Connect with us

Beharangozó

Egy legendás rivalizálás újabb fordulója – Cowboys @ 49ers

A 49ers és a Cowboys is simán nyert a Wild Card körben, így mindkét gárda magabiztosan várhatja a folytatást. Most azonban egyik csapatnál sincs különösebb tehetségfölény, így sokkal nagyobb szerepet kapnak a gameplanek, a gyors alkalmazkodóképesség és úgy általában az edzői stáb, pláne hogy mindkét csapatnál hajlamosak butaságot csinálni a főedzők. Jön a kilencedik 49ers vs. Cowboys a rájátszásban!

Amikor a 49ers támad

A 49ers a szezon közepén úgy döntött, hogy Trey Lance sérülése ide vagy oda, nyom egy all int, így több magas pickért cserébe érkezett Christian McCaffrey a csapatba. A trade-ben volt logika, legalábbis olyan szempontból, hogy ha már nem sikerült egy franchise irányítót találni, akkor legyen annyi tehetség a támadósorban, hogy kvázi QB nélkül is legyen esély a Super Bowlra.

Akkor kifejezetten szkeptikus voltam a döntéssel kapcsolatban. Egyrészt CMC évek óta súlyosabbnál súlyosabb sérülésekkel bajlódott és amúgy sem volt különösebben jó formában, másrészt csak az elmúlt években többször bebizonyosodott (nem egyszer pont a 49ers bizonyította), hogy jó irányító nélkül nem nagyon lehet Super Bowlt nyerni. Ráadásul a szezon első felében a 49ers offense nem volt lehengerlő és úgy tűnt, hogy Kyle Shanahan varázslata is megkopott.

A fentiekhez aztán jött Jimmy Garoppolo sérülése és Deebo Samuel is kénytelen volt meccseket kihagyni, ami után már tényleg nagyon nehéz volt optimistának maradni. Mindezek ellenére a 49ers végül második kiemeltként fejezte be az alapszakaszt és agyonverte a Seahawkst a rájátszás első fordulójában –  ez pedig egyetlen embernek köszönhető, aki bármilyen meglepő, de nem Brock Purdy.

Shanahan képes volt megújulni és minden nehézség ellenére egy ligaelit támadósort összerakni. Az offense szerzett pontokban a hatodik legjobb volt az alapszakaszban, de futott yardokban és total yardokban is minimum top 8-ban végzett a gárda. Ennél is beszédesebb, hogy a csapat EPA/play alapon is alsó hangon top 5-ös volt, ráadásul mindezt úgy, hogy a passzjátéka csak a Chiefsnek és a Billsnek volt egyértelműen hatékonyabb. Ez egy brutális teljesítmény egy olyan támadósortól, amit sokáig Jimmy Garoppolo, jelenleg pedig a hetedik körös újonc Brock Purdy vezet – úgy tűnik, létezik az a tehetségszint, ami mindent képes kompenzálni.

A 49ers támadósora tele van gyors, jól szeparálódó, flexibilisen használható skill playerrel. A blokkolni is remekül tudó, de a slotban és szélen is hatékony tight end George Kittle-t senkinek sem kell bemutatni, de végre Brandon Aiyuk is felnőtt a feladathoz és képes egy közel első számú elkapó, de minimum top WR2 szintet hozni. Az igazi csoda viszont a Deebo Samuel-CMC páros, ami most végre képes többnyire 100 százalékos formában a pályán lenni.

Szórakoztató lesz Christian McCaffrey a 49ersben, de nem oldja meg a gárda problémáit

Amikor októberben próbáltam megragadni a pozitívumokat a CMC-cserében, akkor azt emeltem ki, hogy bár a futójátékban olyan nagy hozzáadott értéke nem lesz, de vele jóval kiszámíthatatlanabb lehet a passzjáték, mert az átlag Shanahan-futókhoz vagy Kyle Juszczykhoz képest klasszisokkal jobb a levegőben, komoly rutinja van a slotban és a szélen is. És ahogy a narrátor mondaná ezúttal: így is lett.

Így hogy Samuel is visszatért, kész rémálom a védelmeknek, amikor CMC-vel együtt 21 personnelben (két futó, egy tight end) küldi fel a támadósorát Shanahan. Bármelyik futhat, bármelyikük vagy akár mindkettőjük bármikor kimehet a slotba vagy a szélre és támadhatja onnan a pálya közepét, ráadásul még ott van Kittle, Aiyuk és Jusczyk, akiket szintén lehet mozgatni. Védőoldalról hatalmas fejfájás készülni ez ellen a ötös ellen, mert ha felmennek a pályára, fogalmad sincs, hogy legalább nagyjából mit kell védekezned ellenük.

