FA-kitekintő – NFC South

A pénzügyi szempontból mindig kivételesen izgalmas NFC South-szal fejezzük be az FA-kitekintő sorozatunkat. Miközben a Falconsé a második legtöbb cap space a ligában, addig a Saints-Bucs duónak összesen még mindig 80 millió dollár körüli összeget kellene eltüntetnie ahhoz, hogy megfeleljen a szabályoknak. A Panthers pedig a csoport Pedro Pascalja.

Carolina Panthers

A Panthers teljes újjáépítésbe kezdett, az új menedzsment legfontosabb feladata pedig dedikáltan egy franchise irányító kinevelése lesz. Emellett ki lehet takarítani a rostert, illetve dönteni pár korábbi alapember sorsáról, tehát ez az év még jó eséllyel csak a draftról és a házon belüli ügyekről fog szólni.

Cap helyzet és rugalmasság

A csapat 7,85 millió dollár cap space-szel rendelkezik. Ez nem sok, viszont bőven van ennyi tartalék a rosterben, hogy akár 40-50 milliós cap space-t is összehozzon a csapat, csakhogy ez idén teljesen felesleges lenne, nem 2023-ban fog bajnoki címért menni a csapat. Emiatt nem kell arra számítani, hogy Taylor Moton után DJ Moore vagy Donte Jackson szerződését is módosítja a csapat, már így is bőven kényelmes a helyzet.

A Panthersnek most az a feladata, hogy kitakarítsa a rostert és megszabaduljon az olyan indokolatlanul drága és fölösleges játékosoktól, mit például a center Pat Elflein vagy a linebacker Damien Wilson. Utóbbi sorsa állítólag már meg is van pecsételve, de előbbinél is ezt mondaná a józanész – kettejük elküldésével konkrétan megduplázhatná a rendelkezésre álló cap nagyságát a csapat.

Komolyabb összeget kivágásokkal már nem nagyon lehet spórolni, ellenben dönteni kellene olyan játékosok sorsáról, mint a linebacker Shaq Thompson és a pass rusher Brian Burns. Előbbi egy Pro Bowler kaliberű játékos, ezer éve a csapat tagja és 13,16 milliót lehetne spórolni a kivágásával – de mivel a kivágása helyett Moton szerződésének átalakításával szabadított fel pénzt a Panthers, így jó eséllyel van szerepe a gárda jövőjében. Ezt egy hosszabbítással lehetne megpecsételni, amivel egyrészt komoly összegeket lehetne felszabadítani az idei plafon alól, másrészt a következő 2-3 évben nem kellene a linebacker poszt miatt aggódni.

Burns helyzete sokkal egyszerűbb: a pass rushert a tavalyi szezon közben állítólag két első körért sem volt hajlandó elcserélni a Panthers, így már csak az a kérdés, hogy mikor kap egy hosszabbítást. A liga egyik legjobb fiatal edge játékosaként 20+ milliós fizetésre számíthat, de ami az idei szempontból ennél is fontosabb, hogy a hosszabbítással 10-12 millió dollárt is könnyedén fel lehet leszabadítani.

Legfontosabb szabadügynökök

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Nincs senki. Matt Ioannidis korrekt játékot nyújtott a védőfal közepén mint szituációs belső pass rusher, de hozzá hasonló kaliberű belső védőfalemberből rengeteg van a piacon és a draft hátsó köreiben is lehet pótolni negyedakkora fizetéssel rendelkező újoncokkal. Rajta kívül még a center Bradley Bozeman és a futó D’Onta Foreman említésre méltó, előbbi nem nyújtott rossz teljesítményt centerként, utóbbi pedig CMC távozása után ugrott be jól, így olcsón érdemes lehet őket megtartani, de ha felmegy az áruk, akkor nem kell utánuk kapkodni.

Hova kell erősítés?

A védelem alapvetően rendben van. A CB-sor papíron rendben van Donte Jacksonnal, CJ Hendersonnal és Jaycee Hornnal, bár némi veterán erősítés azért elférne itt jó áron. A safety- és a linebacker sor szintén jól néz ki és csak a mélységet kell megoldani, a védőfalból pedig egy ügyesebb második számú belső védőfalember és pass rusher hiányzik. Tekintve, hogy Derrick Brown és Brian Burns adott és jó eséllyel 20+ millió dolláros szerződést kell nekik adni a jövőben, így várhatóan sztárigazolás nem várható a védőfalba, meg úgy általában a defense-be sem.

