Sikerül végre a következő lépés a Billsnek és elérhetővé válik a Super Bowl? Visszatér a Patriots az élmezőnybe? Talál végre egy irányítót a Jets? Merre indul a félholt Tuával a fedélzeten a Dolphins? A tavalyi szezon egyik legérdekesebb és legkiszámíthatatlanabb csoportjával, az AFC Easttel folytatjuk az FA-kitekintő sorozatunkat.
Buffalo Bills
A Bills tavaly úgy gondolta, hogy csak egy Von Millerre van az áhított bajnoki címtől, de az elit pass rusher egyrészt megsérült, másrészt a támadósorral, és különösen Josh Allennel is voltak problémák, így a rájátszásban már nem is teljesített igazi contenderként a csapat. Pénz nem nagyon van erősíteni, pedig kellene, ugyanis a szinten tartás sem lesz egyszerű, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valahogy le kellene nyomni a Bengalst és a Chiefst a főcsoportban.
Cap helyzet és rugalmasság
A csapat jelenleg 19,1 millió dollárral lépi túl a fizetési plafont, vagyis már ahhoz is komoly átalakítások kellenek, hogy megfeleljen a szabályoknak és le tudja igazolni az újoncokat. A Bills szerencséjére elég sok játékosnak a szerződésével lehet trükközni és akár 60-70 millió dollárt is könnyedén fel lehetne szabadítani, de ez nem túl életképes stratégia hosszú távon és jó eséllyel nem is fog megtörténni. Cap space-re viszont szükség van és a legkönnyebben az alábbi módon lehet összehozni:
Josh Allen szerződésének átalakításával 21,5 millió dollárt lehetne felszabadítani, és mivel vele úgy is évtizedes távlatban gondolkozik a csapat, így nyugodtan meg is lehet ezt lépni. Von Milleren már el lehet gondolkozni a kora és a sérülése miatt, de ő még pont az a kategória, aki mellett érdemes elköteleződni. Rajtuk kívül még lehet komolyabb összegeket spórolni Stefon Diggs, Tre’Davious White, Dion Dawkins, Matt Milano vagy Mitch Morse szerződésének átalakításával, de már az Allen-Miller duón is elég sokat tudott spórolni a Bills ahhoz, hogy ne kelljen átmenni Saintsbe.
Ezen kívül még érdemes lehet hosszabbítani Ed Oliverrel, aki jelenleg az ötödik éves opciójával játszik és egy csapatbarát struktúrával jelentős összegeket lehetne felszabadítani. Illetve ott van a futó/visszahordó Nyheim Hines, aki bár tényleg egy nagyon hasznos speciális egység játékos, de nem ér 4,79 millió dollárt és halott pénz nélkül kivágható. Ezzel a négy lépéssel már 25,7 millió dollárnyi cap space állna rendelkezésre, ami elég széles mozgásteret biztosítana a piacon.
Legfontosabb szabadügynökök
A Bills szerencséjére mindössze három kezdő szerződése jár le, bár közülük ketten kifejezetten magas szinten képviselnek és a hiányuk érezhető lesz.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Tremaine Edmunds, LB
A korábbi első körös játékos az ötödik éves opciójával játszott tavaly, és ahogy ilyenkor lenni szokott, most nyújtotta a legjobb teljesítményt karrierje során. Az idén még mindig csak 25. születésnapját ünneplő védő a játék minden elemében fejlődött, sőt Pro Bowl szintű játékot hozott coverage-ben és futás ellen is. Egyes becslések szerint akár évi 16-18 millió dolláros fizetést is kaphat a piacon, amit egy 100 millió dolláros cap space-szel rendelkező csapat meg is engedhet magának, de a Billsnek ennél okosabban kell(ene) a bajnokcsapatát felépíteni.
Jordan Poyer, S
Poyer helyzete teljesen más. A lassan 32 éves safety még mindig az egyik legjobb a posztján és a kora miatt viszonylag olcsón vissza lehetne igazolni, ezzel együtt tartva a Hyde-Poyer safety párost. A Bills ugyanakkor az eddigiek alapján annyira nem szeretné a közös folytatást, így könnyen elképzelhető, hogy Poyer évi 8-10 millió dolláros fizetésért egy másik contendert fog erősíteni.
