Mennyit sikerült átmenteni a tavalyi évből? – Eagles FA-értékelő

Az Eagles az NFL legerősebb keretével Super Bowl részvevőként érkezett meg a holtszezonba, ahol viszont az egész ligában a legtöbb fontos lejárú szerződésű játékossal rendelkezett, a különböző top100-as listákon philadelphiai volt a legtöbb név egy csapatból. A behatárolt pénzügyi lehetőségek miatt pedig egyértelmű volt, hogy gyengülni fog a gárda, a kérdés az volt, hogy mennyire és pontosan hogyan sikerül átvészelni ezt az időszakot.  

Pénzfelszabadítás és távozók

Az Eagles részéről a pénzügyek nem voltak bonyolultak. Kevés volt belőle és keveset is tudtak felszabadítani. Howie Roseman elég kreatív, ha szerződések kialakításáról és a sapka menedzseléséről van szó, így most ahelyett, hogy simán átalakította volna a jobb oldali tackle Lane Johnson és a cornerback Darius Slay szerződését, inkább hosszabbított velük, amivel további pár milliót felszabadított. Ezzel a két lépéssel a két elit, de idősebb játékos melletti elköteleződéssel bő 20 milliót sikerült spórolni.

A Slay-ügylet elég kacifántosra sikeredett, hiszen tárgyaltak a felek a hosszabbításról, nem sikerült megállapodni, aztán úgy tűnt kivágás lesz a sztori vége, de Slay ügynöke nem talált ennél jobb ajánlatot, így a cornerback maradt Phillyben. A szurkolóknak egy kis emocionális hullámvasút volt jó végkifejlettel. Persze egy 32 éves cornerbacknek már nem biztos, hogy a legjobb ötlet a második évében is garantált összegeket tartalmazó szerződést adni, de Slay még All-Pro szinten játszik, így azért idén még nehéz elhinni a beszakadást nála.

Johnson is korosodik már és el is mondta, hogy nem akar örökké játszani, de az OT-k nem öregszenek olyan rosszul, mint a CB-k és két nagyon magas szintű év még simán benne van, szóval ez abszolút jó döntés volt. A korábbi évek átalakításai miatt más mozgástere nem igazán volt a csapatnak pénzfelszabadításra, így tudni lehetett, hogy a rengeteg lejáró szerződésű, kezdő szintű játékosból sokan távozni is fognak. És így is lett:

Támadóoldalon igazából szerintem senkiért sem kár különösebben. Minshew cserének jó, de a Coltsnál jobb esélyei voltak kezdeni, így vélhetően nem is akart maradni. Sanders fejlődött, jó volt, de futót könnyen lehet helyettesíteni, főleg ilyen fal mögött. Seumalo egy jó játékos, de talán a fal legkevésbé erős pontja volt. Egy ideális világban jó lett volna megtartani és nem is kapott sokat, de egyértelműen máshol voltak a prioritások, főleg hogy Kelce végül visszatért még egy évre (spoiler). Pascal jól blokkolt elkapóként, de ennyi. Dillard meg nagyon magas fizut kapott a Titanstől ahhoz képest, amennyit mutatott eddig – még ha voltak is biztató jelek az utóbbi időben.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

A védelemben azért volt már fájóbb pont. Javon Hargrave egy határeset elit játékos a posztján, hagyott is maga mögött egy méretes lyukat, de az évi 21 milliót, amit a 49ers adott neki, az tarthatatlan volt Eagles szemmel – ettől még ő a legnagyobb veszteség keret minőségét tekintve. A pénzügyeket nézve még fájóbb volt talán a safety CJ Gardner-Johnson távozása (nekem ráadásul személyes kedvencem is), ami szintén kacifántos volt. Az Eagles adott neki ajánlatot már szezon közben is és a piac előtt is (mindkettő jobb volt, mint amit végül elfogadott a Lionstől $6,5 millióért), ő és az ügynöke viszont a jelek szerint rosszul mérte fel a piacot, azt hitték többet fog kapni szabadügynökként. A piacából azonban nem lett semmi, és mire döntésre került volna a sor, az Eagles már továbblépett és máshová allokálta a pénzeit (újabb spoiler: James Bradberry pénztárcájába), így Gardner-Johnson már nem fért bele a tervekbe.

Szintén fájó pont sok szurkolónak a linebacker TJ Edwards távozása, aki magas szinten teljesített tavaly, és elég jutányos áron írt alá a Bearshez, gyakorlatilag megnyitva a piacot. Ennyit (évi $7 millió) bárkinek megért volna, az Eaglesnél pedig elég nagy volt a lyuk LB poszton, így lehetett sajnálni a távozását. Vélhetően azért engedték el, mert a helyére nevelik Nakobe Deant és úgy látták, ketten ugyanazt a posztot játsszák és nem férnek el egymás mellett – nem feltétlen értek ezzel egyet, de a stáb így készült vele már tavaly óta.