Az offense-ben már több a lyuk. Az irányító évek óta óriási probléma, de ide a draftról fog érkezni játékos. Elkapóposzton DJ Moore top minőséget képvisel, a támadófalban pedig Moton mellett ott a tavalyi első körös Ikem Ekwonu, de a két guard, Austin Vorbett és Brady Christensen is vállalható. Rajtuk kívül viszont mindenhová kell ember, vagyis egy jó tight end, két jó elkapó, egy center és egy futó is nagyon elférne a rosteren.

Az elkapópiac természetesen még mindig rossz és biztos, hogy nem Jakobi Meyersekre kell 15+ milliókat elköltenie egy Panthers helyzetében lévő gárdának. Most leginkább Parris Campbellt tudnám elképzelni valami 6-8 millió dolláros szerződéssel, hisz ismeri Frank Reichot még a Coltsból és tavaly már legalább egy korrekt WR3 szintre képes volt. Esetleg egy csapatbarát szerződéssel még DJ Charkot lehetne érdemes kipróbálni, de alighanem ide a draftról jön erősítés.

A futópiac még úgy is elég jó, hogy a három legjobb játékos taget kapott. Új Christian McCaffrey-t nem fog találni a Panthers, de egy Miles Sanders vagy David Montgomery nem lenne rossz egy 6-8 millió dolláros szerződéssel, centernek pedig el lehetne hozni Connor McGovernt. Velük sem lenne világverő a csapat, de egy újonc irányítónak a lehetőségekhez képest azért mindent meg kell adni, aztán jövőre lehet komolyabb erőfeszítéseket tenni a piacon.

Atlanta Falcons

Nem biztos, hogy ez így volt tervezve két éve, amikor Arthur Smith-t kinevezték főedzőnek, de most ott tartunk, hogy rebuild van Atlantában, ráadásul a világ minden rendelkezésre álló cap space-ével. Kár, hogy nincs irányító, aki köré lehetne csapatot építeni.

Cap helyzet és rugalmasság

Az FA-kitekintők történetében táblázat még nem érezte ennyire haszontalannak magát. A Falconsnak 66 millió dollárnyi helye van a plafon alatt, és ugyan átalakításokkal még lehet ezen javítani, de minek? Egyedül a guard Chris Lindstromöt lehet ide hozni, aki talán kap idén egy hosszabbítást, ezzel tovább növelve a rendelkezésre álló tőkét, de ennyi, nincs itt semmi látnivaló.

Legfontosabb szabadügynökök

A Falcons tegnapelőtt visszaigazolta a pass rusher Lorenzo Cartert, aki a rotációban elfér, de ettől még nem egy minőségi játékos. Rajta kívül viszont mindössze a korábbi első körös Kaleb McGary érdemel pár szót – a korábbi első körös OT a tavalyi évet leszámítva óriási bust volt, 2022-ben viszont minden téren fejlődni tudott. Futásblokkolásban kifejezetten elit volt, de passzblokkolásban még mindig átlag alatti, így pedig erősen véleményes, hogy megérné-e licitálni rá a piacon (ha a Falcons meg akarta volna tartani, akkor tett volna rá egy franchise taget).

Hova kell erősítés?

Hová nem? A védelembe kellene két jó pass rusher, legalább egy corner és egy safety, illetve két linebacker, és akkor csak a legnagyobb lyukakat tömtük be. Offense oldalon Drake London nagyon jó kis elkapó, Kyle Pitts top 5-ös tight end, a futóposzt mély, illetve a támadófalban is akad két jó játékos, de ennyi. Minimum két elkapót, egy iOL-t és egy RT-t kellene szereznie a csapatnak, hogy egy jó egységről beszélhessünk, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy jelen állás szerint Desmond Ridder a csapat kezdő irányítója (szurkolok neki, tavaly volt egy-két jobb megoldása, de nehezen hiszem, hogy ő lesz az új Jalen Hurts).