Akiket még érdemes kiemelni, az a futó Devin Singletary, aki tavaly önmagához képest kifejezetten jól játszott, de soha nem sikerült igazi első számú futó szintű teljesítményt nyújtania. Nem lenne drága visszaigazolni (évi 5-6 millió dollár körül mozoghat az ára), de ott van a rosteren egyrészt James Cook, másrészt a drafton is lehet találni hasonlóan tehetséges fiatalokat jóval olcsóbban, így azt a kevés cap space-t fontosabb posztokra lehet ellőni. Illetve említsük még meg a pass rusher Shaq Lawsont és a corner Dane Jacksont: előbbi egy hasznos rotációs játékos és 2-3 millió dollárt akár lehetne rá áldozni, míg utóbbi egy csereszintű corner, aki olcsón szintén elférne a rosteren, de az sem tűnne fel senkinek, ha nem lennének ott a keretben.
Hova kell erősítés?
Amennyiben Poyer, Edmunds és Singletary is eligazol, akkor ráférne némi erősítés/mélyítés a safety, a linebacker és a futóposztokra. A támadófalra is ráférne az erősítés, Dawkinson kívül leginkább csak papíron jó az egység, a teljesítményen ez nem látszott, valamint egy jó corner sem ártana.
Az álomkategória egy Jessie Bates-Jamel Dean duó lenne a secondarybe, de két 15-16+ millió dolláros DB-t biztosan nem fog igazolni a csapat, sőt engem már az egy is meglepne. Reálisabb lehet James Bradberry, aki a kora miatt olcsóbb, de még mindig minőségi megoldás lenne White túloldalára, és ha Poyer árát sokallják, akkor mondjuk Jimmie Wardot lenne érdemes megkörnyékezni, aki szintén képes jó játékra, sokoldalú és jó eséllyel olcsóbban megkapható. Futót és linebackert leginkább a draftról lenne érdemes hozni, viszont a támadófalba még mondjuk egy Ben Powerst vagy Dalton Risnert el tudnék képzelni, a futás- és a passzblokkolás minőségén is jelentősen tudnának javítani.
Miami Dolphins
A tavalyi szezon nagyon jól indult Miamiban, de végül Tua Tagovailoa agyrázkódásai miatt a rájátszásra elfogyott az egység. A roster továbbra is jó és lehet is rajta erősíteni, viszont ez nem sokat ér, ha nem lesz a csapatnak irányítója.
Cap helyzet és rugalmasság
A Dolphins cap helyzete nem különösebben rózsás, még mindig 15,3 millió dollárral lépi túl a fizetési plafont. Pozitívum, hogy rengeteg sokat kereső sztár van a csapatban, akiknek a szerződéséhez azért hozzá lehet nyúlni, és ha azon múlik, akkor lehet pénzt felszabadítani.
A csapat Byron Jonest már ki is vágta, így a szó szerint tropára vert corneren sikerült is 13,6 milliót spórolni (igaz, jövőre még marad utána 10,6 millió dollárnyi halott pénz). Hasonló sorsra kellene jutnia a sokadik számú tight end Durham Smythe-nek, akinek tavaly csak 149 yardja és egy TD-je volt, miközben blokkolásban sem volt különösebben jó. Azt pedig aligha kell magyarázni, miért nem szabad 3 millió dollárt költeni 2023-ban egy fullbackre, így Alec Ingoldnak sem kellene sokáig a rosteren maradnia (legalábbis nem ennyiért).
Ez a három kivágás viszont még ahhoz sem elég, hogy a gárda pozitívba jöjjön, így nincs más opció, mint átalakítani szerződéséket. Potenciális jelöltből elég sok van, de a legnagyobbat spórolni olyan alappilléreken lehet, mint Tyreek Hill, Bradley Chubb vagy Terron Armstead. Közel sem biztos, hogy a Dolphins mindhárom sztár szerződését átalakítja, ugyanis ezzel már 50 millió dollárnyi cap space-t lehetne kreálni, ami a piac minőségét látva talán túlzás lenne.
Legfontosabb szabadügynökök
Ez a fejezet nem lesz hosszú, mindössze egy olyan játékos van, akit érdemes külön kiemelni, és őt sem a tavalyi teljesítménye miatt.
Mike Gesicki, TE
A Dolphins kisebb meglepetésre tavasszal franchise taget tett Mike Gesickire. A döntés védhető volt, a tight end átlagon felüli szintet képviselt a posztján és hasznos fegyvere volt Tua Tagovailoának. Ehhez képest a szezon elején kiszorult a kezdőből, három találkozó után csak hat targetje és elkapása volt 48 yardért, a szezont pedig 377 yarddal fejezte be. Ezen némileg kozmetikáz a hat elkapott TD-je, de ezek után aligha fog 10+ milliós szerződést kapni a piacon, a Dolphins pedig jó eséllyel ajánlatot sem fog tenni neki, mert nem illik Mike McDaniel rendszerébe.
