Tovább robogunk a 2020-as draftok újraértékelésével foglalkozó sorozatunkkal. A következő divízió az NFC West, ahol a csapatok szeretnek alternatív megközelítést alkalmazni, ami annak rendje és módja szerint be is csődöl. Nézzük, ezúttal hogyan sült el a helyi GM-ek agymenése.
A koncepció a következő: fogjuk a 2020-as draftértékelőinket, felelevenítjük az akkori gondolatainkat, majd a jelenlegi tudásunk alapján újraértékeljük az adott csapat húzásait.
Arizona Cardinals
A Cardinals 2020-ban szerezte meg egy második körös cetliért DeAndre Hopkinst, amivel effektíve megnyerte a holtszezont. Úgy tűnt, hogy a draft csak tovább öregbíti a menedzsment teljesítményt, Dani majdnem tökéletesre (“A”) értékelte az Arizona lépéseit.
A csapat az 1/8-as cetlivel Isaiah Simmonst választotta ki. Óriási hype volt körülötte, hisz az egyetemen játszott belső- és külső linebackert, pass rushert, safetyt, slot cornert és még szélső cornerbacket is – igazi aduásznak tűnt. Az persze kérdés volt, hogy a Cardinalsnál Vance Josephék mennyire fogják szabadjára engedni, pláne hogy korábban sem váltak be a hibrid játékosok (Deone Buccanon, Haason Reddick), de ezzel együtt egy blue chip tehetségről volt szó, akiért nem lehetett nem lelkesedni.
DeAndre Hopkins miatt legközelebb csak a harmadik körben húzott a Cardinals, ahol kiválasztotta a rengeteget csúszó Josh Jonest. A tackle-t sokan első körös tehetségnek tartották, Daninál a 23. legjobb prospect volt, aki ráadásul nagyon jól illett Kliff Kingsbury rendszerébe és az sem lett volna meglepő, ha egyből megkapja a kezdőt a támadófal jobb szélén – szintén nagy fogásnak tűnt.
A negyedik körben két iDL-t húzott a Cardinals. A döntés érthető volt, évek óta a védőfal belseje volt a defense rákfenéje. Leki Fotu óriási méretekkel rendelkező (196 centi és 150 kiló) nose tackle-ként érkezett, míg Rashard Lawrence az egyetemen 3-4 DE-ként játszott és ilyen poszton lehetett elképzelni az NFL-ben is. Egyikük sem volt óriási tehetség, de rotációban bőven elfértek. A maradék két cetlivel pedig a linebacker Evan Weaver és a futó Eno Benjamin érkezett. Előbbi egy nagyon okos, nagyon hajtós játékos, de mivel egyáltalán nem atletikus, így még a speciális egység is kihívásnak tűnt a számára. Utóbbival is hasonló problémák voltak, így legfeljebb harmadik számúnak lehetett volna elképzelni, de azt is csak erős jóindulattal.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Nagyon jónak nézett ki tehát ez a draft, főleg Hopkins megszerzése után – nagy kár, hogy csak ő vált be. Benjamin már nincs a csapatnál, Weaver pedig még az 53 fős rosterre sem került soha és a ligából is kikopott. Fotu sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a drabális termete ellenére borzalmas futás ellen is, így konkrétan csak roster tölteléknek jó. Lawrence már egy kicsit jobb (tényleg csak egy kicsit), legalábbis futás ellen, sőt elvileg kezdő is lehet idén, bár ez sokat elmond a csapat belső védőfaláról.