Kyzir White és Marcus Epps is hagyott lyukat maga mögött, hiszen eligazolásukkor üres volt a WLB és az SS poszt is, ám egyikük sem az a kategória, akiért könnycseppeket kell hullajtani – a Super Bowlba jutó kiváló védelem két leggyengébb pontja voltak. Főleg White-ért nem kár, Epps még csak-csak elfért volna, de ismét visszakanyarodunk oda, hogy a pénzügyi helyzetet is figyelembe véve ez volt a jó döntés.

Így tehát összesen hét kezdő játékos távozott az Eagles tavalyi konferenciabajnok keretéből, ebből öt a védelemből. A fizetési sapka viszont épp erre szolgál, és ez a helyzet most nagyon jól megmutatta, hogy egy ennyire bivalyerős keretet nem lehet sokáig fenntartani a szabályok közepette, bármennyire is kreatívan kezeled a sapkát. Összességében jól priorizált az Eagles, hogy kit engedjen el és kit tartson meg, Hargrave nem fért bele pénzügyileg, Edwards és Gardner-Johnson miatt lehet könnyeket hullajtani, de ők meg a legkevésbé értékes védőposztokon játszanak, ezért került másra a hangsúly. Gyengült az Eagles kerete, ez nem vitás, de a pénzügyi lehetőségekből ez egyértelmű is volt a piac nyitása előtt.

Érdemes itt megjegyezni, hogy az Eagles a sok elengedett játékos miatt meg fogja kapni a maximális négy kompenzációs picket jövőre. Jelen állás szerint egy 3., két 5. és egy 6. kört kap majd ezért az Eagles (és ha nem lenne négyben maximalizálva, ez még több lenne).

Érkezők és maradók

Na és akkor nézzük, kiket tartott meg az Eagles, illetve kiket igazolt a maradék pénzéből.

Jason Kelce kapcsán csak az volt a kérdés, hogy akar-e még focizni. A válasz igen, úgyhogy lehúz még egy évet az Eaglesben. Nem is meglepő a döntés, hiszen még mindig a liga legjobb centere és olyan dolgokra képes, amikre senki más a ligában. Ennek megfelelően a legjobban fizetett center is lett, bár csak egy évre, hiszen jövőre ismét előjön a kérdés, hogy visszavonul-e. Itt jegyezzük meg, hogy Seumalo távozásával feltehetőleg a tavaly Kelce örököseként draftolt Cam Jurgenst beteszik majd guardba, így áll majd össze a kezdő ötös.

Grahammel kapcsolatban hasonló kérdés volt: akar-e még játszani. Akart, így maradt. Igazi vezér, a snapszáma csökkentésével hatékonyabb is lett, erre a harmadik számú pass rusher szerepre pedig tökéletes, ráadásul az összeg is baráti. Fletcher Cox már érdekesebb kérdés. Csökkentett snapszámmal ő is nagyon hatékony volt tavaly, viszont jelen állás szerint ennél többet kell majd játszania, hiszen Hargrave távozott (plusz Linval Joseph és Ndamukong Suh is). Viszont mivel Hargrave távozott, így Coxot meg jóval fájóbb lett volna elengedni, hiszen nem érezhette volna valami jól magát a vezetőség a belső védőfallal kapcsolatban. Még hasznos lesz Cox idén is, jó hogy csökkentették a tavalyi fizuját, de azért Grahamhez képest ez még mindig duplaannyi pénz, amit kicsit soknak ítélek.

Az utolsó nagy visszaigazoló James Bradberry, aki végülis azért maradhatott és azért volt rá pénz, mert Gardner-Johnson távozott. Állítólag jobb összegről mondott le, hogy maradhasson, bár ezt mindig érdemes fenntartásokkal kezelni. Mindenesetre a 13 millió alatti átlaga teljesen rendben van, talán még kicsit olcsó is, hiszen mégiscsak egy All-Pro játékosról beszélünk. A szezon kezdetén már 30 lesz, ami sosem jó jel, de két jó év, ami gyakorlatilag garantálva van a szerződéséből, még abszolút benne lehet, főleg ilyen jó társsal a túloldalon, mint Slay.

Futóposzton volt egy maradó és egy érkező is. Boston Scott már csak azért is megéri, hogy évente kétszer borsot törjön a Giants orra alá, de amúgy egy rotációs futónak hasznos. Mellé jött Rashaad Penny, ezt az igazolást pedig imádom. Veteránminimumért jött, és ha egészséges, akkor a liga egyik legjobb futója. Oké, ez egy elég nagy ha, tekintve hogy nagyon ritkán tudott egészséges maradni, de ennyi pénzt abszolút megért. Ha véletlen le tudná játszani a szezon nagy részét, ilyen fal mögött és ilyen rendszerben simán közel lehetne ahhoz, hogy vezesse a ligát futott yardokban. Ha az Eaglesnek nagy szerencséje lesz vele (akár sokat tud játszani az alapszakaszban, akár a rájátszásra épül fel), akkor óriási húzás, ha meg nem, akkor nem került semmibe.