Ha a Falcons megszerezné Lamar Jacksont, akkor egy agresszív piaccal lehetne itt Super Bowl contender csapatot építeni, de top irányító nélkül ennek olyan sok értelme nincs. Emiatt leginkább olyan posztokra lenne érdemes lőni, ahová fiatal és minőségi játékosokat lehet hosszú távon szerezni. A safety pozíció például ilyen, ahová Jessie Bates szépen illene és évekig megoldaná a gondokat, míg a védőfalat Zach Allennel lehetne megerősíteni. Szintén ebbe a 25-27 éves korosztályba tartozik a linebacker David Long vagy TJ Edwards, az elkapó Allen Lazard, illetve a pass rusher Marcus Davenport. Mindenkit nyilván nem lehet leigazolni, de ha már két játékos érkezik a fentiek közül, az egy eredményes és jó piac lenne.

New Orleans Saints

A Saints nem tud leállni a win now-val, hiába kellett már megint 50+ millió dolláros cap túllépést eltüntetni. Derek Carr érkezése azt jelenti, hogy a csapat idén is mindent meg fog tenni a roster megerősítéséért, még ha az nem is lesz olyan egyszerű.

Cap helyzet és rugalmasság

A csapat még mindig, több sztár szerződésének átalakítása után is 25 millió dollárral lépi át a fizetési plafont. Ebben már benne van Derek Carr szerződése, de még nincs benne Jameis Winston menesztése.

A Saints a legtöbbet Winston kivágásával tudja spórolni, de azt is csak akkor, ha június utáni könyveléssel küldi el. Ebben az esetben az irányító után keletkező halott pénz mennyiségének jelentős részét jövőre kell benyelni, így idén 12,8 millió dollárt lehet spórolni. Ugyanakkor ez csak a nyáron jelenik majd meg a könyvelésben, vagyis a csapatra még sok munka vár.

Először is ki kell vágni James Hurstöt, aki nem volt rossz, de a tavalyi első körös Trevor Penninget szánják a helyére, egy csere OT-re pedig nem lehet közel 5 millió dollárt elkölteni. Valószínűleg még lesznek kisebb összegeket felszabadító kivágások (Michael Thomas post june cuttal 1,3 millió dollárért), de más játékoson nem nagyon lehet ilyen módon spórolni, vagyis maradt az átalakítás. Andrus Peat a menedzsment kedvence, hiába teljesített mindig is gyengén – miért pont most érne véget a belé vetett bizalom? Marshon Lattimore-t is szeretik New Orleansban, ráadásul ő egy top corner, így szakmailag is teljesen védhető az elköteleződés mellette. Alapvetően ugyanez lenne igaz a helyi legenda Cameron Jordanre is, csakhogy ő a kora miatt már nem hosszú távú megoldás. A szükség viszont nagy úr, pláne hogy még így is csak 20,4 millió dollárnyi helye lesz a csapatnak a plafon alatt, ráadásul ebből csak 8 milliót lehet ellőni a piacra.

Legfontosabb szabadügynökök

A Saints szerencséjére alapvetően nem fog gyengülni a keret, igazán meghatározó játékos szerződése nem jár le.

Marcus Davenport, Edge

A két első körbe került védő alapvetően nagyon jól teljesít a pályán, csakhogy sérülések miatt nem nagyon játszik. Az elmúlt három évben 440-437-490 snapet volt a pályán, ami egy rotációs játékos szintjének felel meg, egy ennyire sérülékeny játékosba pedig nem szabad egy Saints helyzetében lévő csapatnak fektetni. Ha hajlandó lenne nagyon olcsón maradni, akkor minden további nélkül, de biztos lesz olyan franchise a piacon, ami 10+ milliót ajánl, azt pedig nem tudja tartani a New Orleans.

David Onyemata, iDL

A 30 éves védőfalember a Saints elit védelmének egyik meg nem énekelt hőse, aki évek óta hoz Pro Bowl közeli szintet (különösen pass rush-ban). Tavaly azonban volt egy hatmeccses eltiltása, amit követően látványosan nem találta a korábbi formáját. Ennek ellenére őt jó lenne visszaigazolni, és mivel ligaszinten nem egy hype-olt, népszerű játékos, talán sikerül egy évi 5-6 milliós kontraktussal megtartani.