Jonesszal kapcsolatban azoknak volt igazuk, akik hagyták csúszni. A háromból két szezonjában a kezdő közelébe sem fért, és bár tavaly 622 snapet kapott a sok sérülés miatt (és egyébként nem is játszott rosszul, tehát cserének jó lehet), de összességében nem kezdő matéria és még véletlenül sem számolnak vele hosszú távon – nem véletlenül cserélt fel a csapat idén Paris Johnsonért. Így egyedül Simmons menthette volna meg a classt, de egyelőre eléggé bustnak néz ki, akinek az ötödik éves opcióját sem hívták le. Sőt, jó eséllyel slot corneként/safetyként találhatja meg a számításait, tavaly 897 snapből 409-en volt slot corner, bár olyan sokat ne várjunk tőle, legjobb esetben is erős közepes teljesítményt nyújtott eddig. Arról nem is beszélve, hogy helyette érkezhetett volna az elit OT Tristan Wirfs vagy a ténylegesen cornerként magas szinten teljesítő AJ Terrell. Értékelés: D+ (Hopkinsszal C+)
Los Angeles Rams
A Rams már 2020-ban ezerrel nyomta a win now-t, vagyis ezt a draftot is első körös cetli nélkül várhatta. Ellenben a második napon azért bőven volt puskapor, sokan várták tőlük, hogy a magas pickjeikkel durrantanak egy nagyot. Ez sikerült is, csak nem biztos, hogy olyan irányba, mint ahogy azt gondoltuk. Jöttek minőségi játékosok, de összességében nem voltunk oda a csapat draftjáért, amit a “B-” értékelésünk is jól mutat.
Alapvetően nem volt kár a feláldozott 2020-as első körért, ugyanis az Jalen Ramsey-ért ment párban a 2021-es első körös cetlivel – a liga legjobb cornere ér ennyit. A második nap viszont már elég fejvakarósra sikerült. A csapat legelső választása Cam Akersre esett, ami Todd Gurley távozása miatt érhető volt, csakhogy messze nem a futó volt a Rams legnagyobb hiányposztja, ráadásul ár/érték arányban sem ő volt a legjobb döntés.
Alig telt el pár pick és Akers után újra a Rams volt az órán, amikor egy újabb meglepetés húzás jött – legalábbis sokan nem Van Jeffersont várták ekkor. Ez a választási jog eredetileg a Texansé volt, de ők a Brandin Cooks trade keretein belül ezt a picket a Ramsnek adták, akik nem is haboztak sokat, hogy erősítsenek egy elkapóval. Magyarán csinált egy Cooks-Jefferson cserét a csapat, ami anyagi szempontból védhető volt, csakhogy már ekkor sem láttuk, hogy Jefferson milyen hozzáadott értékkel rendelkezne Robert Woodshoz vagy Josh Reynoldshoz képest. Hiányposztra jött, de a szezon kezdete előtt betöltötte a 24. életévét és még reach is volt a második körben.
Némileg tehát húztuk a szánkat az Akers-Jefferson páros miatt, de a következő két választás már tetszett. Előbb Terrell Lewis érkezett, aki nagyon a radar alatt repült a draft előtt – igazi boom or bust pass rusher volt, mert nem lehetett tudni, mire lehet képes valójában a pályán, de olyan potenciál volt benne, amiért érdemes volt kockáztatni. A safety Terrell Burgess kiválasztása pedig egyenesen tökéletes volt, óriási stealnek számított a harmadik körben, ráadásul nagy needre is érkezett. Strong safety/nickel cornerként már újoncként is sokat vártunk tőle, hosszú távon pedig egy nagyon jó kezdőt láttunk benne Brandon Staley rendszerében.
A harmadik napon ötször húzott a csapat, ebből háromszor a hetedik körben. Az első választással a tight end Brycen Hopkins érkezett a negyedik körben, aki kissé fölöslegesnek tűnt, Tyler Higbee és Gerald Everett is ott volt ekkor a rosteren. A Rams egyre többet vette elő a 12-es (1 RB, 2 TE) personnelt, ahová illett egyébként Hopkins, de nagyon lelkesedni azért nehéz volt ezért a pickért. Ahogy a hatodik körös Jordan Fullerben sem láttuk a vadállatot, leginkább csak a speciális egységben tudtuk elképzelni az Ohio State egykori safetyjét.