Csereirányítónak Marcus Mariota érkezett Gardner Minshew helyére, hasonló polcra helyezendő prémium cserekategória, de talán a lábai miatt jobban illik Hurts mögé, szóval rendben van ez is. Lehet, hogy olcsóbban is ki lehetett volna jönni egy csereirányítóból, ha ennyire kevés volt a pénz, de ennyi kivetnivalóm van csak.

A piac lecsengése után érkezett még három védő. Nicholas Morrow gyakorlatilag Kyzir White helyét veszi át gyenge oldali linebackerként. Valaki kellett a posztra, pénzt pedig nem akart és tudott áldozni ide a gárda, így a lehetőségeket figyelembe véve szerintem ez egy jó igazolás volt. Morrow sem lesz egy sztárjátékos, de ennyi pénzért nekem tetszik és annyit fog tudni hozni, mint White (ami nem volt sok). Elődjéhez hasonlóan Morrow is safetyből lett linebacker, ez egyébként valami fétise Rosemannek, mert sokadik ilyen megszerzett játékosa ő már.

Edmunds korábbi első körösként közel sem ért fel a draftpozíciójához, de tavaly végre lehozott egy korrekt évet, miután egyszerűsítették a feladatát. A 2 milliós fizetése teljesen rendben van, ennyiért megérte elhozni, de ha az a terv, hogy ő és Reed Blankenship kezdjen a szezonban, akkor az problémás. Ha érkezik egy safety a draft első két körében, akkor jobban tetszik az egész terv.

Greedy Williamst én eléggé bírtam prospectként, de sokat volt sérült a profik közt és nem tudott felérni a második körös draftpozíciójához. Belül és kívül is bevethető, a mélység pedig abszolút elfért a CB-sorban, mert a három jó kezdő mögött nem sok használható ember volt, szóval veteránminimumért abszolút megéri kipróbálni.

Összegzés és hiányposztok a draft előtt

Összességében egy korrekt free agencyn van túl az Eagles és madártávlatból pontosan az történt, amit vártunk. A pénzügyi lehetőségek behatároltsága miatt nyilvánvaló volt, hogy gyengülni fog a csapat – leginkább a védelem –, és így is lett. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy gyakorlatilag minden lépés rendben volt Howie Rosemantől, amit meghozott. A posztok priorizálása nem meglepő módon jó volt, Edwards és CJGJ elengedése annyi pénzért lehet fájó, de ha valahol, akkor linebackerben és safetyben legyen gyengébb egy csapat, mint bárhol máshol (aztán ha Nakobe Dean és mondjuk egy újonc safety beválik, még jól is jött ki ebből a gárda). Fizetés szempontból egyedül Cox szerződését lehet kritizálni, de ha Hargrave mellett ő is távozott volna, az már sok lett volna a DT posztnak, így ez sem vészes.

Hiányposztokat tekintve a támadósorba legfeljebb egy WR3 kellene, illetve majd a jövőre kell gondolni a támadófalban, hiszen Kelce visszavonulásával majd a center vagy a guard poszt hiányos lesz, illetve Lane Johnsonnal is két évre lehet számolni legfeljebb. Nem sürgető dolgok, de érdemes előre tervezni. A védelemben azért rosszabb a helyzet, a safety egyértelmű hiányposzt, és a linebacker is csak akkor nem, ha a tavaly nagy reményekkel draftolt Dean kész a nagy szerepre. A védőfal közepén is lehetne erősíteni, a Jordan Davis, Fletcher Cox, Milton Williams trió ugyan nem rossz, de egy contender csapatnál ennél többre lenne szükség, főleg hogy mélység nem nagyon van és Cox távozásával is számolni kell jövőre.

Az Eagles kerete tehát gyengébb lett a tavalyi évhez képest, ami várható is volt, nem lehetett azt a minőséget fenntartani. Ezzel együtt nagyon nem panaszkodhatnak a csapat szurkolói a holtszezon kapcsán, jó döntések születtek, jól priorizáltak és sikerült egy-két lyukat nagyon olcsón korrekt módon betömni. A csapat több helyen is idősödik, így fontos lesz a következő két draft, hogy megfelelő utánpótlást tudjanak biztosítani – idén két első kör áll rendelkezésre, jövőre két második kör és összességében 12 pick –, főleg hogy Jalen Hurtsszel is hosszabbítani tervez idén a gárda, így még kisebb lesz a hibázási lehetőség a jövőben.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]