Samuel WR-ként 10 snapet töltött futóként, McCaffrey pedig futóként nyolc alkalommal állt fel elkapóként a Seahawks elleni wild card meccsen. Eközben Shanahan tizenöt különböző futósémát vetett be, a snapek 35 százalékában volt valamilyen motion, az elkapók a legnagyobb szeparációt mutatták a Wild Card kör alatt és a legtöbb legalább 10 yardos játék is a 49ers nevéhez fűződik. A csapat 505 yardot szerzett, amiből csak a CMC-Samuel duó 301 yardot és két TD-t eredményezett 26 labdaérintésből – vagyis játékonként 11,57 yardot átlagoltak. Ez nyilván nem fenntartható, de jól mutatja, mennyire halálos ez az offense egy olyan támadóguru kezei alatt, mint Shanahan.

Ehhez jön hozzá, hogy van egy elit támadófala csapatnak, ami futáshoz (1,9 yard az első kontakt előtt, ami a harmadik legjobb a ligában) és passzhoz is kiválóan blokkol, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy soha nem volt még ilyen jó rostere Shanahannek. Ennél bőven gyengébb és kevésbé hatékonyabb támadósorral jutott be 2019-ben a Super Bowlba (vagy tavaly az NFC-döntőbe) úgy, hogy Jimmy Garoppolónak kvázi meg volt tiltva, hogy passzoljon. Emellett a védelem továbbra is elit, így röviden összefoglalva ismét az lehet a siker kulcsa, ha Purdy nem szúrja el.

Igen, óriási a hype most Brock Purdyval kapcsolatban és azt minden további nélkül aláírom, hogy jobb, mint Garoppolo bármikor is volt a rájátszásban. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy a jó statisztikái ellenére még mindig nem ő az új Joe Montanába oltott Tom Brady, és bár egyáltalán nincs kizárva, hogy az lesz (mondjuk a házat nem tenném fel rá), egyelőre még mindig ő a legnagyobb gyenge pontja a támadósornak.

A Seahawks elleni meccset ugyan 332 yarddal és három TD-vel fejezte be, de ez egy kész hullámvasút volt. Az első félidőben nagyon rosszul játszott, pontatlan volt, túl gyorsan menekült a tiszta zsebből is, teljesen üres elkapókat nem talált meg 10 yardnyi távolságból úgy, hogy nyomás sem volt rajta, aminek köszönhetően az első 30 perc után még a Seahawks vezetett. A szünet után viszont tényleg jóval higgadtabb és pontosabb volt, nem csinált butaságot és megdobta a kötelezőket, de ez egy-két játékot kivéve még mindig csak arról szólt, hogy kihozta azt, ami a rendszerben volt a Seattle gyenge védelme ellen.

A remek statisztikáit árnyalja, hogy egész meccsen mindössze egyetlen extra dobása volt. Ugyan a PFF szerint turnovert érő passza sem volt, de az egész évet nézve úgy van 16 TD-je és négy INT-je, hogy összesen van négy extra passza (1,9 százalék) és hét turnovert érő átadása (3 százalék). Egy nagyon jó game manager, aki kevés hibát csinál és szinte minden kötelezőt megdob, de egyelőre ennyi.

A munka nagy részét a skill playerek és Shanahan végzi, akiknek köszönhetően a 49ers támadósora idén a harmadik legjobb EPA/play mutatóval rendelkezik a screen passzoknál, miközben CMC-nek köszönhetően a csapat futói átlagolják a második legmagasabb EPA-t a ligában – ehhez pedig nem kell Purdy. Sőt, még a támadófal is kiváló: Purdyn annak ellenére alig van nyomás, hogy átlagosan 2,8 másodperc alatt szabadul a labdától, a Seahawks ellen pedig konkrétan átlag 3,44 másodperce (!!!) volt passzolni, ami irreálisan sok.