A tight enden kívül csak olyan hasznos kiegészítőket érdemes megemlíteni, mint a 34 éves Melvin Ingram, a csereirányító Teddy Bridgewater vagy a futó Jeff Wilson. Előbbi rotációs játékosként 38 nyomásgyakorlása és nyolc sackje volt, de a roster nagyon telített pass rusherekkel (Chubb mellett ott van a 2021-es első körös és tavaly top szinten teljesítő Jaelan Phillips, illetve a nagy szerződéssel rendelkező, kivághatatlan Emmanuel Ogbah), így nem valószínű az újraigazolása. Wilson jól játszott, amíg a teste bírta, 468 yardot szerzett 5,1 yardot átlaggal, mielőtt kidőlt féltávnál, Bridgewater pedig egy vállalható csere, csakhogy ő is üvegből van, Tua mellé pedig egy olyan valaki kell, aki képes egymás után két meccset végigjátszani.
Hova kell erősítés?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. A legfrissebb riportok szerint a Dolphins nem biztos abban, hogy Tua hosszú távon bírni fogja a terhelést, viszont idén nem is akar veterán, kezdő szintű irányítót igazolni – ha ez így marad, akkor eléggé két szék közé kerül a csapat. Kicsit hasonlít a helyzet a 49ersben uralkodó állapotokra, így jobb híján ebbe az irányba lehet elmozdulni, vagyis annyi tehetség kell a rosterre, hogy egy Tagovailoa KO-t is kihordjon lábon a gárda.
Gesicki potenciális távozásával kellene egy veterán, elkapni és blokkolni is tudó tight end, illetve egy harmadik számú elkapót is lehetne nézni a draftról vagy veteránminimum közeli összegért. Ami viszont igazán fontos lenne, az egy elit fal, hogy Tua minél kevesebbszer legyen a földön, illetve a védelemre férne még rá a komolyabb erősíteni.
A támadófalba jó lehetne Orlando Brown az első körös bust Austin Jackson helyére, de mivel nem hajlandó a jobb oldalon játszani, így ez nem tűnik járható útnak. Mike McGlinchey ellenben megfelelő a célra, ráadásul ismeri is McDanielt és az általa futtatott Shanahan féle rendszert, így megérné a nagy pénzt. Több erőforrást viszont túlzás lenne a falba ölni, így a maradék cap space-t a védelem megerősítésére lehetne fordítani.
Corner poszton meg lehetne próbálni Jamel Deant vagy a patses Jonathan Jonest, illetve a linebacker sorban egy Bobby Wagner sem nézne ki rosszul. Csereirányítónak pedig Jacoby Brissettet hoznám vissza, esetleg Andy Daltont próbálnám meg, ne Skylar Thompsonnal kelljen már megvívni a csatákat.
New England Patriots
A Patriots Tom Brady távozása óta nem találja a helyes utat, tavaly pedig sikerült fékezés nélkül behajtani egy zsákutcába a Matt Patricia féle támadósorral. Idén viszont már Bill O’Brien lesz a csapat támadókoordinátora, vagyis az előrelépés borítékolható, már csak az a kérdés, hogy ez mekkora lesz.
Cap helyzet és rugalmasság
A New Englandnek 32 millió dollárnyi cap space áll a rendelkezésére már most, ráadásul ezen nagyon könnyen javítani lehet pár korábbi bust igazolás elküldésével:
Az első delikvens Hunter Henry, aki bizonyos tekintetben rekordfizetésért érkezett, és ugyan nem volt teljes katasztrófa, de nem is ér meg 10,5 millió dollárt, pláne nem a tavalyi 509 yardos, két TD-s idénye után. Aztán ott az elkapó Kendrick Bourne, aki az előző idényben már a kezdőből is kiszorult, így a szezon végére csak 434 yard és egy TD-került a neve mellé, a kivágásával pedig 5,45 milliót lehetne megspórolni. Végül pedig említsük meg Jalen Millst, akit a poszt vékonysága miatt nem biztos, hogy meneszt Bill Belichick, de ha megtenné, akkor sem lenne nagy katasztrófa, 5 millió dollárért lehet nála jobb játékosokat is találni a piacon.
Mindössze ezzel a három lépéssel 52,9 millió dollárnyi cap space-szel várhatná a csapat a piacot.
Legfontosabb szabadügynökök
Több fontos kezdő szerződése is lejár, de a sok cap space ellenére sem valószínű, hogy olyan sokan visszatérnek.