A három hetedik körös választásával próbált hiányposztokra húzni a Rams: érkezett Clay Johnston linebacker posztra, Sam Sloman rúgónak és Tremayne Anchrum a támadófalba. Valamennyi választás jó értéket képvisel a draft végén, mindannyian draftolható tehetségek voltak, de ennyi – már az is meglepő lett volna, ha a speciális egységben komoly szerepet kapnak (Sloman sem tűnt olyan tehetségesnek, hogy Greg Zuerlein örököse legyen).
A Rams 2020-as classa azt hozta, amit vártunk. A hátsó körösök közül Sloman egy szezont élt meg és azóta már nincs is az NFL-ben és Johnston is egy szezon után távozott, míg Achhrum sokadik számú cserének elmegy, de nem több roster tölteléknél. Ellenben Jordan Fuller egy abszolút kezdő szintű, sőt átlag feletti safetyvé vált, akinek elég nagy szerepe volt a csapat bajnoki menetelésében is. Sőt, Bryce Hopkins sem lett óriási melléfogás, egy kifejezetten hasznos blokkoló tight end lett, bár róla nekem mindig is az fog eszembe jutni, hogy ő volt a csali Matt Stafford legendás no look passzánál a Bengals elleni Super Bowlon.
A második napon kiválasztott játékosok nagyjából olyan arányban váltak be, ahogy vártuk, csak nem pont azok a játékosok, akikre számítottunk. Lewis és Burgess már nincs a csapatban, teljesen használhatatlan volt mindkettő – persze nem egyszerű biztos kezdőt találni a harmadik körben, de azért utólag nyilván jobban nézett volna ki, ha Lewis helyett Alex Highsmith, Burgess helyett pedig L’Jarius Sneed érkezik.
Cam Akers újoncként nagyon jó volt, 846 yardot és négy TD-t szerzett, majd megsérült és nagyon rozsdásan tért vissza 2022-ben. Sőt sokáig úgy tűnt, hogy a Rams elcseréli filozófiai nézeteltérések miatt, viszont végül sikerült megoldani a gondokat, a futó pedig három 100+ yardos meccsel fejezte be az idényt és továbbra is a csapat kezdője. Jefferson tavaly sérült volt és újoncként se sok vizet zavart, de 2021-ben 904 yarddal és hat TD-vel vette ki a részét a Super Bowl győzelemből. Nem egy jó játékos, nem tudott felnőni az árához, de összességében azért volt belőle haszon. Értékelés: B-
San Francisco 49ers
A 49ers elcserélte DeForest Bucknert egy első körös pickért, így a csapat végül kétszer is választhatott az első napon. Korábbi és draft alatti cserék következtében azonban nem maradt második napos cetlije a gárdának és a harmadik napon is csak háromszor húzott. Ennek ellenére nagyon jónak nézett ki a csapat draftja három éve, Balázs nem véletlenül adott rá “A”-s értékelést.
A Bucknerért kapott cetlivel (egy egyhelyes hátra csere után egy extra negyedik körért cserébe) a csapat kiválasztotta a belső védőfalember utódját Javon Kinlaw személyében. A logika olyan szempontból érthető volt, hogy utóbbiban elvileg minden megvolt, ami egy elit DT-hez kell, ráadásul évi 15-18 millió dollárral kevesebbért, mint amennyibe a veterán fájt volna hosszú távon. Úgy gondoltuk, hogy Robert Saleh mozgásokkal, keresztekkel, stuntokkal teletűzdelt sémájában Kinlaw hamar fel tudja majd venni Buckner szerepét és már újoncként is jó szezont fog hozni, így egy rossz szavunk sem lehetett a választással kapcsolatban, pláne nem a hátra cserével.