A 49ers offense szempontjából tehát a támadófal, a skill playerek és a gameplan adott, a kérdés továbbra is (vagy ahogy a Shanahan érában úgy általában), hogy megremeg-e az irányító. Purdy nem adhat még egy félidőnyi előnyt az ellenfélnek és a Cowboys elit pass rush-a ellen sem fér bele az, hogy 3+ másodpercig dajkálja a labdát (amikor a Seahawks védői sackelték, akkor átlagosan 4,3 másodpercig volt nála a labda), hátha kialakul addig valami. Persze nem szabad őt ennyire központi szerepbe sem tenni, hisz újoncként a legnagyobb tehetségek is nehézségekkel küzdenek, így ez továbbra is Shanahanen múlik és kell is tőle a mágia.

A Cowboys védelme a 49ers után a legjobb EPA-val rendelkezik, futás és passz ellen is jól teljesít. Érdekes lesz tehát látni, mire megy majd Shanahan a korábbi főnöke, Dan Quinn ellen, akivel jó eséllyel tökéletesen tisztában vannak azzal, mit, hogyan és miért csinálhat a másik. Most lehet igazán nagy szerepe CMC-nek (és Kittle-nek), akiket az idén igazi adunak számító Leighton Vander Eschnek kellene semlegesíteni. A korábbi első körös linebacker nagyon jól teljesít idén coverage-ben, ami rendszerszinten megengedi Quinnek, hogy agresszívebben támadja a futást és úgy összességében nagyon nagyot dob a csapat védelmének minőségén.

Kvázi ő a Cowboys védelmének saját Fred Warnere, amit jól mutat, hogy amikor a pályán van, akkor a Cowboys futás elleni védelme top 2-es, míg nélküle 32., a védelem sikeressége pedig a negyedik legjobbról a hetedik legrosszabbra esik vissza. Az ő kivétele a játékból kulcsfontosságú lesz, mert emberanyagban átlag alatti a Cowboys belső védőfala, és ha a safetyknek kevesebb mozgástere lesz tömni a boxokat (Jayron Kearse 429 snapen, míg Donovan Wilson 499 snapen állt fel a boxban), akkor a földön azért verhető a Cowboys.

Ezt persze a Dallas is tudja és pont ezért megpróbálja majd bezárni ezt a kaput, plusz jó eséllyel rámennek arra, hogy Purdyn múljon a 49ers támadósorának sikeressége. Erre alighanem ismét sok 21-es personellel és play-actionnel fog reagálni Shanahan, hogy a lehető legnagyobb káoszt kreálja a védők fejében (nem lesz egyszerű kitalálni, hogy a sok szoros formációból most futás vagy passz lesz-e, Kittle, CMC vagy Samuel fut-e majd mélyet, ki támadja majd a pálya első harmadát és ki lesz a screen opció, vagy hogy úgy általánosságban ki mit fog csinálni).

A matchupok összességében sokkal kevésbé kedveznek a Cowboys védőknek mint a labda túloldalán a 49ers defense-nek, de nem lehetetlen a feladat. Ha sikerül belülről nyomást generálni, Lawrence tudja dominálni Mike McGlinchey-t (vagy belülről indulva a belső védőfalat), Parsont pedig sebességből képes néha megverni Trent Williamst, a pálya közepét pedig sikerül feltölteni, akkor Purdy kénytelen lesz vagy szélre nézni vagy csak a rövideket megdobálni. Csak röviddel pedig nem nagyon lehet haladni, ahhoz folyamatosan hiba nélkül kell kivitelezni mindent, a szélen pedig nem egy életbiztosítás Trevon Diggsre dobálni (és Purdynek nem is nagyon megy a széljáték) – Shanahannek épp ezért nagyon észnél kell lennie.

Emellett az sem ártana, ha a 49ers főedzője végre be merne vállalni némi tökösséget és nem szórakozna puntokkal és mezőnygólokkal 4&nagyon rövid szituációkban. Tavaly emiatt veszített a Rams ellen, és még ha az védhető is, hogy viszonylag konzervatív legyen Purdyvel, de ha a Lions Jared Goffal nekimegy minden létező negyediknek, akkor ő is megpróbálkozhat legalább a könnyebben konvertálható negyedik kísérleteknek.

Amikor a Cowboys támad

A Cowboys ugyan pár érthetetlen megingás miatt nem tudta végül megelőzni az Eaglest a csoport élén, de így sem lehet különösebb panasz a csapat teljesítményére. Annak ellenére, hogy Dak Prescott hetekre kidőlt, a gárda támadósora a 10. legjobb EPA-t hozta az alapszakaszban, ráadásul nagyon kiegyensúlyozottan, ugyanis passz- és futójátékban is top 10-es volt a csapat.