Jakobi Meyers, WR
Ki gondolná, hogy pont a Patriots adja a piac legjobb elkapóját? Ez persze leginkább a piac kritikája, de tény, hogy Jakobi Meyers egy minőségi elkapó: az elmúlt három évben csak a felé szálló passzok 3,1 százalékát ejtette el, ami a 9. legjobb arány, míg contested elkapásokból top 5-ös szintet hozott (63,2%). Ugyan négy év alatt egyszer sem szerzett 1000+ yardot, ráadásul TD-ből is csak nyolc került a neve mellé, de ettől függetlenül egy kifejezetten nagy potenciállal rendelkező elkapó, aki egy jó rendszerben és jó irányítóval képes lehet Pro Bowl közeli teljesítményre. De mivel az elkapópiac borzalmas, így ez könnyen jelenthet neki egy 16-18 millió dolláros szerződést, amivel aligha akar majd versenyezni a Patriots.
Jonathan Jones, CB
A 29 éves Jones 2016-ban került a ligába draftolatlanként. Egész eddigi pályafutását a Patriotsban töltötte, kétszer is bajnoki címet szerzett a csapattal és többnyire Pro Bowl közeli szinten teljesített. Karrierje során 11 INT-t és 31 leütött passzt jegyzett, miközben 92-es passer ratinget engedett az ellenfelek irányítóinak.
Tavaly a felé szálló labdák 53,5 százalékából lett elkapás, hat engedett TD mellett négy INT-t és öt leütött passzt jegyzett. Ennek köszönhetően jó piaca lehet, 10-12+ millió dollárt simán megkaphat, de akár többet is, de ahogy tavaly a nála jobb JC Jacksont, úgy jó eséllyel most Jonest sem a Patriots fogja gazdaggá tenni.
Isaiah Wynn, OT
A sérülések egész profi karrierjét megkeserítették a korábbi első körös tackle-nek, de egészségesen egy korrekt játékos. Már tavaly is új szerződést követelt magának, amit a Patriots nem akart megadni neki és mivel a 2022-es idénye nem sikerült jól (keveset volt a pályán és akkor sem játszott jól), így szinte biztos, hogy nem fog versenyképes ajánlatot kapni a csapattól.
Devin McCourty, CB
Belichick kedvenc védője már 36 éves, és ugyan még mindig képes nagyon jól játszani, már ő is erősen gondolkodik a visszavonuláson. Állítólag a piac nyitása után fog dönteni a folytatásról, de ha lehúz egy évet, akkor alighanem New Englandben teszi. Safety poszton egyébként jól állt a Patriots, Kyle Dugger és Adrian Phillips például továbbra is szerződés alatt áll, de persze egy McCourty még mindig nem ártana a rosteren.
Hova kell erősítés?
Elkapó, elkapó, elkapó. Egy jó támadókoordinátorral sem lett volna egyszerű tavaly Mac Jones élete, de Meyers valószínűsíthető távozásával még rosszabb a helyzet. A piac viszont borzasztó, így még egy JuJu Smith-Schuster vagy egy teljes szezont kihagyó Odell Beckham sem lenne sokkal olcsóbb Meyersnél. Az egyiküket érdemes lenne megpróbálni, plusz DeAndre Hopkinsért is lehet cserélni – egy OBJ-Hopkins-Parker hármas már elég jól nézne ki.
Emellett a támadófalra is ráférne az erősítés, Kaleb McGary vagy Donovan Smith érdekes lenne, esetleg Orlando Brownt lehet megpróbálni. Mondhatnám a CB-posztot is, mint komoly erősítésre szoruló csapatrészt, de Bill Belichick nagyon ritkán fizet meg cornereket, így jó eséllyel most is a draftról fog játékos érkezni. A védelmet viszont nem kell félteni, tavaly is rendben volt, minden a támadósoron múlik – a legutóbbi nagy költekezés nem jött be, de ha a Patriots akar valamit, akkor most muszáj lesz megint kockáztatni.
New York Jets
A Jets védelme tavaly a liga egyik legjobbja volt, de olyan rossz volt a csapat irányítóhelyzete, hogy végül sikerült lemaradni a rájátszásról. A menedzsment azóta be is jelentette, hogy extrém agresszívek lesznek idén a piacon és megpróbálnak egy potens QB-t szerezni. Azóta viszont Derek Carr a Saintshez igazolt, Geno Smith hosszabbított a Seahawksszal, Daniel Jones pedig a Giantsszel, így kvázi már csak Aaron Rodgers maradt. Ezen múlik minden.
