Connect with us

Minden ami NFL

Irányító stílusok: ki hová tartozik?

Már közel négy éve, hogy rátaláltam a háromlábú szék elméletére, ami megváltoztatta az irányítókról való gondolkodásom – ezt bővebben be is mutattam itt. Azóta viszont nagy fluktuáció volt a ligában QB fronton, így érdemes megnézni, hogy a mai NFL irányítók pontosan milyen kategóriába tartoznak, milyen stílust képviselnek.

Kiemelt kép: ESPN

*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, válaszd a Támogató rangot az előfizetésnél. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*

Elevenítsük fel a háromlábú szék elméletet

Adam Harstad állt elő ezzel Twitteren, és az az alapja, hogy az irányítónak (leginkább nyomás alatt) választania kell, hogy milyen kockázatot vállal. Tovább marad a zsebben, kockáztatva hogy sackelik? Beerőlteti szoros őrizetbe, kockáztatva hogy interception lesz belőle? Eldobja a labdát és ezzel kihagyja a jó játék lehetőségét? Ideális esetben persze meg tudják hozni a legjobb döntést úgy, hogy egyik kockázati elem sem sérül. Az NFL-ben azonban ritka az ideális eset, és a fenti három irányból az egyikbe el fog tolódni a quarterback, így be tudjuk határolni egy bizonyos stílusba.

Vegyünk három statisztikát alapul, ezek lesznek a szék lábai: a játékonként megtett yardok (YPA), az interceptionök és a sackek – ezek jól lefedik egy irányító játékának az alapjait. Nyilvánvalóan egy ideális világban magas a quarterback YPA mutatója, és alacsony az interception-, illetve sack-rátája, de a valóságban ha az irányító nyomás alá kerül, akkor trade-offokat kell alkalmaznia, azaz választania kell, mit ad fel a három statisztika közül. Ez három szélsőséges mentalitást eredményez. Egy irányító nyomás alatt

  • checkdownokkal vagy a labda oldalra kidobásával alacsonyan tarthatja a sackek és interceptionök számát, beáldozva a nagyobb játékok reményét (YPA),
  • szoros őrizetbe dobással vagy előre hajított labdákkal alacsonyan tarthatja a sackek számát és magasan a YPA-t, azonban így beáldozza az alacsony interception-százalékot,
  • próbálkozhat meghosszabbítani a játékot, ezzel megnövelve a sack-rátát, de magasan tartva a YPA-t és alacsonyan az INT-százalékot.

Így pedig az alábbi stílusokat kapjuk az irányítók közt:

  1. Az első kategóriába tartozókat nevezhetjük Checkdown Charlie-knak vagy Game Managereknek. Ők beáldozzák a nagy játékokat, de alig dobnak interceptiont és alig sackelik őket.
  2. A második kategória a Gunslingereké. Őket ritkán sackelik, de sok nagy játékot csinálnak meg és sok interceptiont dobnak.
  3. A harmadik kategóriára nincs igazán nevünk – hiszen a sackeket nem tekintették sokáig irányító-statisztikáknak –, de Vince Verhei a Bystanders nevet használta rájuk, ami nem az igazi, de jobb híján ezt használom én is. Ide tartoznak azok, akik több sacket nyelnek be, sok nagy játékot csinálnak és kevés interceptiont dobnak. Azonban ezt a kategóriát két részre is bonthatnánk, hiszen a sokat menekülő és az LoS mögött futkározó irányítók mellett ide tartoznak azok is, akik szoborként állnak a zsebben, várva a játékra, hogy kibontakozzon, de inkább benyelik a sackeket, minthogy kockáztassanak egy interceptiont.

Persze sokakat nem lehet teljesen egyértelműen besorolni ebbe a három kategóriába, de mindenkinek megvannak a preferenciái, hogy melyik statisztika feláldozását tartja a legelfogadhatóbbnak. Valakinél ez látványosabb, valakinél kevésbé.

Nagyon fontos még kiemelni, hogy itt nem minőségről van szó, egyszerűen csak stílusról.

Nézzük az adatokat!

Először azokat az irányítókat vizsgáltam, akik kezdők lesznek az előttünk álló idényben és legalább 2000 dropbackkel rendelkeznek karrierjük során (tehát gyakorlatilag kivettem azokat, akik csak egy-két évet játszottak). Náluk tehát teljes karrierjüket figyelembe vettem, ami értelemszerűen jobb képet ad, mintha csak egy szezont vizsgálnánk. Fontos kiemelni, hogy minél magasabb egy szám, annál jobb volt az irányító az adott kategóriában (tehát Mahomes nem a legtöbb sacket nyeli be, hanem a legjobb annak elkerülésében).

A felsorolás sorrendje a tavalyi dropbackek száma alapján történt. 

Tanulságok

1. Mahomesnak nincs gyenge pontja.

A legjobban kerüli a sackeket a ligában, az egyik legjobb a YPA mutatója és alig dob interceptiont. Nem véletlenül rakjuk egy külön polcra az irányító közt. Egyébként hozzá hasonlóan Dak Prescottnak sincs igazán gyenge pontja, csak semmiben sem emelkedik ki a fenti kategóriák közül.