Ebben az általános közutálat és negatív hype ellenére nagy szerepe volt Dak Prescottnak. Persze nincs az elit szinten, de egy abszolút top10-es franchise QB: rendkívül gyors a feldolgozókészsége, vele mindent lehet játszatni a playbookból, nem véletlenül szerzett a csapat Prescottal 30 pontot meccsenként (ebben természetesen benne van a Washington és a Bucs ellen összesen szerzett kilenc pont is), miközben nélküle 21,4 pontot átlagolt az offense. Tény, hogy a 23/15-ös TD/INT aránya nem néz ki jól, de ehhez hozzátartozik, hogy egész szezonban volt csak 18 turnovert érő passza és négy olyan találkozója is volt, amikor több pickje volt, mint TWP-je.

Persze ez még így is sok arányaiban, de ez a sok eladott labda sokkal inkább írható a balszerencse számlájára – például Kyler Murray-nek ugyanennyi turnovert érő passzból csak hét pickje lett, Josh Allennek pedig 29 TWP kellett 14 INT-hez, és egy 23/7-es TD/INT arány azért máris sokkal barátságosabban néz ki. Ráadásul most a rájátszásban is kijött eddig a lépés, a PFF értékelése alapján ő volt a legjobb QB a Wild Card körben és összességében nagyon sallangmentesnek és kiforrottnak néz ki a támadósor.

A Tampa elleni meccs egyik leginkább biztató jele az volt, hogy egyrészt a Tyron Smith-szel megerősített támadófal jól bírta a Bucs által generált nyomást, így Prescottnak nem kellett sietnie, másrészt maga az irányító is nagyon higgadt és megfontolt volt. Konkrétan egyetlen turnovert érő passza sem volt, ami az idei szezonját nézve kifejezetten pozitívum. Emellett Kellen Moore is elővette a kreatív énjét (4&goalra a Peyton Manningtől lenyúlt TD-futás maga volt a tökély) és rendre képes volt olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a playmakerek extrát nyújthattak. Különösen a red zone-ban és a harmadik kísérleteknél villogott nagyon az egység, a pálya minden része támadva volt, ráadásul úgy tudott haladni és pontokat gyártani a csapat, hogy Prescottnak kis túlzással nem kellett szoros őrizetbe dobnia a labdát.

A 49ers EPA alapon legjobb védelme ellen aligha lesz ilyen könnyű dolga a csapatnak és Prescottnak. A Seahawks meglepte a San Franciscót és sikerült egy elég jó támadó gameplannel érkezni, aminek köszönhetően Nick Bosa a szezon során először egyetlen nyomást sem generált. Ez viszont összességében nem elég és jó eséllyel az év védője cím várományosának sem lesz ilyen gyenge meccse, így kell a jó játék a sérülése óta rozsdás Tyron Smith-től és az újonc Tyler Smith-től.

Mondanám, hogy a támadófal belsejétől is kellene az extra, mert a 49ers védelmének leggyengébb pontja a védőfal belseje, ahol Arik Armstead formán kívül van, Javon Kinlaw pedig simán borzalmas, de a San Franciscónak olyan linebacker- és safety sora van, hogy nagy reményeket ezzel kapcsolatban nem táplálnék (csak a Titans futás elleni védelme volt jobb a 49ersénél). Ráadásul nagy probléma, hogy Dallasban nem akarják elhinni, hogy Zeke Elliott nettó emberhátrányt jelent és tömik labdával:

  • miközben Tony Pollard 208 futásból 1084 yardot szerzett 5,2 yardos átlaggal, addig Elliottnak 244 futásból 903 yard jött össze (3,7 yard/futás);
  • Pollard átlag 3,79 yardot szerez az első kontakt után, Elliott 2,74-et, vagyis bő egy yard kettőjük között a különbség;
  • Elliott 33 elrontott szerelést kényszerített ki idén, míg Pollard 50-et;
  • Tony Pollardnak 34 darab 10+ yardos futása volt és 57 yardos volt a leghosszabb nyargalása, miközben Elliottak fele annyi 10+ yardos futása volt, és a leghosszabb játéka is csak 27 yardos volt;
  • bónuszképp pedig Pollard 1,47 yardot szerez megfutott útvonalanként Elliott 0,41 yardjával szemben, vagyis a levegőben is jobban használható.