Jarvis Landry, WR

Pályafutása csúcsán Landry az All-Pro szintet is képes volt alulról súrolni, az elmúlt években viszont látványosan megkopott a játéka, ráadásul egyre többet sérült. 2022-ben csak 301 snapen volt a pályán, és ugyan nem volt rossz, de nem az a kaliber már, akit mindenképp a csapatban akarsz tudni. Egy veteránminimum közeli szerződéssel vissza lehetne hozni, de ha nem, az sem baj.

Andy Dalton, QB

A vicces az, hogy Dalton tavaly bőven jobban játszott, mint Carr, ráadásul az új szerzemény fizetésének töredékéért. Hosszú távon persze nem kérdés, hogy kire érdemes pénzt áldozni, de ha sikerülne valahogy megtartani cserének, az nagyon kényelmes helyzetet teremtene QB-fronton a csapatnak.

Hova kell erősítés?

Az a helyzet, hogy ez a Saints még mindig egy nagyon jó rosterrel rendelkezik, csak épp évről évre csökken a színvonal és a pénzügyi nehézségek miatt nem nagyon lehet megállítani a leépülést. A védelembe például nagyon jó lenne egy minőségi szélső corner és két DT, illetve egy pass rusher is, kivéve persze, ha elhisszük, hogy a korábbi draftolatlan Carl Granderson képes egy vállalható kezdő szintet hozni.

A támadósor papíron rendben van. A tavalyi első körös Trevor Penning visszatér a támadófal bal szélére, Ryan Ramczyk még mindig elit, a fal belseje pedig tele van első- és második körös tehetséggel (bár eddig még nem sokat mutatott sem Peat, sem Erik McCoy, sem Cesar Ruiz). Juwan Johnson képes egy korrekt tight end szintet hozni, kis szerencsével Alvin Kamara sem tiltatja el magát nagyon hosszú időre (bár ennek egyre nagyobb az esélye), Chris Olave pedig már tavaly is Pro Bowl szinten teljesített. Mivel a támadófal belsejébe úgy sem igazol senkit a Saints, így csak az elkapósoron kellene erősíteni, hogy papíron rendben legyen az egység.

A probléma az, hogy az elkapóposzt rossz és pont annyira kellene elkapó a csoport többi tagjának is, mint a Saintsnek. A változatosság kedvéért bedobom Jakobi Meyers nevét, mint aktuális “nem értem, hogy fér bele” igazolását a csapatnak. Egyébként nem lenne rossz opció Olave mellé, csak tényleg nehéz elképzelni, hogy ezt meg tudja oldani a New Orleans. De hogy kicsit realisztikusabb neveket is mondjak, Robert Woods vagy Darius Slayton érdekes lehet nagyon olcsóért, vagy ha ők nem, akkor a draftról kell hozni valakit. A védelembe Onyemata szerintem visszatér, de mellé mondjuk egy Matt Ioannidis vagy A’Shawn Robinson még nagyon kellene, illetve egy veterán CB is kellene, de azt már tényleg nem tudom, hogyan férne be.

Tampa Bay Buccaneers

Tom Brady visszavonult, így most adott egy top 10-es roster, ahol Kyle Trask a legjobb irányító, miközben a cap helyzet rettenetes. Innen hogyan tovább?

Cap helyzet és rugalmasság

A Bucs áll most a legrosszabbul a fizetési plafonnal, még mindig 49 millió dollárt kellene eltüntetni. Ezen a legkönnyebben úgy lehetne javítani, ha Tom Brady belemenne abba, hogy a szerződése csak nyáron járjon le. Így 35 millió dollárnyi halott pénz helyett csak 10,7 milliót kellene elkönyvelni utána idén, ráadásul ezt a 24 millió dollárt már most felhasználhatná a csapat, nem csak júniusban. A veterán QB viszont erre nem hajlandó (talán ismét vissza akar térni), így a Bucs kénytelen trükközni.

Akit lehetett, már kivágott a csapat, így már csak a hosszabbítások és átalakítások maradtak. Chris Godwin, Mike Evans, Shaq Barrett, Vita Vea és Carlton Davis mind olyan játékosok, akikkel még lehet 2-3 évig tervezni és bőven megéri még jobban elköteleződni mellettük. Ezekkel az átalakításokkal viszont még mindig csak épphogy befér a plafon alá a Bucs, máshoz meg már nem nagyon lehet nyúlni, így muszáj valamit kezdeni a linebacker Devin White-tal.