2. Vannak igazán klasszikus esetek. 

Russell Wilson egyértelműen a sackeket adja fel a nagy játékok reményében, de Tannehillre is abszolút igaz ez, ők a klasszikus bystanderek. Ők mondjuk teljesen ellentétes módon jutnak erre, hiszen Wilson rohangál össze-vissza, Tannehill pedig leginkább a zsebben maradva vár ki az utolsó pillanatig. Joe Burrow is abszolút ebbe a kategóriába tartozott első két évében, de nemsokára látni fogjuk, hogy ezen változtatni tudott 2022-ben (ami szinte példa nélküli). Ide sorolhatjuk még Lamar Jacksont és Aaron Rodgerst is, ők is hasonlóan különböző módon jutnak el ehhez a stílushoz, mint Wilson és Tannehill.

Igazi gunslingernek számít például Matt Stafford és Baker Mayfield, akik beáldozzák az interceptionök veszélyét azért, hogy több nagy játékot hozzanak össze.

A game manager stílus klasszikus esete Derek Carr és Jared Goff, akik kevés sacket és interceptiont adnak fel, de nem is dobálnak mélyre.

3. A YPA képes csalni.

Ez volt a legnagyobb tanulság számomra az egészben. Elég csak arra nézni, hogy a statisztikák alapján Jimmy Garoppolo hozza össze a legtöbb nagy játékot, beáldozva az interceptionöket (és sackeket is). Vagy hogy Josh Allen az alsó harmadban van YPA-ban, tehát game manager stílusba sorolnánk, ami nem is állhatna messzebb a valóságtól.

A YPA mellé így érdemes megnézni az átlagos passzmélységet is, ami jobban fókuszál a QB kockázatvállalására és jobban kizárja a társak segítségét. Ha az aDoT mutatót (average depth of target) nézzük, akkor Josh Allen az első, Jimmy G pedig az utolsó a fenti mintában. Tehát Allen sokat dobál mélyre, csak ebből kevesebb yard születik dobásonként, míg Jimmy folyamatosan rövidet dobál, amiből sok hosszabb játék születik. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor Allen abszolút a gunslinger kategóriába kerül, Jimmy pedig leginkább a game managerbe.

Kirk Cousinsról nem volt még szó, nála is érdemes megjegyezni, hogy aDoT alapján az alsó 40%-ban volt, tehát inkább hasonlít egy game managerre, mint bármi másra.

4. Fontos a kontextus!

Már a YPA melletti aDoT feltüntetés is nagyon hasznos tud lenni, azt viszont már sokkal nehezebb számszerűsíteni vagy belevenni az egyenletbe, hogy ki milyen támadósorban, milyen edző kezei alatt játszik. Ez persze azoknál az irányítóknál, akik 10+ éve vannak a ligában nem igazán releváns, de a fiataloknál, akik mondjuk csak egy edző kezei alatt dolgoztak, már fontos tényező tud lenni.

A két legfeltűnőbb a számomra Justin Herbert és Kyler Murray, akik olyan edzőkkel dolgoztak eddig, akik csak rövid passzokkal akartak operálni, ezért nagyon alacsony a YPA és aDoT mutatójuk is. Náluk az a minimum, hogy ki kell még várnunk kicsit – nem elmenve amellett, hogy mindkettejüktől várjuk még az áttörést, a bizonyítást.

Természetesen Jimmy Garoppolo, és ahogy mindjárt látni fogjuk Brock Purdy esetében is nagyon fontos Kyle Shanahan és az elit skill sor kontextusa, csak épp a másik irányba.

Nézzük az összes 2022-es irányítót!

Megcsináltam ugyanezt a kimutatást az összes, minimum 250 dropbackkel rendelkező irányítóra 2022-ből (a felsorolás sorrendje itt is dropbackek száma alapján történt).

Itt is sok érdekességet meg lehet figyelni, például

  • Burrow hihetetlen módon változtatni tudott a játékstílusán és a bystanderből inkább a game managerbe lépett át (a lényeg itt a sackek elkerülésén van az esetében),
  • Brady mennyire game manager volt tavaly,
  • Fields tipikusan tűri a sackeket a nagyobb játék reményében,
  • Cousins tényleg game manager,
  • Prescott tavalyi interception-áradata csak kivételnek számít,
  • nem csak Shanahan és a 49ers skill sora (lásd Garoppolo mellett Brock Purdy számai), hanem McDaniel és a Dolphins skill sora is elképesztő (leginkább az elkapói), lásd Tua a liga legjobbja YPA-ban.

Sok minden mást is le lehet ezekből az adatokból szűrni, de egy-két évnyi mintából még nem feltétlen kell messzemenő következtetéseket levonni a számok alapján, például Kenny Pickettet sem segítette a támadókoordinátora, hogy magasabb YPA-t érjen el.

Illetve fontos kontextus lehet még, hogy van egy átalakulás a ligában, már ami a védelmek hozzáállását illeti a top QB-k irányába. A legjobb irányítók átlagos passzmélysége és a passzonkénti yardátlaga is lejjebb ment 2022-ben, ugyanis a védelmek arra kényszerítik őket, hogy sok rövid passzal haladjanak előre, elvéve a hosszabb játékok lehetőségét. A gyengébb irányítók ellen viszont nem (feltétlen) védekeznek így, tehát nekik relatíve magasabbak lettek ezek a számaik.

Ez egy nagyon érdekes dinamika és több olyan következménye van/lehet, amit a megszokott mutatókkal nehéz illusztrálni – de ez már megint egy teljesen más beszélgetés témája lenne.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group