Konkrétan Jerry Jones szerelmén és a 14 millió dolláros fizetésen kívül semmi nem szól amellett, hogy Elliott snapeket vegyen el Pollardtól. Persze utóbbinak is pihennie kell, ebben nincs hiba, de az tarthatatlan, hogy 28 futójátékot egyenlően osszanak el, mint ahogy tették a Bucs ellen: Pollard 15 futásból 77 yardot szerzett 5,1 yardos átlaggal, míg Elliott 13 labdacipelésből csak 27 yardot tett a közösbe 2,1 yardos átlaggal. Nem férnek bele az Elliottra ellőtt nettó negatív játékok és nem akadhatnak meg a támadások azért, mert etetni kell Zeke-et. Valamint meg kell próbálni jobban építeni Dak Prescott lábaira – hiába jó idén a 49ers a futkározós irányítók ellen, a Prescott futásokban nagyon sok a potenciál.

Ezzel együtt a dallasi futójátéktól olyan sokat nem várok, hacsak Pollard nem hozza a tőle megszokott extra játékokat. A 49ers védelmét a levegőben kell megverni és lehetőleg minél többet kell támadni a korábbi második körös Deommodore Lenoirt, aki bár a Seahawks ellen meglepően jó volt és ki tudta venni Tyler Lockettet a játékból, de a szezon során átlag 70,7 százalékos pontosságot és 90,7-es passer ratinget engedett és egyértelműen a 49ers secondaryjének leggyengébb pontja. Így mellette például TY Hiltonnak is lehet pár nagyobb elkapása, ha ezt ki tudja használni a Cowboys.

Már csak azért is lesz célszerű a széleket támadnia a Cowboysnak, mert a 49ersnél senki sem veszi el jobban a pálya közepét. Ennek elsődleges oka pedig Fred Warner, a liga legjobb linebackere. Nincs még egy olyan LB az NFL-ben, aki ekkora hatással van a védelem játékára, aki ennyi mindent jobbá tesz maga körül. Plusz emeljük ki Drew Greenlaw-t és Azeez Al-Shaairt, akik pedig a liga legjobb második- és harmadik számú linebackerei, és szintén nagy szerepet játszanak a középső területek elvételében (többek közt) – cserébe viszont nem túl combos a corner sor és nem igazán van nemcsak minőségi második, de harmadik számú cornere sem a gárdának.

Ugyan ez kifejezetten testidegen lehet a Cowboysnak, hisz Dalton Schultz és CeeDee Lamb is a pálya középen halálos igazán, de a játékosállomány és Prescott kvalitásai lehetővé teszik, hogy a 49ers védelmének gyengébb pontjait támadják. Hogy ez mennyire lesz elég, az más kérdés, de jó eséllyel ezzel a taktikával lehet a legnagyobb esély a sikerre.

Összegzés

A Cowboys legjobb esélye Brock Purdy lehet a győzelemre – ha sikerül nyomás alatt tartani az újoncot, kiharcolni egy-két turnovert és lehetőleg nem eladni a labdát a támadóoldalon, akkor abszolút reális a továbbjutás. Ami szintén fontos, hogy ki kell tartani egyrészt a Bucs ellen használt agresszív mentalitás mellett és nekimenni a negyedik kísérleteknek, másrészt nem szabad nyelni a yardokat büntetésekből (a Wild Card körben csak két zászlót dobtak a Cowboysra, ami már-már a hihetetlen kategória). Plusz nem ártana, ha Brett Maher ezúttal eltalálná a kaput, valamint Mike McCarthy ezúttal odafigyelne az idő megfelelő menedzselésére, nehogy úgy járjon a csapat, mint tavaly:

A 49ers részéről továbbra is az kérdés, hogy képes-e Kyle Shanahan QB-biztos gameplannel előállni, vagy ha nem, akkor Purdy tud-e legalább egy erős közepes szintet hozni. Amennyiben igen, akkor olyan nagy baj elvileg nem lehet a papírforma alapján, ha viszont akadozni fog a gépezet, akkor minden másnak tökéletesnek kell lennie és a győzelemért kell játszani, magyarán 4&1-re a gólvonalról nem szabad mezőnygólt rúgni (de az ellenfél 40 yardosánál sem szabad elpuntolni).

1 Comment

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!