A korábbi első körös védő pár nagy játékot és a blitzeket leszámítva semmiben sem jó, ellenben 11,7 millió dollárt keres az ötödik éves opciójával. Mivel Lavonte David szerződése lejár, illetve ilyen fizetéssel (és egy potenciális új szerződéssel) senki nem fog cserélni érte, kivágni pedig nem lehet, így csak a hosszabbítás jöhet szóba – lehetőleg minél előbb, hogy még legyen a piacon mozgástere a gárdának. Igaz, mindezzel együtt is csak 8,7 millió dollárja lenne a csapatnak, ami nagyjából a draftoltak leigazolására és a keret feltöltésére lesz elég.

Legfontosabb szabadügynökök

Miközben nagyot kell varázsolni, hogy legyen elég pénz egy 53 fős rosterre, addig top játékosok szerződése jár le és fognak minden bizonnyal távozni.

Jamel Dean, CB

Dean egy nagyon jó corner. Ugyan soha nem volt igazán elit és nem egy óriási playmaker, de négyéves pályafutása alatt csak 54,7 százalékos passzpontosságot, 14 TD-t és 77,6-os passer ratinget engedett hét interception és 28 leütött labda mellett. A piacon 16-18 millió dolláros fizetésre számíthat, amit szinte lehetetlen, hogy tartani tudna a Buccaneers.

Lavonte David, LB

David egy jövőbeli Hall of Famer és helyi legenda, de mivel még mindig az egyik legjobb linebacker a ligában (33 évesen), aligha fog 2-3 millióért aláírni a Bucshoz, amikor a piacon top csapatoktól is kaphat évi 10 milliós szerződést. Szurkolói és szakmai szemmel is óriási érvágás lesz a távozása, de 8 millió dollárnyi cap space-szel nem egy linebackert fogsz megfizetni.

A fenti két Pro Bowl/All-Pro kaliberű játékos mellett is vannak érdekesebb, fontosabb lejáró szerződésű szabadügynökük. Ilyen a 34 éves Julio Jones, akinek már szinte csak a neve maradt, a 26 éves corner Sean Murphy-Bunting vagy az egykor szebb napokat is megélt DT Akiem Hicks. Elférni elférnének a rosteren, de ők már azt a szintet képviselik, amit évi 1-1,5 millióért második-harmadik napos újoncok is tudnak hozni, így minden bizonnyal új csapatot találnak maguknak.

Hova kell erősítés?

Ha nincs irányítód, akkor semmid sincs. Lamr Jackson esélytelen, egy magasan draftolt újonc szintén, így vagy Traskkal vág neki a szezonnak a csapat, vagy igazol egy Andy Dalton kaliberű bridge QB-t, vagy megpróbálja egy csapatbarát szerződéssel magához csábítani Jimmy Garoppolót. Állítólag a Bucs érdeklődik is a 49ers korábbi irányítója iránt és nem is lenne feltétlenül rossz fit, bár ezt Garoppolónak is akarnia kell, mert diszkont nélkül nehezen fog beleférni a költségvetésbe.

A Bucs korábban kivágta a futó Leonard Fournette-et és a left tackle Donovan Smith-t, így egyrészt kellene találni egy új LT-t (vagy RT-t, ha Tristan Wirfs oldalt vált), másrészt mélyíteni kell a futóposztot. Ha ezt sikerülne megoldani mondjuk a draftról, akkor már tényleg csak egy irányító kellene ahhoz, hogy egy átlagon felüli támadósort kapjunk a rendelkezésre álló tehetség alapján.

A védelem nehezebb. Eddig is voltak gondok a védőfal belsejével és a secondaryvel, de most már linebacker posztot is idevehetjük. A Bucsnak kellene egy, de inkább két kezdő szintű corner, egy linebacker, egy belső védőfalember és egy safety, csak hogy a legnagyobb lyukakat említsem. Megfizethető játékosok közül egy Jarran Reedet vagy Greg Gainest tudnék elképzelni a védőfal belsejében, corner poszton a Jaguarstól nemrég kivágott Shaquill Griffinben látnék potenciált, safetybe pedig érkezhetne olcsón Rodney McLeod vagy John Johnson III. De az sem kizárt, hogy nem fog ismertebb név jönni és azzal főznek Tampában, ami van.

[/ppp_patron_only]