Allen játékán, másrészt pedig a Bengals védelem ezeket jól védekezi egész évben.
Allen 2,9 másodpercig fogja kezében a játékszert, ami csak a 19. legrövidebb a kezdő irányítók között. Ennyi idő pedig bőségesen elég lehet a Bengals passzsiettetésnek, hogy odaérjen. A Bengals védői talán nem tudnak olyan sok nyomást felmutatni mint sokan a ligában (nincsenek a legjobb tízben), de mind Trey Hendrickson, mind Sam Hubbard nagyon hatékonyan dolgoznak. A lehetőségeik több mint 15%-át zsákolásra váltják, ami jobb mint a liga háromnegyede.
Ezen kívül ők engedték az egész szezonban a harmadik legkevesebb legalább 20 yardos játékot, ami a Bills ellen kifejezetten előny. Az alapszakaszban ugyanis (nem nagy meglepetésre) a Billsnél volt a második legtöbb ilyen játék és a harmadik legtöbb yard is náluk született. A Bengals a liga többi részéhez képest sok Cover 4 játékot játszik, ahol a mély területeket abszolút kiveszik az ellenfelek kezéből.
Ahhoz hogy ez jól működjön, kellenek olyan emberek, akik hátul és középen a térben nincsenek elveszve. A Bengals back7 pedig idén nagyon jól teljesít. Azt eddig is tudtuk, hogy Jessie Bates egy kiváló játékos, de idén sokan felnőttek mellé. Ami igazán meglepő, hogy a linebacker sor mennyire megbízható egész évben. Germaine Pratt, Logan Wilson és a safety Vonn Bell is átlag felett nyújtott coverage-ben, hárman együtt nem engedtek három touchdownnál többet. Ez annak tudatában megnyugtató a vendégeknek, hogy Dawson Knox az ellenfél tight endje egyre nagyobb formába lendült és Allen is egyre többet veszi célba, az elmúlt három mérkőzésen például ő volt a negyedik legfoglalkoztatottabb tight end.
Ahol a Billsnek mégis lehet esélye, azok a pálya szélei. Főleg Eli Apple sebezhető idén is, valószínűleg őt nem lehet majd egy a egyben hagyni senkivel és arra kéri majd az edzői stáb, hogy maga mögé ne engedjen senkit.
A Bills elkapószemélyzetnél az tudjuk, hogy Stefon Diggs többnyire foghatatlan, akkor lehet csak igazán kizökkenteni, ha folyamatosan a külső vállához állnak fel és befelé terelik, mert bár valószínűleg így is meg fogja verni az őrzőit, de nem tud akkora kárt tenni, mintha kifelé vágna.
Ha a hazaiak nyerni akarnak, akkor szükségük lesz playoff Gabe Davisre is. A fiatal elkapó egész szezonban csalódást keltő teljesítménnyel rukkolt elő, de múlt héten megrázta magát. A NFL Next Gen Statisztikái szerint a Wild Card körben ő volt a negyedik legtöbbet szabadon, csak Allen nem mindig nézett felé.
És még egy fontos párharc lesz a mérkőzésen. A slot pozícióban ugyanis nagy csata lehet Cole Beasley és Mike Hilton között. Beasley ugyan csak két labdát kapott el a Miami ellen, de mind a kettő fontos első kísérletet jelentett. Hilton pedig az egyik legjobb nickel corner a ligában, így parázs összecsapásra van kilátás.
A futójáték itt is elhanyagolható lesz, a Bills futói a középmezőnyhöz tartoznak hatékonyságban, a Bengals középső védőfala pedig nagyon jó. DJ Reader a sérülése után kicsit visszaesett, de így is neki van az ötödik legtöbb futásmegállítása amióta visszatért, és BJ Hill is átlag felett játékos. Amire viszont figyelnie kell a vendégeknek, azok Josh Allen lábai. Hagyományosan a Bengals jól felkészül mobilis QB-k ellen, sok Robber 1 védelem van, ahol a pálya közepén valaki pásztázza a QB megiramodását plusz nagy segítség a csapatnak, hogy mind Hubbard, mind Hendrickson nagyon atletikus, így ők is alkalmasak erre a feladatra.
Összességében egy nagyon látványos mérkőzésre van kilátás, ahol a modern kor legjobb irányítóit láthatjuk. Mind a két csapat szereti nagyon gyorsan és agresszívan kezdeni a meccseit, így várhatóan azt láthatjuk, hogy ráállnak a gázpedálra és nem is lépnek le róla. Megjósolhatatlan melyik csapat tud győzedelmeskedni, de nekünk ilyenkor csak hátra kell dőlni és élvezni, amit látunk.