Ezt követően a Frisco a 31. helyen húzhatott volna a saját cetlijével, de felcserélt a 25. pozícióra és behúzta az elkapó Brandon Aiyukot. Emmanuel Sanders távozása után kellett egy minőségi WR a támadósorba, bár azért voltak vele kapcsolatban kérdőjelek. Nem egy tipikus X elkapó, voltak méret- és atletikusságbeli hiányosságai, ellenben Kyle Shanahan rendszerébe illett és értéken is rendben volt.
Az aktuális tudásunk alapján tehát két nagyon jó játékossal gazdagodott a 49ers, amire szükség is volt, ugyanis legközelebb csak az ötödik körben húzott a gárda. A szerencsés Colton McKivitz lett, aki kicsit hamarabb ment ki, mint várták, de ez csak a kisebbik probléma volt vele kapcsolatban. A csapat ugyanis jól állt OT-kkel mennyiségileg és minőségileg is, ellenben mondjuk a secondarybe elfért volt a mélyítés – egy ötödik körös picktől nem kell sokat várni, de ez némileg elpazarolt lehetőségnek tűnt.
Az utolsó két cetlijével a csapat Charlie Woernert (TE) és Jauan Jenningset (WR) választotta ki. Előbbi a dupla TE-s, power formációknál tűnt hasznosnak blokkolóként, míg utóbbi egy irányítóból átképzett elkapó volt, aki a combine-on az egyik legrosszabb eredményeket hozta. Egyiküktől sem lehetett különösebben sokat várni, de úgy is azon múlt minden, hogy a két első körös mennyire váltja be a hozzájuk fűzött reményeket.
Mint kiderült, nem igazán. Aiyukkal nincs gond: picit nehezen indult a szekér, nagyon hullámzó volt az elkapó teljesítménye újoncként, de mára Kyle Shanahan rendszerének egyik ékkövévé vált. Az elmúlt két évben 2000+ yardot és 13 TD-t szerzett a rájátszással együtt, és ha nem is egy All-Pro szintű tehetség, de prémium WR2. Ő még felcserével együtt is egy nagyon jó pick volt az első kör végén.
Aiyukkal ellentétben Kinlaw a 2020-as class egyik legnagyobb bustja. Nemhogy nem közelítette meg Buckner szintjét, de nem igazán van nála rosszabb játékos a poszton – konkrétan szerencséje van a csapatnak, hogy elég sokat sérült (939 pályán töltött snap három év alatt), mert még ez is jobb, mintha véletlenül pályára kerülne. Persze megy a fogadkozás, hogy na majd most egészséges lesz és majd megmutatja, de az eddigiek alapján erre szinte semmi esély nincs. (Rossz belegondolni, hogy helyette jöhetett volna Justin Jefferson, AJ Terrell vagy CeeDee Lamb).
Egy jó és egy borzalmas első körös pick után a harmadik napon húzott játékosok húzták fel közepesről az értékelést. Mindhárom játékos a rosteren van még, Jennings nagyon limitált szerepben 808 yardot és hat TD-t szerzett a két egészséges idényében – nem rossz egy hetedik körös játékostól. McKivitz eddig roster töltelék volt, 446 snapen kapott lehetőséget három év alatt, idén viszont elvileg kezdő jobb oldali tackle lesz, míg Woerner pont az a blokkoló tight end lett (se több, se kevesebb), amit vártunk. Értékelés: B-
Seattle Seahawks
A csapat draftértékelőjét anno én írtam, és nagyon nem voltam lenyűgözve (ahogy egyébként az amerikai szakértők sem, a konszenzus alapján a Seahawks teljesítménye a harmadik legrosszabb volt a ligában). Reach húzások, erősítésre nem szoruló posztok erősítése, a pass rush és a pass protection hanyagolása – nehéz volt mindezt pozitívan értékelni. A végeredmény nem lett annyira nagyon rossz, mint ahogy kinézett (“D+” értékelést adtam rá), sőt a várakozásokhoz képest sikerült bőven túlteljesíteni.