Cap helyzet és rugalmasság
A Jets ugyan jelenleg a fizetési plafon fölött jár kicsivel, de rengeteg lehetősége van ezen javítani. Erre pedig szükség is lesz, ugyanis Aaron Rodgers fizetése idén 60 millió dollár lesz, ami aláírási bónusszá alakítva is 14,7 millió dollárt fog elvinni a fizetési sapkából – és akkor a potenciális igazolásokról még nem is beszéltünk.
A Jets védőfala nagyon jó és mély, Carl Lawson pedig nemcsak, hogy ennek az egységnek a leggyengébb tagja, de még a sérülésekkel is folyamatosan meggyűlik a baja. Önmagában nem egy rossz játékos és feltehetően jó piaca is lesz, de semmiképp nem éri meg azt a 15,4 millió dollárt, amit megspórol rajta a csapat.
Ugyanez a helyzet Corey Davisszel, aki a sok sérülés és kisebb formahanyatlás miatt az elmúlt két évben egyszer sem tudott még 600 yardot sem szerezni. Egy fizetéscsökkentés nem lenne rossz, de egy cut jóval valószínűbb, a 10,5 millió dollárnak nagyjából csak a felét érné meg most. Braxton Berrios viszont még ennyit sem, de őt valami érthetetlen módon imádja a Jets menedzsmentje, így némileg meglepne, ha kivágnák, még ha amúgy a csapat szempontjából ez is lenne a jó döntés.
A fent említett trió mellett még két védő szerződésével lenne érdemes foglalkozni. CJ Mosley akár cut áldozata is lehet, de Robert Saleh szereti és nem is játszik rosszul – nem mondom, hogy örülnék, ha az én csapatomban lenne 17 millió dolláros fizetéssel, de a Jetsnek egyelőre belefér és egy szerződésmódosítással elég sokat lehet rajta spórolni. A liga egyik legjobb belső védőfalemberének számító Quinnen Williamsszel pedig minél előbb hosszabbítani kell, hogy további minimum 5 millió dollár felszabaduljon, amivel már 46 millió dollárnyi cap space-nél tartana a csapat.
Legfontosabb szabadügynökök
Senki nincs, aki miatt könnyeket kellene hullajtani. A legnagyobb név Sheldon Rankins, aki egy közepes iDL – évi 5-6 millió dollárért elfér, de hasonló kvalitású veteránokból azért lehet találni a piacon olcsóbbat is. Illetve még érdemes megemlíteni a belső támadófalember Connor McGovernt, aki három évvel ezelőtt kapott egy 3 éves, 27 millió dolláros szerződést és most is nagyjából ennyire számíthat a piacon. Ő is elférne a rosteren, pláne ha Aaron Rodgerst sikerülne megszerezni – jobb nem nagyon van a piacon.
Hova kell erősítés?
A legnagyobb hiányposzt egyértelműen az irányító. A piacon már csak Jimmy Garoppolo képvisel legalább egy átlagos szintet, de ezzel aligha lenne elégedett bárki is New York zöldebbik felén. Rajta kívül Aaron Rodgers lenne potens döntés és alakulni látszik a dolog – nagyon megnézném a veterán irányítót a Jets játékosaként, és mivel erre van is reális esély, így ezzel megyek tovább.
Futóposzton jól áll a csapat, és ugyan egy jobb tight end elférne, de ez a liga felére igaz. Amin viszont lehet/kell javítani, az az elkapósor és a támadófal. Garrett Wilson parádés elkapó, Elijah Moore-ban is van potenciál, de Davis (és Berrios) kivágása után kell ide igazolni, és ki lenne tökéletesebb ajándék Rodgersnek, mint Allen Lazard? De persze ha sikerülne behúzni Meyerst vagy JuJu-t, az sem lenne probléma.
A támadófal érdekes, mert ott van Mekhi Bekton és Duane Brown a rosteren, de előbbivel már tavaly is voltak súly- és teljesítménybéli problémák, utóbbi pedig már 38 éves és szintén eléggé sérülékeny. Papíron ez így rendben van, és ha nem is repül rá a gárda Orlando Brown kaliberű játékosokra, de mondjuk Andrew Wylie-t vagy Cameron Fleminget érdemes lenne elhozni olcsón tartaléknak.
A védelemben a safety posztot lehetne mélyíteni, illetve a linebacker sort lehetne még erősíteni. Lavonte David például biztosan szívesen költözne New Yorkba, ha Aaron Rodgers is ott játszik, de olcsó és még mindig minőségi opciónak David Long is megfontolandó, pláne ha esetleg Mosley-val szakítana a gárda. Safety posztra pedig csoporton belül Jordan Poyer lehetne izgalmas opció, már ha felül tud emelkedni az időjáráson és a magas adókon.
[/ppp_patron_only]