A csapat legnagyobb hiányposztja a draft előtt a támadófal volt: a teljes belső falra, illetve az RT-posztra is ráfért az erősítés. Emellett a pass rush is bántóan gyenge volt, így azt vártam, hogy a legjobb pickjével valamelyik falat erősíti meg a csapat. Ehhez képest az első körben érkezett a linebacker Jordyn Brooks, aki tökéletesen illett a Germain Ifedi, Rashaad Penny, L.J. Collier sorba (előtte 2012-ig visszamenőleg nem választott első körben). A legtöbb szakértő szerint még első kör végét sem ért (coverage-ben gyenge volt), ráadásul ekkor ott volt a csapatban még Bobby Wagner, a 2019-ben harmadik körös Cody Barton és KJ Wright is.
A második napon már kicsit jobban alakultak a dolgok, két hiányposztra is érkezett játékos. Először a pass rusher Darrell Taylor lett Seahawk: jó méretekkel rendelkező, tehetséges, futás ellen kifejezetten hasznos Edge-nek tűnt, viszont pass rush-ban nagyon nyers volt még. Őt a guard Damien Lewis követte a harmadik körben – az LSU támadófalemberét 4-5. körös tehetségnek tartották, mert passzblokkolásban rengeteget kell fejlődnie a kezdő szinthez. Összegezve tehát a Seahawks szerzett egy pass rushert, aki nem tudja siettetni az irányítót, és szerzett egy támadófalembert, aki nem tud passzblokkolni.
A harmadik napon végül további öt játékos érkezett. A negyedik körben kétszer is húzhatott a csapat és ahogy megszokhattuk, úgy ismét a legkevésbé fontos posztokra húzott: előbb a TE Colby Parkinson, majd a futó DeeJay Dallas lett a kiválasztott. Mindkét poszton megvolt ekkor a csapat, hosszú távon viszont kellett az utánpótlás, és mivel Parkinson és Dallas is projektjátékos volt, így végülis lehetett érvelni mellettük, bár egyikükben sem volt kezdő potenciál. Velük ellentétben az ötödik körös Alton Robinsont nagyon kedveltem, értékben sokkal jobb vételnek tartottam, mint Darrell Taylort. Egy futás ellen középszerű, de pass rush terén meglepően jó edge rusher, akitől nem lett volna meglepő, ha már újoncként is csinál nagyon szép dolgokat szituációs játékosként. A maradék két körben pedig két-, elsősorban a speciális egységben használható játékos érkezett: az elkapó Freddie Swain és a TE Stephen Sullivan.
Sullivan és Swain már nincs a csapatnál a harmadik naposak közül, de a többieknek sikerült megragadni a rosteren. Parkinson egy vállalható blokkoló tight end lett, DeeJay Dallas pedig egy csere mindenes, aki a speciális egység mellett limitált szerepkörben a támadósorban is képes elég szép dolgokra. Robinson végül nem hozta azt, amit vártam tőle: újoncként jól nézett ki, 344 snapen is a pályán volt, 19 tackle mellett pedig 18 nyomásgyakorlás és négy sack is a neve mellé került a PFF adatai alapján. Másodévesként viszont visszaesett a játéka, tavaly pedig sérülés miatt nem játszott – nem lesz visszaigazolva.
Brooks pont azt hozta, amit vártam tőle, vele ellentétben Taylor és Lewis rácáfolt mindenkire. Előbbi újoncként nem lépett pályára, de az elmúlt két évben 63 nyomásgyakorlás és 17 sack került a neve mellé 617 pass rush snapen. Ez kifejezetten jó teljesítmény, amit nem nagyon nézett ki belőle senki, ellenben érthetetlen módon olyan borzalmas futás ellen, hogy konkrétan csak egyértelmű passzjátékoknál lehet a pályán tartani (amit szintén nem várt senki). Lewis pedig szépen belenőtt a szerepébe, futás mellett passzblokkolásban is kifejezetten jó, bőven átlag feletti guard vált belőle, ráadásul nem is nagyon lehetett volna nála jobb támadófalembert szerezni. Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
